Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-01-19

X X L\. é\ folyam. Pápa, 1902. január 19. :>

>. szám. APAI Pápa város hatóságnak és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Jókai Mór-utca 869. szám, Kiadóhivatal : Goldberg Gyula papirkereskedéte, Ffl-tér. Telefon-axdm : II. Felelős szerkesztő: K< >UM I:N I »^ i u-i .A Dóflzetések is hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából kflldendők. A lap ara: égési évre 12 kor., félévre t> k., negyedévre 3 k. Bgvea iiám ára 30 Qllér. Szép tervek: múld almok. Pápa, lüi'L'. január 18, B.) El-eltünődöra sokszor magamban, hogy mi. Pápa városiak, szegények is. gyengék is vagyunk : de szérl a naivságig boldogok és túl elégedettek vagyunk. Megmondom azt is: miért? Vagyoni erőnk, pénzünk, :i közszükséget képező, ujabb intézmények megválósitásához nincs. De hiányzik belőlünk az erős akarat és a kitartás is ahhoz, hogy egy felszínre került, szép és nemes tervet dűlőre tudjunk vinni. Mert mi csak örökösen tervezgetünk és megelégszünk ;i célszerű eszméknek fejünkbeu forgatásával, vagy esetleg a szőnyegen levő, nagy horderejű dolgoknak, értekezleteken, bizottságokban és ülésekben, hónapokon ;ít való agyontárgyalásával. Hanem azután ennél tovább menni nem tudunk, vagy nem akarunk és rettentő boldogoknak érezzük magunkat és az öröm mámorában kéjelgfink, ha a szebbnél-szebb, a hassnosabbnál-hasziiosabb és a célszerűbbnél-célszerübb, nagy terveket remire sz<illetjük, tárgyalgathatjuk és végre a napirendről szépségesen levehetjük. S mint muló álmok, tűnnek el a szép eszmék ma, hogy holnap megint egy mási:y holnap után az l- semmivé legyen, mint a drága kincs az emésztő tűzben, avagy mint a meleg által gőzzé vált VÍZ eltűnik a nagy világűrben. Ez mulattat, ez. boldoggá tesz bennünket. l'gylátsz.ik, városunkban, valóságos mániává fejlődött ez a folytonos tervezgetés, a sok tárgyalás, de Bemmii mást nem tevés. Mondjuk ki magyarán, liogv ez a különös állapot nem más, mint a nembánomság, a semmivel nem törődés politikája. Pedig liát ez. rossz, nagyon is rossz politika. Mert ha se pénzünk, se kedvűnk és erőnk niii-j csen a magasztos eszmék megvalósításához:I akkor ne is kapjunk semmibe, minden céll nélkfilj lia meg óhajtjuk valami .-/épnek, nemesnek létesítését és az feltétlenül szükségesnek tartjuk s tmljuk i>: ne érjük la a semmire nem vezető, folytonos terveztetéssel és tárgyalásokkal, de igenis komoly megfontolás é.- mérlegelés után. tettre kész pnerzsiával, »egyesült erővel* lógjunk a dologhoz é's mitől sem riadva vissza, ne nyugodjunk addig, míg célunk el nem értük, inig a tervezett, de valóvá vált nemes eszmének üdvös intézményében nem gyönyörködhetünk. [gaz, liogv van sok eset midőn, valamely közhasznú intézmény létesítése ezekat, még szebbet pendítsünk meg, csak azért,|rekbe, .-őt százezrekbe kerül: de akkor sem szabad meghátrálnunk egyszerre, hanem igenis, megtalálni igyekezzünk a módját annak, miként lehetne a város és polgárai nagyobb megterhelése nélkül a szükséges anyagi erőt előtereinteni, melyet nz intézmény megvalósítása követel. A huszadik század elején, maradiság nem lehet a város zászlójára irvn : hanem csakis : _ ExcelsioY* '. vésse a szivébe e jelmondatot, a város minden polgára é< ne állapodjunk meg csupán a szép eszmék és dolgok lassú tervezésénél, tárgyalásánál, de legyen elég lelki erőnk azok kiviteléhez és minél előbb megteremtéséhez is. Most készül az ev. lei. egyházközség is. egy régi kedves óhajtását megvalósítani, hogy tudniillik tervbe vette egy, a mai kornak megfelelő, diszes temploma építését oly helyen. Ind mind a szép térnek, mind pedig, a mi kedves városunknak valóban díszére log válni az épület. Legmelegebben üdvözöljük ;t -zent célt a neme-, magasztos tervet ! Es a/t kívánjuk, hogy fentebb irt soraink, ino.-t az. egyszer hazudtoljanak meg bennünket: :i Bzép szándék és lenkölt eszme valósuljon meg tényleg. Akkor örömmel fogjuk hirdetni, hogyesen szép terv még sem volt muhi álom. Adja Isten, hogy ugy legyen. PA R C A Mindörökre. Tisenkél levélre Irtain .-ürü torba, Pedig egy laóval ii Megmondhattam volna, Hogy -/erei lek. Megmondhattam volna, 1 >e sohasem mertem. K- ha reám né/tél, Rabja hit a lelkem A lelkednek. Megmondhattam volna. Semmivel ne' mással, Kgy mozdulatommal, Egy tzempillantássa), Hogy ai élet, Gyötrelem és bánat Te édes, nélküled. I >e boldogság . . . mámor s gyönyörré is válhat, A/. . . . levéled. S megtaníthatnálak Szerelemre téged, S/.ivedbe öntenem A mi engem éget A -/ereimet Ks a telet forró N\áná varázsolnám, Eletednek minden Percél berág] ngnám, liogv isereai meg. S hogy ha megszerettél i Szerelmednek lángja Ragadja lelkemet . Boldogabb világba : Az örökbe, Hogy a lelkem ottan Megtisstulva éljen S igaz ha" szerelmem Tüze élted égjen, wíndoi o/.'i e. Heiner Kálmán. Pápa város fegyveres polgársága. — A „Pápai l.n/i'il:" eredeti tárcája. — Irta e- a ..S/.ahaü Líceumban" felolvasta Ki- Brno. 1. Megvalósulásából közeledik Pápa város monograpbiáje, • midőn számol vetek a váró- toriéneimét ismertető dolgozataimmal, Ugy találom, hogy egy kérdésre a válaszadással még adót vagyok. Méltán kérdheti ugyanis valaki, hogy kik képezték a várót állandói őrségéi azokban a háborút időkben, mikor a lórök bennlakolt hazánkban, kik védelmezték BZt a török váratlan támadásai ellen ".' Bizonyára hiányos lenne a város történelméről IZÓIÓ rajzunk, ha meg nem emlékeznénk Pápa város legvveret polgárságáról. Kik voltak ezek a fegyveres polgárok, mikor keletkezett » fegyverei polgárság intézménye, kikből állott, s mikor -/ u n I meg. ezekre a kérdé-ckre még meg kell felelnünk. liogv milyen volt a fegyverét polgárság ruha' zata és fegyverzete, azt a váro-háza levéltárában őrzött eoyik képen i- szemlélhetjük, de különben egyes idősb polgártársaink emlékezete után i- elmondhatjuk, majd alább rl i- mondjuk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a nemtannk a fegyveres polgárságot már csak épen BtoJaó éveiben látták, inert e/.en intézmény régi, nagyon régi országol intézmény és eredete visszanyúlik egészen Anjou házi királyainkig egészen I. N. Lajos királyunk korába. 0 alattuk kezdődött a városi élet fellendülése, - ai ezt oly nagvhnn előmozdító céhrends/.er. Ami a nemes urtira nézve, abban a korban, a lovaggá avatás volt, az volt akkor az il'ju városi polgárra vonatkozólag a céhhé való befogadtatás. Bizonyosrangfokoanl elnyerése volt mindkettőre nézve az említeti esemény. A neme- ífju lovaggá üttetvén hűtégel esküdött a király és az. egyház iránt, az ifja iparos felvétetvén a céhhé, hűséget esküdött BemCtak a «ajá( céhe, hanem a -aj át váro-a vedelmezesére i-. A céhélet eresebb kifejtése és virágzása idején, a cébssabályok egye- felvidéki városokban a/t imegSZnbták, hogy a/ egyet céhek tagjai, melyik bástyáját Vagy helyét védjék a városnak, ha azt az. ellenség ostromolja. Szép voll az a régi oéhélet, mit ma már csak emlékeiben Ismerünk, azonban a történelemnek feladata, megőrizni az emlékeket, asérl tehát legyen isabndnekünk ii városunk történelmében itt a védelmi őr-ég Ismertetésénél, a régi céhélstről általánosságban is megemlékeznünk, - azután a váró-