Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-04-13

XXIX. évfolyam, Pápa, 1902. április 13. 15. szám. Pápa varoa hatóságának éa tobh pápai a pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap, S/erkes/tt'Uev: Jókai Mór-utca 969. szám. ilaidMvatal l Goldberg Gyula papirkereskedése, Fő-tér. Ti It 'fon-ttdm : II. Felelős szerkesztő: KÖRM I :\ I > Y I ü ;i . \. Bozuártésak 6s hirdetési dijak a lap kiadóhivatsJábos 1 lap ara: egész érre 12 kor., félérre 6 k., negyedévre 9 k. a 3U lilli A ntp bajai. — A kivándorlás kérdéséhez, — (N. I .i A legaktuálisabb kérdések egyike, amelyek áilami életflnkel foglal* koatatják: a kivándorlás; kérdése. Meri dacára a kormány hatésági rendeleteknek, amelyek szigorú utasításokat tartalmaznak arra vonatkozólag, hogy munkabíró népünk kivándorlása mikép volna megakadályozható, vagy legalább is annyira csökkenthető, bogy közgazdasági életünkre komoly baj ne származzék belőle, — népünk a jelenben sokkal nagyobb számban hagyja il apái földét, mint annakelőtte, amikor még a kormány nem tartotta szükségesnek erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni. Ha már tehát a sok herce-hurca, zaklatás, gyakran többszöri visszatoloncolás dacára is, amclylun a kivándorolni akaróknak a legtöbb esetben keresztül kell menniük, egyre fokozottabb mértékben emelkedik a lia/át elhagyók száma, akik • legéberebb ellenőrzés mellett is áthajókáznak Amerika földjére, akkor — szerintem — mégia mélyebben k»'ll a kivándorlásra késztető okokat keresnünk, mint abban a megszokott frázisban, bogy: »a népet lelketlen, bujtogató ügynökök csábítják a kivándorlásra*. Mert lehetetlen, hogy F. Missler vagy akármely más kivándorlási cég bármily ('•Ulmes, csábos Bzavu ügynökeinek olyan hatása lenne a népre, hogy as egyszerre feledve mindent, apái földét, szerétleinek sithantját, feleséget, gyermeket: minden komolyabb kényszerítő ok nélkül elkótyavetyélje esetlegea vagyonkáját, a oda Idobja magát a bizonytalan jövőnek, amely a messze idegenben, az újvilág ismeretlen földén reá várakozik. Lehetetlen, mert az emheri szível már ugy alkotta a teremtő, hogy szeletettel Voli/óilik a régi fészekhez. a rokonkeblek társaságához, i ahhoz a hazai röghöz, amely elődeit takarja, s amelyhez úgyszólván az. ember testével és lelkével hozzá van nőve a sok édes-búa emlék által. Helytelen politikát követünk tehát akkor, hogy ha szemeinket behunyva az igazi okok előtt, azzal áltatjuk magunkat, hogy a kivándorlást nem kényszeritfl okok idézik elő, hanem talán a nép könnyű k-1meggazdagodási vágva a az. ügvnökök nagvhangú caábitása. Ha mélyebben vizsgáljuk a dolgot, akkor rájövünk, hogy ezek talán megingathatják a könnyen lobbanékonyak, a kalandra vágyók lelkét, de a nagy tömegre általánosságban hatással nincsenek, mert ezt kivándorlásra kényazeriti a munkain'/!, ii/ist't/, n nyomor, amelyek most ólomBÜlylyal nehezednek hazai társadalmunk ama tagjainak a vállaira, rikik a BZŐ teljes érteimébl n két kezük erejével keresik meg mindennapi kenyerüket. .Mert olyan szomorú állapotok uralkodnak most tcjjel-méz.ze! folyó szép hazánkban, hogy ezrek és ezrek vannak, akik tudnak is. akarnak is dolgozni, de a nagy pangáa következtében nem nyílik tér s/á mukra, ahol munkaerejüket értékesíthetnék. Aki talán egy ki-.se nagyitásnak tartja fenti I állításomat, a/, kísérje figyelemmel a munjkasok egyes szakegyleteinek, valamim a felI tétlenül hiteles állami munkaközvetítő-intézet időközönként kiadott statisztikáját a munkanélküliek, a helykeresők számáról s ezzel szemben vegye tekintetbe a munkakínálatot, akkor bizony be kell látnia, bogy mily rengeteg nagy azok száma, akik akarnának, de nem tudnak munkához jutni. Vagy ne lesteljük az ajtónkon napokon át nagy számban alamizanát-kérő egyik-másik tnester-legénynyel szóba állani, a kérdezzük ímeg tőlük, hogy mióta nem dolgoznak? akkor emheri érzésünk megütközéssel fogja hallani az. ilyen válaszokat: »három hónapja*, fél éve , >e*iy éve . sót méu

r régebben is. Ks van-e. lehet-e kilátás arra, bogy az. ipari foglalkozásoknál ez a nagy pangás hamarosan meg fog változni? Ali<r hihetjük! Az állandónak mutatkozó pénzhiány s a gépek nagy serege legalább alig jósolnak ,-z.ehh kilátást, jobb jövőt az. iparos szakmákra. He hasonlóak, vagy bátran kimond** hatjuk, sokkal rosszabbak a viszonyok a földmW€S-munkdsokndl. Az ipari munkás, ha munkához jut, esetleg huzamosabb alkalmasáéi talál, de a földmives-munkásnál ez a természet rendje szerint ki van zárva. A tavaszi munka két-három hétig tártéi, :t nyári, a főmunka: az. aratás-cséplés pedig l! — s hétig, azután pár hétig az őszi munka. Miután télen egyáltalán nincs keresetük, munkaidejük, keresetforrásuk legfeljebb I TA KCA. Kiszáradt Kiszáradl a boldogságom fája, Több tavaaa nem lm/, virágot rája, Kiséri inul szegődött a bánat . . , hfarci cigánj hozd el a nótámat I Íj üi rt ásnak kint a temet..be' . . . Bnaan hutd, bogy könyem hulljon tála i 'Ián, la sirok könybc fall' a bánat . . . Maréi cigány liu/d csak a nótámat ! Ma temetik el a reménységem . . . Szivem vérzik, megreped, Ugy érzem ; <>dalent majd elnémul a bánat ! . . . I toljára húzod a nótámat ! aTedetasiai ttusstáv. Olaszországi tanulmányút. — A ,. fti/nii Ln/tttk" eredeti tárcája. — Irta llarcsi József I. Hideg téli Időben votte kezdetét az a vállalkozás, mely a tavasz kezdetével meg i« valósult. Menynyiben karácsonvlior jött a felszólítás faiskolánkhoz, bogy Vegyünk mi is részt a székesfehérvári tanárok neve alatt rendezendő' olaszországi tanulmányúiban. E torok irc'ja azonnal felismerte a pere fontosságai és a várva várt alkalmat, midőn szerenesénk lebet saját szemeinkkel láthatni Ugy a oiassicUS hajdankor, mint a későbbi idők nevezete- alkotásait, a festészet és -zobrá-ziit fensége* remekeit, saját lábainkkal tapo-hatjuk azt a földet, ahol jártak a réui Róma nagv Bal, a hőaök és császárok, midőn világhódító hadjárataikból tértek vi-sza, ahol » keresztyén vallás mártírjai és hatalmasai éltek. El mindez, olyan nagy-z.erünck, elvan elérhetetlennek tetszett az. embereknek, még a mai időben is, midőn agéaaea tanulatlan ifjak és lányok ugy hasáéinak egy amerikai útról, mintha csak a szomszéd városba mennének. Csakhogy ezeket sarkalja a nagv keresel utáni vágy, a magunk féle ember sajnálja a kolt-éjjet és félti a családját nehogy baja es-ék azon idó alatl, míg idegenben jár, bogy ismeretei! gyarapítsa. Ami pedig minden utazásnak a zománcát adja, az a válás fájdalma, midőn el kell hagynunk szeretteinket, az. a hazaszeretet hangja, midőn elhagyjuk a hazai földet és ezt érzi minden nemes szív. Falud! Miksa, felsőbb kereskedelmi iskolai igazgatóé a rendezés é« végrehajtás érdeme, aki nem sajnálta a fáradtságot és költséget, melylyel az ilyen tanulmányul jár. Az utazás két hétig tartott, és Velence, FlnrenC, Kóma éa Nápoly nevezetess-égeinek megtskiutését foglalta magában. A társaság tagjai voltak l>r. Paludi Miksa keresk. i-k. Igazgató éa ri, dr. Sára Gyula ügyvéd és neje, Klökner Jóseef kersekedC és neje, Szekta Ignác ügyvéd, Keresztes Zsigmond kereskedő, Ham ize Ede őrnagy, Csapó István takarékpénztári liszt viselő, Pápai Nándor bank igaz.g. és neje, Riohl Mátyás, Vas Krisostom és Kohinorányi Ede cisztercita főgymnásiumi tanárok Székes-Fehérvárról. ádler Sándorné, Elfer Edéné, dr. Eladna! Dezső ministeri titkár. Barna Kornél ludovikai növendék Budapestről : Med« gyaesaay Gy. Lenke, Kooech Ottilie, Konrád Teréz és Gondi Sándor, felsőbb leányiskolái tanárok Debrecenből; Grünfeld Pál földbirtokot és neje osossi pusztáról; dr. Edelmann Sebük hsgysaa, igazgató, Kárpáthy Kelemen, dr. Nóvák Kéla, Jánosi Gábor premontrei tanárok él dr. ErUUSZt Jóssef földbirtokos Szombathelyről ; Szűcs Lajos t'ögvmn. igazgató és neje, Mészáros Lajos fbgymn. tanár és neje, Stekffl György váoi-i főjegyző Zantáról, l'etrovlcs Láesló főgymn. tanár és neje Nvitráról ; dr. Fogaraay Albert fogyom, tanár N.*EoyedrőI; dr. Horváth Caesar bencés gynm. tanár, farag.. JáfMS igazgató, dr. Lakos Kéla és Karcsi József ev. ref. fbgymn, tanárok Pápáról, vagyis iL'-en, akik egyenlő lankadatlan buzgalommal é*. érdeklődéssel igyekeztek az. időnek és alkalomnak tel használásával ismereteikel gyarapítani. Mert az idő rövid két hét voll és a látnivaló meg igen sok. Velencére csak egy nap jutott, niHuvuvihen máre. 22-én d. u. - óiakor érkeztünk meg ezen