Pápai Lapok. 29. évfolyam, 1902

1902-03-30

13. szám. Pápa varon bató>ác.ánah es tobh (apai «. pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap, gaeritesztőség i .Inkái Mór-utca 909. szám. Kiailnhhatal: Goidberg Gyula papirkercskcdése, Fő-tér. Tekfon-tzdm : II. Felelős szerkesztő: KÖR3J i :\ I »\ I '.I .1 .A. A lap ara: egész érre 12 kor., félévre •'• k., negyedévre k. Feltámadás ünnepén. A hét, mely azzal kezdődött, hogy Jézust elfogták és azzal végződött, liogy keresztre feszitették, nagyold) eseményekéi tartalmazott, mint századok u világhistóriában, A' Istenember, aki maga volt a jóság és szerénység, fanatizmusnak és gyűlöletnek letl áldozata. Gyűlölték a Fanatikus papok, a ravasz. írástudók, a minden újítástól irtózó konzervatív gazdagok, megvettetek a római zsarnokok, de a szegények, a boldogtalanok, a/, elnyomottak szerették. Azérl kellett meghalnia, inert a szegények az elnyomottak, a boldogtalanok profétája volt ö, hirdetvén, hogy csuk vándorlás az élet itt a földön, melyet az. idők égá birodalom követ. Azérl feszitették keresztre, mert hirdette, hogy szeressük egymást, ne érdekből, faji összetartozásból, hanem Bzivből is legyünk szabadok. Ks mintán meghalt, mint az elnyomott milliók prófétája, feltámadott, mint az emberiség istene a a világ; megtudta, hogy ó volt azon Megváltó, kinek jövetelét a ködbevesző múlttól egész Jézua születéséig jövendölte minden nép ihletett férfia. S századok multán meghódolt a/ egész világ a golgothai szégyen fa előtt a mióta az az utolsó vértanú vére ömlött a Cirens porondjára, husvél ünnepét olyan áhítattal tili meg az. emberiség, amely örökös bizoliyitéka les/, annak, bogy nem hal ki a hzivliöl :i hit és a szentet. Tavasára esik a húsvét ünnepe, .lézns is akkor támadott lel, midőn a ter mészét. Ebben is megnyilatkozik a logikája annak az égi törvénynek, amely szerint a világ sorsa intéződik. Feltámad a mező, erdő, herék, a tél zsibbadtságából uj életre kel minden lény abban az időszakban, midőn feltámadt ö, aki lejött az emberek kozé, hogy meggyilkolják őt • hogy megváltsa őket. Aki érezni tud. akinek lelkét ki nem szárította ez. a küzdelmes élet, abban gyönyörű és magasztos gondolatokat és érzéseket kelt a nagyhét története. K hét történetéhez hasonló dráma uem játszódott le más az. emberiség életében éa bizonyos, hogv nem is fog lejátszódni többé, hacsak nem az. Ítélet napján, amikor megbűnhődnek a rosszak és megjutalmaztatnak a jók. Ea sokszor azt hitték már az emberiség bölcsei, hogy g világ már megért az. utolsó ítéletre, bogy csórd Ilit ifi telt már a földi bűnök pohara. Egyszerű azüklátásu azegény emberek már meg; i.» jelölték a szörnyű napot, melyen eljövend u vég s a nagy kezdet. De nem jött el, az Isten vár, vár . . . Az emberiség nagy része a feltámadás ünnepén ott szorong; a templomokban, melyekben .lézns dicsőítése tör a végtelen égboltozat felé. Ebben a szörnyűséges nagy tömegben kevés az olyan végképpen romlott einher, aki az. imádás magasztos pillanataiban nem érezné Krisztus tanításának igazságát, hogv a földi élet csak vándorlás, az igazi élet a siron tnl kezdődik. Kz. a gondolat oly csodásan Szép, Oly megkapó C'B nagy-zeni, hogy ha ez. képezné az. emberi cselekedetek rugóját, a meny már csakugyan leszállott volna a földre, ahogy a/t Petőfi Sándor megjövendölte egy költeményében. 1 >e hol az. ember, aki igv él. ahogyan Krisztus tanított élni.' Hasztalan keressük a .Megváltónak ilyen valódi követőjét, ugy él az. emberiség itt a földön, mintha örökké tartana e töldi lét s mintha a siront idi élet nem létező fogalom lenne rea nézve. Elmúlik a feltámadás ünnepe, elröppennek a hitbéli ihlet pillanatai, a szivekből kiszáll a malaszt a telkekből a túlvilág gondolata, hogy helyet adjon önzésnek, irigységnek, kapzsiságnak, nngyralátásnak, gőznek és a szenvedélyeknek. De i húsvét, a feltámadás ünnepe mégis felrázza az. emberiségei az élet mámoros álmából, egy kis illőre megtisztulnak és lelkűnk beleolvad ti végtelen Istenségbe. Ti szegények, ti boldogtalanok és elnyomottak, ti. akik az. élet örömeiről nem tudtok, csak szenvedéseiről, gyűljetek össze .lézns ünneplésére és szálljon vigasz megsebzett szivetekbe. Ti értetek halt .

;

. a ti profétátok volt i'i. a ti I-tettetek '»'. Iligyjétek el fog; jönni a ti világtok és meglesz, az. i'i akarata ! Es ti gazdagok, halaltnasok és erősek, akikre mosolyog a földi jólét, szálljatok magatokba és boruljatok le az. [Jr szine előtt, akinél csak ugy találtok meghallgatásra, ha szeretitek felebarátotokat és ha jót tesztek T A R C A. Márciusi szellő. Márciu-i agadig inban át a tájon ; Keresgél, hogy egv -zál Ibolyát találjon, A lankás völgyeket sorról-sorra futván .. . Hajh! de mindenfelé bás avar az. utján. AUzik ínég a vén föld, álma nem ért véget : Még a nap SUgáll nem bevit, nem éget .. . Még a mezőn ott van a tél takarója, Hófehér palástja nem lebbent le róla De ez a fuvalom álmaiból költi, Zöld selyem dolmányát felveszi, felölti; S liime- vadvirágok mosolyognak róla: Az ébredé-t jelző, szép pacsirta szóra. Jöjj éde« madaram, csieseregjen ajkad; Hadd merengjen lelkem még egyszer el rajtad.. Azután — rakj fé-zkel majd egy -irbaloinnál Hol fájó, Bajvemre Örök nyugalom vár. Sees Lajea. Dalok a távolbői. i. Szebb viiléken soha, soha nem valók, Oly tiszta, szép, olyan kedve- ez az ég! De mi baszna'.' Ha nem vagy ott énnekem .' Édenben sem volna boldog életem. II. Bárcsak volnék a teatvéred, Pár egy anyánk volna I — Találkoznék bárlu.l véled, ('-okolnálak, ölelnélek : Senki meg nem ISÓlnS. Szép szemedből sugár repült, Fényes sugár énfelém, s e mosolygó fénysugárban Tldes üdvöm meglelem 1 Meglelem a boldogságot, Mely után hiába vágyott E Idig e SZÍV, e kehei, Melynek minden dobbanása l'.di's üdve, »zent világát Téged, tégi'd ünnepel | IV. Homlokod ékesítem majd virággal, Ks nem lesz. többé gondunk a világgal, Két szép szemed örömbe' felragyog, Szivedben Őrzöd a boldogságot Boldogságunkról nem ssólunk ám édesem, En hallgatni fogok, nem SSÓlhatSS majd te Mert ajkadat, ha beszédre kel olykoron : Lecsókolom ! sem. .1. - A ../'.//• Júdás. Lapolt* ered Istvánl Reé eti táreája. János. A zacskóba kötött ezái-t pénz éles csörrenéssel dobhant meg a durván ÖSSZSácSoll eédilufsssstaloo, dudás lázasan remegő kesével mohóin kapott utána. Bíf ruhája alá rejté csókjának diját, bünős öntudattal tekintett korul és le-ütott -zeniekkel kisietett a házból. < Ml künn a setéiben megállt egy pillanatra és önkéntelenül feltekintett a közelgő hajnaltól sápadt ragyogású égre. Kubája szélével végigsitnitá verejtékezd homlokát, mialatt meredt -/.etünkkel bámult hole az éjszakába. Kre/te homlokán a megdagadt ér heves lüktetését - -/iveink hangos dobogását odabent, hogy szvité fuldoklóit tőle, A teje zúgott, mint mikor az olajfák hegyén az. ordító vihar száguld keresztül, hogy rémültében még az irástudő szemei előtt is összefutnak a talmud betűi, amim a Jebováhea imádkozna. Aztán, hogy feleszmélt, ideges sietséggel haladt át a téren be a legsötétebb sikátorba, l'utva bolyongta át rövid Móra alatt Jeruzsálem legfel re esőbb uteáit s esak nem tudta elszánni magát, hogv hazatérjen. Kerülte az embereket - még a kóbor kutva elöl is gyáván megfutott. Kereste a csendet, a se tét* ég magányát, almi kínzó gomlolataitód szabadulni vélt. Végre hazaért. a III ÍN( rÁRIA-kávéházban zenekara hangversenyez. délután és este FÜREDI es LANGO