Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-01-13

deueken. Rögtön sietett mindenki, hogy Lukács Béla érintetlen becsületét megóvja és ismét bebizonyítottuk, bogy ha nem is törődünk ai t-1 *• becsületével, de a halottnak annál sallangósabban meg tudjuk adni a végtisztességet. A kanabokai olvasókörtől fel egészen a királyi kabinetirodáig mindenünnen jöttek a Lukács Béla nagy becsületéi hirdető sorok, de mindez nem adja vissza a/, apát a/, árváknak, sem az elveszteti munkás fiul a hazának. De mindez megadja azt a nagy tanulságot és azért állottunk meg mi is egy percre Lukács Jíóla sirdombjánál, hogy a becstelenséget csak ügy lehel lebírni, ha mindannyian összefogunk. Az indokolatlan gvanu szaval ibele kell fojtani idejekorán a hazugok torkáha, akkor majd egészségesebb lessz I magyar közélet levegője. Ami pedig tanulság az országnak, az tanulság a városnak is. A színészet rendezése. A belügyminiszteri umbau tegnap kezdődött az az ankét, mely Festetieh gróf felfigyeld elnöklete alatt B vidéki szülészeiét akarja rendezni. Nem csekély fontosságú a munka, melyet az ankétnek végesnie kell áa a vidéki aiinéaisetnek nagy érdekei fűződnek hozzá, bogy sa a munka jól végeztessék. Az ankél alkalmából közöljük a Győri Hírlap alábbi cikkét, mely több életrevalé eszmél vet fel megoldásul: Az ankéi, ba osak a felfigyelőnek ujabb tervei nínoseuek, valószínűleg a kerületi rendszer tervéi tárgyalja, következésképen nem határozhat, meri a kerületek megállapításából ason állomások jogi képviselői szükségesek, amelyekből agy-sgy kerület alakulna. Kz azonban nem oldja meg a vidéki szinés/ct kérdéseit és nem szünteti meg hajait. .Mi, vidékiek, akikre nésve nem közömbös, hogy a vidéki színészet rendezett legyen, ettől a január iki ankéttől varunk feleletet és orvoslást ason szégyenteljes állapotra, bogy a nyugdíjazott színészek jogos nyugdíjuknak csak felét kapják, akinek 600 korona évi nyugdíj jár, az 800 koronát kap. A nyugdíjalap deficitje 6000 korona, sokkal keveselili, mint pl. a nemzeti színház szubvenciója. Az ankéttól varunk bátor cselekvést ai üsszes magán ssini-iakolák eltörlésére és az orsc. színész-akadémia radikális reformjára. Az előbbire szükség van, mert ma néhány száz a szerződés nélküli színészek száma, mert továbbá kevesebb tehetségű és több bátorságú szinészjelöltek valóságos lieítáciőt rendeznek lefelé és kiszorítják a hivatásos erőket. Az akadémia reformját pedig a szinészsnyag helyes és okos kiképzése és egyéb művészeti é« erkölcsi indokok követelik. Ha már ezek fölött megállapodott az ankét, akkor a síinészek és igazgatók közti jogviazony szabályozása legközelebbi feladata. El törlendő" a mai — a színészt teljesen kiszolgáltaté — szerződésminta; a színházi törvényszék, melynek határozatai a magánjogok karikatúrája és némelykor nagyobb büntetéseket ró ki, mint a büntető liiróság súlyos vétségekre, csak a más osztályokban megállapított törvényes rend keretében működhessék, vagyis határozatai ellen a meg nem elégedő léi a rendes polgári bíróságnál kereshessen jogorvoslatot. Kz a joga ugyan most is meg van, de nem mer vele élni a Színész, mert kiieszi magát központi tanácsi kellemetlenkedéseknek. Szabályozandó a színész-törvény és • kisáratás csak súlyos erkölcsi beszámítás esetén, rendesen büntető bírósági ítélet folyományaképen legyen alkalmazható, mint a hivatalvesztés. A színházi törvényszék által jogerősen kirótt rendbírságok - j-ada semmi körülmények k í'»z t se illesse az igazgatót, mert ez a legtöbb visszaélés indító oka, hanem betegsegély-alapra fordíttassák. Szabályozni kell a betegség ügyét, mert az lelketlen dohig, hogy a fizetésire utalt színész betegsége •>. és 4. hetében fél, .">. és ti. hetében negyed fizetést kap, a 7. héttől kezdve semmit. Megoldás elé kell vinni az ankétnek a színész-szocializmus sok más kérdését, a szinésseknek s különösen a segédszemélyzetnek pária-szerű helyzetét. A törvény mindenkinek biztosítja büntetés terhe mellett a vasárnapi munkaszünetet, osak a szinéssnép az, mely átkozza a vasárnapot és ünnepet, meri akkor kél napra való munkát kell végeznie. Az erkölosi kordon bizonyos kérdéseit is meg kell húzni. Az időjárás tudománya. Irta Kefeáaj i Hrnla* I. Ma már az időjárásnak ii van tudománya. 8 ha ez a tudomány még nem is exakt, de éppen művelői vonják leginkább kétségbe, óvják legélénkebben a kösönségtt azoktól a hamis prófétáktól, akik a modern stréherek módjára minden áron többnek akarunk látszani, mint amennyit nyújtani képesek lehelnek. Hogy mi a meteorológia ma, i hogy mivé kíván lenni, azt elmondja az az Ünnepi Emlékkönyv, melyet BS ó-gyallai in. kir. meteorológiai és foldmágnességi obszervatórium adott ki ünnepélyes fel* avatása alkalmaitól. A könyvet az intézet tisztviselői irták, és nem kis érdekessége, hogy a/.t i- bemutatják, mi a magyar meteorológia. Engedelmökkel asonban először a könyv utolsó cikkével foglalkozom, melyet Bona Zsigmond irt Kőrültekintét <i mtttoroluqi'ilnin címen, s ezzel az utolsó cikkel azért foglalkozom először, mert módot ad rá, hogy megrajzoljam a tűzetheti vázolt tudományszak egész kentét. El van mondva benne, mini fejlődött a meteorológia tudománya a legrégibb időktől napjainkig az egyszerű megfigyelés, majd az Aristotelesféle négy elem korszakán át a Csillagászattal és az. asztrológiával való OSSZehásasodásáJg, melyben aztán évszázadokon keresztül a mellőzött szerepét játszta, mig végre a Socittat meteorologica palatina nein szerv este az első nemaetközi meteorológiai hálózatot, mely az új Hacoii-téle filozófia nyomán haladéi kisérleli rendszer alapját itt is megvetette. De hol voltunk még attól, hogy az UJ módszer tudománnyá válhatott volna. A mannheimi társaság hálózatában Hildán is volt egy OOg, azaz észlelő állomás a királyi palotában működött csillagvizsgálóban, (mint azt rrannhofftr Lajos cikkében — A: e/só' mmjijir mtttorolocnai ob&zervatorium rövid történtté — olva-hatjiikl mely ITTöhen ke/.dte működését s 1") évi megasorítással mai napig tart i a többi hozzá hasonlókkal már a XIX. század közepén lehetővé tette Doas-nak, hogy ne c«ak a kísérletnél, a megfigyelésnél maradjon, hanem módszert keressen — és találjon a feldolgozásra is. Ezzel eljutott a meteorológia a második korszakba, a statisztikai módsser korszakába, » nem minden büszkeség nélkül hivatkozhatunk rá, hogy ez a második korszak is mind. járt a kezdeted késsen talált bennünket, mert már 1847-ben megjelent Btrdé Aron LégtÜH$mémytana. A statisztika módszere még ma i< divatos a niVVei, niit szenvedtem éti már, elmondhatja az érzeteim, a törekvéseim CSÓdjét, azt a sok lerombolt édes ábrándképet. Elmondhatja azt is, hogy én még miiéiig osak maga után sirok. 11. Olyan mint a Szentirmay Rudolf. A kerepes! temetőben messze a hivatalos gyász fényes mauzóleumaitól a. kicsiny intiia fájdalmak Sírkövei között vau egy márvány kereszt. Tizenhét éves leányka sírja: liliom virágot raknak rája szomorú szegény emberek, fehér liliomot, illatosat, szépei, könyoseppekben nevelt virágot. Mikor halottak napján ki-ki jártam hozzá, sirattam ő benne lelkem ifjuságát, azt az édes kort, mikor a regényhősök szavait SUgtam a nő fülébe, hangzatos ódon szókat, amikei « mai kritika mindig kifogásol. A regényhősök hangján beszéltein neki és válaszolt érzékenyen, lágyan. A ligeti fasorban volt a szegény házuk : nem hatolt oda a város biine, zaja, ott még volt zöld, üde, SgésaségSa, liszt*, lAM virág is nyillott, sziliig illat.i- virág és mikor kiültünk a ház elé beszélgettünk pátle -«zul remegő, szerelmes hangon, u hogyan ma már nem beszélnek, ifjak meg leányok. A zöhl fűzfák szerelmesen nyújtották felénk ágaikul, lehajollak, zokogó hangot hallatva, mintha érteié!, a bsaaédfisk melódiáját. S/é|i volt az a kis leány, hébé kalapja alul kerek piros area mosolygott elő', a szemei meg olyan hűséges naiv. ábrándos GrStehen szemek, amikből esupa tiszta szentimentalizmus árad felénk. Eb fiatal jogász gyerek rajongó szivemmel de nagyon szerettem, ó volt a/, álmom, mindenem, ibolyabokrétát mindig neki hoztam, színházi jegyekért de buzgón szaladtam mikor kívánta látni az Ármányt és Szerelmet. Egyik reggel vasárnap reggel templomba, hogj mentünk megásolsl édes fiatal hangja! „Az éjjel áli Itam, gyönyörű férfiról szőke szakáin szelíd kék szemű, szivében a jóság, szemében az érzés, nemes, derék olyan . . . mint a Szentirmay Rudolf. . . < )h hogyan imádtam, milyen boldog voltam. — Hozzám beszélt szerető' hangon, mint a hogy Kárpáthi Zoltánnal beszélni szokott. Olyan ember nincs ezen a földön I Mikor felébredtem, sírtam, hogy eltávozott az az álomkép 11 drága lovag." . . . Hazamentem kiciny szobámba belenéztem a tükörbe, megnéztem a tükörbe magam jól, elővettem a szekrényből a Magvar Xábohot, a hol a nemesség édes alakja, Szentirmay IJudolf vagyon festve és nem latiam semmi hasonlót magamban ahhoz az álom képhez, amiről a kis szőke leányka suttogott, l'.ii tehát nem vagyok benne az álmaiban, pedig az álmok élnek, virradatra, mikor kinyílt a szem és a tagokra visszatér az üde frisseség, az akarat, mikor erőre kap. a szív. midőn erős vágyban lüktet, mindig esak az álomképre gondolunk, mi hogy valóra váljon, egyetlen vágyunk. Bs volt az én szerelmeim legszomorúbb kudarca, Azon az éjszakán annyi minden szétrombolódott, annyi nemes tiszta érzés izállt el a szivemből I - Minek legyek jó ha ö engem úgy sem -zeret ! Megjelentek előliem ai ifjúság bűnös képei, az utea, molven forrong a bún, az egész élet rohamos könnyen elérhető élvezetei tekintetlek reám csillogó szemekkel. II --z lettem, ezen az. egy éjszakán, mondhatnám azt la, hogy térti. A kis szőke leányka gyenge karcsú dereka megremegtette a fagy a télen mikor a ligeti fasorra fehérség borult, mikor eltávozott, a lóid ligetnek verőfénye meghűlt ; sugárhoz w.okott szervezete érzékeny volt nagyon, megsápsdt kis area néha vált e-ak pirosra, és mikor az a pirosság költözött reája és a isemel ragyogtak olyan szép volt, olyan halálossá izép, hogy mi, kik körötte álltunk a betegágynál zokogni kezdtünk, emberi vad zokogással . . . Aztán elaludt mosolygva, szépen. Kivittük a temetőbe csendes sirok közé a leánykát, ki az élettől várta a nemes tiszta hősét bűbájos regénynek, ki olyan legyen mint a Szentirmay Rudolf . . . mint a Szenlirinav Rudolf,