Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-01-13

11 aszón nyolcadik óv, 2. szám. 1901. január 13 PÁPAI LAPOK. Pápa varos hatóságnak »•* tftbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott kOzlOnye. afli-ujflcnik minden vasárnap Szerkesztőség : Jókai Mor utca 866 Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereakedéae, í-'<",t.• r• Telefon-szám : 41 Felelős s/.erkes/.tf) : 1 >r. KŐ RÖS B NDR E. I'í'i ii 111 ii k:«t Ars: in-, weltn eh sAndor. Előfizetések es hirdetési dijak fi lap kiad 6 Ii i v a t a I á Ii 0 I k ti I d e n d 0 k. A lap ara Égést «vre U kor., félévre 8 kor., negyedévre 8 kor. I'l^y.'i* mx...in iír.t . !' » tili. A gyanú. I'tijin. január 18. Koszorúk erdeje borította Lukács Béla koporsóját. Ami Bzépel a virágkereskedések nyújthatnak, az mind ott volt és ott pompázott a szerencsétlen nagy ember tetemén. Részvétiratok százai igyekeztek enyhíteni az özvegy fájdalmát, aki zokogó bánatában hálásan Bzorongatta ;i résztvevők kezét. Megjött b király részvéttávirata is. ez a szuverén elismerés, ami emberi halé porában érhet és végleg; lemosta azl a hitetlenséget, amelyet, bár titokban, de mégis tápláltunk a szegény halott iránt. Ks most. hogy immár sírban pihen a zaklatott lélek, friss hé ball « domboruló hantok fölé, mintha a termeszei is rehabilitálni akarná az ártatlanság fehér színével a mi meggyanúsított nagy emberünket. A gyanú munkája teljében fordult Lukács Béla felé. Mikor éveken át tartó nehéz és kimerítő munkája révén dicsőséget szerzett a magyar névnek az egész vilá^ előtt, és mikor még Parisban is, ahol akkor az egész világ; kiküldötteinek lázamunkája folyt, nagy és általános elismerést talált a magyar kormánybiztos sikeres tevékenysége, akkor itthon gyanúsítgatni kezdték a kormánybiztost, Lukács Bélát. Érthetetlen, hogy ez a gyanúsítás milyen érzékenyen Bujtotta Lukács Bélát, Pedig liát ismerhette a magyar közéletet, hiszen benne élt évtizedeken keresztül éa tudhatta volna, hogy aki önzetlenül, önmaga feláldozásával mer dolgozni, a/t okvetlenül utoléri a léhák és haszonlesők piszkos szava. Aki ma közpályán akar működni, aki a közügyekéri veti latba az erejét, annak hétszer vastag legyen a hőre, különben figy jár, mint Bzegény Lukács Béla. A magyar sajtónak örök azégyene le^sz. hogy az a meggyanusítás tőle indult ki. Azt mondják, a halál mindent kiegyenlít, de hol van a kiegyenlítés, hol van a bocsánat a toll számára, amely először irta le az indokolatlan gyanúsítást, hogy Lukács Béla hfitelenül hánt az ország pénzével. Enuek a halálesetnek a szegény áldozat nagyságán kívül az adja meg az országos fontosságot, hogy példát statuál a megfontolatlanul világgá dobott gyanusítás romhole» hatásáról. A legnagyobb visszaélés a sajtószabadság szent elvével, hogy némelyek büntetlenül mondanak ki mindent, ami alacsonyan járó gondolkodásukból éppen felszínre vetődik. Lukács kora ifjúságától fogVS a munka embere volt. Mint újságíró kezdte a pályáját és bizonyára a nélkül, hogy valaha egyetlen embert meggyanúsított volna, elérte mindazt, ami a magyar közpálya munkásainak kijuthat. Mo-t. hogy elén fiatalos erő volt benne hozzáfogni élete derekán egy egészen új. eddigi tevékenységének köreit csak általánosságban érintő munkához és ebben a munkában elérte mindazt a sikert, amit viszonyaink szerint elérni lehetett, most feléje fordul a gyanakodás, ! vájjon tiszta maradt-e a keze él nem tapadt-e hozzá valami a rábízott javakból. Próbálkozás volt ez csak, mert hiszen a halott koporsója mellett kitűnt, hogy alapja nem lehetett a gyanúsításnak. De hát szenzáczióa volt a próbálkozás és annyival valószínűbbnek tetszett a hír, mert a mi mesterségesen szított és fokozott rosszhiszeműségünk szinte természetesnek találja, hogy akire a közbizalom az ország javát bízza, az ezt a kiváltságos helyzetet a maga céljaira ki is aknázza. Ls a gyanúsítást immár nem is szokás komolyan venni. A sajtónak azt a részét, amely szemben áll a tisztességgel, a jóravaló ember messze elkerüli, de szegény Lukács Béla érzékenyebb volt, mint a magyar kitzelet többi szereplői és mert űgy látta, hogy egymagában áll a gyanúsítással szemben, hogy akik barátai voltunk, azok most a vállukat vonogatják és nem sietnek hozzá, hogy kezük Bzorításával mellette tegyenek vallomást, hát a zajló jégtáblák kö/t kereste a nyugalmat felzaklatott lelke számára. A megdöbbenés ekkor erői vett minTÁRCA. Pasztellek. — A ..l'tijHii l.njHßh- eredeti tárcája. — Irta : Hullni Kinin-. I. A rigó meg a holló. Leuhaju virágon, édes Elit, emlékesem reád, mosolygó ajkadra, a itőke hajadra; olyan voltai, mint a vcrói't'nv. Kacagtál pajtánál osengu nevetéssel, kék Kernedben mindig derfl sugártotl éa most is boldog vagy, édes. Az a anlag, mit árasztottál, kicsike hólesőnek rózsás arcu lakóját éheti. Anya hát az Elit, akit becézett anyja és. dédelgette • taván, iiiuilv verőfénye! pataron küldötte rósaáa arcára. Fénylett minden rajtad, olyan voltál mint a szerelem leánya Matatta, «In ti tata, moosoktalan, fehér. Kmlékczcin egy verőfényes téli napra. A fehér kora milliárd tényt vetett a aap éi a vitek jégkérge könye/.ni kezdett. Olvadt, éa a mi bideg, todatlan gyermekativflnk is akkor kezdett motogni, kQnn álltunk a nyilt veramlán, kiesi kalitkádat, lárga rigó madár ioi-pioi hátát akkor ütttogattad. Friss vitet öntöttéi porcellán vályúba, kendermagot edényébe raktad éa a rigó dalolt. Bds volt a/, éneke, mintha a magány fájdalmát tokogná, és mikor hallgattak össtönsterüleg aimnltank egymáshoz, kötél, nagyon kötél. Kz. a iterelam prelódiuma, mikor a magány gyötrelmét érezzük, midőn becézzenek bár a kedveseink, nyfitaőgjön bár közöttünk az élet tarka forgatag] a, mégis érez/iik a magányt, átokoo a forró, nyári éjszakákon, mikor a OSlllagok ténye ragyogó erével tör lie az ablakon, a remegő csillagok, mik lá/a- szerelmet suttognak, a holdfény, mely a tue badarokat ihlette ize reimet madrigálok énckhWhez. — Meg a téli esték, midőn a tzobánk hideg csendében várjuk és óhajtjuk a meleget, amit a .vivünkón dobogó ssfv adhat ősapán. Sokat voltunk egyedül és akkor mindig velünk volt a vágy. Simultam hottád közel, arcod bíborra vált édes kis Elit. Emléketel még? kék eteméi oda fonódtak az enyimbe éa remegő kezeid, kezemet szorították . . . Egyetem felkiáltottál. „Trés a kalitka! Kiment a madaram, sárga rigd madár kiröppent." síi tál édesem, haragosa ti mondtad: .Maga gono-z, ros-z, látja, a madár megharagudott,bossui leit, elment, itt hagyott" kinéztünk az ablakon, ott szállt mint agy kii^ikc sárga pont a szabadjára eresttett mailár, messze átallott, visstt sem tekintett. Szállt az égen a nap felé, melynek verőfénye elnyelte kicci alakját, elment é* te sírtál, kedvesem, Szomorúan tekintetniük ki az. ablakon, a/ ég hideg kékjét megetaggatta egy kemény tzárnyó re tg röptfl holló. Fekete volt, mint azok a bonts éjszakák. Laasan szállt, nehéz, repűlettcl, olyan súlyos mozgások közt, melynek láttára az. élet jutott ember* nck eszéhe, az élet, melynek nehéz járása agyon tépő él álhánlja azt a rövid veiot'énvt, mit a boldogság hoz a szívbe az elmúlás madara, a holló. Mikor önnél voltam Kliz asstoiiyoin a bölcső mellett kicsi kalitkában sárga rigó dalolt és míg maga c-endes altató dalt zengett, a madárénak meleg érzéssel üdén és b&VŐeCO kisérte, a szent tisztaság szavát, amivel az anya becézi gyermekét. Vissza tért hál önhöz az eltűnt verőfény, a boldogság éneke hangtik stobájában. Nekem is van ttobám, sötél komoly taobáan. henne egv kalitka, abba meg a holló, a letűnt illútiók, a sok tajdalom é< a itomoru emberek madaram a Pba Edgár hollója, melynek könyörtelen komor sseméből a peattlmitmaa tokog felénk, amely nem ad reményt, üdvöt, étereimet, hitei csupán azt suttogja : Si ihaet m ! Ott van nálam a holló, ott veit 'anyát é- elmondhatja ünnek, elmondhatja, h gy gyermek rovat