Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-02-24

A PÁPAI LAPOK kiadása. ÜNNEP] BESZÉD. ))'- FENYVESSY PERENCZ főispán arczképének leleplezése alkalmából ;t veszprémi iparos-körben elmondotta: DK. RCSENBERG LAJOS. ügyvéd, ipartestületi Ügyész. Több mint 26 esztendő telt azóta, hogy a körnek időkori magalapítói a hazafiúi kötelességnek -zent érzetétől áthatva felismerték, hogy a mag)ar nemzet iparának fejlesztése, iparos osztályának művelése, összetart ózandósága tudatának fölébresztése nemzeti életérdekké vált. Elkerülhetetlen né vált, hogv az iparososstály minél szorosahhan egyesülve összetett erőkkel igyekezzék úgy társadalmi téren, mint a közügyek terén érvényesíteni kötelességének teljesítése mellett a maga jogait, amelyeknek minél nagyobb mérvben való kivívása és érvényesülése immár nemcsak mi általunk tekintetik jogos törekvésnek, hanem jogos törekvés gyanánt ismerték ezt föl mindazok, akiknek kezébe a gondviselés e hazának kormányzatát s e nemzet sorsának intézését napjainkban letette. Több mint 2b esztendő telt el azóta, hogv az eszmék és érdekek, amelyeknek megvalósulásától a magyar nemzetnek jelen és jövendőbeli sorsa függ: — hazafiúi lelkesedéssel kultiváltatnak e körnek falai közt, amely kultusz a jó barátság, a testvériéi szeretet és egyetértésnek ápolásával együtt immár oly eredményt mutat föl, amelyre méltán büszkélkedhetnek e nemesééin körnek egykori megalapítói, vesetói éa és tagjai mindnyájan. Az. iparos osztálynak az a része éi Istennek bála túlnyomóan nagy része, amelyik folytonosan művelődve és műveltséget terjesztve kívánja a munkának és munkáénak erkölcsi tekintélyét fenntartani és minél magasabb nívóra emelni, az az 0 ambícióinak talaját első sorban ime abbén a korben keresve találja (Öl, mely tagjainak hazafiúi lelki szükségleteiről is gondoskodva : templommá változik mindenkor, valahányszor a multaknak dicsősége, a nemzetnek nagyjai s az eszméknek vértanúi felé irányulnak a kegyelet é- az emlékezetnek beláthatatlan időket áttörő osillagsugárai! Csak így következhetett be negyedszázadnak leforgása után, hogv ez az erkölcsi testület szerénytelenség nélkül szólva is — eljutott odáig, hogy a közéletben és a társadalmi téren számottevő ténye zó'vé vált, de egyszersmind az. igazságos szemléidnek elismerését is megnyerte mindenkor. Mi megválogattuk minden időben és megválogatjuk a jövőben is, hogy a közibénk való befogadást keresők közül kik előtt nyissuk meg otthonunknak ajtaját; — testvéri kötelékünkbe kit fogadjunk be ujabb láncszem gyanánt, mert azt a testvéri láncot, amelyet egymással kezet fogva alkotunk, sohasem fogjak rozsdától mart láncszemnek befogadásával megszakítani, mert a rozsdás szem talán éppen akkor törnék széjjel és szakítaná meg az egésznek egységét, amikor a legnagyobb terheket kell a legnagyobb kötelességek alakjában elviselnünk. Aki ide belép, az tiszta legyen és önzetlen ; annak vagy már a múltban legyenek kimagasló érdemei, vagy arra való lénynek mutatkozzék, hogy érdemeket isersendhet a jövőben mint munkás é- mint hazafi. Vitatkozást vallásos tárgyak fölött nem tűrünk körünkben. Mert mi minden alapo- meggyőződést tisztelünk és áhítattal fogadunk minden BSSmét, mi lelkünket felemelő szent érzéssel tölti el. ' a , litikai vitatkozást is körünkből. El azonban távolról sem jelenti azt, hogy nincs politikai véleményünk, l hogy annak érvényre juttatására e tálakon kivid az életnek más útjain ne törekednénk s legkevésbé sem jelenti azt, hogy közönyösek vagyunk a közügyek iránt, hanem az. ennek az értelme, hogy a politikai elveknek harcát nem engedjük ide behozni. Ez, amitől óvakodunk gondosan. A mi körünkben minden embernek, legyen annak bármilyen vallása, vagy állása : bármilyen rangja vagy vagyona, egy rangja van : a tagtárai rang. A körben a munkaadó ugy beszél a munkással, mint testvér a testvérrel. Kp így a gazdag a szegénnyel. Est a küszöböt a rangnak hiúsága és a gazdagságnak fölényt gyakorló hatalma nem lépi át. Ide Osak az az ember léphet be, aki becsületességével és munkásságával érdemelte ki, hogy arra méltónak találtassák. Ámde, aki úgvis mint hazafi, úgvis mint a munkának és munkásnak megbecsfilője : mint a magyar iparnak hatalmas és lelkes pártfogója, mint polgártársainak az életnek mindenféle utjain igaz jóitevője, a sürii erdőnek tölgy óriásaként emelkedik ki az embereknek sokaságából, aki mint a megmérhetetlen ül inessz,'terjedő' szemhatáriiak közepén álló irány fa, cselekvéseinek példájával százezrek utjának szabja meg irányát, aki munkál a politikában, a parlamentben, az adminisztrációban ; a kulturális életben ; a szép művészetért való Úttörő fáradalmakban : aki munkáa, amikor ember fölötti erot kell kifejteni az elemeknek romboló hatalma által fakasztott könnyforrásoknak elapasztásáért : aki munka- mindenütt és mindenkor, ahol és amikor a haza és a nemzet jobb voltáért kell megragadni a kalapácsot, aki munkás, ha a szendergő tetterőt százakban és cserekben kell fölébreszteni, azért, ami szép, jó ét neme- ] de munkás akkor is, mikor az érzelmek isenvedélyekké váltan egymásba cikkásó villámok módjára dörögnek végig a bon felett s békéltetni kell : Az ily férfiúnak ajtónkon való bekopogtatását nem várva be, magunk sietünk télkeresni őt, hogy munkánkban munkatársunknak, törekvéseinkben és küzdelmei ükben pedig bajtársunknak mindenek fölött pedig körünknek díszéül megnyerjük 01 I Ily férfiú: Fenyvessy Ferenc! (Éljenzés.) Esért volt, hogy körünk 24 éves fennállásának jubileuma alkalmával elnökünknek vezetési' alatt valánk bátrak ő méltóságát fölkeresni, hogy disztagul történt megválasstatását hitül Vigyük l annak isi vesén fogadására felkérjük őt. El ö elt'ogadta jó s/.ivvel t megválasztatást, jó akaratát é< jóindulatát üzenve tinéktek, mint küldőinknek, mindnyájatoknak, ISCretve tisztelt tagtársaim ! De a férfiút, kihez rokonszenvünk és tiszteletünknek szimbólumával ekkor kötelíténk, nemcsak e hajléknak lakói közt, nem csak t városnak falai közt és nemcsak a vármegye határai közt, de mindenütt környékezi a köztisztelet él a népeknek szerető érzése, nielv a mélységes és általános rokouaten v mellett a népszerűségnek eloszlathautlan nimbuaaával jelentkezik i/rr.<<if Ferencnek jártában-keltében mindenütt. Annál megtisztelőiül tehát reánk nézve, midőn az 0 rokonssenves vonásainak képét Wetei brnö ur megörökítette: bennünket talált méltónak arra hogy a műnek megőrzői mi legyünk! Mélyen tisztelt kö/.gviilés! Itju voltam még, mikor vagy másfél évtizeddel ezelőtt Veszprém vármegyének székházában nagy ünnepély tartatott. Hazafias nagy ünnepély, amilyenbet hasonlók egy-egy vármegyének életében e-ak ritkán, nagyon ritkán fordulhatnak ebi. Képeket lepleztek le akkoron! A haza bölcsének és a legnagyobb magyarnak képéti Az. ujabb nemzedékek számára azóta van megörökítve ott Deák Ferences Kossuth Lajos hatalmas munkájának első alapvetője: < i röf Széchényi 1-tván ! A férfiú, aki ezen örökké emlékezetes hazafias nagy ünnepnek szónoka volt, kinek szavára ifjak és aggok szive lángra lobbant, szemeikből pedig az. igaz. érzésnek könnye kiceordult; a férfiú, kinek szavára, gróf Széchényi Istvánnak képéről a lepel lehullott: l'enyvessy Ferenc! (Kjenzés.) Oh mennyire meghatva álltain ott: milv forrón hatottak lelkemnek mélyére ott elhangzott szavai : mint vonultak cl lelki szemeim előtt e nemzet múltjának : e nagy múlt annyi gyász, és fénykoratakának szivet, lelket megkapó jelenetei a szónoklat azon remek művének hatása alatt, amely ott hangzott el akkoron, s amelynek minden egyes szava csak ssivbŐl fakadva hatolhatott oly mélyen a szivek gyökerébe. K- ha már a ti kitüntető jóakaratotok, baráti bizalmatok éa szíves elnézésetek reám, érdemtelenre, egy kisded porszemre a nagv mindeneégben ruházta azt az erőimet meghaladó, de amellett örökké emlékezete-, kimondhatatlanul megtisztelő és büszkeséget keltő hivatást, hogy az én gyenge szavamra jelenjenek meg előttünk annak a férliunak jóságot sngártó voná.-ai, akinek lelkesítő -zavara Deák Ferencnek és Széchényinek képéről esett le a takaró: ti akartátok im, ám legyen, — Feoyvtaury Fenne képéről is hadd es-ék le hát a lepel! »A h-pel lehullott. Szűnni iietn akaró éljenzés.1 Ime tehát kepében is megjelent kötöttünk! F.s most, midőn mi vagyunk hivatva e képet gondosan őrizni meg, akkor értsétek meg ét érezzétek át. hogv e képnek bármily gondos tnegórséaéVei iÖttteS kötelességeiteket kofán -etil teljesítettétek! Hanem mi, akik nemcsak iparosok, hanem veszprémi polgárok is vagyunk, tetteinek emlékét iőrizzük meg, hogy az utánunk következő nemzedékek i- ismerjék azokat egykoron. Mondjuk el nekik, ha majd megnőnek, hogy a lángtenger e vároet 11 év előtt mint hamvasztotta el; 11 nyomor pár nap alatt mint ütött tanyát; hogj isál él -z.áz. Család, mely még c-ak tegnap is jóllétnek örvendett, már a várható más napon miként vált hajléktalan koldussá. Mint a ház, amelynek kihaltak lakói, minden egész bútor darabjával az egykori boldogságra emlékeztetve annál elszomorítóbb látomány, minél nagyobb volt a boldog-ág, melyet kérlelhetetlen enyészet