Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-02-24

megsemmisített aniKik tálai kösőtt — S város olyan volt akkoron. Tetőtlen hátaknak lakók nélküli falai meredtek ablaktalan szemüregeikkel utcáknak kezdetétől azoknak végéig, bánatot keltve ét könnyel fakaattva izüntelen. Oh a -ok kenyérnélküli ehetővel, a aok beteg' tégbec szenvedővel, a sok hajléktalanul maradi csecaemővel ét aggaatyáunal mi 1 * * 11 volna, ha miként a könyörületet Gondviselőének küldöttje nem kelti fel a/, országnak és az egész nemzetnek igaz részvétéi irántunk Fenyvessy Ferenc ! Aza részvél ét ai a rokoustenv, melyet Fenyesey Ferenc munkát és fáradalmat nem kiméivé, éjt nappallá téve, SZÖVal, tettel és tollal s a tekintélynek erejével munkálkodva fölkeltett és hosszú-hosszú időkön át ébretf tartott: eredményezte azt a segededelmet, amelvet e váro-nak a magyar nemzet nyújtott szivesen. A magyar nemzel • - Fenyveaay Ferenc szavára I (Ügy van ! Fljenzés.) Am elmondhatjuk ezt bár akár hányszor is, de meghálálni tudni nem lógjuk sohasem ! Érdemrendjeink nincsenek, amelyekkel háláéi/, uinket jelképileg, de egyszersmind jutalmazólag is kifejezésre juttathatnánk. Nekünk csak egy érdemrendünk van, - mi c-ak egy jutalmai nyújthatunk — és ez a szeretet. A/, igaz és őszinte i se retet, melyet ő méltósága iránt egy szívvel érezünk mindnyájan ! Fz a szeretet fog ujabb és újabb erőt ébreszteni szivünkben, ideálokért való küzdelmeinknek utjain. Ebben az. anyagias korszakban, mindenkinek mindenki elleni harcában is mi eszményekért lel— kesedünk ! A tökéletes és az egész, nemzetet boldogító minden nemzet iparánál tökéletesebb a magyar iparért ét a műveltségnek a lehető legmagasabb színvonalára feljut.'i magyar ipar.- ..-/tályért. Eszményekért küzdünk, ds azért míg a jövőnek végtelen távolságában révedező ábrándszerü tekintetük előtt egy boldogabb hon, békésebb társadalom és hatalmas, Mátyás király ideiéhez hasonlóan hatalmas magyar nemzetnek ma még elérhetetlen képe lebeg, addig nem zárkózhatunk el, a jelennek kötelességeit sem tévesztjük -/emeink elöl, mert, hogy céljainknak koronája nem lebeghet a fellegek kőzött, hanem erőt oszlopokon, megtörhetetlen alapokon kell nyugodnia, melyek csak évtizedeknek folytonos munkájával emelhetők fél, s hogy e munkára csak a céljaival tisztában levő, a béke áldásai alatt fejlődő olyan nemzet képes, amelynek egyes csoportjai törvénytelenség, jogtalan-ág, igazságtalanság, visszavonás és hujtogatás által sem az egymás, sem a/ Összesség, sem pedig a fBtekintélyek elleni harcra és télforgatásra ingerelve nincsenek. Főkőteleaaégfink tehát, hogy rázkódást nem okozó átmenettel fokól-fokra haladjunk, hogy lépésrőllépésre hódítsuk meg a tért, de sohasem fegyverrel, hanem mindig csak a szeretet szavával, az egyenlő' jogokban való részesedésnek biztató reményével ! S bármennyi csalódás érjen is bennünket, emberekben, tervekben, reményekben .- az eszménvtöl eltáiitorodnunk nem szabad .' Lelkünk mélyében érezzük mindnyájan, (a leleplezett kép télé fordulva) hogy ebben az értelemben szivesen maradsz itt közöttünk, hogy velünk akar.-/, reménykedni, dolgozni, küzdeni is, ha kell. Tudjuk, hogy magadban nemcsak hatalmaerőt és szent akaratot érzel, hanem hogy tántoríthatlan is vagy azon az uton, amelyet sorsod nemzeted javára számodra kijelölt ! .Megismertük benned a népnek régi hű barátját, kinek szivét népének szivével Örök érzés forrasztja eggyé, mert hiszen „mi volna bennünk örök, ha nem azon része szivünknek, mely szeretett !" PÓISK NYOMDA, PAPA.