Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-02-10

A tengerentúli országokban következőnek bizonyult lie n tennéd: Argentinja és Ausztrália elég jó, termést adtak, még Afrika is, de i-'.»znk-Aiuerikáhaii már a tavaszi lm/a s.,kkal gyengébb termeid adott, mint 1899-ben, Kelet-Indiáitan pedig, melyről még néhány évvel ezelőtt a/t hittük, bogy Európái még oleaóbb gabonával lógja ellátni, mint Amerika, a kedvezőtlen időjárás folytán isinél, mint már két évvel e/elott, rOSSS termés volt, mely éhiiiséggel és lialálvéss/el lujtja ezen világrés/t. Mindetekből kiuinik, hogy az I900»ik évi termés bizony nem Volt valami fényes eredményű, a gazdának pedig a gyenge termés által okozott káron kivül, még az alacsony gabona árak i- bátránvára válnak és azért nem csoda, ha elcsügged, miután már minden oldalról szorult a helyzetei Annak oka, hogy gabonaáraink annyira hanyatlanak, sokak szerint az őrlési forgalom megaaüntetéseben rejlik, mert ezáltal a vámmegtérítés megv,, natván, ez a ti 11 <MII lisztálakra erős nyomást gyakorol. A mi tinóm acélos búzáink különc érték'-, melyet egyebek közt Anglia évtizedeken át fényesen honorált, nem lévén képe- a magvar elsőrendű őrleményt nélküiü/.ni most úgyszólván vestendőbe ment, mert az Őrlési forgalommal együtt járó praemium megszűnt és ezáltal ami linóm lisztünk, mint a nullás, vagy exorbitáns veszteséggel vagy csak oly magas árban eladó, hogy azt iné_- • Bnnyái és gazdag Albion sem képes megfizetni. Ki tudja talán jobb lett volna egy átmeneti rendszabályt inaugurálni, mielőtt az őrlési forgalmat teljeaségébeu beszüntettük volna, hogy annak folyamán a valódi, helyes módozat kitűnt volna, vagy pedig, hogy a kél homlokegyenest elbnke/.ö véleménye a/oknak, kik alapjában véve, mindketten a haza javát akarjak, ÖSSIOegytttCtétrt talált volna. A buza és rom árak azért is hanyatlanak, mert elébbieknek fogyasztása apad föltép oly állapokban, ahol a szegénység rohamosan terjed, a kenyérSzurrogátumok mint kukorica, burgonya, zab, árpa hüvelyek a rendes átlagnál jóval nagyobb mennyi légben kendnek fogyasztásra. Hósa év vei szelőt! Anglia. Németország, Belgium, Uolandia alig ismerték a kukoricát, mint élelmicikket, ina ezek az államok több mint ötven milliói inéteimázsát fogya-ztanak. Minden jel arra mutat, hogy a buza és rozs ára azért csökkenik, mert ezeket a terményeket a fogyasztók legnagyobb rés/e a válságos közgazdasági vissonyokuál lógva kénytelen oloaóbb keiiyérs/.urrogátumokkal pótolni, a gazda pedig ezáltal kimérbe* tétlen kárt vall, mert azok termesztése nem pótolhatja soha -cm a gabonafélék (döbbeni jövedelme* tőségét, s-okán abban a véleményben vannak, hogy a buta és a ron termelése helyett : árpát termeljen a gazda, hogy az tlőbbeniek árhanyatlá«uk által okozott kán lédezhes>e, vagy állattenyésztésre lékn gaedaaági üzemét, csak hogy nem terem ám mindenhol sörárpa ét állattenyésztésre nem alkalmaminden gazdaság, külömben is honnan vegye a gazda az ennek belviide/é-ére SZÜkségCS tokéi? Hogy átfordítta gazda-ágát. amely gabonatermésre voll ha/.irosvs szarvasmai ha, vagy sertéstenyésztésre'' i Hulljuk ! Halljuk ll A sertéstenyésztés ma nap nagyon reszkírozott dolog hogy csak az oly gazda engedheti meg magának, aki nem azért gazdálkodik, hogy abbéd él, hanem passzióból, mert megesik, hogy 80 80.000 fltot befektetett, a/Után bekövetkezik I sertés véss és a sertésállomány elpusztul. Má-ok véleménye saerinl a tőzsdejátékhan keresendő a gabonaárak csökkenéeének oka é- habár az Őrlési forgalom megszüntetése épp ellenkező hatással volt, mint amilyent a gazdák reménylettek, az e tárgy feletti vélemények még mindig igen különbözők, de akármiben is rejlik az alacsony gabonaárak oka a/, bizonyos, hogv a gazda issza meg ennek a levét és cz szerintem a legnagyobb baj. (Igát I lIgy van I Néhány év «'.ta szinte ijesztően fenyegeti országunkat és evvel együtt gazdáinkat a szocializmus! A falusi nép kivált az ottani munkáeotltály közt, mellyel a maga- közterhek állal, mint azt Tolttoj Mi deine Sklaven eimü röpiratában nioiulja, amúgy is már mcgnnatták a falusi életet és lelketlen [agatok állal félrevezettetvén, azon hamis felfogás terjedt el, bogy boldogulását c-ak is városban, főleg a főleg a ló'váro-ban éli, ami nagy csapás gazdáinkra, inert a legasorossbb munkaidőben még drága pénzért sem kap elegendő munkaerői és kénytelen idegen munkásokkal, kik többnyire sehogy sem felelnek | meg, dolgoztatni, ha csuk nem akarja terméséi v ssaendőbt juttatni, A töv árosban ezer meg ezer-/áin éhezik, a faluról beözönlőt) karsaetnélküli munkásember, falun pedig a gaada kétségbeesve nézheti, hogyan hull ki túlérett, líraiatlan gabonájának magva, hogy tágv el kiszedellen répája, kellő muiiká-ei ,, hiányában. Hiába beszél valaki józan ésszel a falusi munkál népnek arról a nagy nyomorról, mely a vonóban 6'tct éri, nem hallgat az másra, mint az izgató elemekre és vakon rohan vesztél.", míg drága leckepénz árán ki nem józanodik áblálldképeiből, de ['yenkor már legtöbb esetben ké-o, mert a főváros, melyben többnyire elzüllik, elégedetlen szocialistává teszi, ki munkakerülővé les-z, a városnak pedig e-ak terhére válik, számtalanszor még annak kötbiztonságát is veszélyeztetve. Igaz! Igy van! jobbfelől.) A szocializmusnak egyik legveizedelmatebb és fÖleg hazánkban divó válfaja, az. agrár-z.ociálizinus ; nem akarok Athénbe baglyokat cipelni, midőn ennek lényegéről kimerítő ismertetési nyújtanék, hiszen a mostani kormány mari- bokros érdemekéi szerzett ez irányban, t. i. bogy a télrevezetett agrárszocialista észjárásai azon irányba tereli, ahová valói ; szép a fÖldszeretete s a neki buzduló munkásenergia, thogy ezt Zola „La térre" eimü regényében olv s/épen megirja, de a munka és takarékosság adja meg a lehetőséget a fÖldmíVelőnek, hogy földbirtokhoz jusson, ne kívánja az. államtól, bogy földel osztogasson, mert erre az állam mások rovására nem volt és nem lesst soha jogosult. A városba valói özöfilésnél, mely legalább nem apasztja országunk lakosságát, még veszélyesebb a kivándorlás, melv napról-napra nagyobb mérveket eilt : Amerika, ez a mai falusi nép jelszava ! Mert néhánynak kik oda kivándoroltak, sikerült ott óriási munkafessítéssel, milyent itthon sohasem téjtene ki és borzasztó nélkülözések árán, kii pénzre szert tenni, már majdnem minden második falusi ember Amerikába kívánkozik. Csak az.okróil •serei tudomást falusi népünk, kiknek sikerült magukat II új hazában fenntartani, de bog,- bánván pusztulnak ott el a ttruggle lói-lité-ban, arról nem szól a krónika, mely népünk tudomására jut. Ha -okán a kivándoroltak közül vissza il jeninek, még sem nyerünk vele sokat, már nem azok az igazi jói falusi munkásemberek, kik azelőtt voltak, elégedetlenek, mert magukkal hozzák a itocialitmut tévtanait, felizgatván honn maradt polgártársaikat, elégedetlenségre és kivándorlásra buzdítván őket, olyformán cselekedve, mint a torkos gyerek, ki a gyümölcs szép külseje által csábítva nagyol harap belob- és mikor aztán szájában érzi annak keserű vagy fanyar izét vagy mái félig lenyelte az abban rejtó/ö férget, csupa kárörömből pajtásait is rábeszéli a s/ép külsővel kecsegtető gyümölct megislelésére, hadd járjanak azok is úgy, amint ó. Ne csak fí adja meg torkossága árát ! A kivándorlók túlnyomó réssé jobban tenné, ha azt az. összeget, melyei kivándorlásárt költ, kis birtokába fektette volna, ezt rendesen felszerelné, okszerűen gazdálkodna, ezáltal jövedelmei szaporítaná, így oly viszonyokba jutna, melyek megélhetését itthon i» biztosítanák ; csuk az a baj, hogy erről nem lehet falusi népünket meggyőzni. (Halljuk 1 Halljuk!) Talán városi embernek nevetségesnek tűnik, ha azt állítom, bogy az. országunkban sajnos még mindig kísértő sertésvész szintén nagyban járul hozzá az elégedetlenség szülte kivándorlásához, pedig ez tény, inert a mielőtt a vész beütött, a falusi ember, kivált a cselédeinbcr, a sertésből pántolt, meg is élt, ez volt kitűnően kamatozó tokéje, került ruházatra, dohányra és legalább vasárnaponként füstölthutra i-, ds amióta a sertés véét beütött; mindenhol, mi a eselédember nehéz életét tűrhetőbbé tette, elesett, sőt el vesztett e jól kamatozó tökéjét is, melyet többé nem pótolhat és ez keseríti el annvira falusi népünket, hogy nem sokat törődvén hazával, melyben szerinte úgy sim s már boldogulás, vándorbotot fog, új hazát keresvén, melyben azt feltalálni véli: Tegyünk meg minden képtelhetőt, számoljunk minden legkisebb tényétével, a kivándorlás megakadályozására! (Helyeslés a jobboldalon.) A gatds esak úgy bir megélni, ha okszerűen gazdálkodik, de hogv est megtehesse, sok helyen ma már a talaj megkívánja a műtrágya élesztő ereiét, de h gy legyen kepes a gazda annak be-zerzésére, mikor a műtrágya gyárak kartellt képeznek (Igazi ügy van !| és ennek folytán lehetetlenné teszik gyártmányaik illó áron való beszerzését. Azt akarjuk, hogy a magyar gazda pártolja a magyar ipart, de hogy tehesse ezt. mikor a külföldi műtrágya-gyárak messze távolból olcsóbban szállítják gyártmányaikat, mint belföldi gyáraink. (Igaz I tjgy van !l Helytelennek tartom, hogy a műtrágya-gyárak reklám céljából a kisgazdákat rábeszélik gyártmányaik vásárlására, mert ha SZÍ akarjuk elérni, hogy kisgazdáink i- megtanulják a műtrágya okszerű alkalmasaiét, létesítsünk vidékenként állami mintagazdaságokat, hol a műtrágyákkal kísérletek tétetnek, melyekbe I a kisga/da il okulhat; a vándor-! tanítás, melynek nagy barátja vagyok, szintén nagyon fontos e téren is. Különben a kisgazdára nézve legelőször is szükséges, hogv az. istálló-trágya kezelését tanulja meg, mert ennek ucmtudása által saját magának okoz kárt, a helytelen kezeié* folytán a trágya számtalanszor ép azon anyagoktól lósztalik meg, melyek legszükségesebbek a növényzet fejlődésére. Prózai dolog, da a fÖldmivetésnél nagyon is tón tos ez a tárgy. A jégbiztosítá-, ez a szakemberek előtt már iég köztudomású dolog, egyetlen ágazata a bi/.tosiláó üzletnek, melv sem túlságos ba-znot nem hoz, másrészről pedig kedvezőtlen években az egyéb biztosítási ágakkal il foglalkozó részvénytársaságok usualis hasznát i« tetemesen megcsorbítja, olyannyira, hogy ezen intézetek nagyon szívesen lemondanának egyáltalában a jégüzletről, ba ezáltal egyéb üzletkorúk kiterjedése nem lenne veszélyeztetve ; eme dilemmának remediuma, a ssocíalisztikut önvédelmének ellentéte, a kartellirozás, melyet a gazda keserves filléreivel busásan megfizet, fl <-• mellett ama veszélynek van kitéve, hogy jégokozta kárán kívül még a kiküldött liquidatorok kegyétől függ. Kívánatul lenne, hogy a mostan készülőben lévő biztosítási reform oda is kiterjedne, hogy a jégbiztosítási díjtételek magassága állami ellenőrzés alá vonatták. Nagy hasznot várok nemcsak a kopár terűletek be fásításából, hanem egyáltalán kiváló fontosságot tulajdonítok a fásításnak. A községi faiskola rendesen a község hasznavehetetlen, jobban mondva faiskolának alkalmatlan területén szokott lenni noha láttam kivételt is); fizetjük a faiskola kezelőjét, a felügyelőt is, de eddig még nem igen tapasztaltuk a községi faiskolák célszerű voltát, azért találnám jobbnak ezek beszüntetését él hogv az eddig rájuk fordított költség egyes központi faiskolák télállítására használtassák tél, hol a vidéknek legjobban megfelelő' gyümölcs és más baszonfák termeltetnének és mint kész, kiültetendő fák osztatnának ki az. egyei községeknek Ezzel a/t hiszem megszüntetnék azt a közönyt, mellyel — sajnos - a magyar gazdaközönség eddig a fásítás iránt viselte-tik, elérhetnők azt, hogv egves vidékeken egyöntetű ét ezeknek megfelelő gyümölcsöt találna a kereskedő, ki az. ily biztos piacot bizonyára szívesen keresné fel és megszűnne a rossz gyümölcscsel való mostani uzsorakereskedés, hogy t. i. egy véka vagy vödör jó búzáért a faluzó gyümölcskereskedő ugyanannyi rossz gyümölcsöt ad. Még igen sok elmondani valói lenne i Halljuk ! Halljék I), de nem akarom a t. képviselőház becses türelmét még továbbra igénybe venni ; mit a magyar gazda Btomoru helyzetéről elmondtam, ba vaskosnak látszik is, sajnos, mind igaz ; kik gazdák vannak köztünk, tanúim lehetnek erre. Engedje meg még a t. Ház, hogv a küszöböm álló kiegyezésre is néhánv szóval reflektáljak, (Halljuk ! Halljuk I) En híve vagyok az önálló vámterületnek (Klónk éljenzés a szél-,'baloldalon Í, inert a nemzetgazdaság tanai szerint ennek Utján volna önálló és virág/ó ipar leggyorsabban és legbiztosabban elérheti. (Halljuk! Halljuk!' Már pedig azon országnak közgazdasága lehet viruló, melynek kitűnő gazdasága, pessdülő ipara van ; Ámde ipar tekintetéhen úgy tűnik fel előttem hazánk, mint a sokat igérő Csemete, melyet a gondos kertész szeretettel nevel, de amely még nem nélkülözheti a karót, melyre fejlődésében támaszkodik és melv öt megóvja vihartól és más elemi hajoktól. Hazánk ipari fejlődése, köszönet hazafias kormányunk ernyedetlen munkájának, legjobb uton haladt bogy hatalmas fejlődésnek induljon, azt bizonyára mindünknek legforróbb kivánatai kisérik, de még nem látom elérkezettnek az. időt, hogv közgazdasági önállóságunkat minden áron fÜggedenfll Ausztriától rendeszük be, (Mozgás a szélső' baloldalon./ de használjuk tél a most e-etleg megújuló utolsó etappe-ott arra, hogy előkészületeinkkel megtehessük i a batáridő' elérkettekor, teljes készenlétben találjon. (Mozgás a szélső baloldalon. Helyeslői jobbról.. Csak gazdag nemzet lehet független ; nemzetünk túlnyomó részét pedig földművelő lévén, egvesítsük erőinket, hogy gazdaggá, függetlenné tegyük a magyar foldművelőosstályt, gazdag és független lessz tkkor hazánk többi népe, virágozni fog akkor kereskedelmünk és iparunk is! Tetszés jobbfelől.l Bítván egy szebb jövőben, s a földtnivelés ügyeit oly férfi tartván kezeiben, ki már is sokat ért el e téren, (Ugy van! jobbfelől.l kitn-k már is sokat köszönünk és kitől még igen sokat várunk, a költségvetést elfogadom! (Elénk helyealél ét éljenzés jobbfelöl. A llónokot számosan üdvözlik.)