Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-11-10

A szövetkezeiről.'

1

" Nein vitatkozni akarok (ami különben sem volna aa én dolgom); egy régi tiaatviaelö épen az öi illeti! kérdésben nem vállalkozbatik egy kezdő fiatalember tapasztalatainak megdöntésére; esak egy pár dolgot akarok felhozni arra vonatkozólag, akarnak-e a tiaztviaelők viszályt előidézni a társadalmi osztályok között, - általában vádolbatők-e a tisztviselők roszakarattal, midőn helyaetük enyhítése nséljábol szövetkezetet akarnak alapítani. Uraim, jdl gondolják meg, hogy annak az országos mozgalomnak, mely a köcel-multban a tisztviselőket r»ly csodálatosan egyesitette, igen messze van a gyökere. Kisszerű okokból nem születnek nagy dolgok, • aki ezt a mozgalmat figyelemmel kisérte, lehetetlen be nein látnia, hogy fontossága nem egyesekre, nem osztályokra .1 1 jegyezzük meg másrészről, bogy azt :i sógos keretében a kormányszéken üld s. más nagy• I K ' • • B tönkremenéstől. Erre még a féregnek isji.gn van. esak bízzák reánk. Ha es sem átkerül, eleget szenvedtünk már, ezt is elszenvedjük. A/i pedig különösen jegyeszük ma', bogy mennél nagyobb mértékben veszik roaa néven a kereskedők a mi szövetkezésünket, annál jobban, bizonyítják azt, bogy a szövetkezetre szükség van, mert esak azt igazolják, hogy a szövetkezet mint I mindenütt, in ia olcsóbban adhatja áruját Hu< i nem igy volna, akkor sehol sem virágoznának a szövetkezetek. Ez igen egyszerű számitáe. Aki haragszik, annak nincs igaza. ! JJ régi ti»zi\ Inda« Az egri hösuk szobra. Aki ma Egerben jár, iát a város kösepéq egy romokba sülyedt várhegyet. A romok falához, lenn házikók támaszkodnak, fenn a romok között itt-ott egy kecske legel, vagy egv egy bonvéd alszik. IL« a városba jött idegen nem ismeri a históriát, esak omlott bástyákat lát itt, bemohosodotl ágyurésekot; egy barlangot, amelyben torott orni márványember . lábiára festett felirat magyarásza; Alsó-kapu, O kapu, 8 ítél kapu. 1902-ben leaz báromszázötven esztendeje, hogy • • bárom kapu körül egy hónapig nem száradt fel Európa leghatalmasabb császárának kél hala 1 és minden ágyuja egyesüli e kapuk alatt. Magyari I gea ének -/áll az. égbe és gient l-tván koronája • : . II hogy a küzdelem a kétszázezer török kudarcáéval végződött, azt mondanánk rá : S/ép me-e, de -ok i IIa az a kétezer ember átadja a várat küzdei I I külnek a földalatti utakon, senki gyávaságnak nem i tartja; - ba Magyarország élete abban a várban lehel utolsót, senki -e mondja, hogy Dobóik nah harozolniok kelteti volna a vár megmaradásáért. !>•• ok nem adták fel a várat: nem mének öltek el a mértföldekre nyúló alagutakon, hanem hogy irt tudták az egéss nemzet sorsát, megesküdtek Bl ostrom előtt, li '_'v hal.il g küzdenek inind.i vájnn, — és küzdöttek is. Nincs mása a históriában enuek küzdelemnek I Voltak hősök, akik inkább meghaltak, bogy« sem tálaikat átengedjék ; voll várkapitány, a'-ci egymaga állott ki a kapuja elé százezer ember ellen ; volt vezér, aki elkeseredésében a bizonyos halálba rohant aa egéaz hadával, ds hogy ilyen kis sereg, ilyen nagy bad ellen, ti bátorságnak és stratégiai leleméiives-égnek ennvi erejével. - ut .íjára az elszántságnak ilyen marti rumságba niagaastosuló küzdelmével - a csodák tényében tön I »kló sikerével állt volna ellen e_r\ ország-pusstitó veszedelemnek, erre példa niucsen ! Iö52-ig l'.ger nevét nem Ismeri a világ. lf»52-ben egyszerre i igy igó betűkkel emelkedik B^er neve a világtörténelem horiaonjára, • Európa tapsol és ujjong a példátlan győzelemnek. Az évasáiadok éta növekvő török hold in sápadt el elöazör fényében. A török lerjeezkedéí itt találta az. első tsiklagátat, amelyen 'ul mir non csaphatott, - ez. időtől fogva tuitid mig I ts-1 apavan-e magyar, aktm-k nem (lobban meg a i hogy az egri vár ormán ott lá-suk Örökre Dtbó Swbrot akarunk emelni as egri hősöknek, szépet, nagyot, nevükből méltót. E szoborban beano kell lennie min len magyar esalá I érzésének, minden magyar térti hálagond-datának, minden magyar né büszkeségének, benne kell lennie minden magyar gyermek szive dobbanásának. Mert Mindnyájunk büszkeségei, példaképei, díszei, bősei ok; nemcsak az egrieké — az egész nemzeté. Egy szemernyi ereset kérünk minden magyar családtól, minden magyar férfitől, minden magvar nőtől, mind tagyar gyermeki I. Adjon a ssegéay rezet, adjon a gaz lik ezüstöt, aranyat, de ne legyen olvan magyar ember ebben az országban, akinek egy réz. lillérnvi rész.o se less a szoborban. Pár nap múlva elmegy Saendreyékhei i- Erdődre. Júlia észrevette Petőfi ói/,diií•• 11, de kezdetben nem viszonozta szerelmét csak íI esett hiúságának, hogy a hírneves költőt szerelemre tudta gerjeszteni, Azt sem nyilvánította, hogy Petőfitől idegenkedik. | Jélía jellemének egyik alapvonása a hiuság volt, amely magát tálbeCBÜli, atnelv üres gőggel akar tiszteletei parancsolni, amely azt követelt, hogv mindenki térdet hajtson előtte, istenitse, <j annál jobban fogja ii nálánál többel érő embereket ÍS lenézni, lenne olyantéle hiuság volt, mint a félmdvelt emberben, aki tanult is, olvasott is valamit, de az. oly kevé-, hogy azt hiszi, többet nem i- lehet tudnia, hogy mát mindenhez ért. Ilyen hatást testnek az olvasóra naplója és a Tércv Marihoz irt levelei. Okoskodik, azonban tudás, igaz érzés, ben-ö meggyőződés, valódi műveltség híjával és rettenetes önzéssel. Xetn lelki boldogság után vágyik, hanem a -zenvedéivel, a hiu-ágát akarja kielégíteni. Sok helyen oly hatást tesz a naplója, mintha számitásból, másoknak irná. IJeteges képzeletébeu, liíltengő biu-ágában. féktelen szenvedélyében, erős öns/.eretetében sohasem volt igal szerelem. 'J'án nem is tudta, mit teáz igazán szeretni, lelke nem érezte, hogv csak a legnemesebb szeretet teremtheti meg nz odaadó, önfeláldozó, mindenről lemondó, egyedül boldogító szerelmet. Az iga/, szerelem sem az önzést, sem a hiúságot meg nem lüri. A fenköli léleknek, ha megtalálta azt. ki a .szerelmére méltó, nem hiuság é- Saséi az irányítója, hanem komoly, őszinte és igaz. éi/.é-. amely még a hibákat i- bearanyozza, ba talál hibái BS imádott lélekben. Petőfi forró szive Júliát örökké tárté, soha nem múló szerelemmel szerette. Hissen tudjuk, hogy .addig is -/.eretett Petőfi, de ez a lángoló -/.'lehne volt a legigazibb. Kire a legfényesebb bizonyíték a .Júliához in dalok. Megkap'*, közvetlen, mély, tissta, igai érzés van ásókban. Petőfinek <•/• a nő volt mindene. Ea Júlia'.'! . . . Az. 0 lelke nagyon kiesi Voll a Petőfiié mellett. A környékbeli ifjaknak imponálhatott a Júlia fenbéjázó, követelő magatartása ia tán hittek a Júlia szellemi értékében, inert úgy látszik, irigykedtek Petőfire. Arra törekedtek, hogy elhomályoaitaák a leány előtt. Azt a bírt vitték neki. hogy Petőfi egv CZÍgány leányba BSOrehnei és színésznőkkel van visa • 11 ysi. li- bizony nem vall mély értelemre, sem szi

vre, hogy ö e kó-za híreknek hitelt adott ; de nemcsak hitt hennök, hanem mielőtt még meggyőződött volna, úgy van-e a ,| 4og, vagy mendemonda, már boBZUt állolt irtok - elfogadta egv mód01 itjuuak a/, udvarlását. Hogy lehet attól, kit igasáa Meretünk l ily hamar megválni'.' Hogy lehet „beteg" ssivnek udvarlást slfogadni?! [gaslelkü né ilyenre nem képes. Kínlódott, vergődött ugyan ez idő alatt, mindamellett nem menthető a/, eljárása. Az igaz, mélv s/erelmet nem vezetheti télre semmi. Petőfi is dac/.os volt, akkor kérte nőül l'rielle Kornéliát, kivel nyomban meg is akart esküdni. A sors küldte az akadályokat, hogy visszatérjen Juli<káj.ih ./.. Játiában s látszólag .- elidegeaedés fokozta a szenvedélyt. Petőfi könnyen kibéküli i kevéssel a t irténtek után a szülőktől i- megkérte a leány kezét. Az. öreg, mivel nem sok biztatót hallott Petőfirőt, egyel Ire megtaga lia b-áuya kezét, egy év múlva akart e-ak határozóit válassl adni. Petőfi kíméletlenül tebd Bi üreg Ssendreynek, amiért ez megh 1r.1g-z.ik s megtiltja leányának a költővel való ftsazeköttstéat Júlia békíteni akarja a két férfiút, •1c Petőfi ezt elhidegülésnek vasai is haraggal válik el tőle is. A', i- homályt vet a Júlia lelkére, h >gy ép attól tiltotta el ni igát, amitől nem 11 ssivel aa amiféle hatalom el nem tilthat Mivel apja nem engedte, ö nem érintkezett Petőfivel, esak Térsy Mari és Sas Károly .í'tal hdlottak egymásról. Ili ő Petőfit igazán -/.••rette, miért engedelmeskedett ép sbbsnaa apjának, hisz egyébként, korlátlan, akarata, dácsos volt! A hiuság, öii/.é- é- ízen vedéi y most \* határosatlanná tették és a jobb, nemesebb ér/.é-t elnyomták benne. Sajnos bizonyíték, hogy ismét okot szolgáltatott arra a hirre, hogy egv katonatiszt VBSsl sl. Lelke nem volt nyugodt, küzdött magával; da ha a s/ávo nemes, a säen I jól lát, s/.ib.i 1 volt Petőfivel izemben igy tennie v Múlté, cielekedete ez az. iga/.lelkii nőnek?! IVtóti is viga-zt keres, de nem talál, megint csak Jdliájáh >/. tér vissza, Térey Mari békíti ki ők«t s a

/. 1^17. évi s/.spte.nbar S án örök hűségei esküdtek egymásnak, Pel >ii előbb K iltára, majd Pestre vitte felesé-