Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-10-06

40. szám. 1901. október 6. PÁPAI LAPOK Papa táros hatóságnak és több pápai • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Kiadóhivatal: Goldberg Ovula papirkereakedéae, Főtér Elöflzotések és hiruetesl aljak a lap kiadóhivatalához küldendők. E- . lelenlk minden vasárnap Telefon-szám : 41 A lap ara Bsjéss évre 11 kor., félévre ti kor., aegj edévrs -1 kor. Tanulságok. A képviselőválasztások lezajlottak. A nemzet nyilatkozott. A választás egészben véve tiszta, a nyilatkozat őszinte. Hatalmas férfink elbuktak, kevésbbé ismertek győzelemmel küzdöttek meg u barczot Nem politikával foglalkozunk, jogink sine.« hozzá i :i mi eszközeinkkel feleslegesnek is tartjuk. Csuk az eredményt vizsgáljtik. hogy legalább nagy vonásokban mutassunk rá azon hatásra, melyet a választásuk a nemzeti jellem alakulására gyakoroltak. Régi nóta, hogy i nemzetet az iskola neveli. Nun ugy van. Az iskola esak kéI, Beéget adhat, de a képességnek irányt a gyakorlati élet szab. Az. iskola fényes idealizmusát megöli az élet. Nem ez az rszmény, de sajnos, ea a való. Kiválóan szerencsés embernek kell annak lennie, kiiii k lelkében nem fejlődött ki ez a roppant ellentét az eszme és :i valóság között. Végtelen kárára a nemzetnek, igy volt ez nálunk is egész a mostan lezajlott váIn.-ztásig. Nem a magunk nézetét hirdetjük állítással, hanem oszlopos államférfiaink ittlétét ismételjük. Valóban korszakalkotó miniszterelnökünk ennek megszüntetése végttl alkotta meg az uj választási törvényt. A képviselőválasztás egyik legszebb joga a nemzetnek; ennek gyakorlásában 1' zi ki énjét, vágyait, reményét, ezzel bizonyítja az önkormányzatra való érettségét. I >t az akarat kifejezéséhez nemcsak elméleti szabadság kell, hanem a gyakor-| lati életnek is ezt kell munkálnia. A múltnak épen ebben rejlett kiszámíthatatlan károkat okozó hibája. A gyakorlat megölte az. elméletet, a rideg valóság az eszmét. Hova jutott volna a netnz.it, ha ez a szomorú valóság tovább is igy tart? Hova nevelte volna a nemzeti jellemet az az általános tény. hogy meggyőződése ellenére kellett annak győzelmét előmozdítania, kinek felfogásával homlokegyenest ellenkezett'.'! Ni' keressük a bizonyítékokat, Lengyelország példájában elég megdöbbentőket találunk . . . Amely nemzetet oda neveltek, hogv tölilié képtelen a lelkiismereti és politikai szabadságért -ikra szállani; amely nemzet megszűnt ideálokért harczolni s az önvád furdalása nélkül egyedül mulő érdekért küzd: azt előbb-utóbb megöli az élet, annak nem hosszura terjed élete. Ezt a lehetőséget rontotta le Széli Kálmán az. uj törvénynyel : erről a lejtőről vezette vissza a nemzetet :t helyes útra ; ez lesz. csirája annak, hogy a nemzeti jeliéin tökéletesedjék ; az vett meg alapját, hogy ugy az. egyeseknek, miként az egész nemzet nek eszményi törekvése összhangzó legyen a gyakorlati élettel. A nagy férfiakat épen az jellemzi legjobban, hogy alkotásaik nem méltó érdekűik, hanem hatásukban kiszámithatlanok. Utat mutatnak nem a maguk egyéni ambíoziójának, hanem az. egész nemzetnek. Nem a gyakorlatért, hanem az eszniéjért élnek. Tökéletest senki sem alkotott. de törekedni reá mindenkim k kötelessége, hiszen az eszme épen a folytonos törekvés maga. Visszaélések hár kevés számmal, de most is voltak és ezután is lesznek. Az eszme fensége együtt jár az emberi gyarlósággal. De ezekre is ott van országos tekintélyünk, kúria, mely bizonyára megorvosolja a hibákat s a szórványosan mutatkozott kóros állapotok uj életnek válnak szülőanyjává. A megnyugtató tapasztalat megnyugtatóbb jövőt igér. Hepedüs Lóránt és a tisztviselők. A magyar állami tisztviselők legközelebb befejezett mozgalmáról a tordai tisztviselők -.1 tisztpitelők eöredeW ősimen könyvet adtak ki : e könyből vesszők a ki képviselőnkre vonatkozó következő leje/etet : A tordai igazságügyi tisztviselők és dr. Hegedűs Lóránt. Ritka meleg:éggel, -őt mondhatni a maga nemében vah'ihan páratlan jóindulattal fogta fel az állani munkásainak, a tisztviselőknek, nyomasztó nehéz Cktíber 6.-án. Meghaltak ók, nem hare/.i téren, Kik Szembe néztek annyi, .-záz halált. Meghaltak ők gyászos bitófán, Bitón, mely addig gaz latornak állt. I Isikorog S zár. Zörren bilincs. Tiizelj .' VigyázzI Rakó! Az. óesszeesküvők I Négyet golyó, bitó kilenczet ért, A nap i ötét be vész, .Meghaltak ök ! 1 gy eszmeharez volt az. életük Ei önmagukban eszmék lettek ők. Kik a szabadság hajnalcsillagából napot teremtői éreztek erőt , Dicsőn harezoltak érte izás e-atán. Amelyen ott volt minden boni kéz. Rakó remeg, birájok sápados — Az ily halál, az mtúdÍCt5Alés\ A vérük főidre hullt le. Testüket A -zent hazának földje födte be. Poruk a tőiddel egybeolvsdott K- sséjjelhordts ötven év szele. Poruk nyomán eszméjük újra kél, Miként virág, mely nm-t kapott esőt S újult erővel mindenkit üdít Szivünk dohog, hogy meg nem haltak ők! Szabadság, halhatatlan e-zme Kit"r sírjából, mint az égi nap, Sugárözönt bocsátva le a földre, Melyért a bősök meg nem hallanakj Mert hulljon bár még szásssorsanvi vér el, Rólak beszél s föld, s táj, a rög; Örökkön él az ige és az eszme ; Nem haltak meg, örökkön élnek ők ! •sil".-- I. Visszaemlékezés. ! Baráth Ferencz, IS |N— l'.l-iki ll..I. v • -l-./lí/ütl"-. — A ..l't'n'Hi I.ni"'k" eredeti tárcsája. — Nem tudom, a véletlennek-e, vagy a megfoghatlan isteni gondviselésnek tulajdonítsam, hogy a legközelebb mait Sst-Miháh napján épen reggelizés közben látott essem be az l84?-dik évi Btt-Mihály napja, mondván: ma 68. éve épen reggeli Bórakor vonult be zászlóaljunk Pákozdnál a lőtávolba, s é'pen midőn oda vonultunk, mar hoztak felénk szekereken a sebesülteket, kiknek vérük folyvást csepegett az útnak porába, mely ránk, kik most először láttunk vért, min valami kellemes hatást gyakorolt. Az ütközet Pákozd és Sokorő kó./t, a Velenosei-tő északi partjain és a BokoTÓi dombokon, melynek központja B pesti országút volt, kezdődött és folyt. — A mi zászlóaljunk az országút északi telén a aokorói dombokon és szőlőkben foglalt állast. — Tőlünk balrs a hirea borsodi zászlóalj, melynek a tűsből legjobban kijutott, de tőlük csak a vörös ruhákba öltöztetett oaigányok szöktek meg, féltvén nemcsak a bőgőit és a osimbslmot, de a vörös ruhát és a benne Valót. Dicséretére legyen Uóga és rlolchse generálisainknak — kiket a magyar kormain Budán csakúgy in venta'riumba veit át hadállásunk kitűnően volt berendezve, jobbról a Velenesei-tó, balról a sokorói begyek, i a közbe eső völgyön keresztül a pesti országút, melyet védenünk kellett. Mivel Pákozdnál az. ut kétfelé ágazik, az egyik t. i. a fő-ut. mely Pestre vezet a Velenesei-tó északi oldalán, a másik délkeleti irányban a a Yclenezei-tó déli részén vonul. A nevezett generálisok való-zinüen Bt tói tartottak, hogy ha Jellssich a fŐ-uton ellentallásra talál, ugy elmegy a masikon s egy kis kerülővé