Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901
1901-10-06
2, I'AI'Al LAPOK. I'.MU. október 6. helysetét nagyaromág törvényhozásinak egy, fiatalsága mellett is már országos hírnevet szerzett rokonuenvei tagja, Vau-e az országban ti-ztviselo, ki legalább névleg ne ismerné igaz ügyünk szószólóját : l'ápa vároi országgyűlési képviselőjét: dr Hegedül Lórántot ".' Két ízben állott -ikra a képviselőházban az állami tiszt viselők méltányos igényeiárt. Al 1900. év clee/emhcr hó 8-án tartott képviselőházi ülésen, egy, a ti-Ztviselói kérdette] szervi ös.-zefüggésbeo nem allé, kérdésnél, - a hu-adó tárgyalásánál is talált módot szivének egé-z melegével érdekünkben felszólalni. Hegeduz Lóránt képviselő rokonszenvének ez az ujabb jele körünkben hálás visszhangra talált. A tordai igazságügyi tisztviselők Harmath Domokos indítványára 1900. évi déezember hó 1". napján értekezletre gyűltek ÖSSZS I azon egy üdvözlő iratnak a nevezett képviselő urhoi leemlő intézését elhatározták. Ezen érteke/1, ti határozat alapján szép technikai kivitelben az alábbi iratot küldöttük Pápa város orazággyüléai képviselőjéhez: .\ igyságos Dr, Hegedűs Lordul orsz, képviselő úrhoz Bpetten. Orömteljei lelkesedésééi, igaz rzivből eredő hálával vettünk tudomást ama nagyhatású, s/.ép beszédről, mely a magyar országgyűlési képviselőházának Iblyó é\i deczembei •">. napján tartott tűésén Nsgyságod ajkairól elhangzott. Még élénk emlékében van mindnyájunknak Nagyságodnak a nem rég múltban tapasztalt hasonló felszólalása, mely már akkor i- villámáradatkép hatotta át a magyar tisztviselői kart. Megrezegtette már akkor is szivünket ama férfias nyíltsággal párosult, meleg rokonszenvről és igazán jóindulatról tanúskodó hang, mely helyzetünk hajainak teljes mélységét az ország szine és intéző körei előtt a maga rideg valóságában feltárva, a bumanismui nevében szószólónkká vált. Már akkori felszólalásából is alapos reményűvel következtetünk arrra. hogv az nem pusztán spontán jellegű, nemcsak a pillanat érzelmeinek futólagos megnyilatkozása volt, hanem, hogy az Nagyságod nemes szivének hamisítatlan emberszeretetéről tanúskodó igaz meggyőződélében leli alapját. S hogy ezen feltevésekben nem csalatkoztunk, — annak reánk nézve megbecsülhetetlen tanújelét volt szerencsénk most ujabban is tapasztalni! Nagyságos képviselő ur ! Nem bitünk a/ ékesszólásnak ama izén szavaival. melyekkel Nagyságod iránti hálás érzelmeinknek méltó kifejezést adhatnánk ! A fáradalmai munka, az élet küzdelmeinek ezernyi ezer bajai, miket Nagyságod már oly élethűen ec-etdt, — tollúnkat ékességétől is tnegl'o-zt ják, legyen azonban meggyőződve arról Nagyságod, hogy a tisztviselői kar iránt oly szivrehatóan tanu-it ott rokonszenve az ország legtávolabbi részében lakók kőiében i- meleg visszhangra talált! Nagyságod neve elmo-hatatlan vonásokkal vésődött mindnyájunk szivébe, I midőn kérjük, vegye szívesen hálánknak szerény tolmácsolását, biztosítjuk Nagyságodat, hogy szavai után silány helyzetünk javulásába támasztott fokozott reményűvel és változatlan lelkiismerete- buzgalommal viseljük kötelességeink terheit, bizonyítékán] annak, hogy Magyarország tisztviselő-kara, melynek működésében rejlik a consolidált állam óriási gépesetének funkciionáló ereje, s melynek kebelében a rideg, s sokszor lélekölő nehéz munkája - existentiális ezer gondjai közepette is, soha sem s/iiut meg lobogni az igaz, önzetlen hazaszeretet lángja, — megérdemli azon meleg pártolást, melyben Nagyságod öt részesítette, érdemes a kormány és az. ország gy űlés minden egyes tagjának rokon-zen vére. Adja a Mindenható, hogy szeretett hazánk minden törvényhozója igazságot és méltányos kívánalmainknak és érdekeinknek, melyek társadalmi jellegüknél fogVS a magyar középosztály jólétének érdekeit i- magukban foglalják, oly lelkes szószólója legyen, mint a minőt Nagyságodban tisztelni szerenc-ések lehetünk. Egy bizalommal remélt johhlétnek pirkadó hajnalán üdvözöljük, mint a democratia szabadelvű eszméinek egvik leglelkesebb bajnokát, lelkünk mélyéből kérjiik a mindenség I rál : adjon Nagyságodnak erőt é- lankadatlan kitaitá-t ama nemes és humánus küzdelméhez, melynek oly lelkes slÓhaiOSOSává vált ! Isten áldását kérve Nagyságodra, fogadja hazafias üdvözletünkkel párosult mély tiszteletünk nyílva! nitását A tordai királyi törvényszék, királyi járásbíróság és királyi ügyészség tisztviselői karának Tordán, 1900. évi deesembor hó 10-én tartott együttes értekezletének megállapodá-ából. Galla] Nándor 8. k., Hiuon /ottan k., kir. türvt'h*.-/.'ki IpoSstlMl, érlekfzlftl jeKy/.n. llliut érlrkr/l'-li rlu<'k. I dvózlő iratunkra a következő választ kaptuk : Bpest, Andrá-sy-ut 2'2. decz. 25. 1900. Igen tisztelt Iraim ! Epen ma karácsony ünnepén kaptam megtisztelő s <lisz.es iratukat, melynél figyelmesebb ksrácsonyi ajándékot valóban alig kaphattam volna, fogadják kérem érte ugy a kir. törvényesek, mint a kir. jár.isbiróság la kir. ügyészség tisztviselői egyen-egyen I megkülönböztetett köszönetemet, A szép irat't i mindenképen szép az,) elhelyeztem a többi kollegiális üdvözletek közé, melyeket az ország külömb >ző rétiéiből kaptam tisztviselő társaktól. Azt hiszem, mind egy Ügyet szolgálunk, s azt nem la hagvhatja el egyikünk sem. Sajnálom, hogv mostani télszólásomnak a kerote nem engedte, hogv a tisztviselői kérdé-t bővebben fejtegessem, de egyrészt nem akartam, hogy „folytonos ismétlést 11 fogjanak reám, másrészt pedig a hÚtadóval igy is nehéz volt szoros összefüggésbe hozni a hivatalnoki kérdést (t ezért sokan le is kritizállak, i ]) ( ! azt biizem, leghelyesebb, ha a rosz táplálkozás problémáját minél drasztikusabban dobjuk bele a közönség gondolkozásába. A titkos választat kérdésében pedig a/.t hiszem, hogyha valakiről feltehetjük, hogy nem tóga magyai állameszme ellen szavazni i a kinek tehát bátran megadhatjuk a titkos szavazás jogát : az. a valaki a köatiaztviselő. I)e ismét belejutottam szivemhez nőtt thémáinba. Pedig Ctsk annyit akartam mondani, hogy kollegiális üdvéi/Jettel kölSŐni szívességüket és holdig újévet kivan : igaz hívük, Hegeáls Lóránt. Ai eddig előadott tények és a tisztviselőkérdés iránti folytonos éber figyelmünk kétségtelen bizonyságául -/.olgáihatnak tehát annak, hogy az eddig központból indult i folytonos eredménytelenséggel vég/.,.lőtt mozgalmak után nem „sztrájk-zeni e/élzattal", vagy pressziórs irányzott tervezettel, bánom a tisztviselői kar jól felfogott érdekéhen ti.-zta morális alapon kitereltük meg mi innen a vidékről, Erdély béresei mögül, a/, ujabb és általános mozgalom kezdeményezését és szervezé-ét. Ez kiáltó szavunk az egé-z országban, a szélrózsa minden irányában elhangozván, a tisztviselők ébredésének riadója lett ! Tanaink végre lezárták a közönyt, a mi a legjobb helyt még rájuk nehezed tt. I Nagy és kicsi egyaránt öntudatára ébredt annak, hogy igazságos ügyünkért mindnyájunknak talpra kell állani, mert elérkezett a hos-z.u éjszakának virradá-a. Adja Isten, hogy kérelmeink és méltányos óhajaink meghsllgstásra találjanak ott, honnan a jobb jövőt bizalommal várjuk. tart Hildának, hogy itt is elieuta'lla'sra találjon, bárom sásslóaljat, melyek köst volt s miénk is, • velenözei tó déli oldalára rendeltek hat ágyúval. .Midőn azonban már reggel botedféldiakor. Jellasiofa a főúton a támadást megkezdte, tűinket is azonnal átrendeltek a l'ő-ut védelmére, s épen midőn ide vonultunk, találkoztunk az. említett sebesült-szállítmány nyal, de azért minél jobban dörgött az. ágyú és ropogtak a csatárok fegyverei, annál sebesebb lépést vertek a dobosok, hogy mielőbb a sukortfi dombok oldalain állást foglalhassunk. Az ütközet f5kép ágyubaresból és az elöntőit csatárok puskatfisáből állt. Jcllasich nem tudta kierőszakolni a pesti utat, mi nem tudtuk Jelasicsol hadállásából kiverni. Egy wer mutatkozott kedvező alkalom arra, hogy lovasságunk — bar igen kevés volt — az ellenség egy részét a Velenozei-tóba szoritbatta volna, de • lovassági rohamot Mógo visszaparancsolta, ugylátszik, czclja az volt, hogy az. ütközet, mind a két félre, lőhető enyhe lefolyású legyen. Igy folyt a haroa változó szerencsével mintegy délután két áráig, amidőn Ivánka ezredesünket — kíséretével igen előre száguldozván — egy erős őrjárat elfogta. Erre azonnal békehírnök jött, « fegyver* szünetet ajánlott löl, melyei ha Ifőga elfogad, Ivánkát kíséretével együtt azonnal kiadják. A fogy verssünetet megkötötték három napra, de .ielhisicli az est beálltával azonnal egész, táborával Bécsnek vette Útját, s hogy bennünket tévutra vezessen, nagy tábortüzeket gyújtott és hagyott maga után. Jellasich tehát megszegte a fegyverszünet törvényét is, mely szerint t. i. mindenik tél tartozik hadállását megtartani, a fegyverszünet lejártáig. Alig bogy ezekről elmélkedem, kapom az. értesítést arról, bogy mint 1848—49-ik évi bonvédszázadosnak, a századosokat megillető nyugdíj részemre a miniszterelnökség által meg van állapítva és a pápai kir. adóhivatalnál egyhónapi előleges részletekben ki vau utalványozva. Tehát épen azon a napon, amelyen ezelőtt 6!» évvel az első ütközetbe lettem vcz.é nyel ve, melyet jó szerencsével megállván, a következőkre kedvet és bátorságot kaptam. Ötvenhárom év múlva kaptam a hivatalos elismerést azért, amit — mint 26 éves ifjú 1 I hónapi hadjárat alatt szenvedtem, utána pedig több évi üldöztetést kiálltam. Hosszú életpályámon törtem csapásokat, de voltak örömeim és jó napjaim is, de semmi sem esett olyan jód, semmi sem tehette volna Öreg napjaimat olyan édessé, mint ezen — bár igen későn jött — erkölcsi elismerés. Nem hasonlíthatom magamat gr. Széchényi Istvánhoz, de az. ö mondása jutott esscembe, melyet a Magyar Tudományos Akadémia első ülésében mondott, midőn a tudományoknak magyar nyelven leendő mívelését ajánlotta a jelenlevőknek : „Évenkénti jövedelmem hatvan-hetvenezer forint, il>' Mindezt nem becsülöm annyira, mindet min ér nekem annyit, mint azon ötezát váltó fonni, a mai pénzláb szerint 220 forint 440 korona), melyei a könyvkiadó a: én siti munkámért nekem oilolt, mert ez </ mngum keresménye, ezt n magma munkájával szerettem, mii/ n többi jövedelmemhez a miiiiom érdeme nélkül örökségkép jutottam.' Harminos és pár évnek kellett lefolyni addig, inig találkozott egy olyan miniszterelnök, ki lovalitását a király irányában nem féltette akkor, midőn kiadta azon rendeletét, melyben s még életben levő 1848 49-ik évi honvédeknek • rangjukat megillető nyugdiját, folyóvá te-zi, holott erre már gr. Andrássy Gyula miniszterelnök megadta apáidat a koronásai alkalmával, midőn tanácsára 0 felsége, a koronázási tiszteletdíjat - százezer darab aranyat — az 1848 l'.'-ik évi honvédeknek, vissznajándékozta. Áldás S/éll Kálmánra és annak minden munkájára !
