Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901
1901-09-22
T. polgártársaim I A köziil a rengeteg sok fon* toa kárdéa közül, amelyek elém tolulnak, a rengeteg -"k kétdéa kosai, ismétlem, osak kdroatmal kívánok foglalkoani, bogy isivsi tárelmökel tálsokáig igénybe ne vegyem. K bárom kérdésen fog. azt bisaem megfordulni nemesek i mostani választási bares, hanem egé.-z politikai jővőak. Először igen révidea szólok as n. n. beltő kérdésekről; niá-ik pontom lo^z Ausztfiával való gazdasági kiegyezésünk', a harmadik pedig a tzabadelvüség kérdése. »Beisel kérdések"-nek nevestera elébb első tárgyamat, mert amint Daruin szerint a tenger fenekén fekvő báláknak lassanként 1 az alsó szemük i- a tulsé oldalra vándorol agy, hogy végül c-ak az egyik oldslofl látnak - a másikon nem : az.ou képen a magvai- politikai világ is lasaaa-lassan egészen elveszti azt a -zeniét, amely a külpolitikái nézi s bármely óriási ital akitások tért énnek is odakiinnt a külvilágban, mi c-ak egymás ki- játékait bámuljuk. Maradjunk tehát belaő kérdéseinknél. Ezek között a legközelebbi jövőt bizonyára az aoöreform, n közigazgatási reform és a tisztviselői fizetlek kérdés.- lógják betölteni. Ha t. polgártársaim oly szívesek és aem feledték el, emlékezni fognak reá, hogv mind e három kérdésre nézve őszintén • talán nem minden bátorság nélkül, el mondta 11 a gondolataimat é- terveimet, két bossZQ képviselőházi be-zedben. Az adóreformra nézvést csak annyit isinétiek, hogv : az általános jövedelmi pótadó eltörlésével s progresszív jövedelmi adó mellett foglaltam állást ; ugy a házbéradónak, mely városunkra is igazságtalanul nehezedik, reformját, valamint az állami hu-adónak eltörlését ajánlottam a képviselőházban ; egy rövid BSÖdo* RÍtással sikerült l'ápa váró... adófizetőit is az 1 "„-os szegény gyiwmek tartási adó alól kivenni, • mind ezekhez csak azt te-zem hozzá, hogy az issaeretSS „gönezj levél--nek azt a pontját, hogv a földadó javára a III. oszt. kereseti ad.', feleinclte-sék. a leghatározottabban ellenzem. .1 közigazgatási reformot Illetőleg nézetem -/.érint azt a sorrendet volna hslyes követni, hogy először a pénzügyi közigazgatás alakíttassák át, ezt követné az adóreform, utána a részletekben megkezdett nagy általános kösigasgatá-i átalakítás befejezése, melyet egyfelől szolgálatai pragmatika, másfelől a választási jognak modern alapokra való helyezése fejesnének be. ,1 tisztviselői fizetések kérdéséről kell-e mást mondanom, mint azt, hogy egé-z képviselőházi szüzbe-zédein StTöl SZÓlott hogy mint volt tisztvíseié kettősen érzem e kérdés megoldásának föltétlen fontosságál az egé>z államszervezetre nézve - hogv addig Ausztriával nem állhatunk -zemhe paritásos tél gyanánt, míg nálunk az ad .k magosabbak, az állami fizetések pedig kisebbek, mim odaát. Amint látjuk t. Uraim már a belső kérdések is átvezettek minket második tárgyunkra, Ausztriával való gazda.-ági viszonyunkra. Már évek óta keresek és kutatok részben itthon, részben a izomreád országokban az iránt, hogy mik lennének nálunk egy vániszakitá- következményei. I»e kell vallanom, hogy még igen sok pontra nézve lelkiismeretes feleletel nem találtam - tovább fogok kutatni, különösen a Balkánon. Bisooyoi előttem az, hogy amint a német lapokbői látom, a német és osztrák közvélemény egészen télre v;in vezetve az iiánvban, mintha idehass a közönség félne az. önálló vámterület behozatalától s csak komédiái játszanék tüntetéseivel. KI kell ismernünk, bogy az önálló vámterület a 67-es kiegyezés hívei között is számos követői szerzett magának i ma már kétségtelen, hogv telni tőle, ha Ausztris SSt akarná, senki sem fog. vissonl a kő/',- vámterület alapján nem tagadható az. hogy a jelenlegi helyzet oly lályos áldozatokat kíván Magyarországtól, hogy okvetlenül követelnünk kell a daalismas j" 1 »'» kihasználását Magyarország jsvára. K jobb kihasználásnak egyéni nézetem szerint a legkisebb dologtól a legnagyobbig: a magyar nyelvnek é- cziinernek a konzulátusoknál való egyenjogúsításától kezdve, a vámtarifa megállapításáig mindenben helye kell hogy legyen. Mindezek bői a szempontokból, de függetlenségi t. polgártársaimnak a szempontjából különösen fontos, hogy az u. n. Széli-formula tartalmában a • '•"•es kiegyezésnek, formájában a 48-i jogoknak felel meg s mintha szintén kö/nmunkálna a közjogi ellentétek régóta megkezdeti elsimulásán. Maga ez a pont is arra int minket, hogy jól szemébe nézzünk legutolsó kérdésünknek : >i tzabadelvüség kérdésének. Igenis t. polgártársaim l Ke tagadjuk, hogy a keidén tői vau vetve s azért minden politikával foglalkozónak meg kell reá felelnie vála-ztói és lelkiismerete előtt. Vagy ki ne venné észre, hogy egész Európából, de különöseu német és osztrák szomszédainktól évről-évre erősebben j'in felénk egy növekvő ár.unlat. mely a izsbadolvüsége! támadja s nálunk ilürün ütögeti tel lejét, még pedig ugyanakkor, mikor a magyar szabadelv 'Őségnek gyászolnia is kell Szilágyi Dezsőt, a hatalmast. Jellemzője ez : a felekezetek fegyvertárából a szeretet helyett a harczo- fegyverek szedetnek elő', a gazdasági téren pedig a megkötöttség szembeszáll a szabadsággal, az öröklőtt vagyon a szerzett vagy izersendö vagyonnal és fanyar irigység között indítják egymás ellen a gazdasági osztályokat Hogy felekezeti téren nem szükséges a liberalizmust védenem, az egészen természetes. Hiszen annyit jelent ez, hogv szeretettel és kímélettel legyünk meg egymás melleit ; annyit jelent ez, hogy magyarokul fogjunk mind egyénié kezet, mert nincsen könnyebb ennél s mert a magyar állameszme nagy czéljs, másként, mint az ösyses felekezetek békés közreműködésével meg nem közelíthető - mert végűi hogyan rendeszünk mi magyarok ellenségeink gyönyörűségére felekezeti harezoc, amikor még a magyarságtól is oly távol vagyunk, hogy Budapesten a templomoknak tőbb mint fölében nem magyar nyelven folyik a prédikáosió. Általában t. polgártársaim, amit eddig láttam, abból a/.t mnudkatom, hogy ahol két felekezetei összeveszítettek, ott mind a kettő veszte- maradt i győztesek c-ak oly . akanmkok" lettek, akiknek -ok CZéljuk volt, de azok között bizoiiv a vallásosság emelés,, nem szerepelt. Legújabban aztán nem is itt, hanem a gazdasági téren indult meg s roham, mely néhol az „agrár- jel/.ó't is lefoglalta magának, holott Magyarországon olyan bolond politikus, ki a földművelési ne akarta volna előmozdítani, még nem sksdl : világo. ebből, hogy nem is e nem léteié alakok ellen, hanem valami más ellen indult meg a harc/.. Megindult s véleményem szerint minden szabsdelvö embernek a talpára kell állani ezzel szemben ; véleményem -/.érint akkor, mikor (mint említem a közjogi ellentétek simalöban vannak, ennél a gazdasági ütközetnél politikai alakulásunknak fontosabh - igazaid) válassfala alig képzelhető. Mit mondjunk tehát orsságSZertS elhangzott ii\ programmpontokkal izemben, amelyek leginkább a néj párt táborából röpülnek szét. Mondjuk-s azt, hogy mivel a külföldről mindjobban szorulnak ki gasdssági terményeink, tehát a gazdának sem lehet fontosabb kiváasága, minthogy magának itt bent fogy sastól teremtsea, ezt pedig csak bátran lendülő ipar é- kereskedés adhatják meg? Vagy mondjuk-e azt, ami isJUtés tagi Ihatatlan, hegy midőn az or.-z.ag érdekéltéi: visszaverünk minden oly törekvést, mely kényszerzuhhoiiyt vetne a kereskedelemre i irigységgel nézi a nagyra törekvő ipart, pedig én ilyet kiváimk polgártársaimnak j ugyanakkor, mondom, el kell ítélnünk minden oly gazdasági politikát, mely megkötöttséget árul el 6| Seayvedé utján a friss levegőről a betegszobába vi-/. IIa mind erre t. polgártársaim; hs arra, hogj szerintem a JÖVŐ jelsSSVS nem a megkötöttség, hanem az ipar tzabadgondolkodát, — ha arra, hogv nem helyeselhetek oly politikát, mely ettől | magvai földtől, mikor az szomjúhozza a pénzt, mini a tavaszi esőt, a tökének összegyűlendő vagy be. jövő feltegeeskéit a frázisok Vlhsrágynjávsl akarja elkergetni, ha arra. hogy l'ápa városának jövőjét i- c-ak az. ipar és kereskedelem bátor fellendítésében látom : ha mind erre mondom, azt fogják némelyek a széniemre vetni, hogy .merkantilista" VSgyok, az értelmetlen gŰUySZŐ daczára a/.t fogom felelni, hogy izsbadelvfl meggyőződésemből nem engedhetek. Megtartom éa tartsuk meg mindnyájan t. polgártársaim ezt a szabadelvű meggyőződést minden következményeivel együtt, hisz ezt kívánja pártállá-unk is é- álljunk minden rohamot még akkor is, mikor a levegő sunyira telítve van ellenkező tanokkal, hogy s/.inte meghökkennek azon, ha ipari vagv hajózási vállalatnak kér a kormány oly segélyt, aminői némely mezőgazdasági vállalatok D yogodtao él vésnek. El beszámolóm t polgártársaiul, melynek meg, ball gátasáért köszönöm szívességüket ! Múltról, jelenről, jövőről együtt és egy szívvel szóltam ebben, mert hiszen ugy egybe tartoznak, mint beszédemnek eleje és vége. Amint első szavaimmal két vezető, belém gyökeredzett ineggvőzödésröl szóltam: ugy látom azokat most i- búcsúzó szavaininál magam előtt. Azt mondtam, hogy mennél közelebb áll valaki a kormányhoz, annál inkább kötelessége föltárni a bajokat ; és vájjon tehetnék-e másként akkor, midőn mind tőbb sebet találok s azt füllenthetném-e, hogy mindenki boldog, mikor iparostársaink egyrésze tőkéjét költi, mikor a kereskedelem nem bír zöldágra jutni I midin mindent, amit elérünk, bizony áldozatokkal kell kiküzdenünk. Azt mondtam másodszor, hogv nagv és állandó munka vár még l'ápa városára; mind az az eredmény, amivel talán dicsekedhetünk, csak ujabb törekvéseknek záloga. Ha a/t látom, hogy annyi sok alkudozás után sikerült képviselőségem ideiében egv nagv gyárai létesítenünk: ekkor sz forog fejemben, hogv mennyi -ok aj kereseti forrást, igazi pénzforrást kell : még keresnem. II i a/.t nézem, hogv ezipésziparostársaink szövetkezetbe tömörültek : arra gondolok, hogy a legközelebbi jövőben az. iparosok SS kereskedelem friss életre keltését minden erővel munkába kell venni. IIa azt látom, hogv a tanítóképezde települt, a „Szabad I.yceuniof megalakítottuk : ha azt Iái hogy a telefon-szolgálat berendezésével, egy forgalmi főnökség megkérvénvetéséveJ iparkodtunk : nem feledhetem el. hogy még c-ak a kezdetén vagyunk annak, Rogy l'ápa városa egyrészt a közigazgatás terén is mennél jobban kiemelkedjék, — másrészt, hogv ez a város, a vármegyének legnagyobb városa, készülő csatlakozásait i- felba-ziiálva, életerős kereskedelmi és közlekedési gÓOZponttá váljék. Az hát utolsó szavam t. polgártársaim, hogy nem az. a fő, hogy velem, egyei emberrel mi történik, ez mellékes. A fő az. hogv '//esősor/ érk tti elveket, melyekben meggyőződésünk összeforrt; hogy "".'/// ái *zép legyen <• táron, amelyért együtt dolgoztunk ét hogy Önök ti<;t>lt nrmim ét polgártársaim, kikhez engem << baráttágnak ét tisztelet' nek annyi köteléke tti;, egé*z*égben, vagyonban ét tekintélyben gyarapodva, tekéig éljenek! KlISK. NVi i.VIHA, l'AI'A.
