Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-09-22

I [uszonnyolczadik év 38. szám. 1901 szeptember 22. PÁPAI LAPOK. PApa t-ároa hatóságnak és több pápai • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Kiadóhivatal: Ooldberg Gyula papirkereakedése, Főtér, Előfizetések és hlruetésl dijak a lap kiadóhivatal á h o •,. k ii I d e n il 8 k. DBe&Jclonik mlndea vasárnap Telefon-szám : 41 A lap ára Kgéss évrs tükör., félévre ti kor., negyedévre .ikor. I'^y*. iír.i I li » ílll. Néptanítók és az Eötvös-alap. Egy rendíthetetlen tábor küzd Bzélee e basában • magyarság legszentebb érdekeiért s törhetetlen buzgalommal iparkodik megvalósítani a magyar nemzet legdicsőbb, legmagrsztosabb ideáljait. Mikor a nemzel reménye legelső atjára indul, mikor a féltéé leginkább helyén való, mikor az ifjú lélek leghajlandóbb magába fogadni a jó ét rósz csiráit: akkor viszi oltalmába a haza szemefénye! ez a lelkes tábor, akkor teljesiti a maga missióját, melynél Bzebb és Bzépségében meghatóbb, tán nem is képzelhető egy nemzet életében. A magyar néptanítók tábora ív. a hadsereg, mely a legnemesebb fegyverekkel küzd a legnemesebb cselért. Ki ni' ismerné a magyar aéptanitó pályáját, ki ne látná rajta a rózsát B a rózsa mellett az elmaradhatatlan tövist? Ahová még nem hatolt he a magyar BZellun, ahoi még min éreztek, fagy nem is akarták érezni ennek a hatalmas szellemnek áldásos hatását, oda elviszi a magyar néptanító a maga határtalan lelkesedését, <• kitartásában még akkor Bem pihen meg, mikor a rögös utón már illatos virágok fakadnak. El az érzés, ez a tudat Igazán fölemelő, de annál lesújtóbb a létért való prózai s c mellett keserves küzdelem. Az. anyagiakról való teljes lemondás, az erkölcsi sikerért való végtelen rajongás a magyar néptanító jellemének elengedhetetlen, de egyszersmind legfénvesehh két vonása. • De/ Azonban ki tagadhatja, hogy a fény nyomában ott van ai árnyék.' Igen, mindenki tudja ezt, de csak az érzi. aki azt hitte, hogy ez az árnyék nyújt majd neki megpihenést és azt tapasztalja, hogy még esak itt kezdődik az a küzdés, melyben eltompulnak annak a másik, annak a dicső küzdelemnek nemes fegyverei. A néptanítók szükségein mindazonáltal — természetesen a nagy közönség pártolásával. — maguk a néptanítók segíthetlek csak igazán. Az összetartás, a hajók orvoslására való vállvetett törekvés, mely csak magas czélokat. ismer, de személyeket nem, az egymásért való mélységes Bzeretet t ff T3 hivatott egyedül a magyar néptanítók sorsának enyhítésére. ez irányban egy mozgalom már évekkel ezelőtt megindul) : az EötVÖS-alap páratlan és pártatlan működését ismeri nemcsak a magyar néptanítói kar, hanem az egész közvélemény is. A mi dicséretünkre, a mi elismerésünkre nem szorul ez az áldásos intézmény, eléggé dicséri azaz áldás, melynek magvait ő hintette el, de tíz a testület, melvnek érdekeit •gy a nagy szolgálja, méltán megérdemli, közönség hathatósan támogassa abban a | törekvésében, moly az Eötvös-alap emelésére irányul. Nagyon nehéz volna e helyen azoknak a jótéteményeknek hosszú sorát elmondani, amelyekben a/. Eötvös-alap részesíti Magyarország néptanítóit, azért azok közül kiragadunk egyet. A néptanítónak egyik legnagyobb gondja saját gyermekeinek magasabb fokú taníttatása, melyre a legtöbb esetben akkor is képtelen, ha a legazüksé* gesebbet vonja meg saját magától. Hány példa van arra, hogy derék lanítófíuk törekvésének szárnyál szegte a nélkülözés'.'! S talán még nagyobb volt ilyen esetekben az atyának, annak a szegény néptanítónak a fájdalma, mint a gyem i ke szerencsétlensége. Ez a fájdalom pedig, amennyire sajnálatos, ép olyan érthető. A néptanító látja, hogy mint boldogulnak tanítványainak százai, mint vannak segítségére soknál az anVagTak a szellem fejlődésének, csak az ő gyermeke, kiben tehetség is van. szorgalom is van s aki úgyszólván örökölte a kitartást, kénytelen elmaradni a legnemesebb verseny teréről. Ez a kÖZÖS haja a néptanító-világnak még mindig megkívánja a maga áldozatait, de az Eötvös-alap már évek óta a legmeszTARCZA. Lilicmhullás. — A pfVfjMH Lapok* tárcsája. — hi.i Fáy Nándor. Délután négy óra felé egy szemernyit mintha alábbhagyott volna a hőség: valami kósza azellő i- került valahonnan B a .Molnárok kerti lugasán a vadssöllő indái csábosán illegették magukat, ide-oda mozogtak, a legmeréasebb hullámvonalakban ölelkeztek egymáaba i egyik-másik fiatalabb hajtás kíváncsian és idegesen Idbáltn magát, várva, sejtve, hogy nemsokára egv eaomó édes leányra, fesledező bimbóra borulhat. 8 alii tt négy óra: tavasa mosolygott a nyárban,melodikuskaoaajtól lett /ingd a lugas, valami nvolez esitribány szorongott a/ apró kis kerti házikóban. A iáin néhány „bonorácziór

r családjának a lányai voltak, minden vásárnap ott peregte le íiyelvceskejiik a bét pletykáit é> ott szövögették a sejtelmes jövő himes fátyolát. Szokatlan nehezen indult meg ma a terefere. Kappant bájosak voltak, amint egyik azt várta, hogy majd a másik kezdi el ma a thetnát. Babrálgatták karton ruháoskáikat, megillegették kedves Ügvetlollséggel ilgVonl'é»iilt bóbitáikat, <h' egyiket Hein vitte rá a lelke, Imgy a már Úgyis agyoncsépelt falusi eseményekkel hozakodjék elé, mert ngyis tudta mindegyikük, bogy esak immelámmal hallgatnák i minden-minden eltörpöl most a falu SSeozácsiója mellett. Cadkolni vald volt az a azemjáték, amelyikkel egymást nézegették, hogy: no kezdd, no, te kezdd, és eltartott vagy egy félóráig, inig a véznakiilsojii lányka iszonya lelkikfizdelmek után kibökte : — Láttátok már? Hogy elhoritotta egyszerre valamennyinek az orezájál a vér. Látták-eT Látták-e? Istenem, a Lóránt Jnloss oly határozott formában tette tol a kérdést, Illillt aki il lelke mélyéből Illeg van győződve affelől, bogy a többiek ia tudják, ki az, akit látni leheteti. Ks a szemük villogása, arezuk pina élii tiltakozás volt az ellen, hogy d nekik esak sejtelmük i- lehet arról, kire vonatkozik az a kérdés. — A kis vézna leány pedig daczoaan simította végig kékbejátasi fekete haját. Csak azért kérdeztem, mert : én láttam ! .Mint változtak a't egv szempillantás alatt a duzzogó gerlék kaezago harkályokká', hogy megoldódott egyszerre a nyelvük, bogy tudták egyszerre, bog) kiről van szé>. A Lórántnak, a tanítónak vértelen lánya látta azt a valakit ; no hát ne legyen erre olvan nagyon büszke : inert dk is láttak. A vézna teremtés majd, hogj SÍrV8 fakadt, ugy pattogtak feléje : Ne télj, nemcsak te láttad. Aztán egy szélt : — Nem Kell olyan büszkének lenned, mi előttünk Is elment ma, aztán ha akarod, ép az édes apáddal ment arra. A nsgykorcsmáros duzzadó mellii, folyton vibráló ajkú leánya ennivalóan félszeg gunynyal mondta a ki- penészvirágnak : — No, hogv ne légy oly nagyon elbizakodott, hát tudd meg, hogy én már tegnap láttam, mindjárt, hogy megjött. Tudod '• Istenem, mikor ekkora vihar támad, azt gondolná az ember, hogy az ég csodát küldött a j falura, az csinálta ezeket az örvényeket a lányok [sebesen folyó vérében, vagy ha nem valami csuda, hát legalább is uj fiatalember jött oda. Igen. igen: nj fiatalember jött a faluba. Szegény leje csordultig us/ott a boldogságban, hogy oly pompásan ebédelt, hogj bizony eszeágába sem jutott csuklani, akar emlegették fit a lányok, akar nem. Pilozopter volt a fővárosban és tudott a mathematikábólannyit, hogy ti/ átkoplalt hónapért fősan dolog, ha az ember kárpótolná magát két jd kövér ebenes hónappal. Ezt a mathematikai elvet ugy oldotta meg, bogy nyom* lián elment kérdezősködni : most a jé> sorsa a falubéli gazdag bérlő házába boatá. Jő atv/n tili volt, nem tombolt benne az agyvelő, egész egyéniségéből a sok keserű esztendő hideg-ege, higgadtsága látszott. Erre a flegmára szüksége i- volt, máakép agyongyötrődött volna rövid idd alatt,