Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-09-22

I [uszonnyolczadik év 38. szám. 1901 szeptember 22. PÁPAI LAPOK. PApa t-ároa hatóságnak és több pápai • pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Kiadóhivatal: Ooldberg Gyula papirkereakedése, Főtér, Előfizetések és hlruetésl dijak a lap kiadóhivatal á h o •,. k ii I d e n il 8 k. DBe&Jclonik mlndea vasárnap Telefon-szám : 41 A lap ára Kgéss évrs tükör., félévre ti kor., negyedévre .ikor. I'^y*. iír.i I li » ílll. Néptanítók és az Eötvös-alap. Egy rendíthetetlen tábor küzd Bzélee e basában • magyarság legszentebb érde­keiért s törhetetlen buzgalommal iparkodik megvalósítani a magyar nemzet legdicsőbb, legmagrsztosabb ideáljait. Mikor a nemzel reménye legelső atjára indul, mikor a fél­téé leginkább helyén való, mikor az ifjú lélek leghajlandóbb magába fogadni a jó ét rósz csiráit: akkor viszi oltalmába a haza szemefénye! ez a lelkes tábor, akkor teljesiti a maga missióját, melynél Bzebb és Bzépségében meghatóbb, tán nem is képzel­hető egy nemzet életében. A magyar nép­tanítók tábora ív. a hadsereg, mely a leg­nemesebb fegyverekkel küzd a legnemesebb cselért. Ki ni' ismerné a magyar aéptanitó pályáját, ki ne látná rajta a rózsát B a ró­zsa mellett az elmaradhatatlan tövist? Ahová még nem hatolt he a magyar BZel­lun, ahoi még min éreztek, fagy nem is akarták érezni ennek a hatalmas szellem­nek áldásos hatását, oda elviszi a magyar néptanító a maga határtalan lelkesedését, <• kitartásában még akkor Bem pihen meg, mikor a rögös utón már illatos virágok fakadnak. El az érzés, ez a tudat Igazán fölemelő, de annál lesújtóbb a létért való prózai s c mellett keserves küzdelem. Az. anyagiakról való teljes lemondás, az erköl­csi sikerért való végtelen rajongás a ma­gyar néptanító jellemének elengedhetetlen, de egyszersmind legfénvesehh két vonása. • De/ Azonban ki tagadhatja, hogy a fény nyo­mában ott van ai árnyék.' Igen, mindenki tudja ezt, de csak az érzi. aki azt hitte, hogy ez az árnyék nyújt majd neki meg­pihenést és azt tapasztalja, hogy még esak itt kezdődik az a küzdés, melyben eltom­pulnak annak a másik, annak a dicső küz­delemnek nemes fegyverei. A néptanítók szükségein mindazonál­tal — természetesen a nagy közönség pár­tolásával. — maguk a néptanítók segíthet­lek csak igazán. Az összetartás, a hajók orvoslására való vállvetett törekvés, mely csak magas czélokat. ismer, de személyeket nem, az egymásért való mélységes Bzeretet t ff T3 hivatott egyedül a magyar néptanítók sor­sának enyhítésére. ez irányban egy mozgalom már évekkel ezelőtt megindul) : az EötVÖS-alap páratlan és pártatlan műkö­dését ismeri nemcsak a magyar néptanítói kar, hanem az egész közvélemény is. A mi dicséretünkre, a mi elismerésünkre nem szorul ez az áldásos intézmény, eléggé di­cséri azaz áldás, melynek magvait ő hin­tette el, de tíz a testület, melvnek érdekeit •gy a nagy szolgálja, méltán megérdemli, közönség hathatósan támogassa abban a | törekvésében, moly az Eötvös-alap emelé­sére irányul. Nagyon nehéz volna e helyen azok­nak a jótéteményeknek hosszú sorát elmon­dani, amelyekben a/. Eötvös-alap részesíti Magyarország néptanítóit, azért azok közül kiragadunk egyet. A néptanítónak egyik legnagyobb gondja saját gyermekeinek ma­gasabb fokú taníttatása, melyre a legtöbb esetben akkor is képtelen, ha a legazüksé* gesebbet vonja meg saját magától. Hány példa van arra, hogy derék lanítófíuk törekvésének szárnyál szegte a nélkülözés'.'! S talán még nagyobb volt ilyen esetekben az atyának, annak a szegény néptanítónak a fájdalma, mint a gyem i ke szerencsétlen­sége. Ez a fájdalom pedig, amennyire saj­nálatos, ép olyan érthető. A néptanító látja, hogy mint boldogulnak tanítványai­nak százai, mint vannak segítségére soknál az anVagTak a szellem fejlődésének, csak az ő gyermeke, kiben tehetség is van. szor­galom is van s aki úgyszólván örökölte a kitartást, kénytelen elmaradni a legnemesebb verseny teréről. Ez a kÖZÖS haja a néptanító-világnak még mindig megkívánja a maga áldozatait, de az Eötvös-alap már évek óta a legmesz­TARCZA. Lilicmhullás. — A pfVfjMH Lapok* tárcsája. — hi.i Fáy Nándor. Délután négy óra felé egy szemernyit mintha alábbhagyott volna a hőség: valami kósza azellő i- került valahonnan B a .Molnárok kerti lugasán a vadssöllő indái csábosán illegették magukat, ide-oda mozogtak, a legmeréasebb hullámvonalakban ölelkeztek egymáaba i egyik-másik fiatalabb hajtás kíváncsian és idegesen Idbáltn magát, várva, sejtve, hogy nemsokára egv eaomó édes leányra, fesledező bimbóra borulhat. 8 alii tt négy óra: tavasa mosolygott a nyárban,melodikuskaoaajtól lett /ingd a lugas, valami nvolez esitribány szorongott a/ apró kis kerti házikóban. A iáin néhány „bono­rácziór r családjának a lányai voltak, minden vá­sárnap ott peregte le íiyelvceskejiik a bét plety­káit é> ott szövögették a sejtelmes jövő himes fátyolát. Szokatlan nehezen indult meg ma a tere­fere. Kappant bájosak voltak, amint egyik azt várta, hogy majd a másik kezdi el ma a thetnát. Babrálgatták karton ruháoskáikat, megillegették kedves Ügvetlollséggel ilgVonl'é»iilt bóbitáikat, <h' egyiket Hein vitte rá a lelke, Imgy a már Úgyis agyoncsépelt falusi eseményekkel hozakodjék elé, mert ngyis tudta mindegyikük, bogy esak immel­ámmal hallgatnák i minden-minden eltörpöl most a falu SSeozácsiója mellett. Cadkolni vald volt az a azemjáték, amelyikkel egymást nézegették, hogy: no kezdd, no, te kezdd, és eltartott vagy egy félóráig, inig a véznakiilsojii lányka iszonya lelkikfizdelmek után kibökte : — Láttátok már? Hogy elhoritotta egyszerre valamennyinek az orezájál a vér. Látták-eT Látták-e? Istenem, a Lóránt Jnloss oly határozott formában tette tol a kérdést, Illillt aki il lelke mélyéből Illeg van győződve affelől, bogy a többiek ia tudják, ki az, akit látni leheteti. Ks a szemük villogása, arezuk pina élii tiltakozás volt az ellen, hogy d nekik esak sejtelmük i- lehet arról, kire vonat­kozik az a kérdés. — A kis vézna leány pe­dig daczoaan simította végig kékbejátasi fekete haját. Csak azért kérdeztem, mert : én láttam ! .Mint változtak a't egv szempillantás alatt a duzzogó gerlék kaezago harkályokká', hogy megoldódott egyszerre a nyelvük, bogy tudták egyszerre, bog) kiről van szé>. A Lórántnak, a tanítónak vér­telen lánya látta azt a valakit ; no hát ne legyen erre olvan nagyon büszke : inert dk is láttak. A vézna teremtés majd, hogj SÍrV8 fakadt, ugy pat­togtak feléje : Ne télj, nemcsak te láttad. Aztán egy szélt : — Nem Kell olyan büszkének lenned, mi előt­tünk Is elment ma, aztán ha akarod, ép az édes apáddal ment arra. A nsgykorcsmáros duzzadó mellii, folyton vibráló ajkú leánya ennivalóan félszeg gunynyal mondta a ki- penészvirágnak : — No, hogv ne légy oly nagyon elbizako­dott, hát tudd meg, hogy én már tegnap láttam, mindjárt, hogy megjött. Tudod '• Istenem, mikor ekkora vihar támad, azt gon­dolná az ember, hogy az ég csodát küldött a j falura, az csinálta ezeket az örvényeket a lányok [sebesen folyó vérében, vagy ha nem valami csuda, hát legalább is uj fiatalember jött oda. Igen. igen: nj fiatalember jött a faluba. Szegény leje csordultig us/ott a boldogságban, hogy oly pompásan ebédelt, hogj bizony esze­ágába sem jutott csuklani, akar emlegették fit a lányok, akar nem. Pilozopter volt a fővárosban és tudott a mathematikábólannyit, hogy ti/ átkoplalt hónapért fősan dolog, ha az ember kárpótolná magát két jd kövér ebenes hónappal. Ezt a mathematikai elvet ugy oldotta meg, bogy nyom* lián elment kérdezősködni : most a jé> sorsa a falu­béli gazdag bérlő házába boatá. Jő atv/n tili volt, nem tombolt benne az agyvelő, egész egyéniségé­ből a sok keserű esztendő hideg-ege, higgadtsága látszott. Erre a flegmára szüksége i- volt, máakép agyongyötrődött volna rövid idd alatt,

Next

/
Thumbnails
Contents