Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-01-27

nak ;iz egész országra kiható egységes azsbályzata, r jogorvoslati batáridőknek egységesítése • végül a Széli Kálmán, belügyminiszter által igen belyesen inaugurál! egyszerűsítési reformok befejezésével aa érvényben maradi rendeleteknek összegyüjtéae: ükkor a Széli Kálmán belfigyi kormányzása addig is, míg az államosítás* nak !iii«iy reformját a/, ü j>ár;itlatiúI szerencsés keze létesíteni fogja, maradandó íi< 1 \ö.s nvomokal fog; bátra hagyni. Aprilis-járatas. Télvíz idején áprilist járatni nem kénes más, csak oly úr, mint • vidéki színészet országos felügyelője. Ugyanő, ki pár nőnappal előbb megtudakolta nagy Magyarország minden városától, van-e sainbáza, van-e arénája, ha nincs, miért nincs, lia van, miért van, ugyanő, ki elkésetté ama kerületi tervezetet, melynek geográfiai jelenségéről földraja-tanárok nagy elismerésééi nyilatkoztak, ile amely ellen viszont a kenővel egy kerületbe bekerített városok uniaaono tiltakoztak, ugyanő tartatott e 11• > 19-én a fŐvároaban egy aainügyí ankétet, ami magában véve helyes és szép dolog, de bemutatott az ankéton egy ujabb kerületi tervezetet, mely kevéabbé helyes és kevéabbé jő, sőt a kt hónappal ezelőtt megkérdezett városok sxempontjáből nem egyéb — mint — április-járatás. Mi természetesen csak a mi kerületünk, vagv kerületcink azempontjáből ítéljük meg; :i dolgot. Azzal, hogy hogyan fog a lőcsei színigazgató Igló, Késmárk, Besztercebánya, NagySzombat, Léva, Aranyoo-Marótb, Pőatyén, Selmecbánya, Liptó-Szent-Miklóe, Turoo-Saent-Márton, Alaő-Kubín, Szliáos éa Körmöcbánya között a Saepeai ércbegységtő] a Kia-Kárpátokig szekéren, vonaton vagy léghajón keringeni, rank édcskeveset tartozik, de tartozik reánk és kultúránk aasaapontjából éber figyelemmel kell kiaérnünk azt, ami a mi kerületünkkel nem a kerület u mienk, mi vagyunk a kerületéi) történik. Az országos színesaeti felügyelő' lapunkban annak idején kellően letnéltatott s kellő értékérc leszállított első terve szerint városunk abba a kerületire osztatott volna l>e, melyben rajta kívül Gyöt, Sopron és Komárom lettek volna. E tervre nézve városunk véleménynyilvánításra asólittstván fel, kijelentette, hogy mi Győrrel SS Sopronnal együtt nem képezhetünk kerületet, inert akkor e két város legalább H - 10 hónapig - okkupálváa a társulatot, mi csak nyár derekán juthatunk színészethez. Kértük a felügyelő urat, hasson oda, hogy mi vagy Győr, vagg Sopron mellé osztassunk be. l'gyanily érteleinhen tett felterjesztést Győr és Sopron városa is. Győr Pápát, Komáromot szívesen fogadja társul s szívesen még esetleg Szombathelyt is, de Sopront más kerületbe óhajtja áttétetni. Sopronnak nincs kifogása Pápa ellen, megfelel neki Szombathely is, de Győrt és önmagát nagyold) városnak tartja, mint amelyek egymás mellett megtérhetnének. F. három felterjesztést vevé és megérté az Országos felügyelő és látván, hogy (iyör nem akar Sopronnal együtt lenni, választá őket külön és tervezi'' a következő kerületet • 1. Győr Nyitra—Érsekújvár (Nagy-Surány) —Komárom —Esztergom Tata; 2. Sopion — Szombathely Kőszeg — Körmend — Nagy-Kanizaa —Nagy-Szombat. .Mintán pedig Pápa városának igazat adott altban, hogy (iyör és Sopron együtt nem lehet, beosstá Pápát azon kerületbe, melyben ni na Győr és nine$ Sopron, ellenben van: ö. Székeafehérvár -Veszprém—IVi/m Siólök Halaton Füred Zala-Egerszeg — Keszthely. Sopron es (iyör már nyilatkoztak ez. újaid) tervezet dolgában, hogy nekik nem kell Érsekújvár, Nagy-Surány, Tata etc. és nein kell Kőszeg, Körmend, Nagy Szombat. Ks mi nagyon is értjük, hogy azért nem kellenek ezek, inert minden nagyobb város olyan kisebbel akar közösséget, mely intelligenciájánál fogva nekik megfelelőbb, mely velük egy nívójú társulatnak képes tisztességes exieitenciát nyújtani, mely vele a múltban is nem megyei, de állandó szellemi kapcsolatban állt. Ea mit szól Pápa ez április-járatáshoz ? Mert bárom város egy intencíóju felterjesatáse után ily beosztással előállni, csak nem egvébb, mint április-járatás ? Mit saól Pápa finnyás ialéaü közönsége ahhoz a kilátáshoz, melyet a tervbe vett kerület nyújt? Kétségkívül teljes erejét latba veti, hogv a két nagy intelligens város egyikével és pedig lehetőleg Györrei a kapcsolatot fentertsa. Inkább lemond - hitünk szerint a téli asszon megnyerésének reményéről, semhogy ily sohasem létezel t és kevés művészi sikerrel bíztató konnexióbs jusson. A aainügyí bizottság úgyis legközelebb egybegyűl, ott e kérdést beható megbeszélés tárgyává kidl tenni. Ugyancsak állást kell hogy foglaljon a bizottság azzal a tervvel szemben is, hogy a színigazgató megválasztása tíaxtárs a törzsváros joga legyen. (Tehát Ssékesfebérvár önhatalmúlag válassza meg a pápai színigazgatót '.'i A törzsvárost e tekintetben kétségkívül a döntő SSÓ illeti meg, ha tényleg megvalósul a kerületi rendszer, mégis okvetlenül szükségesnek tartjuk, hogy a végleges döntés előtt a kerületbe tartozó többi városok is megkérdeztessenek. A fentebb említett ankét különben szűkebb bizottságot küldött ki a kerületek végleges megállapítása céljából. K bizottság — baGyőr,Sopron és l'a'pa városok előadják kívánságaikat - talán változtat a mi beosztásunkon is és akkor az április-járatás ellenére rendben lehet minden. Verseny. Különböző módon helyezkednek el ama erők, melyek az. egyes társadalmi tényezők érvényesülését föltételezik : az élet száz meg százféle alakokban jelentet meg képességeket és tehetségeket : az erők mérkőzésében, e személyi tulajdonságok tornájában a jelenkor örökös viaskodása; a verseny jut kifejezésre. Minél előrehaladottabb valamely nemzet kulturális tekintetben, annál élénkebb a verseny a falakon belül épúgy, mint kifelé. I>e amint a régi démoni erők uralmát a humanizmus rég ledöntötte, úgy az egészséges verseny mind ama jellembeli fogyatékosságokat kizárja, melyek mint erőszakos tényezők fölléphetnek. Csakhogy a jellem maga oly változói valami, amelyre törvényt szabni nem lehet a nemzetközi érintkezésben • csak egy nemzet közfelfogásában nyilvánulnak oly néző' pontok, melyek minden egyes inegbecsulé.-re számot tartó egyénre nézve kötelezők. Nemzetek egves tagjainak versenve egész más sziliben fog feltunni tehát mint a nemzetközi érintkezésben tapasztalt; s ami a külfölddel szemben bizonyos esetekben szabad és megengedett, a hazán belül tilalmas és kerülendő lehet. I A Traski en nen valami lessz A /után klauzulába volt téve : Stepánék is ott lesznek, Macsáról Juliska is eljön! K/t már buga csempészte a levélbe valahogy. Ekkor kezdődött el igazán a lelki agónia. Égett a fÖld a talpa alatt, nehéz, volt a beszívott levegő. Nem volt maradása ettől a levéltől. Megmutatta Korpának is, (legyen OKOS belőle, ha tud) de az. sem tudott lobbet egy sóhajnál, de az olyan volt, hogy majd a leik' -/akadt utálnia. Mit csináljunk? Kérdi Csörge. Korpa megcsak bámult, közbe a vállát rúngatá végre slbatározással mondta a s/ót: pakolniuk! Azután elkezdtek pakolni. Elkészítek ruhátokat rendben a ,diákkészségbe.* A könyveiket ugv hagvták, a hogy utoljára olvastak belőlük) ugv sem lesz már arra szükség többet. Azután neki ültek levelet írni, mint akik olyan útra készülnek a honnan nincs visszatérés, csak viszontlátás, de az sem itt a földön ; hanem messze fenn-lenn magasan, amit úgy hivnak, hogy másvilág. Kikészültek. I >e nem haza. Hál hova? Ha az a BSegirot! két levél beszélni tudna. Azután egvmá-ra néztek — szó nélkül. Meg volt a tikos megegyezés. Kiolvasták egymás szemeihői, hogv készen vaunak az. utolsóira. Nem is tudja, aki ueiu próbálta mi az, egy nyomasztó titkot rejtegetni, mely égy nyomja az ember lelkét; mintha kő feküdne az ember szivén, de nem is kő: hanem valóságos hegy. Hogy is lehetne est a nagy hegyet arról az ostoba szivrü'l elhengeríteni'.' Miinek átalánynak a megfejtése volt abban a két levélben megírva. Azután kifelé indultak a eetusból. (.'sörge meg nem álhatta, hogy a küszöbről vissza ne nézzem ElbuCSUZOtt a lakó szobájától, az a két könny azt jelentette a szemében. Nyolc álló. esztendeig lakott abbin a kis kamarában. A múlt mennyi örömére, inennvi vii'-ágára, talán eyesz életérc zárta be maga után az ajtót; de bezárta. Azután Korpa után szaladt, aki a kollégium falának támaszkodva bámult maga elé. Kin- gondolhatott? Anyjára, ap járat Ili-zen nem i- i merte Okét. A rokonságra'.' hisz' a főiskola kegyelméből vitte a nyolcadik osztályig. Azután mi vnit az ó eddigi élete'.' Nem nagy gyönyörűség dárdásnak lenni, cipőt tisztogatni, ételt hordozni, moudlkállii - de abba sem volt köszönet. Most hogy az álla pejhedzik, az sem sokai mond. ktig jó kedvvel, tréfával, adomákkal traktálta társait, addig a jó Jancsija volt mindenkinek, most hogv o benne is megszólal — egyszer az önérzet kutyába sem veszik . . • Hál igasság ez ! . . . Csak ('sorge húzódott hozzá, mindig igaz barátsággal. Egyszer csak úgyis meg kell halni, most éppen kapóra jött, megteszi a barátjáért, meg neztáa — és van i- benne valami — bátorságosabb tán páro-an meghalni . . . Ep ekkor ért mellé Csőrge. Menjünk ' SZÓlitá meg az, s elindultak. A csillagok kezdtek tünedezni. A gönoöl -zekér halvány kontúrja is fenn volt már az éjszak — nyugati égen, a szél belé süvített a tájba, különben minden olyan volt, mint máskor. Kp s »UMSser" előtt mentek el (becsületes neve e vendéglőnek a tulajdonossá után Feldmesser volt, de ez .-ok kimondani egy magyarnak, s lett belőle „nie.-ser" . A belső BSobábÓl Cigány zenével elegyes dal hangzott ki. Nagy Ilarna tbeologua tartotta az »exitusat* akit valamelyik pripokai eklezsiára hívtak meg papnak. Nem kívánkoztak most bemenni; pedig a bor lokasor jé tanácsadó, Szó nélkül ballaglak tovább. A -/el olykor-olykor utátiok hajigált egy pár hangot a cigány lenéből, de ők rá sem hederítettek. Mi \iite. őket a/, össf 'ii vagy öntudat ? Janiga, acollegium pedelusa, bizonyára azt mondta volna, hogv a lábuk. Megálltak . . . megérkeztek. A Bodrog partján voltak, előttük a feljött hold világánál, mint kiontott higany hömpölygött a neki duzzadt folyó. Itt vagyunk! Szólt Korpa. Itt! Hagyta rá Csörge. Körül néztek, nem figyeli őket valami vizsga szem. Nem láttak senkit. Egymásra néztek, s azután sírva borultak egymás nyakába. Megcsókolták egymást i hos-zasau bontakoztak ki egymás karjából. Csörge szólni akarl ínég valamit, de Korpa kirántotta magát karjai közül s eltii.it a habok között • Ezután CsÖrgS sem habozott utána ugrani. A viz nagyot ouppsnt, Egy pár pillanatig sisteregve nyomultak a buborékok a viz felszínén, ott ahol eltűntek. Azután esend lett mindenütt. S a folyó, mintha mi Mm történt volna, egykedvűen folydogált tova. ('sak a szél játszott még, bekukanva a ,

Feldmassarb*" ott elkapott egy néhány hangot a lenéből, l tovább adta a tájnak. A kél diák pedig gondolkozhatott oda lenn ahbau a nedves világban a múlandóságról, az elhagyott iskoláról, barátokról, rokonságról ; ha ugyan mindez eazökbe jutott oda lenn?! . . . A konviktuson beseeg ez alatt volt riadalom, lótás-futás. Hol van Korpa'- 11.. 1 van Csörge ? Aa é nevüktől hangzott a oollégium. Megnézték a „eetu-"ban szobáinkban. Senki sem látta. 'Ián a föld nyelte el őket ? Nézték a „címerben", korosmában. Sehol senki! Nyomuk veasetl . . Már Zsindely is megtudta a fiuk eltűnését. A senior végig nézte a I cellákat, | gyertya világnál ott találta a két levelet.