Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-01-27

1901. január PAPAI LAPOK. a. Míg H külfölddel nemben védővámokkal élünk, az országban magában az é fékek minél háburíüanabb forgalmát célozzuk ; mlg a külföldi termékekkel izemben a tárgyilagoi megítéld izerepét játszhatjuk, addig a bazai termékekuek abban az előnyös helyzetben ke'l leuniők, hogv elad eorban, tekintet nélkül verseny képességük re, fogyasztókra él forgatókra találjanak. A versenynek e/. alakulása ismétlődik újra és újra mindannyiszor, ahányszor nagyobb társadalmi körből kisebbre megyünk át i így az országos tekintetekre következnek a provinciálisok, ezekre a megyeiek s. i. t. az egyénig. I>e itt meg kell állani, mert a középkor sötétségébe viaazaesnénk, ba előjoggal bíró egyének versenyképességét oltalmazó rendszabályokkal növelnOk. Mert a haladás föltétlenül megkívánja az erők •zabád kifejlődését l minden privilégium esak megakasztója annak a folyamatnak, mely a mérkőzés a képességek csatározása alapján szellemileg és erkölcsileg előbbre viszi a közösséget. Joggal kívánhatjuk, hogy külföldön készült áruk, külföldi kereskedők által forgalomba hozott termékek, a hazán belül csak abban az esetben találjanak vevőkre és fogyasztókra, ha azokra föltétlen izükség van, tle a baladást, az emberi jogokat lábbal tiporjuk akkor, ba a priori abban a véleményben vagyunk, hogy X. hazánkfiának árui, ipari terméke a köztorgalamból kiszorfttaasanak, mert ez az X. iheu nemzetiségű, olyan vallású I. i. t. És ha azt hirdetnék, hogv ime Y.-t mindenképpen versenyképessé kell tenni, mert ilyen meg olyan személyi tulajdonságai vannak. Pedig oly kort éltünk, melyben hajlandóság van ilv erőszakoskodásokra, túl sokat foglalkoznak manapság az emberek oly körülményekkel, melyek teljesen irrelevánsok a nemzet gyarapodására nézveelőtérbe tolják a régi kor előítéleteit, régi bűneik lajstromával együtt. l'edig nem a régi gyűlölség újra való fel szítása segíthet rajtunk nem az ósdi válaszfalak erőszakos újra való felemelése erősíthet meg bennünket. Az által, hogy a meghasonlás magvait elhintjük, csak meggyengítjük önön magunkat, de nem erősödünk és a versenyt, mely minden tökéletes,.,lés szülő anyja, bizony oly görbe utakra vittük, mely vésze, deltnei szakadásokhoz is vezethet. Ha pedig a ba/.ai versenyben oly jelenségekkel találkozunk, melyek sérelmesek úgy ai egyes anyagi előmenetelére nézve, mint a közére i-, akkor ne csak a bűnösöket pusztítsuk, hanem a bűnöket és a nem telén verseny űzőit bénítsuk meg oly törvényekkel, melyek az egyes osztályok kizsákmányolását lehetetlené tegyék. 8 míg a törvényhozás az általános tapasztalatoktól indíttatva, meghúz/a a megengedett és tilos kőzött a inesgyét, addig a kisebbkörü társadalom, ha az igazságtalan versenyről meggyőződött, a maga hatáskörében megtehet ugyan minden óvó intézkedést, de erőszakoskodás által estik elmérgesítheti ama küzdelmet, mely a versenyzők között fennáll. Az erőszakoskodái legveszedelmesebb akkor mikor pillanatnyi személyi előnyök alapján gyorsan múló, mert gyorsan keletkezett hangulatból kiindulva, a verseny tengelye ágy meggörbül, bogy képesség és szakismeretek nélküli egvének a népkegy változandó szeszélye által érdemükéin felni kitüntetve, szadadaluiazottak módjára felveszik a versenyt. Akkor megszűnik minden verseny s helyébe lép oly olvgarchvstnus, melv a felfordulások egész sorához vezet, nagy kárára a nemzet anyagi gyárap dáaának. A hazafias felbuzdulást, mely a hazai ipartermékek forgalmát biztosította, a legnagyobb örömmel fogadtuk, mert a nemzeti javuk versenyképességét töltetlen növeli az iparpártoláai mozgalom s alig van széles Magyarországban nemzetéért hevülő ember, ki nem osztotta volna az iparpártoláai egyesületek lelkes kezdeményezőinek nézeteit. Csakhogy az már örököl bajunk, hogv az eszmetársítását minden kritika nélkül szoktuk alkalmazni, a külföldi termékeket ki akartuk zárni a magvar piacokról s e törekvés kifejtése idejében Ime megjelent egy másik kép, amely jó, becsületes hazafi.ikat, mert esetleg más nemzetiségűek, más vallásnak, szinte idegennek tüntette föl. Tehát velőik is felvették itt ott a harcot. Simul cuique I A hazán belüli versenynek ez legyen a jelmondata, minden ember a maga körében, a maga önválnsztotta hivatásában fejtse ki erőinek legjavát, senki ne törődjék körén kívül álló Oly existenciákat tönkre tenni, melyek a nemzeti ] test egészéhez tartoznak, hogy a maga osztott működésével pótolhassa azokat. Mert nem képes arra, « herostrateei munkálkodását csak sajnálkozással említi meg a jövendő nemzedék s sinv 1 i a jelen. Polgarbál. 1901. január l'.l. A városszerte mutatkozó élénk érdeklődés már előre elárulta, hogy a/ idei Polgarbál fényee likerfi less/.. Farsangunknak ez volt az elsői nagyobbezabáau mulatsága, • ba a többi is Így sikerül, úgy hölgy közönségünk örömmel, fiatalságunk büszkeséggel fog visszagondolni az elmúlt farsangra. Az. idei falsaiig különben is igen rövid, holott a szomorn valóeágban agyatlan örömünk, ba egy-két órára igaz jókedv ve.-z körfii bennünket. Jókedv, vidám hangulat pedig annyi volt a Polgárbálon, bogy több már nem is lehetett volna. A balnak vendége ia volt, dr. Hegedűt Lóránt orazággyÜlési képviselőnk, tikit a zenekar tu-sal fogadott. Erdekettógo volt a bálnak a kotillon is, melynek elmét figuráit Kemény Béla városi jegyző rendezte. A jelenvolt hölgyek névsorát a következőkben adjuk : Atnonyokt Arányi Józaefné, Balogh Gyuláné, Csigi Izidorné, Paa Mibályné, dr. Ferenczy Hernnardné, (iái Qyuláaé, Gmsabauu Lipótné (Székesfehérvár), Hermann Pálné, Jakab Gyuláné, Kakas Ferencné, Kása Gáborné, Kemény Gyuláné, Kis Tivadarné, Kluge Károiyné, Kovacaics Gyuláné, Körinendy Istvánné, Kraus/. Vilmosáé, Kriatyán Józaefné, Kurcz Gyuláné, Kuster Ignácné (Győr), Lipperl Bándorné, öav. Miután Leopoldné, Néhtnann Gáborné, Piatsek Gyuláné, Rács Gyuláné, Rozenka Jánosné, Bchlosaaor Istvánné, Szántó Károiyné, Szenté Jánosné, Szeipt Imréné, Ssijjárté Gyuláné, Tóth Józaefné, Tóth Lajosné, Vis Ferencné, Wajdita Károiyné, Walter Jánosné, Zsoldos Rezaőné. Leányok: Balogh Ilona, Bódai Mariska, Csigi Ilona, Csillag Zseni, Dreiaziger Gizella, Erbert Mariska, Ferencsy Paula, Freiszberger Paula, Herca Margit, Hidy Margit (Nemes-Szalók ). Ilindler Mariska, Húrban nővérek, Jakab Gizella, Kakas nővérek, Kovaasics Lenke, Kuster nővérek (Győr), Néhmann Mariska, Patkó Etelka, Porpáoay Aranka Kis-Cell), llegner nővérek, Szenté Klza, Wajdits Ilona, Walter Juliska, Zsoldos Teréz. Az elkő négyeel 48 pár táncolta: a táne a kora hajnali órákig tartott virágos jókedvben. Mégis volt címezve annak rendje-módja szerint. Az egyik Zeindelynek, a gazda-ági tanács-elnöknek, a má.sik C'sorge Mihálynak, Cigándra . . . Hamar a levéllel a tanács-elnökhöz. Az azután fel is bontotta, el is olvasta. C-ak annyi volt benne: „Xagytis/.teletü uram I Ne haragudjon, ne is sajnáljon, így kellett tenni. Jobb ina, mint holnap : legalább nem leszek terhökre tovább. Köszönöm eddigi jóakaratát, tiszttdettel -ib." . . . Tisztán érthető dolog, hogy öngyilkos lett, A seniorral megadatta a jelt : a lbxlroghot sietni, halottat keresni. 1 Máknak ez a legolcsóbb halál, .« ha ott nem találják meg, régen Ábrahám kebelében pihennek . . . Útközben valami rávésel is fogtak a diákok, aki e célra csónakját átengedte. Keresték — kutatták, tle bizony átoknak nyomuk veszett, Avval tértek vissza a kollégiumba, hogy azok bizony elmerültek, meghaltak. Kantán elkotródott mindenki haza. A gazdasági tanács-elnök meg valami gyorslábú diákkal elküldte a megmaradt levelet az öreg Csorge Mihálynak Cigándra: avval az. üzenettel, hogy magától telbetohg megtett mindent, de Zoltánnak híre-nyoma veszett. Ne i- várják haza többet ! A diák td is mondta a/, üzenetet, át is adta a levelet. Szomorú színekkel volt abban leirva az ok: Hogy hát az. a BMthesis, meg az a görög, az az ő megölő betűje. „He azért ne okozza édes apám sem az örog Tuberót (a ki a görögöt), sem a/, óreg Zsindelyt (a ki a „száin'ot tanította . Noll még egy pár buesuzó széi az anyjáhoi, nővéréhez. De már aal az öreg nem olvasta; hanem kirúgta maga alól a székel, ráordított a bámuló diákra, hogy : Nem addig van az öcsém! . . . fjgy a bogy volt, csak ti kalapját nyomta u fejébe, kiszólt az ablakon az ott ténfergő cselédnek. Csak annvit mondott: „Jancsi fogj! megyünk Patakra!" . . . Majd beszél ö azokkal a professzorokkal. Nem halat etetni nevelte ő egyetlen tiát! Mig így dörmögött, a fogai elő állt. Ba SZÓ, se beszéd! felkavarodott a koe-ira, maga mellé' illtetve a diákot. Hiába sitt, rimánkodott a família, hogy maradjon, ne csináljon veszedelmei . . . Jancsinak a fülébe ordítái bajt-! Az pedig közé vágott a ket egyívású pejnek, l a szekér kigördült az udvarról Patak felé. üthette kő a gazdaságot, meg a famíliái! . . . Helte értek Patakra. Valami csődület volt a kollégium előtt, meg belül is ; mintha valakit kö/re lógtak volna a diákok. Aza valaki: Cnőrgt Zoltán tolt. Hál feltámadnak a halottak? Vagy Otak a hazajáró lelke Csörgének. Nem hazajáró lélek az, de maga az öngyilkos diák tettottől-lelkestől. Meri ugy történi a kázu-, bogy a mint a két neki búsult atyafi kelleténél többel bebelezett magiba a Bodrog zavaros vizéből a szülő iránti szeretet, meg az. a mindannyiunkkal közéi- lét-fenntartó ösztön partra vetette óket, miután jobb úszók voltak, mint ön gyilkosok. Másnap Bgy találta őket meg valamelyik mezei csősz és kisérte okét a kollégiumba nem kis ámulatára a diákságnak. Már mi képen nézett egymás szemébe a két halálra szánt delikvens, a/.t nem tudom. Kiég az. hozzá, volt kérdezősködés, firtatás miért tették, bogy kerültek meg? He a mint az éppen akkor érkezett öreg C-örge rémült arcát meglátták, a tiuk félve térlek ki előle, utat engedve neki. Kz a ('sörge apja? súgta az egyik diák. Mi lesai most! kérdé a másik. Ilol az a professzor? . . hol a fiain'.' tnotidá a/ elkeseredett apa E nem várt hangra egy a i többiek által körül fogott siheder rohant az 3regbei nvakába borulva, sírva monda : ,. Itt vagyok apám,élek !" Itt Vagy? ElazT no annál jobb! kiáltá a/ apa. Azzal megfogta palám et publice — tia nyakacsig •• Iváján a gallért balkezével jobbjában tartott som fabottal pedig elkezdte mángorolni. . . . Nestt Bodrog! nesze görögi számtan! 8 hogv nyoma maradjon a diktaudónak, minden mondatát a somfabottal hangsúlyozta, mig olyan let! a háta, mint az agyő i kék és veres eeruzázott jegyzet, melynek fontOCabbja vau Csak alálu/.va. Nem is egy hamar felejtette el, pedig olyan helyen is megjelent az. „öreg", a hol nem sérti a tia szemét Lgy kellett kivenni a seniornak meg egy pár togatui diáknak a/, öreg kezéből Zoltánt; mert ba a Bodrog nem, de az öreg biztosan megöli. Ki hogv egvenlo mértékkel mérjük az igazságot, előkerült Johannes de Korpa t-, és ó sem vitte el szárazan az irháját. De evvel a statáriummal még nem elégedett meg ai öreg Ceörge. Egyenesen felvitte okét az igazgatóhoz, a ki pedagógiai ügyességével sietett is ;i/ apának seg Ivére lenni. Rögtöu bekaroereatette őket. <»tt azután elmélkedhettek azon, hogy mit fog mondani ehhez a ka/.ti-hoz a „tedcs", a kollégium, mit Patak, meg a rokonság és mit Stefan Juli-ka.' A diákoknak meg hetekig volt mit beszélni erről az e.-etröl. Ha valamelyik elbúsulta magát elég volt annyit mondani: „Tan te i« öngyilkos akarsz lenni, mint Korpa meg Cs,,rge!- bogy elnevesse magái . . . Igv fejezte be a levita e ki- történetet. A vén diákok jót nevettek a levita még eddig nem hallott elbeszélésen és s mi nagy mó; az öreg háti gazda is helyben hagyta at „amice" elbeszélését. He mindezek után még is iga/a volt, midőn a/.t állitá, hogy .Nem látott öngyilkos diákot Patakon 1*