Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901
1901-07-07
11 aszón nyolcadik év 21. szám. 1901 július / PAPAI LAPOK Pápa város hatóságnak es több pápai, § pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közli megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Joka, Mór utca Boti Kiadóhivatal: Qoldberg Qyuls papirksrssksdéae, Főt.' Telefon-szám : 41. Felelős szerkesztő : 1 ív. K< > R.ÖS I \ I > R 1 Főmunkatárs: Dr. WELTNER sANDOR. Ml Ve Előfizetések es hirdetési dijak lap kiadóhivatalából k ü l »i s i A lap ara il ö k. Egéai «'-vre i'2 knr.. félévre ii kor., leTveclévre 8 kor. S3a*JT*Ml sx.in» .ii.. : :< > nll. Zimmermann János 1 A férfin, kinek balálál gyászolja a városházára kitűzött fekete lobogó, alig tizennégy esztendős korában hagyta cl ezt i várost. Akkor ;i lakatos mesterséget tanulta atyja műhelyében, B mikor a szoros inas nevét újra szájára vette ti város iépe, akkor már Zimmermann Jánosnak irágzó yársi volt Berlinben. Később mcgtudtuk róla, hogy ój hazájában lovagi méltóságot nyert és titkos kereskedelmi anácsos lett; így fordult feléje nemzetfej-ztö munkája révén uralkodójának kegye. Neve ismeretessé vált egész Európa keres, i dői világában és vagyona révén az áltanosan ismert nábobok soraim került. Ime egy tüneményes pályának az eleje vége. Ami a kettő közé esik. arról tudunk semmit. Emlékezünk, bizonyár homályosan, a lakatos inasra, aki fedetten fordított hátat szílló'városá. mert valami elhibázott munka miatt apja megdorgálta. Ks ismerjük a nemesV'Ü nábobot, akinek neve első helyen áll város jótevőinek lajstromában, tiki alaváayokat tett és segítő pénzekel küldött áros szegén veinek. VA RCA. A pillangóLonau Pauat-jábóL — A tengeren, eltévelyedve, A háborgó haltok fölött, Repül egy lankadt szárnyú lepke Halálos féleleni között. Meghitt virágos partvidékről A vágy kiűzte ine--zire, A tavasz kedves szellejéből A rideg tenger vészibe. A tenger zöld sík-ága csalta A sima víz-tükörre ki, A partnál tágasabb é- ékesb Mezőt mutatva ott neki. Megunta már a sok virágot, llennök kedvéi már nem leié-. Merészehh szárnyalásra vágyni A távol msssseség felé. I>e alig hagyta el a partot A tavasz röpke gyermeke. Gyönyöre ép csak addig tartott. Mert már rohan a szél vele. S m ; kor a szél továhh ragadja ' »römmel visszatérne már. He, tdi, ereje oserbe' hagyja 8 hiába küzd a osapodár. Hajósok szánakozva nézik Bajójukról, amint siet, A isegény pillangócika végit, Mely a hahók prédája lett. <'Ii Faust, oh Faust, a sorsod átok, Te vagy s isegény lepke, te! Alattad örvény sodra tátong. S bizton leszédülsz inélyibe. Vágyad viharja szárnyra kapva, A laeilemtengerre kifűtt; Elpusstalss ott a sivatagba' Ahonnan vissza ninOSSa út. Fs bár a -zellernek OSOpOI^jS Szánalina-an tekint reád, Az ár hajóink slsodorja, Tovább az örökléten át. t unt. ftxomorj Karol). Vált:, mint megváltó. — A ..l'iifii Lapok" eredeti tárcája.— írta i'alfl) István* Cserepes András gazda, kinek két map háza Volt a faluvégen, meg hatvsn hohl termő földje a dűlőben, meg szép nagv rétje is volt a bozót mellett, ez. a cserepes ándrál nagyon derék ember volt. De egy id.i óta az Isten gyakran meglátogatta és elvette tőle egy évi terméséi, utána pedig áldott jó feleségét, a Sárát. F. fölötti elkeseredésében aztán neki adta magát a huhánatnak és eladta mindenét, ősapán e-ak az egyik házat tartotta meg; azt is e-ak azért, hogy ott meghúzhassa magát szomoruságos özvegy napjaiban. Meg is húzta magát. • gész nap zárva tartotta a kaput, csak akkor nyitotta ki, ha valamely polgártársa fölkereste. Polgártársai pedig nagyon ritkán keresték föl. Mit i» kerestek volna nála'.' Ili-z akinek jól megy dolga, az rá se néz a OttslakodÓ, viga-zialan felebarátjára, Da azért mégis - noha ritkán — találkozott egy-két megszorult szegény ember, aki fölkereste, Ds miért? Mert tudták, hogy van egv kis pénze, és hogy jó szivü, hát hasznosnak látták meglátogatni. Ha körtek t"le. adott is nekik, esak egy váltót kellelt kiállítani SS ÖSSSSgröl. Vdl neki egy komájs, Bodaki uram, aki jóval szegényebb volt nála. A többi között egy alkalommal ez is meglátogatta, — hogy száz forintot kérjen tőle. Miként adott a többinek, úgy adott ennek is, Egy ideig esak így ment. de később rOSSSal kezdtek felöli bestéiéi. Volt olyan kárörvendő i- ••>. faluban, aki azt híresztelte, hogy András gazda */<•reti a menyecskéket, különösen a komája asszonyát, aki nem is messzi lakik hozzája. Fz. a kárörvendő lm bet pedig nem volt Blas, mint CfOfdát dános, a kÖSség ériemé- kisbirója. Fülébe ment ez a bir Hodakinak is, hogv az ,i feleségét Cierepes komája szereti. Egy szép holdvilágos eztán a kocsmában üldögélt Bodaki, mikor bejött Csordás, a kisbíró és beült melléje, aztán beszélgettek. Flőíioztak mindenAmi a pálya eleje és vége közé esik, az ismeretlenségből és szegénységből való kibontakozás nagyszerű jelenségeit nem láthattuk, legfeljebb sejthetjük. Azt mondhatjuk, hogy Zimmermann .I<ím>s bizonyára nagyon sokat dolgozott, kiváló erőit nem hevertette parlagon egy pillanatra sem. bizonyára hozzája szegődött a azerethséjMJT mely tudvalevőleg • bátraké és erőseké; i fgy alakult ki a sok összetevő erőből a hatalmas eredő erő, mely az egyszerű lakatos inast oly szédítő magas fokra juttatta. Most, hogy városunk nagy nevü fiának a halálát gyászoljuk, mégis (igy tetszik, mintha megtaláltuk volna a titkot, mely életpályája nagy aránvu eredményeinek magyarázatához elvezet. A bátorság, melylyel pályáját kezdte, i a nemesszivöség, melyei sikerdús pályája végén tanúsított, arra vallanak, hogy Zimmermann dánosnak nemcsak a karja volt hatalmas s az esze kiváló, de nagy volt a zive \*. A nagyság inja a szivén vezet keresztül. B ami városunk fiának bizonyára mindig erős és nyílt volt a szive. Erős akkor, amikor küzdelemre hívta őt az élet és nyílt, amikor később eljutottak hozzá, a meggazdagodott írvároshoz, a nyomor panaszszavai. Az érzések, melyek változatos élete toiyasan Keresztút viuarzouas a szíven, nyomokat hagytak ott maguk után, g mind erősebbé, mint érzőbbé tették ezt a nasv szivet. Nagy szivének egyik legszebb vonása a szeretet volt, melylyel Zimmermann dános szülővárosa iránt viseltetett. Ügy gondolhafc< vissza, erre a városra, mind a férfi a kis leánykára, akinek homlokára egykoron az első koszorút fonta a mezők virágából. A SZÍV, az igaz sziv, sohasem felejti el az első érzések fölébresztő jé t, s hár az élet messze sodorta tőle, legtitkosabb redőjében szinte Öntndatlaunl, de örökké őrzi az édes emléket. Ki tudja, hányszor gondolt a világváros dúsgazdag, lakója az elhagyott kis városra'.' Nehéz küzdelmek során, a nagy eredmények mámoros óráiban hánysznr gondolhatott a szük kis műhelyre, melyben először fakadtak álmok a nagyságról a kis fut lelkében? Mimiezek az emlékezések mm hagyták illetetlenül szivét, mely a messze távolból is nem liülő melegséggel dobogott régi hazája, szülővárosa felé, s minden gondolata, mely felénk sugárzott, e_ r y-egy jólétinek lett a. csirájává. Az idegenbe jutott fia sohasem feledkezett meg szülőhazájáról. városáról, amely viszont böttke ö.ö.nmel és hálás
