Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-07-07

szeretettel gondolt nagy nevfl szülöttjére. A távolságot, mely kettejük között támadt, ez a sugárzó szeretet hidalta át s az Itat, melyen etrvkor a kis lakatos inas haladt ismeretlen világok felé, a meggazdagodott gyáros jótétemények köveivel rakta ki, úgy tért rajta vitása itthonhagyott testvéreinek szivébe. lit marad immár mindörökké, hogy gazdagítsa szivünket az iparoktatás előmozdítójának és a Bzegények gyámolítój.ínak drágfl emlékével. A város hálája sohasem malik el nagy nevQ Ba iránt, i az utca, mely ezl a nagy nevet őrzi, legyen ennek a hálának örök tanuja. A szociológia sarktétele. Egy hasonlattal kezdem. Midőn a/, irodalmi fej lödéi bossánh is elhozta a naturalUmm iakolájál éfl az új nemzedék színpadias pózolással dőzsölt a meztelen igazságban, egy Bnom lelkű ember, aselid kék USmfl, végig járta a magyar rónák édes vidékéi és kereste a mi fajunk fejlődésének elemeit, kereate azt a folyamatot, mely a nyara embertömegből kib caátotta Bit az individuális egyéniséget, amelyet később magyar karakternek neveztek el. Nem törödötl a mndern irodalmi jelszavakkal, hanem csak axzal ai eszmével, amelyet a kiválás genezisének nevezeti, .lusth Zsigmond volt ez az. iró. Egy évtized mult el azóta, az. irodalomban beállót! a slagnáeió, de a kőtéléi féktelen él viharos orkánokat él, melyek magukkal ragadtak minden társadalmi erőt és ekkor ennek a közéletnek egv Matal, teljesen eks/|ionált helven működő munkása, lerázva magáról a környezel vehemens és piszkos preassióit, az iróaistala elé ült, ki nem tekintve az uieára, hol a szenvedélyek szubjektív vad-ága minden fehérségei -zennyel ára-zt el, megírja annak a társadalomnak genezisét, amelynek létez.é.-e és élete ezer tragédiái produkál, megírja a laockdógiának iarktételét, melyet nevezhetünk alaptörvénynek is. Dr. Bégedül Lorántnak hívják a közélet eme l'ért'iát. OtS int, hogy ha vele foglalkozunk, ha az o tételét vizsgáljuk, az agitatóriu- embert hallgattassuk el bennünk, egyéni törekvéseinknek, szocialista fagy individualista hajlamainknak é- egyéni ki vastagainknak ne adjunk kifejezést. Ne legyünk pártemberek, a parlamenti túlkapások minden keserűségét fojts.uk el él az elméiét ti-zta és salak nélküli világába kisérjük el öt pár órára, hol nincsenek törekvések, vágyak és afférak, hol a tudomány lakik, amelynek könyvgarmadáiu trónol az angol titán, Herbert Spencer. Mi a szociológia.' A modern fejlődés két nagy áramlatának, a természet tudományok előnyomulásának é- a társas szervezetek izmos kifejlődérének öaszetalálkozáaa. Amint a gazdasági szervezetek a nagv ipari és gyári vállalkozások szolgálatába lép a természeti erők technikája a villamosság, akkép az elméleti téren is a társas jelenlégeknek tudománya, a természettudományi világoézlettel harmóniába lépve, tüneményeit, természettudományi tételekre vezetve viseza, létre hozza az új tant : a szociológiát. A szociológia eredete tulajdonkénen a társadalom dsfiniciójával kezdődik 1838-ban, midőn tömte Ágoston a tár-adalotnnak, mint egésznek egy nevet adott és azt organizmusnak nevezte. Az igazi úttörője ennek a tudománynak Berbert Spencer, aki a társadalmat élő szervezetnek nevezte. Elmondta, hogy a társadalmak hasonlato-ak az egyéni, az emberi, állati' szervezetekhez. Mindenik kis halmazatokból észrevétlenül nő meg tömegében, hogy kezdetben mint az. emberi, az egyéni, mint a tár-adaltni szervezet egyszerű SS csak növekedésükkel válnak mindig bonyolultabbakká, hogy eleintén úgy az egyéni, mint a társadalmi organizmus részei eaak lazán függnek Saase és csak később segíti az. egyik részt, mint a ateneniut Agrippa szimbolikus meséje mondja, a többi rész élő munkája Berbert Spencer csak hasonlónak nevezi az emberi (az egyéni) társadalmi szervezetet, mert közöttük egy lényeges különbségei állít fel, hogy míg az egyéni, az emberi vagv állati testben csak egy speciális s/.övet van érzésre képesítve, addig a társadalom minden tagja tel van ruházva érz.és.-el. A mi szerzőnk elmélete a Spenceri tannal polemizál. Szerinti az. egyéni szervezet és társadalmi szervezet között csak kvantitatív, illetve fokosati különbség van, hogy mindkét szervezet tulajdonságai és fentartó elemei fedik egvinást. Szerinte az egyéni érzet, az egyéni öntudat és a társadalmi öntudat nem két ellentéte-, hanem két parallel fogalom, a társadalmi öntudat nem egvéb, mint azon viszonyoknak ÖSSiesége, melyek ugyanazon társadalomban levő egyének között együttélésük következtében kifejlődnek, különbség a két öntudat között az, hogv a társadalmi öntudatban mint egéssben, részként jelentkezik az egyéni öntudat, lényeghali különbség azonban közöttük nincsen. A mi Szerzőnk szerint az a szociológia sarkj tétele, hogy az egyéni és társadalmi öntudat teljes és törvényszerű párhuzamban vannak egymással. ((nők, akik az élet aktualitásától megrontva, minden emberi munkának az. „anyagát' keresik, talán időszerűtlennek tartják most a gyárvilág és gyári szellem korszakában, az ilyen arisztokratikusán elméleti vizsgálódást. De akik szeretik a tudományt, azok szeretettel tekintenek arra a füzetre is, a mely egy ilaíal pálya temérdek munkájának merész plasztikus stílben előadott eredménye, egy pályáé, mely csodálatos ökonómiával osztja he az úgynevezett aktuáli- kötelességek óráit, és a nemes, tudományos kutatásokét és azt hiszem, hogy ő azt az időt tartja az élete produktiv idejének, midőn az egész nyugati tudás kongresszusába beleszólt az ó fiatal hangja át a nagy britt deapotának, Herbert Spencernek, elméletét vette bonckése alá és felállította a szociológia -ark tételét. Felicias. A gazdasági munkások segélypénztára. — Kgy kis beszámoló. — Még csak alig télesztendeje annak, hogy az I Országos Gazdasági Munkás- és Cseléd segély-pénatár - ez. a legújabb emberbaráti intézmény — életbelépett és már is fényes bizonyítékát adta annak, hogy milyen égető -zuk-ég volt nálunk ennek a segély-pénztárnak a megalakítására. I gyan mi is a célja ennek az intézménynek ? íjra feltes-zük ezt a fontos kérdé-t, mert míg ezt nem tudjuk, nein érthetjük meg igazi jótékony hatását. Ennek az emberbaráti intésménynek az a célja, hogy a földiníves embert, aki napról-napra való keresményéből vagyont nem gyűjthet, öregsége idejére megbiztosítsa afelől, hogv nem irgalom-kan véren kell kit, aki c-ak a nyelvök hegyére került, többek kö/"tt az özvegy Cserspet Andrást i-. A bor megindítja a magyar ember nyelvét, ba csak nem néma, hát <,ordasét, hogy ne indította volna meg, mikor abban tellett a legnagyobb öröme, ha boaaauthatotl valakit. Baaaéll ia, agy pörgött a nyelve, mint a jé> törró' aiSSOny rokkáján az. onó< Bt elmondta Bodakinak, hogy bizony szó, ami szói, de ne higyje ám a/, el, amit a falu be-zél, inert ('-erepes korántsem olyan ártatlan, mint a milyennek bi-zik. ('*ak meg kell lesni egy e-!e é- akinek szelne van, megláthatja, mikor a menyecskék után jár. — Most is — monda C-ordás láttam mikor ment a kigyelmed portájára. Minek ment volna oda másért, mint a néném as-z.onv kedviért. Ha iga/at nem mondtam volna, itt vau rá a nyakam, tekerje ki, mint valami c-irkéét. Erre a szóra Bodaki azt se tudta, hogy elvörösödjék-e, vagy elhalaványodjék? |)e meglát-zott ra i. hogy a dolog sehogy sem tetézik neki, mit az i- bizonyított, hogy fölkelt helyéről, vastag bajuaaáa egyet sodort, aztán kérdé ( -ordast. — Bál igazán láttad oda menni, te? — Láttam én, mind a kél .-zeniemmel. — Hát majd meglássuk, hogy . . . — Megláthatja biz azt kigyelmsd, c-ak -iesscn haza és ba nem mondtam volna igazat, SMS) dorn, itt van rá a nyakain. Bodaki nem -zólt többet, hanem mélyen a szemére húzta a kalapot és ahogy csak birt, ugy sietett haza. Útközben egy fiatal tát kitekert, a vállára vetette és haladt. — Majd meglássuk hát, hogy ott van-e? Hej ha csakugyan "tt tahilom, ugy elnáspángolom, hogy a/. Isten is megsiratja! Eléli a kapuhoz, szép c-end D kinyitotta át besurrant az udvarra, onnan pedig méltóságteljesen a laobába ment. Amint benyitott, majdhogy kővé nem meredt haragjában. Cserepes komája caskugyan ott volt, még pedig nem i- üdögélt, mini a ritka vendégek szoknak, hanem állva beszélgetett a feleségével. Hát komé, mit kere- itt ilyenkor 1 rivall ( -eppe-re. — Hát kigvelmed mit akar itt azzal a doronggal '.' kérdé felesége. — Mit mit ? . . . még kérdezed, hegy mit akarok í . . . Oh, h >gy meg nem gyulád rajtad a ruha ! Még hogy én mit akarok '.'!... — En is kivánc-i vagyok, komám urain, hogy mit akar kelmed '.' — Majd meg mondom mindjárt, hogy mit akarok, de előbb teleljen kérdésemre. í'eleljen, amit kérdezek, mindenre, de olyan igazán, mint ahogy egv Isten van a/, égben ! — Felelek, -zive-.n felelek, c-ak kérdezzem kelmed, monda < -ercpe- a legnagyobb nyugalommal. — Hát miért jár kigvelmed az én feleségemhez, mikot én nem vagyok itthon ? kérdé Bodaki. — Miért ! Hát azért, inni -/éretem komám urainékat, aztán meg Btost az egyszer dolgom is van — Mondja gyorsan, hogy mi dolga van az én feleséggemel, inert nem tudom, hogy mit teszek vele! — Ejnye komám uram, kigyelincdet nagyon felültethették. — Beszéljen ! Feleljen ! Ne mókázzék, mert . . . Peleiek, mért ne telelnék, csakhogy kár ám komám uráliinak olyan nagyon hencegni. Ezzel In lenyúlt a belső zsebébe, egy papírt vett elő, a/t két markába fogta é- eltépte, aztán eldobta. — Hát ezért jöttem. Bodaki ezalatt a fütyköst egyre -/otong itta, Szerette volna már komája urának a hálára bocsátani. Ea hogy a papirt meglátta, még nagyobb dühbe jöu. Lehajolt és fölvette, mert azt, hitte, hogy az meg valami szerelme- levél, mi. a felesége irt komája urának, hogy' látogassa meg é- < '-erepes ezen joggal élve volt bátor látogatást tenni. Fölvette ét nézte. ( wk nézte nézte, mintbs nem hinne saját szemeinek, oda vitte a lámpához és utt is e-ak nézte, inig könvhe nem lábbadt a -/.eme. Aztán eldobta a papirt is, meg a fÜtyköal is és nyakába borult komájának, (»leite, OSJkolta mindenütt, ahol c-ak hozzá fért. Talán nem is hagvta volna abba, bt Csordás meg nein jelenik a s/.obaajtóban, ki azt hitte, hogy most fojtogatják egvinást. (>da szól Bodakinek, — No ugy-e, hogy nem hazudtam? Bodaki hirtelen fölkapja a fütyköst és olyan hatalmasai hu/ott vele Csordái hátára, mi testvérek Iköaött is megért volna ötöt.