Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-06-16

11 aszcmnyolcadik óv, 24. szám. 1901. június 16. PÁPAI LAPOK Pipa varos hatóságnak cs töbh pápai, s papa-vidéki egyesületnek inegválasztotl közlönye. BleKjelenlk minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mór utra K»»;. Kiadóhivatal: Goldbers Gyula papirkereakedése, Főtér, Telefon-szám: 41. r'elelös szerkesztő : I >f. KŐ RÖ8 ENDR I 1 'őumiikatárs: Dr. WKI.TN KK SÁNDOR. Eloüzetesck es hirdetési dijak • lap k i a d II hivat a I á li 0 /. k 0 I d 1 Q d ö k. A lap ara Egész évre Iákor., félévre i; kor. negyedévre :lkor. í<l£yf* »*v..tiii ái;i ;a» 011. Gyár-avatás. Taracklövések nem hangzottak, ünneplő frázisok nem puf fogtak, a mindennapi munka napja volt a keddi HMp is, mikor Hegedűs Sándor tn. kir. kereskedelmi miit- megtekintette ;t Perntz-testvérek pá] >a i szövőgyára t. Mint ;t magyar ipar legfőbb őre s a i v;ir ipar fejlődéséhez fűzött érdekek ivatottab művelője, ügy jött el hozzánk a miniszter s örömmel és megelégedéssel hogy az új gyár (így berendezésére, üzemére nézve ;t legkiválóbb helyek él foglalja el ti magyar gyárak köréB jóllehet néhány hónapja van még . működésben, máris fontos tényezőjévé a város közgazdasági életének. I^tz. csekélyek azok az áldozatok sem, veket ú;:y • város, mint ti/, állam i gyár érdekében hoz, de ezeket az áldozatokai Bzivesen meghozzuk abban a reményben, bogy egykor megtérülnek abban a azonban, melyet az új ^yár városunk ágának s a magyar ipar érdekeinek tani fog. Hangsúlyozzuk, hogy ezt a rat, húr idegen állampolgárok birtoka, -ivarnak kívánjuk tekinteni, hiszen B gyar földből, e föld népének erejéből akarja munkáját meríteni. 1'.tnlítsiik fel már itt, hogy a gyár 212 alkalmazottja között mindössze 18 a külföldi, — igen könnyű lessz tehát, hogy ei a 18 küldföldi a sok magyar alkalmazott között, akiknek száma különben napról-napra nőni fog, mindjobban megmagyarosodjék. Vegyenek példát e tekintetben a nyár igazgatójától, aki városunkba költözésének első percétől kezdve szorgalmasan tanulja B azóta már jórészt el is sajátította a magyar nyelvit. Kívánjuk, hogy mindannyian minél jobban megszeressék ezt a magyar földet, melynek fiaivá szegődtek, • ha erős less/. ;i ragaszkodásuk, a szeretetük új testvéreikhez, akkor sokkal gyorsabban éa sokkal gyümölcsözőbben fognak beteljesedni azok a remények és várakozások, amelyekkel bennünket fölkerestek. I/ássa az új gyár i miniszter látogatásában a ragaszkodást és szeretetet, mellyel a magyar állam mindazok iránt viseltetik, kik iparát s ezzel népének jólétéi emelni akarják, B akkor ez a látogatás egyik fontos momentumává lessz a gyár fiatal életinek. Ilyen értelemben szálljon a mi köszönetünk is a miniszter felé, hogy városunkat meglátogatta. A miniszter látogatását élénk tárgyalások előzték nie«.'. A gyártulajdonos ftraíz-testvérek szerették volna a miniszter látogatását a gyár igazi ünnepnapjává tenni, de a miniazter hallani som akart semmiféle ünneplésről. A gyártulajdonosok minden kérése nagyobb szabású fogadáa vagy ünnepségek tartására megtört a miniazter ellenállásán, aki még azt is megszabta látogatása föltételéül, bogy a gyárnak vele ez. időben való megtekintésére esak korlátol! számban bocsássanak ki meghívókat. [gy történt, hogy a miniazter látogatása — legalább külső formájában — alig lépte tál egy magánjellegű látogatás kereteit. A miniszter érkezése kedden délelőtt tizenegy órára volt jelezve. Ekkorra a pályaudvarra gyülekeztek Fenyvessy Ferenc, Veszprém vármegye foiapánja dr. bárd Ucktritz Emil főispáni titkár kíséretében, Mészáros Károly polgármeater a városi tanács élén, Ihász Lajos főrendiházi tag, Bauer Antal orsz. képviselő, lii'l'ík Lajos főszolgabíró, Kőrutendy Béla t. főbíró, Szokoly Ignác rendőrkapitány éa /''•ruf; Arthur és Frigyes a gyártulajdonos Perutztestvérek képviseletében. A minisztert, ki a gráoi gyorsvonathoz kapcsolt ssalookooaiban érkezett, a patronra leplekor a pályaudvaron egybegyűlt urak harsány éljenzcssel fogadták. Azután feuyvesty Ferenc főispán üdvözölte őt néhány meleg szóban a megye és város nevében, mire a miniszter pár köszönő szóval válaszolt, majd a kiaéretében érkező Vértessy Sándor és Szteréuyi Jósaef miniszteri tanácsosokkal és lloihín miniszteri fogalmazóval együtt kocsiba ült és ti gyárba hajtatott. Fecske madár. l 'sicsergö kis fecske madár Tőled esak azt kérdem: Nem hoztál-e üzenetet A rózsámtól nékem? Ha nem hoztál: repülj vissza, S a rózsám szivének Hozd el minden dobbanását, Az Istenre kérlek ! Csicsergő

1 kis fsosks madár, Az Istenre kérlek ! Adj a szárnyad alatt egy kis Helyet e levélnek, Ebbe vagyon bele zárva Az én árva lelkem, Sóhajtásom a cim rajta, Pecsét a szerelmem. Csicsergő kis fecske madár Az Istenre kérlek! Vidd el ezt a levelecskét Vidd el messze, délnek, Szállj át vele begyen-völgyön, Vadregényes tájon, S azzal add át a rózsámnak, H>gy a választ várom. Moln.it halmán. Egy rózsabimbó története. Am rajz. Az éj homálya oszladozni kezdett. A keleti láthatáron feltűnő aranyos fény mind távolabbra hatolt és elűzte a sötétséget. A bágyadt ténvü csillagok eltűntek az ég szürke hátteréről s valami bizonytalan fény lebegett minden földi dolgokon. A erdő madarai felébredtek i a hajnalt köszöntő énekük messze hangzott az üde levegőben. Ilii- szél kerekedett, megremegtetve a magas ták lombjait s felbodrozva a folyam vizének felszínét. A fény egyszerre tisztábbá, áthatóhhá vált s a nap vérvörös korongja ott tükröződött a folyóban. Sugarai megaranyozták az erdő fáinak tetejét s a mellette terülő illatos kert mintha valóságos fényözönhaii fürdött volna; a vidám nap-nyarak körűilebegték az orgonabokrokat, vakító fényt hintettek az árvácskára, a mirtus bokor virágaim s különös szeretettel játszadoztak a rózsafák körül. Egy szegény kis bimbócska, mely félig elrejtve a kinyílt rózsák közül kandikált elő, úgy látszék kiilőmisen érzi aa éltető nap jótékony melegét s láthatólag, habár szerényen kezdte bontogatni SZirmOCskáit, ámbár nem fordul; teljesen a nap felé. Elragadóan szép alakú fehér bimbóoska volt, moly fejecskéjét ábrándosan ingatta jobbra-balra, a mint a szellő vele játszadozott. S a mint a szirmocskál egymásután kifestettek, belső felükön valami rózsaszilt derengés mutatkozott, hasonló a I viruló, liatal lányok, az emberiség e kedves Mlttbócskáinak elpirulásáhos. A napsugarak mohéin szituik magukba édes illatát s méhek döngicséltek a csendes kertben. A nap mind feljebb emelkedett s felszárította a tű harmatát : a pacsirta fenn a magasban énekelte hajnali dalát, de még teljes csend borult a folvóra és a kertre. likkor egy fiatal lányka közelgett a kavicsos uton, — tiszta és hófehér, mint a felső rózsabimbó, orcáin ugyanolyan gyöngéd pírral, éppen olyan szerény és félrehúzódó. Könnyű léptekkel lebegett végig a kerten, fehér ruháeskája itt-ott kivillant a sürü boaótok közül. Ha nem egyenesen is, de némi szüneteléssel a kanyargó utakon a folyam partja felé tartott; mindig közelebb, mindig közelebb jutott hozzá I szégyenlős rövid húzódás Után, -- otl állt az eleven kerítés mellett, mely a kartel a folyó partján szegélyezte, Ekkor a természet csendjét egy mindinkább közeledd zaj szakította félbe; ti-ztán kivehető volt már az is, bogy evezd-csapások tói származik, a mint a viz nyugodt felszínét megzavarja vele valaki. A csónak i- láthatóvá leli, a mint nyilgyorsasággal siklott Céltudatosan ama hely leié, ahol a fehér alak állott, egy pillanat múlva parthoz ért s a benne ülő itju partra ugrott. A lányka gyöngéden üdvözöl te. A pacsirta szerelmi dalát csattogtatta a felhőtlen ég felé, a virágok elárasztották a napfényben fürdő kertetet a szerelem illatával s méhecskék is vi ragról-virágra csapongva szerelemről döngicséltek.