Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-06-16

1901. juoioi 1»'.. Megyegyülés. A gyár udvarán • hivatalnokok várták • minimteti Gtrttl Lad ignagatővai »/. élükön, továbbá meghívott közönség, melynek soraiban voltak dr. Hegedűs Lóránt, Solt Jdtaef, Mikovinyi Ödön, dr. Antal Gesa, Bartháloe István, Beek Zsigmond, Bermflller Alajos, Baranyny Zsigmond, Böhm Samu, Galamb Jóaaef, Hanauer Zoltán, dr. Hirsch Vilmos, Kriszl Janó, Kis Jóaaef, Kis Ernő, dr. Kende Ádám, Krauss Vilmos, dr. Koritschoner Lipót, dr. Körös Endre, König Kevin, Krau-/ Jőssef .V, Koréin Brno, Lnmperth Lnjos, Csoknyay Károly, Németh István, Németh Imre, Nehmann Gábor, Nagy Károly, Petbé Menyhért, Püllatsek Frigyes, dr. Beehnits Ede, dr. Steiner József, Stein berger Lipót, Saáry Lajos, Tar Gyula, Weber Rezső, dr. Weltuer Sándor, Wallenstein Dániel, Zuns Gyula. - Spitser Sámuel, a cég 111111 -11 M-s-t i képviselője gvöngélkcdésc miatt nem jelenhetett meg az ünnepen. Anélkül, hogy alkalmat vagy időt engedett volna SZ üdvözlésre, a miniszter énekkel a tréfás szavakkal lépett az. egybegyűltekhez: Eljöttem Pápára, hogy alkalmat nyújtsak a pápaiaknak a szövőgyár megtekintésére. Majd a megjelentek bemutatása után a miniszter a nagy dolgozó te rémbe lépett, ahol a munka ekkor szünetelt, de minden munkás munkára készen állott szövőszéke előtt. A miniszter végighaladt a termen és érdeklődéssel hallgatta a gyártulajdonos Peruit testvérek és Gertii igazgató magyarázatait. Majd adott jelre bekapcsolták az. áramot és nsgy zúgás között egyszerre működésbe jöttek a motorok, gépek és szövőszékek. A miniszter azután sorra megnézte a festő, fehérítő és kikészítő helyiségekéi, majd pedig a gépházat, ahol az. impozáns gőz- és villamos-gépek nagy csudálkozáat keltettek. A gépházból kijövet az egész csoportosától lefény képezték. A papai gyár immár a harmadik szövőgyárai a Panitz-testvérek cégnek, melynek a másik két gyára Prágában és Wsrnsdorfbsn van. A gyártelepen, melyet a varos ingyen ajándékozóit a gyár céljaira, a múlt év április lé-én történt az első kapavágás. Az. építkezések Lány szombathelyi építem tervei szerint, a szakszerű gyári munkálatok pedig Hlavatttk Rudolf gyári intéző felügyelete alatt folytak. Október idején vette a't a gyár vezetéséi Geritl Leó igazgató, ugyanekkor vette kezdetét a gyár tulajdonképpeni felszerelése, amely innen kezdve rohamosan haladt előre, úgy hogy februárban már a gyár üzeme is megkezdődött. A gyárnak jelenleg 224 szövőszéke van, s mint mar említettük, 212 alkalmazottja, ezek között esak 18 a külföldi. A közel jövőben kiegészítik a gyárat fjpű szövőszékre 500 munkásmi, azonkívül fonógyárai is szándékoznak létesíteni a gyártulajdonosok a gyártelep még üresen álló részén. A gyárban minden 1 megnézett a miniszter s mindenről az elragadtatás i a legnagyobb megelégedés hangján szólott. A körút végeztével a gyáH irodába tért be a miniszter, ahol hideg bullet és pezsgő várta a vendégeket. Itt a munkások nevélmn Kuttui Anna munkáanő üdvözölte három táranője kiaéretében a minisztert, keresetlen, szívből jövő szavakban fejezvén ki a munkások köszönetét, amiért nekik — a gyár létesítésével — kenyeret adott. Beszéde végén szép Csokrot nyújtott a't a miniszternek. A miniszter szivesen fogadta az üdvözíti szavakat és kezet fogva a munkásnőkkel, így Szólott hozzájuk : — Amit tettem, örömmel tettem a hazáért, a városért, a munkasokért és a gyárosokért. Kezet fogok önökkel, úgy, mintha mindegyikükkel kezet lógnék. Vidám hangulatban éltették ezután a minisztert s a szives házigazdákat. Majd a miniszter kocsira ült és a városba hajtatott, ahol látogatást tett ö/.v. greif Kslerházu Móricné úrnő ő exellenciájánál és alsósánál, Jókay Károly úrnál. A látogatások befejezése után vissmhajtatotl a (miniszter a gyárba, ahol résztvett a tiszteletére j rendezett, de egés/en szükkörü ebéden, három órakor pedig szives búcsúzkodás s a látottak étapasztaltak felett való teljes és osztatlan megelégedésének kifejezése után k isérotévol egyfitt visszautazott a fővárosba. A miniszter elutazása után a nap örömére beszüntették a inunkat a gyárban, a gyártulajdonosok pedig a keddi napot a szegények részéru is felejthetetlenné tették egy nemesszivfi adománynyal, amennyiben kétezer koronát ajándékoztak a városnak jótékony célokra. így teli az. idő és a pár az. ifjú és a lányka a kertben sétálgatott, l társalgásuk a teriné-zet szavához hasonlított . Szerelemtől áradozott az, édi s, gondtalan, Ösztönszerű, megfontololásnélkuli szerelemtől. Rejtélyes boldogságtól mosolyogva sütötte le a lányka ssép -zeniéit, míg az. ilju öntudatos aiea az elragadtatás és szenvedély hevétől -ug.il/oit. A periek é- órák gyorsan múltak, a nap mát magasra hágott a látóhatáron : a válás pillanata dérkezett. Álmodozó -étáik ko/.ben eljutottak arra a helyre i-, ahol a róssató virult i a lányka tekintete arra a gyönge bimbóoskárs tévedt, mely a lángok', napsugaraktól már csaknem rózsává feslett. Area kigyuladl. „Nézd" — szólt mosolyogva — vidd magaddal emlékül e/t ti kis virágot s bárhol légy i<, emlékessel róla kedvesedre !'' Gyors fogással letörte a bimbót s kedve-e kabáljára tűzte. Még mosolygott, de szemeit már elhomályosították könnyei. Válniok kellett, így is már a legutolsó pillanatra odázták el a búcsúzást. Az. ifjú előhúzta a Csónakot, beleugrott s az. evezőket helyökre igazította ; a lányka a sövény legszélén állva mosolygott ni. .Gondot viselj kedvesed ajándékára* — kiáltotta Utána l az. ifjú még egyszer isten-hozzúdol intett felé kezével. Az evezők zaja mindinkább távolodott, a lányka mozdulatlan fehér alakja a mosolygó déli napfényben ragyogva emelkedett ki a fák sötét hátteréből. A csónak egyszerrs a folyó kanyarulatáhoa ért - eltűnt a lányka szemei elél, Az ifjll mind tovább evezett a folyón felfelé, egyszerre vidám hangok csendülését hallja. Kgv elegáns jaehi Hint a szemeibe i amint a folyam árját méltóságosan hasította, aranyozásaival és di-zítménveivel egv kis ú-/.,', túndérpalotához hasonlított. A jacht mindközelebb ért a magányos evezőshöz, vidám kacagás ballataaott, ezüstcsengéaü női hangok régi ismerős gyanánt üdvözülték s felhívták, hogy a tündérpalotában velük folytassa útját. Engedett a felhívásnak, csónakját odakötötte jaohthos s nem egy mosolygó női arc fordult feléje, nem egy rózsás Bsájacsks intézett hozzá tréfás kérdéseket, de BS itju nyugodt, elmélyedt maradi. Mámorító illatot árasztott a kis rózsabimbó kabátja gomblyukában. Sziporkázó jókadf és vidáin.-ág között telt el a nap. a dúsan terített asztal mellett ki-ki a pilla nal örömeinek engedte ál magát, s az általános vidám-ág és jókedv mindinkább elűzte az ifjú komorságát i-. A rómabimbócska szirmai fonnyadni kezdtek, meglepte a hervadás. A lemenő nap még egyszer lángoló pirosra festette a víz. színét. Sötét árnyék ereszkedett alá itt-ott a part mentél,en l hű- szellő fodrozta a babot. Lassanként, alig észrevehetőieg, rejtélyes félhomályba burkolód/oit a vidék. Az ifjú a hajé, korlátjára támaszkodva nézett le a vízbe. Kgy nő állt mellette, egy magas, fejedelmi jelenség, setét arcbérrel, parancsoló arccal, telt píros ajkakkal és — Június 10. — Vármegyénk törvényhatósági bizottságának rendkívüli közgyűlése mintegy 60 6 i megyebizottsági tag jelenlétében folyt le o nó lli-ikén. A gyűlés főtárgya — a tárgysorozat egyébkén) csak .'> pontból állott — a vármegyei tisztviselők fizetésének rendezése volt. A belügyminiszter ugyanis 1 14051 koronát bocsátott a törvényhatóság rendelkezésére, de ez az összeg elégtelen arra, hogv a tisztviselők fizetése rendeztessék i a többi vármegyék tisztviselőinek fizetésével egy színvonalba hozassák, épen ezért az alispán s a/, ó el,,terje-/tése alapján a vármegyei állandó választmány a belügyminiszter által kiutalt összeghez különböző megyei alapokból még mintegy 8000 koronát java.-oltak hozzávétetni, hogy a 19000 s néhány száz koronán vi összeg fedezet t nyújtson a végleges rendezésre. Az. állandó választmány ezen javaslata ellen szólalt fel dr. Antal Géza törvényhatósági tag, s azon alapon, h,,gy a tárgysorozatba csupán a belügyminiszter állal kiutalt összeg felosztása volt folvéve, a megyei alapok inegtcrlielteiése pedig jelezve sem volt, az ügynek ez idő szerint napirendről leveleiét s minden irányú előkészítés céljából egy bizottság kiküldetését javasolta, mely indítványt a törvényhatósági bizottság egyhangúlag elfogadván: a tisztviselők fizetésének rendezése egy legközelebb még e hó 24-ikén megtartandó közgyűlés elé utaltatott; megválasztatván az előkészítő bizottság tagjaiul : az alispán elnöklete alatt Szabó Imre, dr. Ovdfi Ferenc, Rainprecht Antal, Bibá Dénes, dr. Antal Géza, Kenetseif Móric, Red Jenő és Sült József. A gyűlés lefolyása a kiivetkező volt : A főispán dr. Fenyvessy Ferenc megnyitván a gyűlést i figyelmébe ajánlván a törvényhatósági bizottságnak főleg a tárgysorosat első pontját: a a tisztviselők fizetésének rendezését, — Koller Sándor főjegyző ismerteti az alispán idevonatkozó' előterjesztését s az. államié, választmánynak az alispáni előterjesztéstől csak két pontban eltérő javaslalát, ajánlva a javaslatnak a törvényhatósági bizottság által íeen lő elfogadtatását. Az. állandói választmány javaslata ellen elsőnek dr. Antal <íéza szólalt fel. Bármennyire óhajtja is a liszt viselők fizetésének rendezését az ellen, hogy e rendezés a mai gyűlésen történjék, aúlyos aggályai vannak. Formai szempontból kifogásolja, hogy B tárgysorozatba csak a belügyminiszter által kiutalt összeg feloszlása volt folvéve, az alispáni előlüzes fekete szemekkel. Hangja édes, bársony puhaságu volt, s gyöngéden suttogta az itju fii lé be : „Mért hordozza még mindig ezt a hervadt holmit a gomblyukában '.' Azt hihetné az ember, hogv valami ereklye !" Az. itju bizonytalanul kacagott. „Ugyan dobja el azt a bimbót — suttogta tovább a szelid hang, - hiszen egészen elhervadt." Az itju újra kacagott, de egy szót se szólt. A nőnek egy csokor vérvörös szegfű volt a keblén tüSVS, melyek kábító illatot árasztottak. Néhány .-zálat kiválasztott közülök s odanyújtotta neki : „íme, fogja ! .lobban is fog állni," morinolá, „azt a bimbót pedig adja nekem." Az. itju még mindig mozdulatlanul állt ott. |)e a nő gyors ujjai karja lelett a bimbóért nyúltak s kihúzták a/t a gomblyukból. Szánakozva nézett egy pillanatig a bimbóra I aztán a csillogó vizhe hajította. „így, vége van," monda a nő mosolvogva. „Engedje meg, hogy ezt a szegfűt tegyem a helyérc." A gyönge bimbócska remegve úszott a hullámokon s az a két sötét alak a födélzetén mind közelebb húzódott egymáshoz. „Kz jobban illik oda !" A no elégülten mosolygott s epedő szemeivel hosszasan nézett a fiatal emberre. S az. újra bágyadtan mosolygott.