Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-06-02

teszik kötelességüket e fontos és elhanyagolt téren. Ks e szellemnek friss Levegője már Özönlik . . . Hu pedig Dem használna még az egyházi felsőbbség szava sem H ha • pap nemhogy elősegítené, de akadályozná a tanító munkáját, akkor jöjjön, aminek jövetele sok tekintetben végtelenül üdvös lenne: jöjjön az államotitáM . . . Immár világi hatalomhoz értőnk i ideérvén, engedtessék meg nekflnk, hogy a vármegyéről, az államnál kisebb körfl, de azért elég nagy jelentőség!, hatalomról szóljunk. Bizony-bizony mondom, hogy vármegyénket, mini ilyent is méltán érheti — legalább a múltban — szemrehányás a magyarság ügyének elhanyagolásáért Ha a közigazgatási bizottságban nem jelentettek a magyar nyelv állapotáról, mért nem akadt senki, aki a hiányosság oka után kutatott volna'.' Ez azonban csak negatív mfiködés. A pozitív tett terén láttuk-e valaha vármegyénket*.' Aldozott-e valaha egy fillért a magvar nvelv tanítása terén legszebb sikert elért tanítók megjutalmasására? . . . Minő eszközökkel segítette elő a I >. K. E. munkáját? Alakított-e kebeléhen a közművelődési egylet fiókjaként nyelvterjesztő egyesületet, aminő Dunántúl is nem egy működik? . . . Ks így tovább, a kérdések egész •Órával fordulhatnánk a megyéhez, amelyekre, ha a múlt nem is tud feleletet adni, j majd ad tán a jövő. Talán amegye közönsége

1 is lerázza sivár tétlensége láncait és szabad magyar öntéssel kilép a tettnek a siker biztos kilátásával kecsegtető küzdő terére... Legyünk rajta mindnyájan, bogy ez így Egyesült erővel. Mrj! egy szi'i .1 Inteni pénztárak ri legyen. h. I. A Pápai Lapok május r.'-iki számában részletesen ismertettük a kerületi betegsegélyző pénztár VIII. Bzletévérol szőlő zárszámadását, a segélyezést, melyet nyújtani képes i a vagyoni helyzetet, melyet '

s évi fennállás után felmutatliat. Mar skkor kifejezést adtunk azon óhajnak, bogy bárcsak minél többen jelentkeznének ez áldásoe intézmény tagjaiul, hogv Így a kezeláei költségek százalékszáma oeökkenhetne • emelkednék az az összeg, múl vet a tagok eegélyesésképen visszakapnak. ]•'./. az óhaj, mely nagj számok nyújtotta előny elgondolásából származott, eaak fokozódott s némileg konkrétabb alakút öltött must, mikor asívea baráti kés rendelkezésünkre bocsátotta a „Pápai iparteslfileti betegsegélyző pénztár- aárBsámadáaát, mely ugy an osak a VIII. Qzletévről számol 1»; s mely épen ezért érdekes összehasoivlítást elijed a kerületi botegsegélyzíí pénztár állapotára, egyúttal azonban fölvetieti velünk a kérdést: nem jobb volna-e, ha ami kezdettől fogva agy mederben folyhatott volna, most 8 év után egyeaíttetnék? Né/zük előbb az ipartestületi betegsegélyző pénztár egyes adatait, összevetve a kerületi betegaegélyző pénztár adataival. Taglétszám maximuma júliusban 1004 a kerületinél májúéban 1382), minimuma januárban 834 (a kerületinél 1044), létszám aa év végán B86, a kerületinél 1160, emelkedés amott 20, emitt 116. Tagok megbetegedési eseteinek száma — beleértve a családtagokat Is - az ipartestületi pénztárnál 960, a kerületinél 1861. ]'./ Utóbbi tétel érdekes következtetést enged; míg a taglétszám a kerületinél osak mintegy 1 ,-dal nagyobb, addig a megbetegedéai esetek száma majdnem kétakkora, mint a mekkorát az ipartestületi pénztár kimutatása (eltüntet. Nem a vidéki megbetegedési esetek sokszor alig ellenőrizhető volta okozza e a kerületi pénztárnál ezt a rendkívüli magasságotT .Mekkora most már az az összeg, melyei az ipartestületi pénztár tagjainak segély képen visszafizet'.' .Minden koronából Tt'> Aliért, tehát többet, mint a kerületi, mely csak 62 fillért képes visszaadni s a többi lakbérre és kezelési költségekre megy. Hiba volna azonban ebből • kerületi pénztár kezelésének költaégea voltára következtetni, mert az a körülmény, hogy az ipartestületi betegsegélyző pénztárnak csak helybeli tagokkal van dolga, a kerületinek pedig tülnyomólag vidékiekkel s így olyanokkal, kikkel állandóan levelezni kell, töltetlenül nagyobb tisztviselői létszámot igényel itt, mint amott. Az elhelyezett tartalékalap tekintetében egyformán áll a két tanintézet, smenyiben a törvény által megkövetelt összegnek ll.'l" ,,-a van tényleg elhelyezve mindkettőnél. Míg azonban a kerületi betegsegélyző pénztár jelentékeny készpénz maradvánnyal rendelkezik, melyei ha a tartalékalaphoz csatol, azt majdnem '.•"„-kai emeli: addig az ipartestületi betegzegélyző pénztárnak kész pénzmaradványa alig van • nemcsak hogy a tartalékalapot nem volt képes szabályszerűen dotálni, de folyó kiadások fedezésére 500 koronát a tartalékalapból vett föl. Ezek nagyjában azok a pontok, melyek az összehasonlítást mintegy kihívjáka kötelességünkké teszik. Megvalljuk, legjobb szeretnők, ha egyáltalán nem kellene összehasonlítgatnunk, hanem a két intézmény egyesülne s jövőre már egy egyeaült kerületi betegaegélyző pénztár számadását kellene ismertetnünk. Az egyesülés előnyei annyira szembeötlők, a megtakarítás ügy a személyi, mint főleg a dolog kiadásoknál oly nyilvánvaló, hogy bízvást mondhatjuk, miszerint a két intézmény az egyesülés után sokkal hamarabb eléri a törvény által kitűzött célt, mintha mindegyik külön-külön halad a maga utján. A XX-ik század egv jelszót kapott át elődjétől gazdasági téren: az egyes kicsiny erők tömörítésének jelszavát. Alig hisszük, hogv volna foglalkozási ág, mely inkább érezné e jelszó nagy boraerejét, mint az ipari, s első sorban a kisipari. Legyen tehát ezen a téren is, melyről jelen cikkünkben szólottunk, az a jelszó., melyet mint uralkodóink jelmondatát is eléggé ismerünk : egyesült erővel! Dr, tatai Héza. bogy boazál álljon, ha beletörik is a drága szerszám. A/, urak közbevették magukat — majd ók elintézik az ügyet. 8 el is intézték népen, a hogy urak között -/"kás. A cigány engedte, bogy az 8 segédei tárgyaljanak ; engedte, hogy kivezessek a park végéhe, btfvöa hajnalon, mikor még a tengerről alig szakadt (Öl a kod ; sót meg se rendült, mikor a füle mellett elsüvöltött a golyó . . . Ihres művész volt, — s megtette, amit soha semmiféle ivadéka, bogy a lovagiasság szabályai szerint, fegyverrel kezében, torolja meg a becsületén ejtett foltot . . . III. 8 aztán nagyban bújta a kasz'nóban a lapokat, melyek bőségei tudósításokat hoztak az ostendei ISeaon szenzációjáról, a világhírű művész párbajáról. Ezenközben kezébe került egy uj »ág abból aa országból, a Imi ha meg akarják Örökíteni az 6' szülőhelyét, valami bokorra kell lugge-ztciii az emléktáblát, — c-ak azt volna jó tudni, hol ? . . . Megakadt a iBSms bgy blren, moly azt jelentette, hogy Detrekői lkirdáci Mihály gróf, császári és királyi kamara-, N. megye örökös főispánja, valóság"* belső titkos tanácsos eljegyezte Bajnóczi-Wielport Klára grófkiinss/.ouyt, Huj <v\-Wielporth gráf é» neje. .születolt tnárialaki Márialaki MeliSSZS bárónő leányai . . . A művész ábrázatját! s/é'e.., mosoly vonult végig és szinte félénken, alázatosan, kegyelettel suttogta: i.atn, az rveimes ur: hitte volna. S föltűnt előtte a rengeteg, félelmes Sai kastély, melynek oldalán az ií 5$$i jajgattak, mikor libalopásérl hu-zotiötó; vágattak rájuk (>tt robogott az országuton az öthivas hintó, mely előtt olyan respektusok volt a putrik lakóinak, hogy még cigánykereket se inertek hányni előtte a rajkók, mint más, közönséges hintók, szekerek elölt. Látta a fiatal kegyelmes urat, a kit talajdonképen <> vezetett be az üti tudományába, nem tömérdek külföldi nevelője; ő az éjszakákon át zengő nótáival. A faj, — a hogy a cigány az igati nagy urat nevezi, — vitte őt magával a fővárosba, a honnan később diadalútja™ indult ; ő hegedülte hozzá a szivét az első feleségének, jó ég tudja, miféle falvi grófkisasszonynak. Most is elevenen villogott előtte az a szem, melynél páranoaolóbb, uralkodóbb tekintetet nem látott a muszka cár udvarában sem; s a melynél tüzesebb, féktelenebb, a világot fölgyujtóbh ragyogás nem lőhetett elölte semmiféle vad. eszeveszett mulatságban, mely a lóid kerek-égén már körülötte tombolt .. . S az ostendei tát-aságot másnap nagy meglepetés érte. A hires művész elutazott, — elutazott haza, hu elválhatatlan kísérőjével, hajdani klaiinétosával, a kit magával vitt mindenfelé, bár a bandáját rég «zeluek STSSStette, mikor már osak a maga szál nyirettvujével dolgozott, - u hogy a művészek szoktak. IV. Az. utolsó szamosparti nábob háza már zajlott a nász előkészületeitől, a náasától, melynek friss virágai detrekői Bordáéi gróf hat VMÖté ves ősz fejérc hullanak majd. Klső feleségét rég eltemette a nagv úr, — eltemette már az asszony életében, i |e

8| Kéke—égis, etikettes háborúságban éltek, a nő az óriássi épület túlsó szárnyában nesztelen magányosságban, úgy, hogy egy CSÖppöt lem érezhette a változást, mikor a ltordáesok százados nyugvóhelyén kissó szűkebb, US semmivel se csöndesebb kriptába került. Csak a temetése okozhatott neki egy kis emóciót, mert azzal a gréif világraszóló zajt csapott. Mivel tudomást kell venni arról az egéai világnak mikor a detrekői kastélybeli valakit temetnek é* leborulni és elvakulni a pompa előtt, a hogy a ház fogadja nagy vendégé' : a Halált . . . Királyokat is fogadott különben a kastély virág i-, zi ngo, uradalmakba kerülő vendégszeretettel; valamint királyokkal is viselt háborút, a Csák Málé dacával, dőlyfével és hatalmával. Ks detrekői Hordáes gróf mozdulatai most ii olyanok villának, mintha azt a páncélt viselné, melyben egyik előde a király ellen harcolt, nemesei, jobbbágyai élén. A cigány ott állott a palota tornácán egy pillanatra eszébe jutott, hogy beküldi látogatójegyét, mint, a hogy a viconiteoknál és uiaripiUkuál, szokta. Azután tekintette az előszoba ajtaja felett, a gróti cinier kardos orosztanaira esett — s meghúzódott az, ambitus oszlopa mögött . . .