Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-06-02

1901. június 2. KAPAI LAPOK. 3. Színház. Hala Istennek, • nyári meleg 0

ly nagy, hogy így van némi mentségünk a köcönség számáré, mely tüntető módon kerüli ezen • héten a színházat. Mégis meg kell egyszer őszintén mondanunk, bogy a közönségünk rendkívül közönyös a színészettel szemben, s ha es a közönyössége továbbra is megmarad, ügy hiába minden színi kerület és s/.inügvi bizottság, sohasem kapunk jó színtársulatot, mert deficitért a világnak semmiféle számbavehető színtársulata sem less/, hajlandó működni. Síit még a közönségnek színházba járó része is annyira hideg és tartózkodó, hogy magatartása valósággal megbénítja a színészt, akinek ambícióját fokozott mértékben sarkalja az, ha a közönség részéről némi melegség árad feléje. Csak még azt akarjuk felemlíteni, hogy kínos feltűnést, sőt némi elkeseredést keltettek az üres ház előtt lefolyó jutalomjátékok, amelyek közönségünk kedvesebb Színésznőinek és színészeinek jutalmazására kerültek szinre, s akkor rátérhetünk arra a kinálkosó viccre, hogy nemcsak a közönség részéről árad ..melegség- a színészek felé, hanem megfordítva is, csakhogy ebből a melegségből egyik fél sem kér. Szót kell egyszer komolyan ejtenünk arról a hallatlan építkezési módról, amely színházunk építésében megnyilvánult. Az egész színházban nincs semmiféle eszköze a szellőztetésnek, B így nemcsak a nézőtéren, de a színpadon, főképpen pedig az öltözőkben valósággal gyilkos a levegő, 8 Színészeink nem győznek eleget panaszkodni azokról a gyötrelmekről, amelyeket a rossz levegő miatt ki kell állniuk. A hatóságnak meg kell vizsgáltatnia az. öltöző-helyiségeket szakértőkkel és módot keresni, hogy segíteni lehessen a bajon. A múlt bét műsorának különben a két SanToy-előadás volt a kiemelkedő mozzanata. Azonkívül megismételték az. Ocskay brigadérost, Jupiter és társát (Irsay Leo jutalomjátékául) s A bort, úgy, bogy első előadás mindössze három Volt. Ezekről szóló referádánk itt következik : Miieddé. A történet, mely a mikádóról vagy Titipu városáról szól, főképpen pedig a dalok, melyek a történetet kisérik, egykoron éppen annyi dicsőséggel járták be az európai színpadokat, mint a Gésák, vagy a San-Toy. A Ilikédé akkor divatot csinált, de szombaton, amikor újból hallottuk annyi idő után ismét Bulli Van Arthur remek zenéjét, nem tudott már telt házat sem csinálni. Igaz, hogy a Mikád'.t körülbelül már mindenki ismeri, de hát vegyük ügyelőmbe, hogy vannak színházlátogatók, akik meg sem néznek olyan darabol, amelyet legalább egvszer már ne lAttak volna, - ha valaki azt mondja, hogy vannak kellemesebb szórakozások is, mini meleg nyári estén a fülledt levegőjű pápai színházban ülni, úgy ezen ellenvetésro azt válaszolhatjuk, hogy hol marad az áldozatkészség, mellyel B sziuművészetnek minden kétségen felül tartozunk, — legalább így tanítják ezt iskoláinkban és ígv tapasztaljuk e/t városaink nemes törekvésében színházak, színtársulatok és isinügyi bizottságok után. Szóval, a telt házat nem pótolja semmi, de a telt ház mindent pótol, még a színigazgató deficitjét is. Bs minthogy Így eljutottunk a színigazgatóhoz és a deficithez, hagyjuk immár a deficitet és foglalkozzunk Deák Péterrel, aki bizonyára szívesen hagyné >/.\\>tén a deficitet, bár az is hagyná békén öt. A japáni mikádót azonban mindenesetre igen sikerülten játszotta, a minthogy neki ss ilyen groteszk szerepek mindig a legkiválóbb alakításokra nyújtanak alkalmat; kupléjával („Mert célom az nekem ..." frenetikus hatást ért el. A leány-hármas: Fdlfff Nina, Deákné és Sz. Pozsonyi Lenke kedvei volt, főképpen pedig Pálfy Nina, akinek szereplése mindig a siker biztosítéka. Békefl Lajos, a mikádé fia, mint vándor-énekes kereste kenyerét, szerelmesét s a közönség tetszését és sikerült mind a hármat megtalálnia. 8t dóky Dezső a hóhét hálás szerepéi játszotta a szokott bravúrral, ami ellen bizonyára nincs .semmi kifogásunk, de igenis ama rOSSZ viccek ellen, amelyekkel a színház levegőjét még tűrhetetlenebbé teszi ; a jó viccet még csak megbocsátja a közönség, bár legjobb, sőt egvedúl helyén való, ha a színész ragaszkodik szerepének a szavaihoz, de a rossz viccek még a legjobb komikus játékát is tönkre teszik. A muzshii bankó. Az ügyvédi irodában a poézisbez is „jogeset" tapad, így történt bizonyára, hogy dr. Arnhold Györkőnyi Károly, aki azonkívül, hogy népszínműíró, ügyvéd is, a hamis pénz gyártásának bűnügyét telte darabja középpontjává. A muzslai bankó hamis, mint a rossz asszony szerelme, s aki gyártja, Szabó Vince, a birő űa (Irsay), még u bankójánál is roszszabb. Sok galádságaí ulán el is érte végzete - a második felvonásban rálőttek B zsandárok. LI is találják, de hajh ! a harmadik felvonásban újból megjelenik bekötözött fejjel s a közönség némely részében e miatt élénk elégedetlenség nyilvánult a zsandárok tűzfegyelme iránt. Irsay Leót gyakran dicsértük már ambíciójáért, többször kijelentettük, hogv a törekvéseit siker koronázza, el fogja tehát birni azt a kis őszinteséget is, hogy néha túllő a célon, mint ebben a darabban a m. kir. csendőrök. Irsay néha túloz s az élet igazságaitól némileg messze álló népszínműben ez. a túlzás még inkább nembe ötlik : B hányavetiség például nem éppen abban nyilvánul, hogy B legény folyton hányja-veii s/.ürét u vállán, valamint szeretném én látni azt a parasztlegén) t, aki minden második szavánál föl tűri sz inge ujját; ha verekedésre késsül,akkor talán igen. le folyton, ugyan ki látta ezt } Persze, a fiatal Irsayban sok még a Bziaéssl tüz, amit nem lehet elmondani az ugyancsak tiatal Kovdct Arnoldról, aki a plébános szerepét alakította, de úgy, hogv ezért az. alakításért még a műkedvelő jáléko-t íéza igen dicsérnék. Kovácsban bizonyára van színészi intelligencia, de a kisebb szerepek iránt határozott ellenszenvvel viseltetik, holott a jó színészt éppen sz jellemzi, hogy a két szavas szerepekben is meg tudja találni az utat. mely a közönség érzéseinek felkeltéséhe/, vezet. Hála Istennek, túl vagyunk immár a dolog nehezebb részén - hadd jöjjenek a dicséretek, amelyeket híven megérdemelnek l'i'iij Nina, Deákn I és 8zalÓky Dezső. l'álty Nina ez estén is Pálfy Nina volt, Deákné a postá-leánv szerepében aratott sikert kedvességével és bájosságaval, Szalóky pedig ismét parasstsuhanc volt - ebben a szerepkörben határozottan legerősebb. Id. Sághy és Sziihá jellemseteeen játszottak. 8an~ l'tuj. Az angolok nemcsak pénzt és hatalmat -/ereznek a gyarmataikon, de egy idő óta ötleteket i- az operettjeikhez. Igy Iát-zik, az operett némileg diplomácia] műfaj is. A tizenkettedrangu uralkodó hercegek és fejedelmek Bgysserrc Hintek le a történelem és a szinház Színpadáról, s mialatt az angolok minden elképzelhető világrészben terjesztik a hatalmukat, azalatt zeneszerzőik itthon megteremtik az ügynevezett négyhatalmi operettet, amelyben konzulok és diplomaták szerepelnek khinai miniszterekkel egyetemben és szobaleányok táncolnak ügy, a hogy eddig színpadon inéi.' nem táncoltak. A SanToy szintén ilyen nagyhatalmi operett és fiSkép gyönyörű zenéje miatt azt kell mondanunk, bogy nem hiába előzte meg nagy hír. Nálunk azonban már alig tudja többé valami fölkelteni a közönség érdeklődését s a San-Toy előadását igen kevesen nézték végig, jóllehet a színlap minden igért, még azt is, hogv .a darabhoz szükségeltető diszítmények Thüringiából érkeztek". A kosztümök kétségtelenül szépek voltak, s az előadás a sikerültek k"zé tartozott s ebből a sikerből a legnagyobb rész. Pálig Ninának és Deáknénak jut. Púity a fiúnak öltözött San-Toy, Jen-Ho mandarin leányának szerepét játszotta s szerepének nehéz énekszámait nemcsak a legnagyobb könnyedséggel énekelte, de egé-z -zerepét ugyanazzal a finom művészettel és bájos pikantériával játszotta, amely játékát általában és mindenkor jellemzi, fleákné Dudley szobaleány szerepét játszotta és erről az alakításáról a feltétlen elismerés é- dicséret hangján kell megemlékeznünk. A tánca — Majd itt megvárom a kegyelmes urat un irmogá, Nem soká kellett várnia. — A szárnyajtóban megjelent a gróf, aki maga intézte a nászünnep készülődését. A menyecske-fogadás munkája föl vidította a grófot, csupa könnyű, jókedvű mosolygál volt az arca ; úgy hogy a cigány egé«z fÖlbátorodva sündörgött eléje : — Kegyelmes urain, kezeit csókolom . . . Tetszik tnég rám emlékezni, a I'erkóra ? Hogyne emlékezett volna kedves cigányára a gróf? Szinte kitörő jókedve támadt: hatalmai tenyerével rácsapott a művész vállára : — Szervusz, Ferkó ! Hát hol vetetted a vályogot, mióta nem láttalak ? A művész, a nagy világi életben elpuhult űr, csaknem összeroskadt a csapás alatt. De boldog volt, a lelke is nevetett, mikor felelt: — Nagv tőidet bejártain, kegyelmes uram ! — D« azért most mégis hazajöttem: még a régi bandát is összeszedtem Parisban. Mondok • gyertek link : azt már csak ne engedjük, hogy valami malecbandfl muzsikáljon a mi kegyelmes urunk lakodalmán ! Az esküvőt a szomszédos Bajnócy-esalád házi kápolnájában tartották meg : azután a fiatal pár a térj birtokára vonult. BstS lett, mire a sok bucsüzás után útnak indulhattak; de nem ám a plebejus vasúton: fáklyás legények vágtattak hin tójuk mellett. S odahaza, a kivilágított kastélyban, már várta őket a véghetetlen dáridó asztala. A palotában olyan lakzi kerekedett, a minőt alig bírnak már a mai tiatalok, csak a régi (ingek. A gróf tudni akarta, méltó-e az ő friss menyecskéje a Bordács grófnék helyére, a kik nem csendes turbékoláseal kezdték SsésSSheteiket a fészekben, hanem három éjjel, három nap, sürögtek a vendégsereg között, koccintottak nz. áldomásoz.ókkal, ropták a táncot a daliákkal, ha az uruk már kifáradt — s többnyire kifáradt . . . Bordács Mihály most nem tudott kifáradni. Tflsfelhő égett a boltozatos, tar homlokán. lengettek az. ősz fürtéi tánc viharában. Kinizsi Pál szemében loboghatott ez a fanatikus tűz, mikor fogai közt a martalékával, a diadalmas táncot járta. Neki is itt volt a martaléka, - hófehér karjai a nyakára fonódtak ... S aztán eleresztette karjai közül a párját, hadd járja, rakja előtte szabadon, egyedül, l ö ott gyönyörködjék benne, kendőjét lengetve a cigány előtt s biztatva a prímást, hogy mindig szilajabb, szilajabb nótát húzzon . . . S akkor a cigány odahajlott a kegyelmes úr fÜlébes e- ezt súgta neki: — Csak nagy kópé vagy, kegyelmes uram. Milyen szép menyecskét kerítettél magadnak kopasz fővel! Csak aztán nyitva tartsd a két szemedet, mert hej! . . . Nem folytathatta tovább. A lélekzete elakadt a gróf tekintetére, melyben egyszerre fÖlsSÍkrázott a düh. A cigány hátrált, — a gróf keze ökölbe szorult s arcul csapta a művészt úgy, hogy kiesett a kezéből a hegedű és a VOOé . . . — Konfident gazember! kiáltott rá sápadtan, rekedten . . . A banda rémülten halgatott el. A vendégsereg összefutott, de a gróf már akkor lecsillapodott és intett nekik : — Semmi baj, uraim. Móresre tanítottam a cigányt, mert nem jól húzta. Folytassuk csak a mulatságot, — szedd fii a hegedűdet, móré, ha jót akarsz. . . . Es a világhírű művész, a lordok dédelgetett pajtása, B ki párbajt is vívott már idegenben a megsértett! becsületéért : idehaza az. ö ura, paraucsolója, a magyar gróf előtt — egy mukkanás nélkül hajolt a földre a hegedűje után és rágyújtott a frissre . . . S a lakzi viharzott tovább. Ostsh a klarinétos, a nagy miivé-z diadalútjáuak kiséröje taszította oldalba könyökével a prímást i — Mi lelt, Ferkó? Te a ki azokkal a nagy urakkal . . . Ferkó haragosan, amúgy igazi cigányosan utasította rendre az okvetetlenkedő muzsikást: — Elhallgass! . . . Nem volt azok köz.ott igatdndi úr egy se . . .