Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-06-02

11 uszonnyolcadik év. °1'2. szám. 1901. június 2. PÁPAI LAPOK Papa város hatóságnak és toi>i> pApai, a pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. UeRjelcnlk minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mór utca 86S Eladóhivatal: Qoldberg Qyula papirkereakedéae, Főtér, Telefon-szám: 41. Feleiül szerkesztő : I >f. KŐ RÖS ENDE E Főmunkatárs i Hr. WF.I.TN ER SÁNDOR. Előfizetések es hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához, küldendők. A lap ara Egéül évre IS kor., félévre 6 kor., negyedévre .'1 kor. l'^.v*". -'.mi áiM :!' I oll. A magyarságért. Elárom hét előtti vezércikkünk nagyobb körben keltett érdeklődést, mint a magyarság ügye iránti gondtalan közömbösség mai korszakában remélni mertük. Visszhangja támadl a Bakonyban s (igy látjuk viazhangra lel mindazok kebelében, kikben nem hamvadt ki, csak szunnyad a magyar sovinizmus lángja. A magyar sovinizmusé, azé a hatalmas érzésé, melv a nemzetiségek-lakta ez orszagot a magyar államegység érzetében éa a magyar nyelv hódító erejével akarja nagygyá és hatalmassá tenni. Hogy cikkünk némely pontjának félreértése téves állításokra is adott alkalmat, az nem változtat azon őszinte Örömünkön, hogy íme mégis vannak, kik szegyeivé látják ez Ősi vármegyét évtizedes tétlenség karjaiban a magyarság szent Ügye terén. Pirulva gondolnak arra, hogy a megyénkbeli túlnyomó többségben levő ősi magyar elem nem tudta magába olvasztani a BvábBágnak azt a számban nem is tulságoaan jelentékeny csoportját, mely a Bakony hegyeit és környékét lakja. Megdöbbenve hallja és ismeri el az állít;!- igazaágát, hogy e vármegye nem halad a magyarosodás terén, legalább is nem olyan mértékben, mint más vármegyék, köztük olyanok, melyekben a nemzetiségi elem van túlsúlyban, holott ezekheti oly nemzetiségek vann:ik, melyek nié^ sokkal ádázabb féltékenységgel őrzik nyelvüket, mint a mi svábjaink. Tévedésben van, aki azt hiszi, tévedésben Viin tehát a bakonyi visszhang derék Írója is, hogy mi ;i tanítóságot akartuk megvádolni e dologban. Mi sem áll tőlünk távolabb. A magyar tanító magyar érzését, magyar jellemét, kitartó munkáját, mostoha erkölcsi és anyagi viszonyok közötti nehéz küzdelmét ki sem méltányolja jobban, mint. éppen mi. Szilárd hitünk, hogy ha a tanítókon és csak a tanítókon múlnék a magyarság kérdésének kedvező elintézése, akkor két évtized Leforgása alatt legalább ;t mi vármegyénkben ismeretlen volna a germán idióma. .Már ti lelkészekkel máskép áll a dolog. Róluk ily apodiktice nem mondanók ki az elismerő véleményt. Igenis vannak közöttük — itt természetesen csak a sváb falvakban páaztorkodókról szólok — kik híveik lelki gondozásának munkáját azok megmagyarosításával kapcsolják össze. A szószék hatalmas fegyver. Amely falu népét rá lehet bírni, hogy fokozatosan magyar azót hallgasson templomában, az meg van nyerve a magyarságnak. A koppányi lelkészt, ki máskép nem prédikál tnosl magyarosodó sváb híveinek, mint magyarul, messze földön dicsérettel emlegetik s emlegetjük mi is, de mit szóljunk ahhoz, hogy esak a pápai járásban is egész sora van azoknak a sváb falvaknak, melyek templomaiban soha nem hallatszik magyar .-zó. hol az iskolából némi gyatra magyar nyelvi ismerettel kikerült tiut és leányt babonás gyorsasággal visszagermanizálja — az istenháza ! Valóban, lelkészek, magyar papok B itt, minthogy a sváb falvak mind katholikusok, katholikus papokhoz Bzólok, benneteket súlyosan terhel a felelősség, ha nyitjátokat még mindig a németség farkaskarmai tartják hatalmukban. A li nemtörődömaégtek árt az egyes polgárnak, árt a hazának, sót árt az egyháznak is, mely hatalmasabb és dicsőbb lehetne az egynyelvű nyájjal. De végre is a papnak is van felébbvalója. ZÁ ha a tanfelügyelő esetleges kérő és figyelmeztető szavát, tudatában annak, hogy vele szemben semmi törvényi - eszkössél nem rendelkezik, semmibe sem veszi, és ha saját hazafias érzése nem szólal meg lelkében, tán egyházi főhatósága vezethetné a jéi útra, ez lelkesíthetné', buzdíthatná. Hisszük is, hogy ba a nemzeti szellem tri-.levegője megérinti a vezető nagyokat, megTÁRCA. Az igazi úr. — A ..i'<i'/»íi Lapok* tárcája. — Irta Na- Ede. I. A cigány állandóan pókháló-finom, fekete ruhát, vakító ingpánoélt viselt : elegáns volt, mint a legkifogá-tahinnbb francia úr, aki mo-t készül helyet foglalni a köztársasági elnök ebédlő-asztalánál. IírillíántOS tűjét az angol urak házának alelnöke szúrta a nyakkendőiébe, mikor egy viharos Éjszakán ö hidegvérfleége megbomolva hajigálta a pezsgős palackokat a klub tükörfalaiba. Órája egy kis Balkánfejedelemség pénzügyi egyensúlyát billentette föl j gyÜTŰi, mint a római bíborosok klenódiuinai. 8 köztük a leg-zebb, a legkáprázatossabb egy bűbájos rivicai kaland emléke volt, egy csodás, özvegy oroei hercegnő ajándéka, aki négy, szénfekete kaukázusi paripáját hajtotta a nizzai virágkoráén I mosoly nélkül fogadta nemzetközi nábobok hódoló ibolyazáporát. NUrt a cigány nyiretty újét megáldották az intenek, akik bajdanonta földöntől! hatalmat raktak OrfeUSS fi ámSon húrjaira. De még -cm jól mondom: az fí hegedűjének nem az a hatása volt, ami Amtiou lantjának. A mithosz muzsikusa házakat, városokai épített : .durva kii mozdulva önként a lantos húrjain". Az ö nótájára pedig, ellenkezőleg nem Sgy ősi ház omlott <is<ze, nem egy csinos kis birtok ura hallotta megperdülni a dobszót, ha az rt kesergöiliun sokat gyönyörködött. 8 hattyúdalát elhúzván sok csalódott szerelemnek : még több vagyonnak : kicsi lett ueki Magyarország. Piros lUJtálOl huszárdolmáuyban muzsikált -a Ghrand Café vendégeinek, segítvén a világváros Saint-Hypotheeeit megfiatalodni amely csudára a mellettük ülő csipkés, bájos boszorkányok már nem igen valának képesek. 8 aztán ismét a frakk koruaka következett : bűsoló arisztokraták, vidám parveuük, gyönyörűségei mondaincek mulatságán, ahol a uikrázó csillárok alatt Saláta félve, remegve bontotta ki szárnyait a e-erebngár, sárga cserebogár . . . Majd feltárult előtte a minden művének Eldorádója, kincsen Oroaaoruág, ahol egv nagvhorceg estéjén, n cár füle hallatára húzta el a Rákócsy-indulót, olyan tüzesen, vakmerően, diadalmasan, mintha a mu-zka invázióért akarna elégtételt venni a cigány, a magyar cigány . . . II. ( >-tendébeu tortént, diosoaáge fénykorában, a mikor oroszországi körútja fáradalmait pihente ki. A fürdő igazgatósága hihetetlen honoráriumot kínált neki, ha előveszi hegedűjét nranyontto* ébenfatokjából, — de hiába. Jött azonban Páriából egy íci-pici aw.ony, két nagy szürke szemből é- e-unva VÖrÓS hajból állott az Sgési tereintés. <'-unya, égd remi haját néha kiterítette a (engeren, — de nem erről akarunk most be-zélni. El a Csöpp as-zony megkérte u cigányt, nem i- valami nagyon kunyorált neki s a csarebogár elkezdett röpködni a a legfényesebb oslendei hotel első emeletének kivihigított termeiben. Mert a cserebogár in e-ak olyan bolond bogár, hogy belerepül a lángba, a vörös haj égő tüzébe . . . A mulatságot a társaság gavallérjai Sgy -zoparéban folytatták. Kötöttük ül a cigány is : dédelgotett, befogadott pajtása az előkelő uraknak. Az a--z nyert folyt a pezsgő, az asszonyról -írt a nóta, — tiz asszonyról szólt a beszélgetés. Valaki elkeseredve fölsóhajtott. — Hiábavaló minden. Az SSSZOUy kacér, mint egy chansonette — és hű az urához, mint egy hollandi!- grajilerné . .. A cigány kezében megállott e szóra a vonó. A cigány, akinek tejébe ment egy kissé a - >k testvér-pohár, hamisan hunyorgatott. Mindenki észrevette és feléje fordult : — Nos, nos I Mit akar mondani 1 •— kérdezték tőle. — Semmit! — cifrázott a cigány halkan valami dévaj nótát. — Csak azt, hogy maguk i- furosáa ismerik ám azt a hűsége- assszonyl . . . Az asztal végén egy liatal muszka ult, aki imádta a kacér assz.onvt a -lipk rí,'. A tiatal tnu-zka fel-zokott é- sziszegve vágta a cigány arcába : Szemtelen ! A cigány marokra kapta a hegedűje nyelét,