Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-01-20

11 aszón nyolcadik év, ». szam, 1901 január 20. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságnak és tui>i> pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Jóka Mór utca Böfi Kiadóhivatal: Uoldberg Gyula papirkereskedése, !-"<".t• • r• Telefon-szám : 41 Feleli s szerkesztő : 1 > i . K < » RÖS 1 : NDEE Főmunkatárs: Dr. WF.I.TN ER SÄNDOR Elotlzetesek cs hirdetési dl]?.k n lap kiadóhivatalából k á I d p ii li ü k. A lap ara Kgéttz évre 12 kor.. Félévre i> kor.. negyedévre Skor. BtSV ;ír.» . 1< » tili. 17.043. Ez a szám Pápa város mindi n lakújának szívét örömmel fogja eltölteni. Pápa város lakosságát jelenti e szánt, úgy, amint azt az 1900. december 31-ikí állapotnak megfelelőleg összeírták. 17.043! Magában véve is figyelemreméltó lélekszám és akkora lakosság, mely a rendezett tanácsú városok sorában előkelő helvét biztosít városunknak. 1 >e BZemünkben még nagyobbnak s még örvendeztetőbbnek tünteti fel e számot az a körülmény, hogy 1890-ki népszámláláskor konstatált 14.243 főnyi lakossággal szemben 2*110 főnyi szaporodást jelent, ami 19'6°/

()1 majdnem 20°/

0-nak felel meg. És még sokkal c.rvendetesebhtiek tűnik lel ez az eredmény és városunk fejlődésére nézve még megnyugtatóbb adatként áll előttünk, ha vissaemlékezünk az 1890. népszámlálás eredményére, mely városunk 1880-i lélekszámának estik kenését tanúsította. A csökkenés .akkor annál feltűnőbb volt, mert az ország összes rendezett tanácsú városai között Pápán kívül még csupán egy volt, melynek lakosaága az. 1880-tól 90-ig terjedő decenniumbau nemhogy szaporodott, de fogyott volna. Nem kutatva a múlt e BZOmoru tényének histOrikumát, nem fejtegetve eznttal. mik volttik az 1S80—90-i természetellenes Csökkenésnek okai, szemünket a jelenre, az — ismételjük — szemmelláthatólag örvendetes jelenre fordítjuk. Bs bár teljes tudatában vagyunk annak, hogy a városházáról kikerült adatok még a dolog természetéből folyólag nem tekinthetők teljesen pontosaknak és hiteleseknek, annyit már most egész biztosra vehetünk, hogy a statisztikai hivatal nagy rostájából is városunk a 2m»

1

»lőnyi szaporodást megközelítő, vagy esetleg valamivel felülhaladó eredménnyel kerül ki s így meg van a jogunk arra. hogv e szaporodás okaitól pár BZÓI BZÓljunk. A lakosság szaporodását első Borban természeie.-en a születéseknek és halálozásoknak a lefolyt ti/, év alatti elég kedvező aránya hozta létre. De ez még magában véve, pláne ha az 1897 előtti, vízvezeték nélküli korszakra is gondolunk, nem magyarázná meg a lélekszámnak '_

)s

<iii-al történt szaporodását. Népesedési mozgalmunkban igen is nagy szerepe van a beköltözéseknek. A lefolyt 10 év alatt városunkban létesült új intézmények • földmívesiskola, állatni tanító-képezde. dohánygyár, síit a még meg sem nvilt szövőgyár családokat és O rs . OJ egyeseket nagy számhan hoztak és vonzottak városunkba. Régebbi iskolák, igy főleg a ref. kollégium fejlődése szintén lényegesen befolyásolta a lélekszám emelkedései. S ha az újonnan betelepedeti népességet vizsgáljuk, míg annak foglalkozással hiró zömében örömünk telhetik, addig a fény mellett árnyként ott van a biztOS kenyér titán vágyódó vidék is, nielv főleg az utolsó pár esztendőben nagy tömegben tódult városunkba. A két gyár mágnesként vonzza messze tájról is a föld népét közénk, s ha — ami valószínű —• e két gyár nem adhat minden hozzájuk fordulónak keresetet, telni lehet, hogy a megszaporodott népességgel megszaporodik nálunk a proletariátus is. A városházáról került adatok a népesség felekezetek szerinti eloszlásáról is hozzávetőleges tájékozást nyújtanak. Altalános feltűnést van hivatva kelteni az az adat, mely szerint az izraelita vallásn lakosság — kétségtelenül a nagyobb mérvű kiköltözés folytán — fogyott. Vájjon nem lehet-e ebből kereskedelmünk hanyatlására következtetnünk, arról részletesen akkor szólhatunk, ha — úgy egy esztendő multán — az ipari, kereskedelmi stb. statisztika részletes és hiteles adatai fognak előttünk feküdni. Aildig szakítsunk is véget elmélkedésünknek s örüljünk egyelőre zavartalan Örömmel ennek az impozáns számnak : 17.043. TÁRCA. Pápai deákok élete a XVII. szazadban. — A ../Vy/i/i Lapot" eredeti tárcája. — lila Kis Ernői A .'!(>() évvel ezelőtt élt iliákok sokkal szigorúbb viszonyok között végezték tatiul<'>i pályájukat, mint a maiak. A nevelés katonás volt és ez nz iskolában lienlakó növendékek között a legalkalmasabb eszköznek bizonyult a fegyelem fan tartására nézve. Közös, hálószobáikba pontosan meghatározott időben tértek nyugalomra és keltek fel munkára még a nap felkélte előtt. Kcggel ,''» őrakor esengettek a tanaló-ifjuaágnak a felkelésre, 4 érakor az isk kÖDyölgéaen kellett jelen lenni. „A sáfár — így szól a törvény nyári időben 4, téli időben pedig reggeli .'1 érakor ébrééitől Oaengeaaan, a aiUtán elébb a rektornak Vagyis az igazgatónak, azután a növendékeknek szobájába gyertyái vigyen, a kötelességét elmulasztó sáfár 2 dénárt fizessen." Ki volt mi volt az a boldogtalan sáfár, kérdezi talán valaki ezen iskolai törvény ballatára. Meg kell adnunk a választ a kérdezőnek, miszerint a láfáreág egy iekolaJ tisztség volt, amelyet csak a jobb tanulók nyerhettek el, és az egyes lakóiakban ma is szokásban levő hetesek alkalmazásának felelt meg ezen intézménv. — A/.oii időben BOOOnomuinak nevezték ezen úgynevezett sáfárt vag\ Ii« test, akinek teendői megfigyelésével legjobban megismerhetjük ezen időkből az egvüttlakó tanulóifjúság életét. Az is i XYI1 sz. iskolai életébe tartozott, hogy a tanulóifjúság a tanftáal kivéve minden dolgában maya igatgatta magát, különböző tisztségek állottak fenn e jóéira, melyre az alkalma- ifjakat ok maguk választották meg kebelükből. Kjjv a féle kis államot! ooatust, mint cik nevezték, képezett azon időkben a tanuló-ifjúság, I ennek az életnek [gai érdekes alakja Voll az említett a< DOtUUS, sáfár. A W Ilik századok belesének, Vagy mint akkor hivták sáfárjának azonban annyi mindenféle teendője volt, hogy a tisztének 1 létre terjedő ideje alatt minden iskolai tanulnivalók alól teljesen fel volt mentve. A sáfár t. i. a/ Bgéaa tanuló ifjúságnak szolgája, de egyúttal ellenőre is volt, szolgája volt, mert a OSeogftéstől és éjjeli őrködéstől kezdve sok minden teendő tartozott reá, de ellenőre is volt, mert napba vezetni tartozott, a hova az isk. torvénvek bárminemű megsértésének bejegyzése s/.intén tisztéhez tallózott. A -áfár dolga volt, hogy a reggeli és esti könyörgéeekhes harangozzon, a templom ajtait kinyissa és isteoitisstelel után becsukja, a meghaltakat kiharangozza, s a gyászidő Maiadtól a temetés díját behajtsa. A diákságnak minden reggel télen l érakor, nváron T> órakor és este ti órakor iskolai könyörgésre csengessen, téli időben az imádkozásra SSolgáló úgynevezett auditóriumban a mécsest meggyújtsa, s az élőének végeztével, az istentiszteletet velük elvégesse, s még a hiányzókat is feljegyezze, mert különben ö tizeti a birságot még pedig 12 dénárt. Napközben vigvázza meg az i-k. törvények ellen előforduló vétségeket, s azokat naplójába híven faljegyezze, minden személy válogatás nélkül : hu pedig valami verekedés van az ifjak közt keletkezőben, azt még mielőtt nagyobbá fejlődnék, az igazgatónak azonnal bejelentse, nehogy az orvosság ai itrazgató személvében ké-ón jöjjön, IIa kitudódik, hogy szándékosan hivta későn az igazgatói a lentirt páros viaskodás már akkorra meg is történt, mire az igazgató megérkezett, akkor a sáfár vonatott felelősségre. 1, hogy ki hiánvzolt a iz ismétlésről, vagvis Vigyázott a sáfár arra tanóráról, ki a temetésről, házi tanulásról, az iskolai disputatióról, vagyis a na gyobb tanulók tudományos vitatkosáaairél, mik rendszerint valamely hittani kérdésről szóllak, a gyakorlatÍrásról, mert ha ezek feljegyzéséi elmulasztotta, ."> dénár birságot tizetett. Akit pedig a sáfár a magvar nyelven való beszélgetésen kapott rajla, azt az igazgatónak feladta Is a/után annak a nyakába akasztották a büntető-táblácskát, a ferulát, mint kölöncöt, amit a/ illető agy egész napon át viselni tartozott, ha csak olyan szerencsés nem volt, hogy még BSOfl napon más is hasonló hibába tsetl é- akkor azután azt díszítette a t'erula. A latin nyelv ily kötelező használatát ne méltóztassanak hazafiatlanságnak tartani; a XVII ik századról van itt amikor minden tudományos dolog csak latin nyelven mehetett s azért BS isk. torv. így SSÓlt: ..Mindenki latin nyelven beszéljen, mert csak így lehet és így SZokáa a római ékes beszédben gyakorlottságot nyerni". A/.ónban nézzük tovább a sáfár teendőit. A -álár köteleeeége volt éjjelre az iskola kapuját bezárni és pedig nyáron 9, télen pedig 8 örakor, oyugvóra térnie azonban, ha csuk agyatlan bonniaké is hiányaott, nem volt szabad, nehogy a későn érkező