Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-04-07

Bugyii pedig, a csacsi, egész termésactesnok találta, Imgv lia a kasznár úrfi alól sötét ette kiszabadult. Den az istálló leess aa S éjjeli tanyája, hanem • luoernás. Csacsi értelemmel aaárt kisütötte, bogy csak a pusztaiak előtt van ekkora becsülete, egyébb uradalmi halandónak man lessz tanácaoa öl a lóheréében látnia, eseti kikereste azt a pár sza'z lépésnyi területi borgályt, tnelv a gólyafátsek iránt volt a táblában, ide vette be magát i elvette a jelent Bzstnár-boldogsággal. .Mondani sem kell, bogy a Zólyomi fekete bikája nem volt egyéb, mint a Farkasok fülese, s midiin Tótli (lynri éjfél tájban hason csúszva közeledett • lucskos beretáblán • paripa felé, voltaképpen olyan megtiszteltetés volt ez 0 ossotiaágára nézve, a milyet legkevétbbé remélhetett. I lat inateséses hold világtalan éjszaka, mélységes Ctend, OStk a föld párájának sóhajhoz hasonló susogáss egészen megtelelő hangulat volt agy lelki beteg, képselódő ember számára. Amint ott, a térdig erő híívös zéddben előre lopakodott, ágy sfigotl agya s halántékán az árverés oly robajjal ütögette sapkáját, hogy pihenőket kellett tartani, nehogy leroskadjon. Másfelől meg egyik füle a toronyóra ütését lette, ba valamiképpen tál ne lépje a 12-ík óra ütését, amikor a kísérletezést máskorra kell halasztania. El aztán OSttÖkélte, hogy meg ne pihenjen, sies-en, ba kifullad is szuszogó) tüdeje. így érti' el a borgályt, melynek alig egy méteres homorulatában jóízűen falatozott az ördögnek nem valami felettébb imponáló elváltozása. Gyuri lattá a ropogtató alakot sötétedni B csak azt tudta, hogy ő neki azt meg kell érintenie • a titok, mely halálra üldözte, menten feltárni elölte, 3 lépésre a mystikui alaktól talpra ugrott s rohant feléje. Az élvesetében háborgatott osnosi a robajra megtorpan! s a bogy embert látott feléje rohanni, neki iramodott a pusztának s loholt, amint bírt. < ivnri utána. A csacsi üldöztetvén, ment torony iránt a birka istállóinak ; nyomában amit sem látó, gőzösként ziháló, eső-kelő lóit Gyuri. Abban az. irányban pedig a lucernás szélétől alig 5—Ii lépésnyire a hatalmas meszes-gödör tátongott. Az ököristállóit építteti líózsa, ide kellett a mintegy 200 méter-mázsa meszet befogadó, vagy .">!• lépés hoSSZti és 20 lépés SZ.éles i ily l ó-gödör. Bugyii megállott a szélénél, de hogy csattogni lialhuta a mögötte törtető alakot, a köröskörül sötétlő homok buckáknak váttani nem akarván, egy elstánt ugrással bent termett a babfehér habareeban. Gyurinak már szédült a feje, tajtékzott ajaka, hogv salto-mortalét csinált előtte az. üldözött ördög, semmi egyébbre nem gondolva, mint csak arra. mi lelkét elborította : csak Utána vetette magát. Neki bődült a füles, mész marta a bundáját, de felordított a szegény ember is. A kétségbeesett helyzet s az élethez való állati ragaazkodáat ösztön arra késztette (ivarit, hogy a bóbioskoló Bugyii hátára kapaszkodjék tel, melyen aztán Szerencs, -on ki is kapatolt a gödör partjára. A halál-oraítás talpra állított minden kutyát, amennyi OSSk a pusztában volt s ez. a koncert egymásután a Stürüskertbe vonta Tahit, Zólyomit, az öles Matyókot l a nyári állásnál szűreikben aluvó szekerei béreseket s ezek előtt játszódott le a borsalmasságában is kacagtató cirkuszi jelenet, ahogyan a fehér szamár a fehér alakkal bőgveOrdítVS vágtatott, majd hempergett a harmatos sziirüsket ti gyepen. Tót Gyuri sem kivan ez óta az ördöggel találkozni. Dalok az ismeretlenhez. tna majd eauko* találl;e:ent tvLvi, s*Géi4 sttoent htokba ria tvtd 8 rajtam >.>ah iwitta hit, lvtvtujást tátsz Iáit: &n anauatont, on BUM M Ijedj láttáit. aáor-d tJl'ivlön trdi, mai I a tvt, vtvifu l'tatK|ialait, ntsd, milij IÍCIIKT, söK't. 8 kwosi lia jj: noatj sjtosemoa, rmon Midül, ~Pitáqpa tvnil 8 rotfhanafik a dalhtt . . . II. Xdtd: Jtt a s.-iiviitiiu't' ssDovut h

;

l'l\'it járok, 8 a BAOSOUMO' tsét ktaotyta e'sali odrok . . . csak nájpok • . . tyKaii, Ha rdtMtek ti te lui sjiiváiv • (Akkor- érek csal; a fémjCf, Sítnao hihcL'tlw III. tna mi ÖsstejÖDÜns Retten mi NJfsuncs isntcpctten, s*T0f nem lattal'al; miq sMmmef, &sak "ti"I édes rettér áfmot sftálad dtmodű Ceutemmcl; tJoátaa későn, ének múlna, vfukos másra 5st borúja °í\'t már stärke, rumos ásnuaf: — s^li, inoqíátoá, iat s viráaérí <il tavast is ltor:áitl; járhat. I.ani|ierlli l.eza. Három csillagról. tKlllesZelés.) Irta llarnili l.eza. • itt iiltek künn a szólóhegy villájának erkélyén. Mái sötétedni kezdett, a tárgyak bizonytalan alakot vettek t'ol - úgy tetszcit, mintha közelednének, majd mintha távolodnának, pedig nem mozdullak. Az alkonyat szeszélyes játéka volt, mely szemeiket csalódásba hozta. Fölöttük az égen kigyulad agy egy csillag, majd mindegyre több-több i sgysserrs iin° beköszöntött az est Alattuk a völgyben elterülő nagy város utcáin is kigyúltak a gázlángok s amint sötétebb lett az égbolt, valami párázatos tény borította be a váróét 1 úgy látszott, mintha óriási üvegbúrába volna a házak tömkelege beleszorítva. A levegőég meg-megrezdiilt s amonnan a sétatér százados fáinak suttogása, mintha szellemek beszélnének egymással, felhallatszott oda a/, erkélyre. Nagyon kellemesen érezték ott magukai. A leány csöndesen hintázta magát a székén, belebámult a csillagos égbe s utána dúdolta a valahonnan felhallatszó keringő dallamát. A tiu pedig szemben ült vele egy pulton, odatámaszkodván az erkélv ráflSOSatáhos I nézte sokáig a leány arcát, aztán odafordult a tényben nszó város felé i elmerülve nézte azt is hosszan. Ki tudja miről gondolkozhatott s ki kiivethetné a gondolatát, mikor talán már a következő pereben ő maga is elfelejtette azt, hogv ismét egy újnak engedjen Melyet, a végtelenségig. Egyszerre belecsendüll a fűiébe valami édes hang, a hintázó lány hangja. — (»n ábrándozott ugy-e '.' Olyan elmerülve nézte a várost, pedig talán nem is látott semmit maga előtt, ha esak azt nem, amiről gondolkozott '.' Talán valami thémáról '.' — Igen ! azon gondolkoztam, hogy milyen világhírű iró lehetnék, ha az alant elterülő város minden lakijának, egy pillanatra bár, a szivébe, lelkébe láthatnék és láthatnám sgysserrs mindazt a történetet, azt az életet, ami ott lent a csendesen elterülő város minden egyes házában, e pereben lejátszik A leány (elkacagott erre. — Hiszen meg van az már irva mind a napihírekben, gyűjtse össze azokat - meg lessz. a világhíre. -V fin is nevetett. — No lássa (»n, jobb lessz hu föltekint inkább oda az égboltra. Látja azt a három csillagot ott egymás mellett, azokról mondjon On valami történetet. Hiszen aki már annyi isép novellát megirt, arról a. • i csillagról is elmondhat egyet-egvet. Es is bravúros dolog s ha nem is lessz. világhíre, de. . . . Iit a leány egyszerre elhallgatott, tiein akarta magát elárulni, hiszen azt akarta mondani, hogv ha 11*111 is lessz világhíre, de ö a szivébe zárja, inert szerelte ezt a liut. Az kéne. esdeklett, hogy mondja tovább. Nem, nem — feleli a láuy, előbb halljuk a három csillag történetét. A liu engedelmesen meghajtotta magát. — Ha úgy kívánja elmondom. Az eltő csillag. El az első csillag egy tábornok egyetlen leánva volt. Nem is kell mondanom, hogy szép volt. Az. sem lehet újság, hogy körül rajongták, mert hisz' ez mindennapi történet. Gasdsg, ssáp leány, hogvne vola a/, ilyen leánynak tömérdek imádója? Azok közül sokat ott látott a fényei bálokon, az apja hires estélyein s mindenütt, ahol az. előkeld társa.ság megszokott fordulni. Volt közlük ragyogó egyenruhás tiszt, a hadsereg minden uniformisából ; aztán fekete frakkos, fehér nyakkendős sereg, akik mind ott a közelében sűrögtek-forogtak, lestek minden szavát I egy szempillantása elég volt, hogv kívánságát megértsék s rohanjanak azt teljesíteni. Voltak oly imádók is azonban, akik csak távolról imádhatták, mórt nem volt bejárásuk a magasabb régiókba, ezeknek elég volt, ba messziről láthatták az utcán, vagy ha közelébe érve, szívhatták a szép leány drága selyem és bársony ruhájáról fölszálló finom ibolya illatot és ha néha-néha, persze álmukban, beszélhettek vele. A leánv nem sokat törődött sem a bókoló, hajIingázó sereggel, sem a titkos imádókkal, éppen úgy nem törődött velük, mint a mikor az utcán járt és nem sssméll arra, hogy a fényes aszfalton sétál, vagy a park poromlos útjain látszik-e meg piciny lábainak a nyoma'.' Az mind csak kő volt neki. Hogv apró egyengetett kő, avagy sima asztalt, az tökéletesen mindegy volt előtte. Mindenki aki csak közelébe érhetett, dédelgette. Alijának, anyjának becézgetett kedvence volt s a tábornok, aki hires volt rendkívüli szigorúságáról, vitézségéról, a leánya előtt meghunyászkodott s valósággal a leggvávábban viselkedett. Ha (> felsége igy látta volna vitel katonáját, bizony aligha le nem szedegeti a tábornok vitézségi érmeit a melléről. De szerencsére a király nem szokott családi ügyekbe beleavatkozni s igy a leánynak még sokszor nyílt alkalma az apja vitézségét kétségbe vonni, ha néhanapján valami lehetetlen kívánságát nem tudták teljesíteni. Természetesen ilyen élet mellett a leány az igazi életet soha sem ismerhette meg. Mit tudhatta ó azt, hogy vannak sokan az emberek kőzött, akik sok tűréssel és még több fáradsággal küzdik át maglikai az életen, mindezt csak azért a darabka kenyérért s bizony sokszor csak száraz, kenyérért. Akiknek még fogalmuk sincs azokról a különféle, válogatott csemegékről és édességekről, amikkel ő elsz.okta rontani a gyomrát. VSgy amiket csupa linyásságból félredob és a selyem fehér szórii. apró pincsi kutyájával megetet. Pedig nagyon jó lett volna az igazi életet megtanulni. Mikor már a fényes, csillogó röppentyű oly magasra ér, bogy tovább már nem emelkedhetik lölfelé, akkor egvszerre visszaesik a földre, a sáros göröngyös földre, ahol nyoma s,.m marad talán. Hiába ragyog még ott (eiin az. űrben, hiába pattog I hiába vakítja el a szemeket, káprázatos, Sziuei tűzgolyóival, elenyészik, semmivé lessz s aztán többé senki sem gondol vele. A hires, vitéz, tábornok is igy járt. Mikor már oly magasra ért, ahonnan felfelé nem, csak lefelé lehetett esni, akkor kapott barátságos felszólítási, hogy kérje a nyugdíjaztatását. S nem valami igazi csatában elkövetett hibáért, hanem egv hitvány gombért, egy sárgaréz gombért, mely nem volt oly fényes, mint ahogy azt a regula előírja s melyért a tábornok, a gombnak ily hanyag gondviselőjét egyszerűen szamárnak nevezte. Igaz, hogv a gomb fényei önkéntesi kabáthoz voll varrva s az is igaz, hogy ezt a kabátot valami igen-igen nagy úr csemetéje viselte, de a tábornok csak egy katonát látott benne ós ez nagy hiba volt. Hiába volt aztán a lenyes katonai tehetség, a vitéz-ég, el kellett esnie. A tábornok büszke volt, nem kérte a nyugdíjaztatását, hanem leköszönt 8 aztán megpróbálkozott a polgári élettel. Nagyon hosszé volna mindazt elmondani, hogy járta végig a tábornok a polgári élet kálváriáját, hogy keresett mindenfelé állást, de nem kapott. Meri bizony nehéz, volt egy tábornokot valahová dijnoknak bedugni, vagy kataszteri nyilvántar-