Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-04-07

tiísi biztosnak kinevetni; kisebb illáét, mini fölepánit nem lehetett neki adni, de sajnos, a főispánok mind oly szilárdul ültek • helyeiken i mind oly fiatalok voltak és annyira kitűnően értettek a kő/.igazgatáshoz, hogy a tábornok megunta rájuk várakozni. A sok keserűség, aj élet e/er baja nagvon megviselte. Betegeskedni is kezdett. Magán vagyona volt ugyan, de nem sok s leányának jövője nehéz súlyként feküdt a szívén. Látta ő is most nevelésének hátrányait, de azon már nein legi thetett, Észrevette ő azt is, bogy futott szét, bukásának lőrére, a rajongók serege egyszerre és hát ha még tudta volna, hegy azok a titkos imádók is úgv találják most, hogy a lánya nem is olyan szép, mint amilyennek híresztelték s hogy a selyem és hárson v ruhák nem is valódiak, sőt még az ibolya-illatot sem érezték már oly felségesnek és ami még több, az utcán ti szemébe mosolyogtak, holott azelőtt még gondolatban is alig mertek hozzá közeledni. Ilyen az élet. A tábornok bova-tovább mind betegebb lett. Breite, tudta, hogy napjai nagyon is meg vannak számlálva. A belső láz, a külső gond emésztette s szenvedett, mint egy vértanú. Éa amikor a lánya jövőjén töprengett, akkor szenvedett a legjobban. A leány pedig csak úgy élt tovább, mint eddig. O neki nem volt szabad tudnia az élet kellemetlenségeiről. Habár föltűnt neki is, bogy immár nem rajongják körül a hódolók, de okát nem kereste. Amikor aztán az apja ott feküdt már ti ravatalon, akkor még egyszer megjelent a díszes, ebikelő társaság s azt hitte, hogy nein változik meg körülötte semmi. Valami fájdalmai érzett a szívében, ahogy az. apját ott látta feküdni maga előtt, halványan, szótlanul, de még csak sírni sem tudott. Hideg volt a szíve. Aztán jöttek a kétségbeesés napjai, de fl azt nem érezte. Az a csekély kegy díj, amit az anyja kapott, bizony kevés volt még a tisztességes megélhetésre is és ő hozzá voll szokva a pumpához, a lényhez s így akart élni tovább is. Az anyja, ez a törékeny, gyönge szegény asszony, bogy a leánya vágyainak eleget tehessen, előbb eladta minden ékszerét, drágaságát s amikor az. is elfogyott, adósságokat csinált. Bs sem tarthatott sokáig. Egyszer aztán odajutottak, bogy semmijük sem maradt. Minek mondjam tovább ezt a történetet? Ez a fényes csillag elhomályosult, aztán lehullott a magasból, az égből, le bibire, a sáros piszkos tőidre. .Mondják, hogy kórházban, gyógyithatlan betegségben, mindenkitől elhagyatva és eltásiiltan a megutált élettől, adta ki a lelkét. . . A második csilla::. Képzeljen maya elé egy leányt, egy igazi modern leányt. A bajái rövidre vágva viseli, pedig az a szép, bosszú hullámos haj mennyire ékesíti a nő fejét, a melyért a férfiak olyan nagyon rajongni tudnak. Valóban esak a mai kor leányának lehet olyan eros szive, vagv talán gyöngesége, hogy magát legszebb ékétől megfossza De menjünk tovább. Bájos, mondjuk, hogv pisze orrán, evikkert hord, mély hangon beszél s férfias inggallért éa nyakkendőt visel, sőt néha cigarettázik is. Mindenhez ért a világon, ami rendesen a férfiak foglalkozása szokott lenni, de természetesen, mindenhez a legsseretetreméltóbb felületességgel, hanem igazi jó levest elkészitenl nem tud. |No rágalmazzon ön, hanem mondja a történetet. — Ugy, igaz! Tehát ez. az a 2-1 k Csillag. Világos, hogv ez. a leány is nagyon szép volt. A magasabb társaságban szerepet nem játssott, mert az apja csak egyszerű polgár ember volt, ha vagyonos i-. Hanem azért a majálisokon él más apróbb mulatságokon nagvon sok szegény diáknak csavarta el a fejét ez. a lány és volt akárhány ezek kőzött a fiuk között, akik megesküdtek, bogy szebb és csókolni valóbb lány nincs e föld kerek-égén - fogadkoztak, ha G nem, hát senki más sem lesz a leleségük. Persze, midig még sok profssssor úr Bxaminálásán kellett keresztül esni, mert ezek a professzor urak, tudj' Isten íniért.' nem arra kíváncsiak, hogy melyik baktis leány a legsssbb, hanem inkább arra, hogy például a felhőkben lakozó plus és. minus villamosságnak minő hatásuk van egymásra! Bedig hát a szivekben is vau ilyen plus és minus villamosság. HanSm, fájdalom, a hakti- évek sem tartanak az örökkévalóságig s következett a komoly munka ideje, a gimnázium. A leány szépen haladt, a fizikából épp' oly lelkesedéssel beszélt Atwod esőgépéről, vagy a csillagászatból az epaktárói, mint a mily lelkesedéssel sorolta el az irodalom történetből Arany János remekműveit és a mily szépen tudta jellemesni a világtörténelemből Nagv Sándort itudniillik nem a diákot, hanem a macedóniai Nagy Sándort) és korát. Szóval immár tudós hölgy Volt, Hanem, ob fátum ! egy hitvány COSsiltUS altatlak egyik kiáll.', hegyén megbotlott, épp' akkor amidőn a tudós és komoly professzor urak érettnek akarták kinyilvánítani. Bn áldotn ezt az. alfát i pedig magamnak is volt elég bajom velei, bogy így megbotlott benne ez. a szép leány. Mert én, ha lehetne, még a betűvetéstől is eltiltanám ezeket a lányokat. Nem való ez nekik. S lám, ha az az alta nincs, ki tudja müven morozus, vén kisasszonyról kellene most beszélnem, aki a kathedrán prelegálna, sok-sok göndörhaju, és pajkos leánynak s valami szomorú históriával kellene végeznem. Tehát most már csak hozzá kellett fogni a leveshez. < )h ! áldott, jó, illatos leves! Micsoda Öröm az, amikor az asstalra teszik és szívhatja mindenki a párolgó illatot és gyönyörködhetik aranysárgás levén. Minő gyönyör az az asssonynak, ha látja, mily élvezettel szürcsölik és ha magasztalják a jóságát. Még az sem baj, ha kis.-é só», mert hát azt mondják ilyenkor, szerelmes a szakácsné s akkor ránóz az. urára s öröm ragyog lel a szemében. Bn meg nem foghatom, bogy miért nem maradnak meg mindig a lányok a leves mellett, minek vágynak a férfias foglalkosások után'.' Azt hiszem, hogy szebb és jobb cim nincs a világon egy nőre nézve, mint ez. a SZÓ: ftletég. Bl lássa, egy ilyen jól elkészített levesnek köszönheti es a lány, ez. a -ik csillag, bogy nem kell most bajlódjék annyi hozzá hasonló apróbb csillagoeskákkal és nem kell elnyeljen mindenféle bossantásokat, amikkel a diákkisasszonyok, ezek a pajkos koboldok, elkeserítenék az életét, vagy nem kell, hogv ott üljön és görnyedjen az. író-asztal előtt l megvénüljön idő előtt, mielőtt még élt volna. Talán, ha így mutattam volna be ezt a csillagot, akkor hosszé és talán nagyon szomorú történet lett volns ebből is. Ennek a csillagnak rövid a története. Jó asszony, jó feleség. s -— Ez B történei jobban is tetszik nekem, hanem B "'-ik csillag még fenn ragyog, nos szedje le azt is onnan az. égről. V harmadik csillag. Ez a csillag is egy nagyon kedves, igen ssép, de fájdalom, rettenetesen gazdag lány volt. . . — Hát mért bcasél ön mind Baak szép és gazdag lányokról, legalább egy monyának, vagy szegéiivnek is adjon helyet. Es nem ártott volna, ha az egyik csillag története Sgy férfiról szólt volna. Ősanya leányról nem beszélhettem, mert az nincs; szegény leányok történetéről beszélnek ama bizonyos napihírek. A férfiak pedig c-ak statiszták ott, a hol a nők szerepelnek. — Jó, jó! no de lássuk, mit tud a .".-ik csillagról. Tehát ez a harmadik csillag, a mint már mondtam, SSép, gazdag leány. 'Testi Szépségét, c-ak lelki műveltsége múlja felül. Szerepet játszik ez. is, ds áldott szerepet, mert a szenvedők és könnyesők fajdalmának szokott enyhet nyújtani. Ezt is titokban te-z.i, mert nem szeretné, bőgj filoglatá-iiak Vegyék é- hogy ezek az újságok mindig a nevével foglalkozzanak, hanem azért vannak, akik tudnak róls BS imádják öt. Ds még máshol ÍS játszik szerepet. Egy borzas fejű poéta -/.ivében, aki meg tud álmodni mindenféle történetet, de a magáét mm tudja. Ks hát ezt a .'l-ik csillagot sgy ilyen poéta szerette. Kzek a poéták nagyon ügyetlenek, félszegek szoktak lenni. Olyan ssépsn eltudják mondani egy leány és fut történetét, a szerelemről olvau szépen tudnak Írni prózában és versben és amikor rájuk kerül a sor, hogy ők is az. életben a -/.ivük érzéséről beszéljenek, akkor nem tudnak semmit. S ez. a poéta Szerette ezt a leányt szive minden melegével, amilyent cgv poéta szivében c-ak elképzelni lehet. Ott járt körülötte mindig, amikor csak tehette s beszélt neki mindenféle tőrténeteket, csak arról nőin inert beszélni, amit a -/ivében érzett. Mert hál ennek a poétának forró szivén, borzas fején és tollán kívül, egyéb kincse nem volt, a lány pedig egy nagyon gazdag bankár lánya volt. A bankárok pedig nem valami jó véleménnyel vannak a poéták felöl. 'Tehát inkább hallgatott. Azt ÍS mondták volna, hogy nem is a szép leányt, a szivéért, a lelkéért szereti, hanem inkább a gazdag, bankárlányt. S ezért is hallgatott. . . . — Várjon 00| ne mondja tovább, Mert úgy látszik, bogy megint valami boTMMStÓ históriát fog ebből a dologból is komponálni. Psdig kár volna azt a SZSgény poétát szenvedéseknek kitenni. Nos, én adok hozzá thémát. Mert látja, hátha vannak a bankárok között is meleg szivü emberek; ezek a számok emberei, a rideg külső alatt, a hagyományos pofaszakálon és sas orron kívül, talán szivükben is viselnek érzelmeket. S ki tudja, hogy vájjon épp' ez a bankár nem bec-üli-e nagyra azt a poétát ? Ks hátba a lány is szereti ezt a fiat, mert hiszen csak nem lehet tőle kívánni, hogy ő vallja meg ezt. Aztán minek hallgat az a poéta a világ szájára, ha egyszer a lány szeretni fogja. Ebből csináljon már most egy történetet. — Nem lehet, mert ilyen történetet senki sem hinne el a mai világban. - Bedig úgy van . . . Erre a drága vallomásra aztán nem lehetett egyebet tennie a fiának, minthogy megfogja aa előtte ülö leány szép kezeit s azokat csókjaival elárassza. S aztán átölelte a remegő leányt s úgy mondta : — Ha úgv van, akkor ím' karjaimban tartom a harmadik csillagot, melynek még történeti nincs, de amelynek legszebb története lessz . . . a Mdogtég. Kicsiny kis temető . . . Kicsiny kist temető, Beb elhagyatott vagy I 11<dl árvák h<»11 j.-11«1. Wik benned nyugoeznak ... Kei árokfal közé Szoriták határod, Te a feltámadást Talán nein is várod. 1 [árom, négy <>1 v«>nl>< >< l' AJcácznak l<>nii>.j;.i Akarnak árnyékul ETölibéd hajlani. 1 te csak akarnának . . . I','imt a parton áUnak, Szelíd árnyékául A kelő búzának ... Néhány etzarka csörög Zugé, Bzáraas ágon, M mih.'i i>acsirta<la! Sem vőn' a világon. Van, < l< • annak még • i 1 lángja sem ér ide ... Elhagyott temető .\y. árok mélyil>«•!... Istváal Beé Mass*