Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-04-07

M« II« kl* I a EM I LA l'OK 1901. évi 14. *zániáh< A MEGVÁLTÓ. A Megváltó az Isten tia volt, Elé a Dép virágot hintett. Ég-föld megingott, vihar elpihent, Ha 6 szelíden egyet intett. Érintésétől feltámadt a holt, lói példa Jairufl leánya, Beteg meggyógyult s megszűnt általán A közegészségügy számos hiánya. Amerre járt, ott hőség született, Hírei lett Róla kí« Náséreth, S máig haszonnal űzi, űgv hiszem, A haltenyésztést Qeoeaáreth. A lelke maga volt a szeretet, A szegény tőle dúsan ment el, Az özvegyeknek ő volt vigasza, Jé maga volt a gyermek-menhely, l'anasz előtte mind örömre vált Az első úgy mint az utolsó, Válságban volt bár az olajipar, De mindig telve állt a korsó. A nyomorultak áldották kivált, Máig példát tesz az a tette, Hogy ti a munkanélkülieket Kenyérrel, öttel, kielégítette. Iis áldották a boldogok is őt, Mert került légyen esak a sor rá, Hogy Kánaánban vigadhassanak : A vizet változtatta borrá. Aldták, imádták, mint üdvözítőt, Ki gazdaggá tett egy világot, Kinek nem volt egyetlen bűne som 8 aki minden bűnt megbocsátott. A Megváltó az taten tia volt, Érintésétől feltámadt a bolt Amerre járt, ott bőség született, A lelke maga volt a szeretet, Panasz előtte mind őrömre vált, A nyomorultak áldották kivált ; Ks áldották a boldogok is őt Áldták, imádták mint üdvözítőt, —Éa mégis megfeszítette a nép! Hát akkor: aki csak ember fia, Kit rossznak test ó- és új-biblia, Ki sokat igér és keveset ád, Kinek jó szándékán is ott a vád, Ki a hajóval száz szirt közt evez S fiút sokszor apára fegyverez, Mert ez a rend s mert ennek hasznát látja Az egyeseknek közös nagy családja; — S mi mind, akik e-etlünk-botlunk halálig S legjobb tettünk gyakran visszásra válik, Mert is vesződünk lázas forgatagba, A félvilágot fiunkká fogadva ? Az élet csomóit, mint gondos atyjuk Vérző kezekkel mért is bontogatjuk ? S ha tesc/.uk mégis s latrok közé jutunk : Ugyan-ugyan, mért is panaszkodunk ? A körmenet alatt nagyszombaton, fejemben im ezeket forgatom. fisává] Gyula. Találkozás az ördögei. sJ sJ Irta Halen Haltnau. Tóth < iyuri a pislogó mécs mellett búnak eresztette fejét, a hogy uz ablakon bekiáltott valaki: — Reggel szecskava'gás lessz, oda tarts. Takó volt, a hajdú. A bivalyostól jö.tt, ki 3 hete min tesz egyebet, esak a ini.-diiigct hordja a „fekete bokor" mellől. Hármat fordul napjában, tűire az eleget tnegviszi. Nem e-oda, 120 csira, 80 pár iga emészti, nem számítva ide a/t, a mi itt-ott elkallódik; a tehenészetnél Ind Kállai cibálja, a falusi utcán, led egy-két gyermek lehúzkod naponta annyit, a mire apja állat-állományának szüksége van. No meg amit Lengyel, a bivalyos, maga lehány sógora háza előtt, a mit a/ asszony szépen haza takarít. Azonban ba a mielinget esak azon mód kapna' az állat, a hogyan a Lengyel baza viszi, két annyi sem lenne belőle elég: azt mind felvágják szecskának. Tót < iyuri elibe fog a járgánynak, Kakas Anti és Rabi Gyula bent a szeoakabázban összevágatja. Néha-néha lucert is aprittatnak a csirák számára,de ezt esak minden 3-ad napon: főképp olyankor ritkán, mikor zöld misling van, erre olyankor kerül sűrűbben a vágás, mikor a zsombolyaiakkal bontogatják, akkor csíra esak osalamádét, malátát, esetleg korpát kap. A belmaiorban megkéstek a osóplóssol, itt volt a vetési idő a nyakunkon ; Tót Gyuri fogata az «des Báatyókával gabonát hordott a magtárba, Ind .">() leány postáit és Üszög ellen pácolt, a szecskavágást Kun Pista végeztette már egy hete, a tejes kocsis, kinek esak 1 órakor kellett a kiálláshoz indulnia, hát ráért. Ez a Tót Gyuri igazi typuaa a puszta: cselédnek, még a maga eszétől soha a házból sem indult ki. A holnapi nap olyan előtte, mint a 100-dik, még csak meg sem kísérletté a gondolkozáat a felől, bogy mit fog dolgozni. A hajdú dolga az. Este, mint a barom, bevárta a parancsot, akkor lefeküdt s aludt kettőig. Nincs az a villanyos óra, mely oly pontosan eltalálná a felkelési időt, mint 8S 6 szeme, nem is marta le őt soha a gazda azért. Ha jöitt az idő, tette a dolgát, amit parancsoltak neki, oly gépiesen, mint lovai. A pusztán született, ott nőtt fel, oda ragadt, belőle csak akkor mozdult ki, mikor katonának elvitték. Kz azonban nem tartott soka". Ha a katonasághoz is erő kellene csak, Tóth Gyuriból hamarosan káplár l"tt volna; de mivel ott észt is kivannak, két hónap inulva baza pofozták. Rokkolás után megmondták neki, hogy- itt la káplár a hajdú, az a/tán pofozhatta, úgy állta, mint a barom. Addig ütlegelték ott, aiuig a káplár tenyere bírta, amikor az már belesenyvedett, baza bocsátottak, mint használhatatlant. De a barom mellett kitűnő volt, az sem beszélt, ö sem, a különbség közöttük csak az volt. hogy ő lógta a gyeplőt, nem pedig Gidrán és Pajkos. .Mikor végleg kiszabadult a katonaságtól, iga's kocsis lett. Kzzel egész konvenció jár, a inibez meg asszony kell, hát megnősült Peres leányt vett el, aki a pusztából esak Olyankor ment ki, ba a többiekkel szentegyházba mént Almásra. Ide is csak addig járt, míg asszony nem lett belőle; jöttek a gyermekek, többé a házból a kukorieza földön túl nem volt. Éa ba megtudakolnánk tőle, hogy egész nap mit dolgozott otthon, az ebéd főzésnél egyebet mondani nem tudna, a többi idői a küs/öbön j ülve saólta-aaapnlta el. A gyermekekre vajmi kevés jutott, a legkisebbet teknőben ringatta, vagy a gyepen huzta-vonta a legnagyobb; az Öltözete pedig annyiból állott, bogy a gyermek, amint az ágyból kibújt, fejébe tette a kalapot, a leány derekára kötött egy kötényt és tel voltak öltözve H evésig rótták a pusztát, de erre előkerültek mind. Ks a bogy éltek Tót Gyuriék, így ód a pusztán a legtöbb cseléd; igazi nomád élet, boldog együgyűség. Annak, bogy Tót (iyuri a szecska vágáshoz parancsoltatott, nagy oka volt ; de hát ez nem érdekelte öt. Kun Pistát elcsapták a pusztáról, Pap Perkó gy majd a tejjel be, ó azonban délelőtt Borbálán kap dolgot, fgy Tóit Gyurinak kellett ismét visszamenni a gepni mellé. Rabi Gyulát elszólították a vágó mellől mára, valami osirást zavart délelőttre oda a csirás gazda : Zólyomit. Ha az embereket osztályozni akarnánk, a legelső fokra, mely az allatok előtt van, ezek kerülnének. Tőt (iyuri még akadémikus lehetne Zólyomi mellett. Sokszor figyeltem meg e/eket az embereket s úgy találtam, bogy a kiben még volt is egv kevés értelem, mikor ide került : egv rövid esztendő elég volt arra, bogy annak utolsói szikrája is elhamvadjon. A környezet korlátolt értelmisége, vagy a foglalkozási kör hozza-e magával, itt van a legsötétebb butaság. De fanatizmus van olyan, mint sehol a világon. Mint a nomád cselédnek lóit Gyuri-, épp ily példánya a csirásoknak Zólyomi. Aludni öt még soha som látta senki. Az ördögnek, mely fekete bika képében megkörnyékez mindenkit, Zólyomi nálunk a földi megbízottja. A léjósi idő azzal telik el, bogy Zólyomi az éjszakai kirándulásokról regél. .Még magát a kas/na'rt is megszólította, — ki egy ízben az írnok helyett fejetett, — hogy tegyen egy éjjel kísérletet a fekete bikával, nem bánja meg. Rettenetes kövér ember a kasznár, folyton szélütéstől retteg, ami nem titok a pusztában. Kz ellen ajánlotta, mint biztos szert, Zólyomi a fekete bikával való kísérletet. .Matvokok voltak Borsodból egy évben a cukorrépa munkásai; belőlük egy példány itt maradt nálunk ; öles ember, nem is hívják igazi nevén, csak ödes Matyóik az mindenki szájában. Tóit Gyuri ezt az embert nem szívelheti. Mi igaz e dologból, mi se, 'fiit (iyuri azt hiszi, hogy a legkisebbik gyermeke nagyon hasonlít reá. Hiszen az asszonyt félteni még fiatal korában sem jutott eszébe . nem i.s volt ez divatban a pusztán. De mióta az a Jánoska megszületett; még inkább, bogy bizonyos formát kezdett magára ölteni: majd kiszúrta szemeit a hasonlatosság Nem is tudta szó, nélkül hagyni : — Te asszony ! nem csudáltad t<- meg az öles Matyókot V — l'gvan bogy beszélhet ilyet; azt a gyermek-ijesztőt ? Mégis ba a (iidra'nt né/te, ba a szenet lapátolta, mindig és mindenfitt azt az «des embert látta, aki az ö családi szentélyébe belopózkodott. Az együgyű ember, aki egyébbként minden határozott cél nélkül rótta a 111111 • > időt, csak élt. benne és dolgozott: mint a szimatot talált ed), ez egyetlen eszme körül oaetlett-botlott. Állati ravaszsággal figyelt, amennyire ideje engedte s csak mélyebben emésztette a baj, bogy fel nem lődözhetett semmit. Ilyen lelki állapotban megbecsülhetetlen médiuma lett a fanatikus csirásnak, ki, hogy kaphatott egy teremtést, ki áhítatos figyelemmel nyelte szavait, misztikus beszédével úgy megbabonázta a szegényt, BOgy sarkában járt Örökké, mintha üdvössége függött volna ez embertől. Rabi Gyula helyettesítése í-mét Zólyomira, s a kettő sserenosétlen rögeszméjére irányította (ivilfi egész lelkét. Ke is fülelte einliefet, aillillt szünetelt a vágás. Abban állapodtak meg, Imgy az éjjel kísérletet tesz a bikával. A kaaznár KI éves tia, a bogy baza szabadult az ínternátuaból, a nyári vakációit rendesen Farkas fejős oaaoaiján szamaragolta keresztül. De volt is becsülete a csacsinak. Tabi, a szérűskert pásztora szemet hunyt, ha egész éjszakákat a tehenészet melletti 1«M> holdas lucernában legelt is át, ba Forstmann, a OSŐM nein bánta, ö sem.