Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-01-06

PAPAI LAPOK. 1901. január 6, kaszárnya Átalakításának költségeit líüOU koronára, ai évi ruházatot 70U0, az élelmezést 8000 koronára számítjuk, a ba ezekből a kiadásokhói | szegények által megkereshntő oeaieget levonjak, ügy i megtérítendő szükséglet 12,360 korona, i mert az átalakításra előirányzott (JOOO korona caak az első' év kiadásai között szerepelhet, évi kiadásul mindössze 6360 korona marad, amibe nincs beleszámítva az a körülbelül 2000 koronáim összeg, mellyel jótékony nóegyleteink szokták a szegéuyeket évenkint segélyezni. Ez a terv mindenesetre ideg életrevaló és nincs benne semmi, ami kivihetetlenné tenné. A város most évenkint 12,600 koronát költ szegényeire, b eltekintve attól, hogy vannak első-, másod- és harmadosztály u szegények, akik heti 2, 1*60 és T20 kor. segélyben részesülnek, ez a rendszer azért sem célravezető, mertemellett szegényeink láznak, éheznek, lakás nélkül szűkölködnek, mert a/ok a bűzhödt, nedves, piszkos odúk, a hová esténkint elcsigázott testüket vonszolják, lakásnak egyáltalában nem nevezhetők. Addig pedig, napközben, mit csinálnak i mi szegényeink? Koldulnak, házrólházra járnak, s ami filléreket így összegyűjtenek, azon. mi tagadás benne, pálinkát iáznak. Ks hiába minden nn<rvhangií frázis. Nincs könnyebb,mint az alkoholizmus szenvedélyének pusztító hatásáról beszélni. •To<_

r

gal mondhatjuk, hogy az alkoholizmus teszi tönkre szegényeinket; joggal mondhatjuk, hogy az alkoholizmus fosztja meg őket a szegénységből való kilábolás lehetőségétől, de nincs jogunk ahhoz, hogy mindezen pusztán a szegény embert hibáztassuk. A szegény embernek is vannak álmai a boldogságról, a jólétről, sőt neki erről csakis álmai vannak s ezeket az álmokat olyan édesekké, a valósághoz annyira hasonlókká teszi a szegény ember egyetlen barátja, egyetlen szórakozása: a pálinka. Hogy közben megfosztja minden erejétől, minden ellenálló képességétől, ezt már nekt'lnk kell észrevennünk és nekünk kell felvennünk a harcot a ravasz ellenséggel szemben. Ha majd a szegénveink jó ellátásban és emberi bánásmódban részedülnek; ha együtt végezhetik azt a munkát, amely némi részben kenyeret szerez nekik, akkor majd lassankint visszatér az erkölcsi erejük is és hálás szívvel gondolnak majd azokra, akik őket ismét emberekké tették. Miről van tehát szó'.' Költségtöbbletet akarunk szerezni a városnak'.' Nem. Sőt a számítások azt mutatják, hogy a szegényekre fordított költség kisebb lessz. De akarunk, de kérünk egy kis érdeklődést a szegényeink számára és érző szivet a nyomorgó emberek iránt. A váratlan eset A Pápai Újság legutóbbi száma ismét válaszok és az ő sajátságos modorában váratlan esetnek miI nősíti a legutóbbi közgyűlésen történt botrányt. Röviden csak annyit óhajtunk megjegyezni, hogy ez az eset inkább páratlan volt, mint váratlan, ellenben bizonyára váratlan eset lessz, ha elmondjuk, hogy múlt heti vezércikkünket, amelyben a Pápai Pjság szerint »nyikorog a logika <, s amelyben minden van, csak ész nincs és igazság . az a kiváló munkatársunk irta, akit éppen a megalapításakor ünnepelt a Pápai l'jság a város egyik legkiválóbb jogászkapacitásaként. Ks amikor bevalljuk, hogy ebben az egyetlen dologban egy véleményen vagyunk a Pápai Újsággal, egyszersmind azt is énjük, miért jajdul fel most annyira, mikor ettől a — szerinte is jeles — jogásztól kellett a lesújtó, igazságos kritikát hallania. Hogy most aztán — amikor fáj — nyikorgónak mondja a logikáját, ez rávall a Pápai l'jság többé nem ismeretlen módszerére. A csatornázás ügye. A oaatornázás ügyében újabb cikket kaptunk. Mint a többieket, ezt is szívesen közreadjuk, intenciójának helyességét is teljes mérték* hon elismerjük, mégis a varos jelenlegi terhei és a pénzpiae mostani helyzete mellett aggályaink vannak arra nézve, hogy a város egy bármily kedvező ajánlat — DOál pétiig az. mely jelenleg Me'occo Péter részéről a polgármester asztalán fekszik, valóban rendkívül kedvezőnek mondható esetén is belekezdbet-e a csatornázás régóta húzódó kérdésének végleges megoldásába, [ma a cikk maga : Nemrégiben a Pápai Lapok hasábjain egy cikk jelent meg, mely vámsunk több nagy Feladatai között a castornásáaról íi isólott. Irányt mutatott e cikk szerzője a entoroázás keresztül vitelére oly módon, bőgj B fekáliák összegyűjtve, trágyaeélnkrii legyenek fel használhatók. Az eszme nem rossz. De kivitele városunkban nagy akadályokba ütközik. Hogy másról ne is szóljunk, magul' a költségek túlmagasak az ily módon való csatornázás esetén, hogy városunk lakossága a terhet nem igen birná ki. De meg városunk nagysága, lakosságának száma i egyéb viszonyai sem alkalma- a csatornázás ily arányban való tervezésére. Nem célom azonban az illető cikk Írójának ('ejtegetéseit bírálni, ('sak köszönettel adózhatunk a cikkért, hogy ily fontos, ily telette szükséges témát pendített meg és hogy szerzője polgárságunk egészségi viszonyainak fejlődését szivén viseli. Legyen szabad <•/ alkalommal a városok egészségi viszonyairól egyet-mást nekem is szó tárgyává tenni. Mindenki előtt ismeretes és statisztikailag be is van bizonyítva, hogy oly városokban, melyek rendezett vízvezetéki és főleg csatornázási viszonyok felett rendelkeznek, sőt még az utcakövezés is bevehető ide, sok s/.á/.alékkal kisebb a h'ilandósdg, mint olyanokban, melyek erre, az egész-ég legfontosabb tényezőjére nem fektetnek súlyt. Hiszen a ragályos betegségnek bacillusai mind a piszokban találják táplálójukat s legerősebb pusztítójuk a így szólt Mózeshez, - semmink sines I De mégivan valamink : a lm<zn. Mózesnek minden foga csikorgott. Alig fért ki rajta : — Lompos labanc, c-ees • szopó fajzatodnak SS legyen hát irgalom ! . . . A pní ut$nü*k nem hallgatta meg a fejedelem könyörgé-it : Ha kihoztál minket. Iram. Sythialml, Régi pogányságnak mélységes tavábui: Ke hagyj pusztítani mi ellenségeinknek — llog\ Láttassál lenni a/. mi Isii niini,m);! Bercsényi uram (• Exeiája epés tréfával, de zokogó lélekkel irta urának: „Verjük agyon az ördögte rem tettél m németet) legalább szatírával, bis/, hadunk úgysem vágja karddal ! . . . Egykoron tizenkét generálissal, válogatott hires ármádiával maga Eugenius jött volt ellenem, mégsem tudott semmire se menni; é- itin«l ez a szivevesztett, kóborló had a -okkal hitványabb németnek osak » zászlója lebbenését lássa: szintiigy árad a betűkre, meg nem mer állani. Hajh ! SSCgény magyar, libertatém Imjitniln qualrial . . . Nem l német, nem a német — az isten vert meg minket I" Német sas fészkelt már Siimegh várában, herdót kiáltanak Vég -Simon-tornyában . . . így kest i gett a fásult szivü kuruc, Bsatuutf mellett, a DagJ majlényi .-ikon, lóldelő, reményt, életet fakasztó május hónapban, anno ITllben -/éij,-!,,./Jottak llákóczi hadai. Sokan a »>•'•#//»'«.,'.• közül idegen országokba futottak. A sovány uniri Krajnán, a beregi Verhovinán át ismeretlen szellők irányában meneküllek annak édes hiedelmében, hogy majd az idő megfordul és a kotOHocsillag megújul... De biz ez nem újult meg azótától fogvást, csak egy szei . . . A fejedelmet, a MOH CoutitU éa kíséretét szivesen hívta országábs a franciák királya. A kurucgróf, Antul itr (gróf Esterházy Antal fővezéri |>edig elült devecseri várában. Mintha a föld nyelte volna el a nyus/.tkacagányos, türökhársoiivsüveges leventéket Pannóniában. Darulábu német kóborolta a mezőket, halmokat, begyeket. A Tapolca mentén a császári Bayreuth-dragonyosok egy -zá/.ada poroszkált. A hadnagyot, Vindricseket, a kfiteleeségen kívül még egyéb valami is késztété, hogy ai UJra tető alá került malmokat járja. Egy elhagyott Stép asszony sírdogált az egyik malomban ; öt akarta Vindricsek hadnagy megvigasz" talni, t'sik Mózesné asszonyom voll az a nép mol* nárné, kinek szemel sohasem Maradhattak meg s lírás miáo, ( -ík Mózes s bujdosók kösé állt. A nép asszony csókjára pedig mód fölött megéhezett a borotvált képű Vindricsek. Kért, könyörgött Klára asszonynak. Am ez kordován csizmájaI mik sarkán megpördülve, (no SS aztán még inkább ! lódílá a német ápetitu-át) ajkbiggyesztve felelt a Iragonyosuak : Szarkaszáj u, nekem ugyan hiába csörögni I>e Vindriosek se hagyta magát. Ajándékra fordította si ügyet Aranybogiáros főkötőt, nyakbavet.. klári-t küldött az ura nélkül való menyecskének, Bi azonban azl mondta a vivőnek: Kaptam én már fokötőt mástul. Hanem hogy a német tini uré kárba ne vesszen : viselné ö maga jó egészséggel. Vindricsek egy útszéli csárdában, az Agyaglikban tartott rasstot katonáival, mikor meghozták icki a hin. Szerencse, hogy nem volt bajsza, mert egy szálig leharapdálta volna. No hs nem köllött a gavallér Vindricsek nekii ismerje meg a goromba katonát, ki nem szokott szoknya (dőlt inegrelirálni ! Aztán behivatott négy cseh zsoldost. Bort rendelt számukra és sokáig sugott-bugott velük. A csárdás lia, ki sokat forgolódott annak idején a labancság között, konyított valamelyest a CSeh szóhoz. Ki is vette a beszédből : miben törik lapos koponyájukéi a dragonét urak. A gyerek aztán, amint tehette, kerülő úton elsietett Klára asszonyhoz. Elmondta neki : mit hallott a < lárdában, A szép molnáráé bíz' megszeppent, de hirtelen egy pajkos gondolat született meg furfang- kontya alatt, és olyan nagyot kacagott, hogy alig bírta abbahagyni. Voll a faluban egy vén gonosz csont, egy minden pokoli praktikában jártai ievaMMZouy, a szakállal Kata. Bebtibeo agy nelédet nalaiztott érte < Vikiié. Alkonyodott. A magasban vadludak gágogtak. A 'l'ap'lea vize Csobogva -zaladt a füves partok költ.