Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-01-06

1901. január ti. PAPAI LAPOK. .5 tisztaság. Sajnos, hogy hazánk kisebb-nagyobb városai e tekintetben ángyon visszamaradtak, • csuk lassan kezdik belátni ama egyszerű flf ihfilrsrságct, mit már számos híres tudót hangoztatott, hogy tiszta viz és házunk I kömyt/.tunk tisztasága a legjobb orvos és orvosság. Ismét visszatérek a t. cikkíró buzdítására s vele együtt akarom polgártársaimat is e célra megnyerni, viseljék szivükön városunk kincsét, egészségét . Szerencsések vagyunk. Szerenoét mondok, mert mi oly kedvező forrásvizet nyertQnk, mint ritka más város. Est t'elbasználtuk, nagy áldozatok árán vízvezetéket építettünk és a minden tekintetben sikeridt művel meg lehetünk elégedve. De mindenki beláthatja, hogy ez még csak tél munka. A város egészségügye megköveteli, hogv a szennves vizet, a piszkot, a t'ekáliát, földalatti csatornán vezes>ük el, s megköveteli különösen must, hogy a vízvezeték megépült, mert szigorú tél esetén, mikor ai utcára kiáradt viz megfagy, még utcaink járhatósága is nagyon szenvedhet a csatornázás hiánya miatt. Városunknak gondját viselő tanácsunk a csatornázás érdekében már fontot lépéseket tett. A t'öldmivelési minisztérium egészségügyi osztálya útján elkészültek a tervek, a költségvetések. Ez tehát megvolna. S én másokkal ellenkezőleg azt mondom : ez a fő. Csak másodsorban tartom figyelembeveendőnek és megszívlelendőnek, hogy városunknak most még nincs meg a kellő tőkéje. Erős ugyanis ;l reményünk, hogy polgármesterünk fáradozása ezen második tényezőt is meg fogja szerezni. S mint tudomásunkra jutott egy elsőrangú budapesti cég az építő-ipar rendkívüli pangása következtében egy nagyon is előnyös ajánlatot nyújtott be, a mostani pénzviszonyokra való tekintettel igen jó fizetési teltételek és ölesé kamatláb mellett. Rajtunk áll most a sor, hogy az ügy felett (hintsünk. Ne sokat vitatkozzanak viírosi képviselőink a felett, hogy ez a rendszer jó-e, vagy nem jó, hogy és miként kell végezni a munkát. így csak halogatjuk, tovább toljuk a kivitelt. Vegyük elő az ügyet •réllyel. A tervek készek, a minisztérium jóváhagyta, az ajánlat előnyös, a rendszer jó, azt hiszem semmi áll útjában annak, hogy ajánlattevő céggel a tárgyalás megkezdessék. Tavaszszal munkához lehetne fogni. S ha a csatornázás készen lessz, büszkék lehetünk, hogv egészségi vi-zon vainkat előmozdítottuk, kedvezőbbé tettük s e ro*>z munkaviszonyok mellett s/átnos munkásnak munkát, kenyeret adtunk. Példa| ként, áll majd városunk más városok előtt I adná Isten, hogy mennél több város belássa azt, mit már oly régen kellett volna belátnia, hogy e fontot Sgészségügyi intézmény létesítése hazánk jóléte, egészsége, népesedéae érdekében történik. TOLLHEGGYEL. Aktuális cikk. Soh'sem hittem volna, hogy mire a bölcsőstégfogara kinő, akkor fogják tőlem megkérdezni, hogy tudok-e írni és olvasni ? s én erre azt kell feleljem, hogv „ir és olvav, vagy „sem ír, lem olvas". No annyi bizonyos, hogv ha már írni tudok, én nem azt irnám, bogy „ssin ír, mm OIBO8

u

, meri ez nincs ugyan magvarul, mondva hanem azt írnám, hogy „StMI nein ir, t$m ni'in olvat

a

, - - Ds hát vigye a kő, nagyobb tudósok sem tudnak jól irni i magyarul, hogv ki vánhatnék azt akkor egy Itatitztikustél? Nem il akarok tovább kutatni • -tiláris módosításokat tenni, mert amolyan parázs pletykásat célom, ami így téli időben ide iszen örvend is a Sportegyesület) a jói meleg kályha mellett, nagyon jól esik az ember szivének. De engedjék meg kérem, hogy előbb a cigarettámra rágyújtsak, mert füstölgetve jobban lehel a szót szaporítani, Hát nem tudom egész biztossággal, hogy a kérdések voltak-e a számlálólapon érdekesebbek, vagy a feleletek'.' De ne tessék ám a/t hinni, hogv én i- egyike voltam a számláló biztosoknak, nem voltam biztos, hanem mint olyan Szemfüles riporter előtt semmisem maradhat titokban. Azt kérdi a számlálólap a/, egyik úrtól, hogy mi címen lakik a lakásban

7 Az illető úr a/t felelte reá, hogy „nagyságom címen". Perese a magyarázatot el sem olvasta. — A C$$C$$MŐ leány családi állapota : hajadon és az iskolába járó) tíu nőtlen, a számadó lapon. A fiúgyermek neme : férfiú. Egy jókedvű ár arra a kérdésre, hogv van-e földbirtoka, azt telelte, hogy vtiti egy virágcserepe földdel tele. Egy másik nagyon meg volt akadva, mikor azt kérdezték tölo, hogv mi a főfoglalkozása, de felelt s azt mondta, hogv művész * amikor körülírni keltett, hogy miféle művész '.' azt felelte ki-sé habozva, hogy n

kdrtyamüvé»z

u

. Természetesen, a/. illető egész nap a kávéházban forgatja a blattot s ez is művészet, Arra a kérdésre pedig, hogv vau-e még más foglalkozása is, azt mondta, hogv mellékesen, kártyázás közben, absshitet fogyasrt Hát es is foglalkozás, ha más nincs. Sok baj volt az életkor megállapításánál. Különősen a nők körében talált határozott ellenszenre az erre vonatkozó kérdés. Volt olyan, aki sehogy sem akart emlékezni a születési évére, akárhogy forgatta is a biztos kérdéseket. Vagy azt nem akarta tudni, hogy melyik évben született, vagy azt, bogy hány éves. A biztos végtére is ágy segített magán, hogv be akarta irni : még nem született Ugyan meg, de irni és olvasni tini és ágy 4" évesnek látszik: erre már aztán bevallott annyit, hogy 35 éve». 'l'ehát megszámláltattunk, de bisonyára nem számoltattunk meg. I'edig jó lett volna tudni azt is, hogv jómódúak bánván esznek pecsenyét egy héten és mennyi fehér kenyeret fogyasztanak el hozzá, míg van olyan ember, aki hónapokig még szára/ kénye| ret sem lát, vagy legalább is ritkán jut hozzá. Nem ártott volna a kérdések közé tenni, hogv hányszor tett jót, megfelelt-e mindig az emberbaráti kötelességének, a haza iránt lerótta-e mindazt, tmivel tartozik: a szűkölködőket és nyomorultakat segítette-e f Azt hiszem a statisztikusnak nagyon érdekes lett volna a feleleteket összegyűjteni. No, de így is kíváncsisággal várjuk, hogy mennyivel szaporodott Magyarország népessége a leg. utolsó népszámlálástól. Adná az Eg, hogy megkétszereződött volna. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy vájjon hány Magyarral van több már azóta s vájjon vaunak-e sokan, akik itt Magyarországon még mindig nem magyarok. Bárcsak minél kevesebben vol uának. — Hát azt nem lessz érdektelen megtud hogy fiu szülelett-e több, vagy leány? Bizonyéra leány, mert ők mindenütt elsők és a fiuk e tekintetben is udvariasnak kell legyenek. Ki ne lenne kíváncsi továbbá a házasságkötésekreT De hátha még azt is meglehetne tudni, hogy össze-vis-za mennyi volt a koMOmán'/'.' és hány szerelmi házasság köttetett? Az lenne még aztán az igazi statisztikai Akárhogy is legyen azonban, adja a/. Kg, hogy Magvarország a műveltség, a szellemi élet és anyagi boldogulás útján minél magasabb nivót ért légyen el. Bari. Klára asszony kiment a baromfiudvarra. Libát, kappant, kacsát ölt. Fölterítette a recés abroszt, a pohárszék re fölrakta a kristáiypohsrakat. Négy szál gyertyát készített a/, asztalra ; aztán •elyempántlikát font szőke hajába, fölöltötte gyöngyös szoknyáját, tarcolán pruszlik ját. Hadd lássa a mafla cseh : milyen a magvar menyecske, ha vendéglátóra készül. Katát meg jól tartotta étellel, itallal. Aztán így szólt neki : — Most egv szívességre kérem asszony néném : feküdjék kend az ágyamba ! — Mán mint hogy én a te ágyadba ? Mi lelt bogom '! Talán kiesett egyik kereke az eszednek ': Jaj, jaj leiköm, mingyá főzök egy kis: herbatet ! — Sohse bajlódjék most evvel ! Nincs rá való idő ! Tegye amit mondtam, lázsiás lesz a bére ! Kata hát saót t'ogadott ós a jó bortól hamarjában elaludt. Legalább nem hallotta az ablak alatt a lódobogást. Vindricsek emberei benyargaltak a malom udvarára. Az egyik bekötötte a négy lovat az istállóba, a másik három elzárt minden kijárást. Klára asszonyt a szobába lelték, ki ezalatt boros fiaskókkal rakta tele az asztalt és ugy sürgölődött ott, mint aki kedves vendéget vár. A konyhából fíin pecsenyeillat áradozott befelé, — Lakodalom lessl itt ma ? — kérdezte a káplár. — Atyafiakat várok, — felelt mosolyogva a molnárai. — Ma alig látja azokat ifiaSSZOOy, mert tüstént velünk kell jönni ! — Szívesen leiköm káplár ur, de ki eszi meg akkor a sok pecsenyét' ki issza meg a sok jói borocskát ? A káplár a legényekre pillantott. Nagyot nyelt a négy cseh. — Majd megsüssünk, majd megsissnnk mink feleltek mind a négyen egyszerre. Le is iiltek hamarosan az asztalhoz. Klára asszony felhordta nagy garmadában a sülteket. — Egyenek katona urak! Igyanak ! Ne spóroljanak, van még több is! Kocintott is velük. .lói éjfélre járt az idő, a dragonyosok már javában fújták a sok szép cseh nótát, mikor egyikuek eszébe jutott ; jó lenne dolog után látni. Tántorogva keltek fel az üres asztal mellől. Keresik a niolnárnét a konyhában. Nyoma sincs. — Bozse moj, ha megszökött : vasra veret bennünket goszpod Vindricsek ! — dühöngött a káplár. A tűzhely pÓCÍkján a szolgáié leány üldögélt és — almit. Fölrázzák álmából : — Bzapperlott, hol az asszonyod'/ A — leány ásítOSVa, durcásan feleli. — Hol lenne máshol, mint az ágyban?! Nem éjjeli bagoly a nagyaszony, hogy itt virassonl A katonák fölnyitották hát a kis benyíló ajtaját, és csakugyan ott fekszik valaki a habos pár* nás ágyban. — Bizonyosan megártott neki a bor; soka kocingatott velünk a hamis, — suttogott a káplár, — lg*/ legalább gyorsan végzünk vele. A pokrócot készítsétek elő, a gyertyákat pedig oltsátok el! I gy tőoek. Kata néne, amikor megragadták, ijedten akkorát sikított, hogy majd meg>iketűlt tőle a négy cseh. — Minden jó lélek az urat dicséri! — sipákolt Kata, aki szentül elhitte, hogy most az örd a ... elevenen viszik a pokolba. A dragonyosok azonban nem sokat komédiáztak vele; pokrócba takarták és SS bet vágtatva vitték a driíija zsákmányt. Vindricsek szívszorongva várta szobájában érkezésüket. — Xo fiuk ?! — Elhoztuk, hadnagy ur, — verte a mellét a káplár, — de olvan mélyen belekarmolt az ábrázatomba, mintha eke szántotta volna rajt' a sebet! — Sebaj fiam, itt van gyógyítsd meg! — és tiz aranypénz) dobott a katona elé. Másnap regeire mind a négy dragonéi képes fele osodálatoamód (olhizott. Nyilván alig attól a sok ropogós pecsenyétől, amivel a kuruc felesége asztalánál tömték vala ki uri komedenciához nem szokott beadójukét.