Pápai Lapok. 28. évfolyam, 1901

1901-01-06

^ y v t á p Huszonnyolcai lik év Nov.», j - •-' 2Zg ..-j 1 szám. 5,11 1901. január 6. PÁPAI LAPOK. Pápa varos hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mór utca Hfiay Kiadóhivatal: QoMberg Gyula papirkérettMbe, Főtér Telefon-szám: 41. \4 A szegények gondozása Csikorog a hó a lábunk alatt, az utcán hidegtől kéklő arcokkal találkozunk. Aki bemenekülhet u jól fűtött szobába, rí Krózus a szegény emberhez képest, akinek sem be­tevő falatja, sem tűzre való fája nincsen. Hát B szegény koldusasszony, aki ebben a derniesvtő időben is hideg kapualjakban meg­húzódva költi el ebéd idején azt a kis enni­valót, amit könyörületes szivek vetnek neki ? . . . Igaz, ebben az esztendőben divattá lett a jótékonyság gyakorlása. Amióta a fővá­rosban megkezdődött a kenyérosztogatás, azóta egyre akadnak jószivü hentesek és pékek, akik majd hurkát, majd kenyeret osztogatnak a jelentkező szegényeknek, isten áldása a jószivü embereken : úgy lát.-zik, mintha az új század a jótékonyság jegyében születnék. Ez történik-e valóban, ne igen kutassuk. Örüljünk, ha a jó sziv megnyil­vánulását látjuk, ne kutassunk az indító okok után, csak annyit jegyezzünk fel, hogy a nyomor évről-évre fokozódik, hiába re­méljük folyton a dolgok jobbra fordulását, A szegény emberek nyomora ma két­ségbeejtően nagy, s hu nem foglalkozunk vele idején, úgy nagy társadalmi betegségek Felelős szerkesztő : 1 >i\ KÓ U'ös EN DB E. főmunkatárs: Dr. WELTNER SAN Do Ii. Előfizetések és hirdetési dijak • lap k t a il 6 h i v a t ;i I á Ii o z k ül d e n d ő k. A lap ara Bgéwi évre 12 kor., félévre ti kor., netyedévr* X kor. h*ízyt* Hasain árt* ;íO üli. csirák, engedjük terjedni minden feltartóz­tatás nélkül. Minden törvényhatóságnak kötelessége volna komolyan foglalkozni i szegények ügyével, s bár talán már kissé unalmasnak tetszik is, ha ismét szólunk a szegényház ügyéről, de kötelességünk a város közönségének figyelmét ebben az irány­ban mindaddig ébren tartani, mig estik azt nem látjuk, hogy a szegényeknek mostani célra nem vezető és mégis sok költséget elnyelő gondozása helyébe a szegényház­beli jobb és célszerűbb ápolás nem lép. Megnyugvással kell konstatálnunk, hogy a város vezetősége foglalkozik ezzel az ügv­gyel. Egy szegényház tervét és költségirány­zatát be is terjesztette a városhoz Beien­bach Károly építész, de ennek a tervnek a keresztfiivitele nem oldaná meg a szegény­ügy BÚlyofl kérdését, mert Besenbach Ká­rolv terve szerint a szegényház csak ötven szegény befogadására épülne, holott a vá­rosnak 130—140 szegényről kell gondos­kodnia. A terv keresztülvitele félig sem oldaná meg a szegényügy kérdését, bár ez a félmunka is tetemes költségekbe verné a várost, minden valamirevaló eredmény reménye nélkül. S mert semmi sem olyan veszedelmes, mint a könnyelműen, meg­fontolás nélkül végzett félmunka, azért szai.au komolyan csak olyan tervekké UlkoznUnk, amelyek teljesen és végképp megoldják ezt a kérdést. Van a városnak egy épülete, a régi honvédkaszárnya, amely évenkint 1554 K jövedelmet hoz. Városunk derék főjegyzője, Csoknyay Károly azt ajánlja, hogy a város ezt az épületet engedje át a szegények céljaira. Az épület igen könnyen át volna alakítható olyan módon, hogy kerülne be­lőle 130—140 szegény számára 4—."> háló­szoba, ugyanannyi tágas munkaterem, 1 betegszoba nők. 1 betegszoba férfiak szá­mára, 1 konyha, 1 éléskamra s egyéb helyiségek. A tervbe 4 — f> munkaterem is Keh' van véve, ami azt jelenti, hogy szegényeink Idolgoznának is az ő házukban. Bár nagy reményeket ehhez az ez idő szerint gyiimöl­csüzetlenül heverő munkaerőhöz nem szabad fűznünk, mégis szék- és kosárfonással, kefe­kötéssel, seprű- és lábtörlő-készítéssel, toll­fosztassál és tisztítással, pokrócszövéssel, ruhafoltozással, mosással és egyél) alkalmas munkával igen könnyen kereshetnének szegényeink annyit, hogy fejenkint 20 fillérben állapíthatjuk meg egy-egy szegény napi keresetét. 1 L } i I szegénynél az évenkint 8630 koronái tesz ki, s ha a bonvéd­TÁRCA ADJON ISTEN . . Ailjoii Isten jobb esztendőt, Mint volt el a másik ; Ke legyen oly bugyelláris, Melv üresen ásít, Duzzadjon ki, dagadjon meg Tel« pénzzel, jóval : Kinek — mire, mennyi csak Kelendő bankóival. Adjon Isten áldást, békél A szegény magyarnak ; Akit már a hazából is Majd ki nem zavarnak, Munkás keze verejtékét Siker koszorúzza ! Légyen úr a maga földén, Más jármát ne hálta, Adjon Isten stabadságot, Egészséget, kedvet, Összetartói egyetértést, Zengti dalt a kedvnek. Ahol legény és leány van — I lá/.asodion össze . . . ís'e legyen itt olyan szempár Hogy a/t köny fürőssao. Adjon Isten szehh jövendőt A magyar hazának ; DÚS aratást, merre a négy Testvér folyam árad . . I A begyek hires borága Teremjen holt bőven . . . Adjon Isten, amit kérünk Ez új esztendőben. HooN Lajosa Kuruc menyecske. lila . Sn I •. ok karol) . Anno 1707 augusztus hónap 1 J-ikét inak, mikor olyan vérpiros arccal kelt föl ágyából Pápa városa fölött az égi planéta, mintha lángtengerben fürdött volna. < >tt is ragyogott aztán ez a lángvörös fényesség a szegény városon három éjjel, három nap, Ssomoru, siraltr.as lllumináoió volt ez, méhnek utána ínség, kétségbeesés, nyomorúság váltotta föl egymást. Malomsoknál táborozott átmenőben a pápai kuruc had, mikor a labancok két főserege rájuk ütött. Persze kivágták magukat Rákóczi leventéi és .1/".' gróf Starhemberg Miksa) dánusai kö/.iil nem agy feledte fogál Malomtoknál és Karakónál, Hanem a németek kegyetlen boszut vettek a nagyobban Pápa és ennek vidékéről zá»/.ló alá toborzott kurucokon. Míg Karakónál folyt a csata . a labanc -erei: cgv töredéke fölgyújtotta a kuruc hadak főhadiszállását, Pápát. Kél ház maradt c-ak épen, a többi minden jószággal elegyest hamu. pör­nye lett. A kuruc sereg nyakaazakadtában menetelt az üstökké, kormos rommá vált városba. Látván :i/ elárvult, megfogyatkozott népet, szülőházaik, édes mindenük rémséges pusztulását : bítony *irva fakadt a kiömlő embervér látásához, haldoklók kinos hör­gésének hallásához edzett kuruc. Elhányva fegyverét, sok győzedelmes zászlaját : rohant övéit vigasztalni, az anyátlan maradt apróságot lelkére ölelni. A városon kiviil a Tapolca kristályvize több malmot hajtott. Innen került élelem Bt egész kör­nyékre ; a szabadság harcisait ezek a malmok látták el eleséggel. A Max zsoldosai a malmokat i< elham­vasztották. Árnyékos ligetben, zöld mohával lepett kő­szirtből fakadt több ágon a Tapolca. Ebben az árnyékos ligetben áldoztak utoljára fehér mént Hadúrnak eleink. Eaekefl a mohos sziklákon verő­dött vissza utolszor az igricek dala . . . Itt a forrás fejénél volt a pápai fehéreknek la paulinus atyáknak) malmuk. A VŐrtfikaktU per­sze a malom fölött is elkukorékolta magát. A liatal molnár a vak kurufircncrális testőr­K/.ázadában itolgálta hiven a legszentebb ügyet. Tüzes szemű, domború mellű huszár volt (<ik Mó­tet uram ö kelme". Hál a felesége? Patyolat a kuruc. Gyöngy a felesége . .. Klára asszony, a molnár felesége, gyöngy vala. Igaz gvöngy. Egy árva könnyűt se ejtett, mikor Mózes uram szomorít szemeit végiglegeltelé az lis/o khalinon. — Semmink sincs ! A cikornyá- német fel­dúlta két kezünk munkáját, boldog fé-zkuuket, —

Next

/
Thumbnails
Contents