Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-01-14

Huszonhetedik év. 2. szám. 1900. január 14 PAPAI LAPOK 1 a

P

,a varos hatóságának es több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 85(í. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fölér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előüzetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Ksyefl szám ára ÍJO iill. Súlyos sérelem. E hét folyamán kapta meg városunk lakossága a veszprémi pénzügyigazgatóság és adófelszólamlási bizottság újévi ajándékát és mi hálával tartozunk a véletlennek azért, hogy ezt a szomorú megemlékezést csak most juttatta el hozzánk és nem rontotta el ez által ünnepi hangulatunkat. Ezek a veszprémi újévi üdvözlelek a pápai adózó polgárság tekintélyes részének egy magasabb adó fokra előléptetését tartalmazták, mint a mekkora az elmúlt évben a pápai adókivető bizottság által hosszas, beható és megokolt tárgyalások után megállapíttatott. Szükségtelen talán hangsúlyoznunk, hogy azt a kétes értékű népszerűséget soha sem kerestük, a melyet a lakosság kedélyének izgatása és lazítása által rövid időre kierőszakolni lehetséges, tiszteletben tartjuk mindenkor és mindenütt a törvény által alkotott bíróságok döntéseit és határozatait, azonban a jelen esetben olyan helyzettel állunk szemben, a mely páratlanul áll az egész országban és a melynek igazságtalansága szinte kényszerűséggel szorítja a tollat kezünkbe, hogy följajdulva a polgártársainkon ejtett eme sérelem fölött érzelmeinknek kifejezést adjunk és egyúttal orvoslást keressünk olyan támadások ellen, a melyek akkor és ott ejtetnek, a mikor és a hol az egyeseknek érdekeik megvédésére az alkalom hiányzik. A napokban érkezett ugyanis a városi hatósághoz több, mint száz darab végzés, melyekben az adófölszólaralási bizottság Veszprémben a pápai adózó közönség nagy részének adóját lényegesen fölemelte. A mióta városunkban adókivető bizottság működik, nem történt még ilyesmi: voltak egyes esetekben kincstári képviselők, a kik túlbuzgóságukban jogtalan követelésekkel léptek föl, de mindenkor sikerült ezeket higgadt és törvényengedte figyelmeztetéssel a rendes mederbe terelni, a minek mindannyiszor az az örvendetes eredménye volt, hogy az adóbizottság működése folytán sem a kincstár, sem az adózó közönség érdekén sérelem nem esett és ennek folytán nagyon természetesen fölebbezések csak nagyon ritkán kerültek a felszólamlási bizottság elé. Az 18í)9. évben közszemlére kitett adójavaslatok városszerte nagy izgatottságot keltettek, melynek annak idején a lapok is kifejezést adtak és határozott állást foglaltak ezen túl ma gas, minden jogos alapot nélkülöző követelések ellen, azonban a tárgyalások folyamán a kedélyek lecsillapultak, mert tapasztalták, hogy az adókivető bizottság a kincstári képviselőnek minden egyes megokoiatlan adóemelési tételét a helyes és igazságos mértékre redukálta; ezen bizottság, a melynek minden egyes tagja alaposan ismeri az összes adózó közönségnek üzleti forgalmi és vagyoni viszonyát, ismeri városunk közforgalmi és fogyasztási állapotát, buzgón és lelkiismeretesen mérlegelt minden egyes adótételt; nem volt könnyű a bizottságnak föladata, de odaadó tevéken}

Tségét kétségtelenül az a tudat jutalmazta, hogy becsületes és igazságos dolgot végzett, a mennyiben az adózó közönség — anyagi áldnzat kötelességének tudatában — a kivetett adóban megnyugodott, a kincstár pedig a valóban mostoha anyagi viszonyok ellenére III. osztályú kereseti adóban 4000 frt évi adóval többet kapott. Annál megdöbbentő!) a kincstári képviselőnek Veszprémben folytatott aggresszbr fellépése Pápa ellen a hol százával adta be fölebbezését a pápaiak ellen, de még sokkal megdöbbentőbb az adófelszólamlási bizotttárca. A cigaretta. — A «Papai Lapok* eredeti tárcája. — Irta: Ilma. Vallóvits Giza haragosan vonja össze szivárványos szemöldökeit s ingerült hangon kiáltja Cobornéuak. — ITgyan Cobor néni, hagyjon már föl nevetséges magasztalásaival. Hisz tudom, hogy Hóok város érdemes hölgyvilágával együtt maga is fülig szerelmes Feuyér doktorba. Abba a kiállhatatlan, elbizakodott fráterba, aki válogatott gorombaságaival hódította meg édes mindnyájukat. A kis Ooborué jóizüen kacag. — Meglehet, hogy úgy vau, mint Magácska állítja. De azért jó lessz á i Vallovits Gizának is vigyázni a szivecskéjére, mert hát: „"Wer schimpft, der kauft." — Mit, hogy én is szerelmes vagyok Fenyérbe? Ha ha ha — — — Ez igazán nem rossz. A megye hires jukkerleánya szerelmes a patikaszagú kis városi orvosba. Ha ha ha — — — A leány sötét szemei haragos villámokat lövellnek Goboruéra. Az jóformán nem is hallja a szép leány gúnyos kifakadását, mert nagy hévvel polemizál Giza anyjával özv. Vallovits Gáboruéval^egy újonnan fölkapott francia színdarabról. A leány indulatosan ugrik föl helyéről. — Kisztihand. Három napja nem lovagoltam és Stella alig fér már bőrében. Au plaisir de vous revoir. Csöndes leáuyszobájába érve eszébe sem jut Gizának a lovaglás. A kandalló melletti alacsony pufira ül s némán hallgatja a lángnyelvek sistergő beszédét. S mintha azok is refrainszerüeu suttognák Coborné vészjósló mondását: „W er schimpft, der kauft." Mikor a kis Coborné a sablonos német közmondást idézte, távolról sem akart ezzel célozni. Hogy is gondolt volna arra, hogy Vallovits Giza, a 10,0()O holdas Vallovits birtok egyetlen örököse, a vármegye legbüszkébb jukker-leánya, a szépségről és szivtelenségéről hires bálkirálynő, kitől három vármegye aranyíiatalságának legkiválóbb tagjai hiába könyörögtek viszontszerelmet, beleszeressen Fenyér doktorba. Az alacsony származású, kórházi főorvosba, kinek orvosa diplomáján, energikus föllépésén és férfias szépségén leivül semmije sem volt. Pedig Vallovits Giza téuyleg, a magára oktroált látszólagos ellenszenv dacára, melegen érdeklődött a fiatal orvos iránt. Neki is imponált Fenyér férfias nyíltsága, elegáns megjelenése s a nőkkel szemben alkalmazott „válogatott gorombaságai," illetve találó és Őszinte célzásai. Giza maga sem vette észre, hogy az érdeklődés helyett, lassan, váratlanul egy mélyebb érzés lopódzik szivébe. A megyeház dísztermének fölavató estélyen ébredt Giza szerelmének teljes tudatára. Keresve-kereste Fenyér doktor társaságát, szeretetreméltóságáuak és szépségének minden varázsával igyekezett őt egész estén maga mellé láncolni. Lelkének minden büszkesége, kneérsága, szeszélyes idegességének apró föl-föllobbanása, mind elolvadt, semmivé lett Fenyér kék szemének meleg sugarában. A gardedámok halkan suttogják egymás között. — Ugylátszik a professzor is belebolondult a jégkirálynőbe. Giza enyelgő hangon kérdi Fenyértől. — Még mindig föntartja múltkori állítását? Csakugyan nem csókolna kezet olyan leáuynak, aki lovagol ? — Nem. — És tényleg nem tudna tisztességes hangou beszélni olyan leánnyal, a kiről tudja, hogy cigarettáz ? — Nem. — Még akkor sem, ha az a leánv i'n volnék. Giza remegve hangsúlyozza az én szót. Szemei mély várakozással pillantatlak a doktor szemeibe. Fenyér nyugodt hangon reagál. — Akkor sem. Valami, eddig ismeretlen, fájó, gyötrő szégyenérzet nyillalik a büszke leány szivébe. Erőt vesz magán s gúnyolódásra fordítja a dolgot. a egy alázatos és vasalja ruháit, a szinházat csak és mindig férje — Szóval, a doktor úr nö'ic asszony, a ki maga varrja, mossa A ki soha regényt nem olvas, hírből ismeri, a ki mindenben parancsszavára hallgat, a ki még akkor is megcsókolja ura kezét, ha az korbácsilléssel traktálja őt — — — — csókok helyett. Feuyér őszinte csodálattal néz a kipirult arozú Gizára, ki heves föliudulásábau szebb volt, mint valaha. — Egy kissé elvetette a sulykot Gizii nagysád, de majd visszahozom. Szerintem az igazi nőideál alázatos ugyan, de e mellett okos, ötletes és kedves, s e tulajdonságokkal ő is imponál uráliak. Nem mossa és vasalja maga a ruháit, de nem is fecsérli az idejét haszontalan francia regények olvasásával, lovaglással, cigareltázással és egyéb a nőiesség rovására szolgáló dolgokkal. Szerény, engedelmes és szelid lelkületű, kinek minden érzése föllázadna az ellen, hogy három vármegye fiatalságával kacérkodjék. Giza szivét újból megkapja az iménti lealázó szégyenérzet. Hisz mikor Fenyér olyan hévvel jellemezte nőideálját, ugyanakkor Giza lelkületének éppen ellentétét dicsőitette. A három vármegye fiatalságával kacérkodás pedig olyan éles célzás, olyan megbántás volt, hogy Giza sápadt arccal bámult a beszélőre. Halkan mormolja összeszorított fogai között. — Vájjon én sülyedtem-e annyira, avagy a dok-