Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-03-04

H uszonhetedik év. 9. szám. 1900. március 4. PAPAI Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlöny t'e. Megjelenik minoen vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór uLca 8ni> Kiadóhivatal: (roldberpt Gyula papirkereskedése, Kfítéc. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dlj?.k a lap ki a d ó hivatal á hoz k ii 1 d e n d ő k. A lap ára: Egész évre lá kor., félévre (i kor., negyedévre 3 kor. Alakuló közgyűlés. A vármegye alispánja értesítette városunk polgármesterét, hogy az új képviselőtest ülettel ti/, alakuló közgyűlést f. hó 19-én ftm;-i megtartani. Magában véve jelentéktelen momentn.t-mik látszik, hogy az új erőkkel felfrissít - tt képviselőtestületben az új tagok man(lii'imiait igazolják s hogy a különböző bizi-;í-ágok tagjait ugyanekkor megválasztják. (' -k ha igazán tudatában vagyunk annak, ]n.-v mi jelentősége vau a képviselői man(l.ítumnak és megértjük a bizottságok font«> s.ígát, akkor fogjuk a megalakulást ünii>!-él\es és jelentős aktusnak tartani. Az a mandátum, melyet a közbizalom atl'ii a városi képviselők kezelje s mely e k-""::yülésen érvényesül először, nagy kötele.-.- ''aet ró tulajdonosára. Azt a kötelessége;, hogy a városra, a város vagyonára, li nullására úgy ügyeljen, de sőt még jobban, mint saját magára, a saját maga vagyonára és boldogulására. S mint saját ii'i.'iben is tevékeny éberség biztosíthatja c -ipán a sikert, az eredményt, akképen ne it-.-ije el, hogy a közügyek terén is első :>". éberség, a kötelességteljesítés. Nem beszélünk most. arról, hogy a iifiitban hogy teljesítette a képviselőtestü1' :i tagok egy része kötelességét. Nem szólunk arról, hogy olyan határozatokat, melyek meghozatalához a képviselőtestületi tagok kétharmad részének jelenléte vok szükséges, sohasem lehetett az első gyűlésen meghozni. Meghozták a harmadik gyűlésen, mikor a kétharmad rész jelenléte nem kívántatott s meghozta a képviselőtestület egyharmad része, vagy ennél is kevesebb, így esett azután meg, hogy rólunk határozhattak nélkülünk, de ennek magunk voltunk okai. Munkát, ernyedetlen és kitartó munkát, hazafiasságtól, szabadelvüségtől és a város felvirágoztatásának mindent háttérije szorító érzetétől áthatott munkát várunk a képviselőtestülettől. Mennyi anyag vár feldolgozásra, mennyi terv kivitelre, mennyi óhaj érvényesítésre, eleget emlegettük. Itt még csak azt a rendkívüli fontosságot akarjuk felemlíteni, ami mindebben a bizottságokra vár. A közgyűlés elé kerülő ügyek ugyanis kell, hogy rendesen előkészítve kerüljenek oda. Keresztül mennek azért először a bizottságok szakszerű felülbírálásán és átdolgozásán. E bizottságokat nem érheti többé a hajdani vád. Hajdan méltán vethették szemünkre, hogy amely ügyet a bizottsághoz utasítottak, azt a megsemmisülés hónába küldöttek, honnan nincsen visszatérés. Mióta az áj érát éljük, az agilitás és munkakedv éráját, azóta e bizottságok is mintegy megújhodtak s a város munkájának legfontosabb szerveivé váltak. Az új képviselőtestület jól válassza meg tehát azokat, kiket bizottsági tisztségre méltat. Xe tartsa, közönyösnek, hogy az előkészítés munkáját kik végzik, válogassa meg őket jól: saját munkáját könynyíti meg evvel. Közvetlenül az alakulás után rész 'eh-* tisztújítás kötelessége hárul a képviselőtestületre. Kern tekintélyes tisztviselői állásokat kell ugyan betölteni, de azért a képviselőtestületnek teljes körültekintéssel kell eljárnia, amikor a gyámi nyilvántartási és pénztári tiszti állást betölti. Nem szabad elfelednie, hogy a közigazgatási gépezetének működését a legkisebb csavar vagy rugó hitványsága is megbéníthatja. Válasszon azért oly tisztviselőket, kiknek képességégéről és szorgalmáról eddig is megbizonyosodott, érvényesítse lehetőleg a fokozatos előléptetés elvét. A megalakulás és tisztújítás ünnepiesebb aktusai után rövid pár nap múlva megkezdődik a képviselőtestület hétköznapi munkája. A 213-ikára kitűzött gyűlés sok olyan tárgyat fog felölelni, melyeknek helyes és bölcs elintézésével az új képviselőtestület hamarosan bizonyságot tehet arról, hogy hivatásának magaslatán áll. T A R C A. ŐSSZEL. (Lamartine

) i'" erdő, melyen még néhány kis lomb zöldéi, i'i hervadt pagonyban sárguló levelek, ii végső szép napok, mikor gyászmezt ölt fel A láj, úgy elnézlek, búmhoz ti illetek. Lelkem száll az ábránd ösvényén keresztül ; I'IÍV el-elmerengek még ma utoljára ; A sáppatag napfény alig-alig rezdül, Alig hat hozzám az erdő homályába. Ősszel . . . ősszel, mikor kihal a természet, Fátyolozott arcán lelkem több bájt talál : Tán barát búcsúja, mosolygó igézet Az ajkról, mit lezár örökre a halál. S én is, mikor immár féllábam a sírba, Visszafordulok még s sóvárogva nézem, Reménységbe veszett napjaimon sírva Az édes örömet, miben nem volt részem. Te föld, te nap, te völgy, kedves szép természet! Ertetek egy könyűt ejtek a sírszélen. — A táj illatárban, fényben újra é'ed S oly édes a napfény haldokló szemében.! Szeretném fenékig ürítni kelyhemet, Moly édes örömmel s ürömmel volt telve; E pohármik, melyből kiittam éltemet, Fenekén tán maradt a méznek egy cseppje. Hátha a jövendő meg, még egy örömben Részelteti lelkem, mely csüggeteg, árva, Hátha van egy lélek a nagy népözönben, Ki megérti lelkem és felel szavára. A hulló virág is illatát od' adja A szellőnek, napnak vég^'í köszöntésre : Lelkem is, majd, ha az utolsót sóhajtja, Mint bánatos, zsongó dallam száll a légbe. Franciából t'ord. Czeglcdi Sándor. Halottamnak. — A «Pápai Lapok» eredeti tárcája. — Irta: Halmi Bódog. 1. Xcm sokára virágos lessz a lakásod, anyám ; fiatal természet csókja hiút verőfényt a rögre, mely elföd, elfödi az ón eletemet. Mosolyomnak, szerelmemnek édes temetője, te rideg sír, egy pár nap múlva felengedsz. Fehér virágot hintünk reá, harmatos ifjú virágot, nem mi, hanem idegen emberek; a mi gyászunk sötét, fekete, emberi, vad. Telve van gyűlölettel, fájdalommal minden iránt, a mit az elet ád. Idegen emberek kezében a virágok közönyösek, hidegek, tiszták maradnak, de a mi kezünkben vergődő vonaglásban torzulnak össze a szirmok, remegő kezünk érintésére széthull a formájuk. Pedig a te lakásod derült, szép tiszta legyen. Hisz úgy szeretted a derűt. A harmónia voit az ideálod, a tömegek harca, mozgása megreszkettette beteg szivedet. Régen nem voltam nálad, lehet két hónapja egy fergetogtéple januári délelőtt, könnytől veres, fájdalomtól eltorzult arccal mentein ki hozzád, rohantam futva, a fergeteg arcomba fújta a havat, siettem hozzád. Kiértem - - a temetőbe. - Az úr komoran nézett reám, — aztán szólt: „Xe menjen be, ez bűn, nem szabad így nézni a halottra, zokogva sirva - - forduljon vissza." — Félre toltam azt az az embert ós futottam előre a fehér mezőn, melynek buekás hódombjaiba süppedt a lábam, és a hótömeg házolt magával a mélybe, az örvénybe, az örök csend karjába, mintha a meghalt lelkek vonzódtak volna hozzám és suttognának halkan: Közibcnk való vagy, jer hozzánk, és az összetorlódott hó ezüst pikkelyei, mint szirén szemek csábítottak, vontak. De megszólalt a test, — kínos metsző fájdalmat éreztem, az életösztön követelte jogát, mely