Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-02-18

PAPAI LAPOK. 3. A lottó-játékhoz hasonlít a kivándorlás kórja, csakhogy itt a kockázat nem pár hatosban, hanem az egész életben áll és a siker esélye körülbelü 1 egyenlő. A magyar faj, őszintén szólva, nembir simuló képességgel, nem bir azzal az intelligenciával, hogy teljesen idegen környezetben reusszálna, különösen nem pedig ipari foglalkozás terére lépve, melyre predesztiuálva különben sincsen természettől fogva. íve feledjük el, hogy Magyarország első sorban agrár állam, népének ideálja, reménye és kin(\.(> a földhöz" fűződik, egyik legnagyobb bűne volt századok óta a röghöz való ragaszkodás, az ipari iiijrlalkozásnak meg csak csirái vannak elhintve nálunk, erdeti magyar ipar, amelynek kvalitása az, hogy magyar, meg egyáltalán nem létezik. Hogy konkurrálbatna tehát az a teljesen tapasztalatlan, nyelvismeretekkel és rutinnal nem bíró !•,agyar ember azokkal az agilis, forrongó, munka't kereső milliókkal, akik fel vannak szerelve mindazokkal a szellemi és anyagi tulajdonokkal, lüikct az új világ kivan. Ezek jutottak eszünkbe, midőn főszolgabmínk körlevelét olvastuk és megjelent előttünk a valósa'g borzadályos képe, melyre az ábrándok e-illogó álma után ébred a „kincskereső." Xe menjetek el e földről, hová szivetek füz, •.: ert csak itt van számotokra: jövő, szeretet, "'•ldugság! Folioián. Ipartestületek értekezlete. A győri kereskedelmi és iparkamara, a l-:< rcskedelcmügyi miniszter felhívására, a múlt ÍV. végén értekezletre hivta össze a kerület terü't'ü'n létező ipartestületeket, hogy a minisztérium á'tal megállapított következő kérdéseket vitásak meg: 1. Kielégítő-e az ipartörvénynek az í

pariert ü letek szervezésére vonatkozó intézkedést;? J. Képesített iparosokra, szorítkozzek-e az ipar• stület vagy az iparosok egyetemére? 3. Kötc!••/«'» Iegyen-e az ipartestületek szervezése? 4. A :. ai hatáskörben kielégítő-e a testületek mííkö'.M'? Az iparfejlesztés terén való működés az ő feladatuk közé sorozható-e s ha igen; mennyiben? .">. Szükséges-e hatáskörük kiszélesbbítése és mi Ív irányban ? u\ Mily hatósági teendők volnának még hatáskörükbe utalandók ? 7. Az Ipartestületek az iparoktatás ügyének szolgálatában. 8. Az Ipartestületek és a szövetkezeti ügy. 9. Az Ipartestületek és a munkaközvetítés ellátása. 10. Az Ipartestületek a munkás humanizmus terén. 11. Ipartestületi intézmények. 12. Az Ipartestületek és a Kamarák között való kapocs kérdése. Az értekezlet elnöke Schlichter Lajos, a kamara iparosztályának elnöke, előadója Száuay Gyula titkár volt s .rajta a pápai ipartestület részéről Ilujnóczky Béla elnök, Nagy Károly jegyző és Bőlun Hamu előljárósági tag vettek részt. Lefolyásáról részletesen beszámol az a jegyzőkönyv, melyet a hét folyamán küldött meg nekünk a kamara elnöksége s melynek fontosabb adatait íme itt közöljük : Schlichter Lajos, a kamara iparosztályáuak elnöke, melegen üdvözli az ipartestületek megjelent képviselőit. Az összes iparosok érdekében — úgymond — jöttünk össze cz értekezletre, hogy tanácskozzunk a felett, hogy miként segítsünk az iparosok helyzetén. Xeni könnyű a feladat, mely előttünk áll, mert az iparosok helyzete válságos. A kormány, mely e sanyargatott állapotot felismerve, ügyeimét a helyzet javítására fordította, nemes intenciókat követ, iparkodjunk e kezdeményezést felhasználni, azt javunkra fordítani s javaslatainkat az ipartestületek hatáskörének fejlesztése és kiterjesztése kérdésében a megvalósíthatóság szemmel tartása mellett előterjeszteni. Midőn ezzel az ülést megnyitja, egyúttal Jelkéri a megjelenteket, hogy a tárgyalás anyagát tárgyilagosan s szenvedélyesség nélkül vitassák meg. A vita alapjául a minisztérium kérdő pontjain kívül a győri ipartestületnek Rumy Sándor által előterjesztett javaslatai szolgáltak. A napirend I—3. pontjaira nézve az értekezlet hosszabb vita után így határozott : „Az ipartörvénynek az ipartestületek szervezésére vonatkozó intézkedéseit a kamarai értekezlet nem tartja kielégítőitek, hanem szükségesnek tartja, hogy az ipartestületekbe való belépés kötelezővé váljék azokra nézve, kik kézműves természetű oly iparágat (íznek, melynek elsajátításához tanoncidő eltöltése szükséges. — Az ipartörvénynek az az intézkedése, mely az ipartestületek megalakítását az iparosok számához s menni a hajó orrához. Onnan a nagy láncos vasmacskát a csolnaklia eresztik, amely nehéz súlyától szinte felbillen. Ezután pedig két kézre fogja ám minden ember az evezőt és bármenm irc fáradt is, itten engedni nem szabad és megállni sem szabad a vasmacskával. Csak azt vinni előre, jó előre, ameddig a kötél engedi, akkor neki áll mind és kilökik a ladikból. Lezuhan a vizbe a macska, az emberek pedig mennek vissza a hajóra a kötéllel, hogy megkezdjék a gugorázást. Minden hajó orrában, mindjárt a bőgő mögött áll egy deréknyi vastag derékig érő oszlop, látszólag csak azért, hogy legyen mibe belebotlani. Ez a gugora. A lej in egy rud jár keresztül. Hogy a macskától hozott kötél végét rákötötték a gugorára, keresztüldugják rajta a rudat és mindenki belekapaszkodik. Hajtják. Lassan, csikorogva íbrog a gugora, s amint tekerődzik rá a kötél, halad előre a hajó. A viz ellen való tchervontatásnak í'égi hirtangos szerszámja ez, még a lassan járj, tovább érsz világból. Magamagát hajtja így föl a liajó egész odáig, ahol a macska el van vetve. De itt megint nincsen pihenés. Megint ladikba kell ugrani, bogy hasonló módon, miként az előbb, vigyék előre a másik vasmacskát. El is viszik levetik ós visszahozván a kötelet, most az kerül a gugorára. Most más munka jön. Az első macska kötelét a macskahuzó gépre vetik, hogy fölvonják a viz fenekéről a nehéz vasat, amely kéfc körmével mélyen belekapaszkodott. Ezért is macska a neve. Mikor macskát kerget a gyerek és a macska fára szalad, de a gyerek eléri és leakarja venni onnan, a macska oly erősen fogja a lát, hogy csak úgy lehet levenni onnan, ha körme alatt a faháncs kiszakad. A vasmacska is oly erővel kapaszkodik a viz fenekébe és főlhuzásához nagy erei kívántatik, mert éppen nem enged ; van eset rá, hogy egyik ága beletörik a földbe, s ott marad a fenekén. Hajtják emberek a vasgép forgatóját, de nagyon nehezen megy és lassan, ami megismers/.ik az ütköző' vas csattogásáról. Meg is állnak pihenni. Szélpál Mihály belefáradva a nagy munkába, köhögni kezd. — Beteg kend ? — mondja neki Várakozó János. — Már miért ? — kérdezi Szélpál — Hat, hogy köhög kend. — Köhög, köhög. — Ismétli Szélpál. — Eleven embör szokott köhögni nem a holt. Ez igaz. Ennélfogva újból hajtják most a vasat, a macska a kötéllel már egészen a hajó orra alá került, no most mindjárt emelődik a nyelénél fogva. Egyszerre sebeseu csattog az ütköző vas, kijött a földből a macska. A hajót azonnal megkapja a viz sodra és viszi lefelé. De tartja az első macskára vetett kötelet a gugora — Jézus és Mihály arkangyal! benue feledték a gugorábau a rudat. — Bukj le! — kiáltja a kormányos bizonyos Báró István nevezetű, de hiába. Nem bukott le Szólpál, mert épen köhögött. Ahogy meg2

/

3-ának hozzájárulásához köti, megváltoztatandó volna s az ipartestületek megalakítása, tekintet nélkül az iparosok számára és akaratára, országszerte kötelezővé váljék olyíbrmán, bogy amenynyiben egyes községekben az iparosok csekély száma miatt az ipartestület megalakítható volna, több község iparosaira kiterjedőleg járási vagy kerületi ipartestületek szeryczeudők." Az ipartestületek hatáskörének kibővítése és működésük hatásosabbá tétele kérdésében, mely a napirend -í—<á. pontjaira ki, az értekezlet túlnyomó többséggel a következő határozatot hozta: „Az ipartestületek hatásköre a kolozsvári ipartestületi országos ülésén Dóczy Ecreuc és Doil Jenő által előterjesztett javaslatok szellemében kiterjesztendő oly irányban, hogy az iparosok testületi belélctérc, továbbá a munkaadók, segédmunkások és tanoncok közt felmerülő panaszokra vonatkozó minden ügy érdemleges elbírálása és elintézése az ipartestületekre rubáztassék. Az ipartestületek hatásköre kibővitendő olyíbrmán, hogy véleményező fórummá tétessék az iparbejelentések és megszüntetések kérdésében, felügyeleti joggal rubáztassék fel a tanonc-iskoláknál, befolyna a tanonc-iskolái bizottság megalakítására a tagok felének megválasztásával. Az ipartestületek anyagi erejük gyarapítása céljából íelhatalmazandók volnának, hogy különböző hivatalos funkciók elvégzéséért (tanonc-szerződés kötése, felszabadítás stb.] bizonyos illetékeket szedhessenek, melyeknek maximuma szabályreudeletileg állapíttatnék meg. Az illető város vagy megye, mely az által, hogy az ipartestület a hatósági teendők egy részét ellátja, tetemes költséget takarít meg, évi segéllyel kártalanítsa a testületet. Iparjogosítványt csak tanult, szakképzett iparos nyerhessen és pedig kizárólag a saját kitanul' iparának gyakorlására. Nem tanult iparosok, képesített üzletvezető alkalmazása mellett se űzhessenek önállóan ipart. Az ipari kontárkodás ellenőrzése és eltiltása az ipartestületek hatáskörébe utaltassék." A munkaközvetítés és muukás-humauizmus kérdésében, mely a napirend í>—11. pontjait öleli fel, ckkép határoztak: „Az értekezlet szükségesnek tartja, hogy az ipari munkaközvetítés az ipartestületek utján országosan szerveztessék s ezt, valamint az intézakadt az első macska kötelén a hajó, hirtelen esikorogva fordul a súly alatt egyet a gugora és nyakszirten csapta Szélpált a rud olykép, hogy a bakhoz esett, onnan lefordult és hogy az igazat megvalljuk, többé most már csakugyan nem köhögött. Még csak egymásra tekinteni som érnek rá az emberek, mert el kell kapni a gugora rúdját, s csak mikor ezt megakasztották, fordulhatnak a testhez. Kívülről nincs semmi baja, csak a nyaka van eltörve : — már Szélpál ezentúl fölfelé nem hajózik sohasem. Csak lefelé még egyszer, utoljára most, hogy ladikba teszik, s a hallgatag vizén viszi egy hajóslegény hazafelé. A többi nézi, míg el nem tűnnek a kanyarodóuál a füzesek alatt, azután újból a gugorához fognak, sóhajtván mindenik. Egy mázsával könnyebb a hajó (mert nyomott annyit a nagy csontjaival Szélpál) és mégis nehezebb. Persze, hiányzik Szélpál két erős karja a hajón. Hát még otthon, a kis családnál ? A viz nekifeküdt a hajónak, az emberek a gugorarudhoz nyúlnak és hajtják a gugorafc szótlan. A messzi partról Stévó bebámul, kiabál is valamit, de szavát érteni nem lehet. Pedig egyre jelez : — Haó ! héj 1 Egy idő múlva azt mondja a kormányos: — Ugyan, hogy nem gyógyul be a szája.