Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-12-30

Kik Írtak lapunkba 1900-ban? A közigazgatási eljárás egyszerűsítése. Alapi Gyula (Komárom), dr. Antal Géza. Babay Kálmán (Keresztes), Barthalos István, Baráth Ferenc, Bauer Antal (Budapest), Báródi Géza, Báttaszéky Lajos, Bogdán Viktor (Pécs), Borsos István, Buday László. Czeglédy Sándor, Császár Elemér (Budapest), Csokuyay Károly, Csomasz Dezső', Cyclamen. Deák Géza. Erdélyi Zoltán (Nagyvárad). Faragó János, Fürst Sáudor. Gátby Zoltán. Halmi Bódog, Hanauer Zoltán, Hannos Zoltán, dr. Hegedűs Lóránt (Budapest), Iiervay Frigyes (Budapest), dr. Hirsch Vilmos, dr. HofFner Sáudor. Ignota, Ilma. Kemenczky Lajos, dr. Kende Ádám, Kis Ernő, Kiss Móric, Koháuyi Gyula (Kolozsvár) dr. Koritschoner Lipót, Körmendy Béla, dr. Kőrös Endre, dr. Kőrös Márton (Budapest), Kriszt Jenő. Dr. Lampérth Géza (Budapest), dr. Lőwy László, Luk a Károly. K. Mártonify Imre, Mikolth, Mészáros Károly, Mohácsy Lajos, Myra. Nagy Gabriella, Nagy Iván (Veszprém). Dr. Övári Fereuc (Veszprém), Ötvös Vilmos (Budapesti. Pakots József (Budapest), Papp Sándor (Veszprém), Pásztor Árpád (Budapest), Paur Ödön (Veszprém). Dr. líeehnitz Ede, I. Keé János (Bódé), Reéz Pál (Szombathely), líegó'czy Győző (Székesfejérvár), Képay Dániel, Ilhapsodia, Hóna Béla (Budapest), Iludnyán.-zky Gyula (Budapest). Dr. Sándor Aladár (Budapest) dr. Sebestyén Károly (Budapest), Soos Lajos, Stumpf Katinka (Győr), Sulyok József ;Budapest), Steiuberger Lipót, V. Szabó István, Szávay Gyula (Győr), Székely Emil t Budape.-t), Szeutgyörgyi Sándor, Szeredai Leó iBudape.-t), Székely Istváu, Szomaházy István (Budapesti, Szulter Dániel. Tábori Róbert (Budapest), Tömörkény István (Budapest). Dr. báró Úehritz Emil (Veszprém). Várady Ödön, Vázsonyi Vilmos (Budapest), dr. Weltner Sándor. Ezen fontos ügyben a belügyminiszter javaslattételre hivta fel a városi és vármegyei főispánokat. A mi főispánunk: dr. Fenyvessy Fereuc a javaslat megállapítása céljából f. hó 17-én tartotta meg Veszprémben a tisztviselő értekezletet, melyen Kolossoáry József alispán, 'fakách Ádám árvaszéki elnök, Csapó Kálmán tiszti ügyész, Koller Sáudor f'ójegyző és a többi közpouti tisztviselőkön és a városi polgármestereken, valamint a járási főszolgabirákou kivül a pénzügyigazgatóság is képviselve volt. A főispán a teljes számban megjelent tisztviselők meleg üdvözlete után a jegyzői teendőkre dr. báró Uchtritz Emil főispáni titkárt, előadóul pedig Bélák Lajos pápai főszolgabírót, mint a legfiatalabb főbírót kérte fel. Bélák főszolgabírónak nagy szakavatotságra valló és a legkisebb részletekre is kiterjedő, alapos referálása alapján, Kolossváry alispán, Takách árvaszéki elnök és Kenessey Miklós főszolgabíró stb. többszöri hozzászólásai után az értekezlet megszerkesztette javaslatát a közigazgatási eljárás egyszerűsítése tárgyában. A javaslat főbb pontjai a következők : 1. Kihágási eljárást illetőleg javasolja az értekezlet, hogy a 3f>—-10 törvényben és a temérdek miniszteri és helyhatósági szabályrendeletben külön-külön kihágásnak minősített esetekről vagy egy uj kihágási büntető törvénykönyv alkottassák, vaoy azok legalább egybegyűjtessenek és jogialtassanak. Az eljárás valamennyi kihágási ügyben egy forma legyen és az eddig, kihágási nemek szerint vezetett 11—14 nyilvántartás és ugyanannyi pénz napló helyett csak 1 — 1 ilyen vezetessék. A pénzbüntetések pedig valamennyi kihágási esetnél egy alapra fordíttassanak, a mai napig fenálló 10 — 15 féle alap helyett. Kihágási ügyekben a községi bíráskodás megszüntettessék; és I-ső foku forum a rendőrkapitány, vagy főszolgabíró, II. fokú az alispáu és III. fokú a szakminiszter legyen (bár az értekezlet célszerűbbnek találná, ha III. fokú fórumul a közigazgatási bizottság állapíttatnék meg.); a felebbezési batáridő 8 nap legyen és minden kihágási ügyben a 4 korona erejéiií terjedő pénzbüntetést kiszabott I-sŐ fokú, a 20 korona erejéig kirótt 11-od fokú és két egybehangzó Ítéletet meg felebbezni ne lehessen. 2. (.'Iieque és clearingforgalomnak a közpénzek továbbítására leendő behozatala tárgyában az értekezlet a javaslat kidolgozására a központi tisztviselő kart kérte fel. 3. Időszaki jelentések, kimutatások, nyilvántartások közül csak a feltétlenül szükségesek küldessenek be a felettes hatósághoz; havonként 23 ilyeu jelentésnek stb. felterjesztése lenne mellőzhető, a nemleges jelentések pedig egyáltalában mellőzendők voluának nyomozásoknál, körözéseknél, a „Hiv. Közlöuy" utján közzétett körrendeletek, szabályrendeletek és közérdekű határozatok kihirdetésénél. 4. Átiratoknál, jelentéseinél mindeu felesleges udvariassági kitétel és munka kerülendő úgy azonban, hogy ez által az ügj'' lényege mitse szenvedjen. Átirat, jelentés elmaradhat a kézbesítési ivek visszaküldésénél, pénzeknek utalványon beküldésénél (a szelvényre tett feljegyzés folytán) és minden o!y ügynek ekszpediálásánál, melyekből azok elintézése teljesen kitűnik, és az illető hatóságnak semmi külön megjegyzem valója nincs. 5. Közvetlenség behozatala miuden téren. Úgy az ügyiratok, mint a pénzek közvetlen azou hatósághoz küldessenek, melyek azokban érdemileg eljárni tartoznak. Igy az I-sŐ fokú közigazgatási hatóságok (szolgabiróságok stb.) megszabadulnának a mostani közvetítő és postahivatali, ekszpediáló munkáktól. Célszerű lenne, ha a katonai parancsnokságok a sok behívó-jegyet, véti vekkel, az illető behivottak tartózkodási helye elöljáróságához küldenék közvetleu és nem az illetőség tekintetében nyilvántartó közig, hatóságokhoz; természetesen a behivójegyekuek az illető közig, tisztviselő által aláírása, keltezése és lebélyegezése is mellőzendő lenne. ü. Szóbeliség minél inkább érvényre juttatása. A telefonhálózat behozatala nélkül ez nem is képzelhető. Kiszámíthatlauok az előnyei a vagyon,személy- és élet biztonságra nézve. — A nálunk már életbeléptetett községi ellenőrzési napló is kitűnő szolgálatot tesz. (De be kelleue hozni még a panasz jegyzőkönyveket is, melyekbe a felek panaszai és tárgyalások eredményei a legrövidebben lennének bevezetendők.) Valamint módot kellene nyújtani a főszolgabíróknak, magasabb utiátaláuy dotációval, arra, bogy községeikben lehetőleg hónaponként 1— 2-szer megjelenhessenek és a helyszínén intézhessenek el egyes ügyeket, és meghallgathassák egyesek panaszait, sérelmeit stb. 7. Marhaleveleket, melyeket eddig az adóhivatali nyugtákra, az alispáni hivatalok, és a ludászati jegyeket, melyeket meg a főszolgabirák szolgáltattak ki, az adóhivatalok kezeljék ezentúl. A tankötelesek összeírása a tanítók állal 1—1 és az ebadó összeírás a jegyzők által 2—2 példányban készíttessék el; az állami anyakönyvek H-od példányai a onnan le. (>, mily boldog volt. De hát az álom nem tart soká. Kora estétől, mikor törődött teste lenyugodott szalmás ágyára, korán reggelig, mikor újból húzni kellett az élet igáját. Ez az álom, csak álomnak maradt azonban. Esztendőkön át csak ott árulgatott a puszta íöldön, egy bizonytalan színű nagy kendőre rakva ki a holmiját. Nagyon jó szive volt és becsületes lelke. Ugy adta a portékáját, ahogy kérték, s amikor egyszer egy paraszt asszonytól, aki nem is alkudott, pár fillérrel többet talált kérni, nagyon a lelkiismeretére vette s soha sem tudott többet ennek az asszonynak a nzeme közé nézni, ha össze találkozott vele. Pedig hát azt a néhány fillért is csak azért vette el, mert otthon a folesége már hónapok óta nehéz betegen feküdt s sok kellett az orvosságra. Igy hát nem is tehetett szert soha ponyvás sátorra és olyan cifra betűs h'rmára. Nagyon csekélyke helyen megfért ott a piacon. Az út széléu, egy árok mellett árulgatott. Csöndes hallgatagsággal rakosgatta csekély értékű holmiját ide-oda. Senkit meg nem szólított s nem dicsérgette nyakra-főre, amit eladott és az árát is oly szelid és félős hangon kérte, mintha mindig attól rettegne, hogy megharagusznak érette. Igy árulgatott évről-évre és tartotta fenn családját ebből a kevéske keresményből. Nem panaszkodott, meg volt elégedve azzal, amit szerzett és bálát adott az Istennek, bogy nyomorék létére kenyeret tudott keresni. De volt egy nagy gyönyörűsége, egyetlen öröme, melyben föltalálta boldogságát ő is, melyben kárpótolva találta magát minden uyomoruságáórt, amelyért küzdött, amelyért fáradt s fáradságát uem érezte. A jó Eg úgy akarta, hogy egy napon kis angyal repüljöu be nyomorúságos viskójába. Micsoda fényesség derengett szét egyszerre a földes padlóju szobában, ahogy berepült. Kis lányka volt. Ettől kezdve elfelejtette a nyomorékságát; nem gondolt többé a ponyvás sátorra és a nagy betűs firmára és nagyon örült az életnek. A leány nőtt-uőtt. Szép volt nagyon, úgy hogy maga az apja is csodálattal bámulta, gondolván az ő nyomorékságára és rútságára. De hát ki fürkészheti az Isten dolgait s ki keresheti az okokat? amikor ő szent felségének úgy tetszett, bogy angyalai közül egyett leküldjöu az égből, az ő nyomorúságos életének terhét elviselhetővé tenni és nyomorékságának vigasztalására. Mert bizonyára ami onnan felülről jön, abba bele kell nyugodjék a gyarló ember, akár jó, akár rossz legyen is az. Az évek teltek azonközben. A hűséges aszszony, ki megosztotta vele az élet terhét, ki részt vett örömében, aki talán soha nem álmodott szerelméről, de urának hű társa volt, itt hagyta a földet s bizonyára az égbe szállott a jó asszony. Most már az anya szeretetét is pótolni kellett s kétszeresen imádta a szegény nyomorék, a leányát. Annak élt csupáu s ami azonkívül földi dolog volt a világon, az nem létezett reá nézve. II. Egy otrombára faragott fakereszt állott az út szélén, az árok mellett. Krisztus alakja rajta pléhből való volt s a festés bizonyára valami kontár mázoló munkája. A kereszt maga félre dűlve s bár várni lehetett minden pillanatban, hogy végig dűl a földön, évek hosszú során át úgy maradt. Mindez nem volt akadály arra, hogy az oláh paraszt mozeárágyunyi kucsmáját és a biharmegyei kondás, zsíros, széles karimájú kalapját, le ne vegye a kereszt előtt, arra menvén. Csodálattal látta ezt mindig a szegény töpörödött, nyomorék zsidó, akinek majdnem a kereszt tövében volt kirakva a holmija. S bár messzi távolban volt tőle, hogy a legcsekélyebb fogalma is legyen arról a nagy és megható tragédiáról, mely lejátszódott Krisztusnak keresztre feszítésével s az ő kicsiny látkörét nem zavarta az emberiség történetének sok más tragédiája sem, mégis sokszor eltűnődött rajta, bogy mekkora hatalma vau im' e félig elkorhadt keresztnek, hogy az emberek leveszik előtte a kalapjukat. S szinte restelte, hogy az a kereszt oly görbén áll s