Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-12-30

PÁPAI LAPOK. 3. szolgabiróság mellőzésével, közvetlen az alispánhoz küldessenek he. 8. Adókivetés egyszerüsittessék. (A jegyzőket kellene ettől felmenteni és ezen munkálatokat a péuzügyigazgatóság ügykörébe utalni). A megyei 2>ótadóh kivetésére nézve kimondta az értekezlet, hogy azok (a katona-beszállásolási pótadó kivételével) összesített százalékban vettessenek ki és egy összegben és lnjtsromban Írassanak elő és kezeltessenek. 9. Pénzkezelés minden községben egyforma legyen ; a számadások, naplök egyöntetű minták után készitett nyomtatványokon vezettessenek. — Ujabb szolgabírói állások helyeit járási számvevői állások rendszeresittessenek. A járási számvevő vezetné a szolgabiróságoknál az összes pénzkezelési nyilvántartásokat és naplókat, helyszínén ellenőrizné a községek pénzkezelését, átvizsgálná a községi összes számadásokat, költségvetéseket, egyeztetné és záradékolná a községek összes pótadó főkönyveit és beszedési napijegyzékeit, stb. Fent elősorolt mindazon intézkedések, melyek az nlispán, vagy a főszolgabíró határkörébe vágnak és felsőbb jóváhagyást nem igényelnek, l'Jül. évi január hó elsejével életbe lépnek. —d— A Leányegyesület müvészestéje. — 19UÜ. dec. l

2(!-áu. — Ha valójában volna szerencse is a világon, akkor azt kellene mondanunk, hogy a Pápai Önképző Leányegyesületet nagy szerencse kiséri a működésében. De mert a szerencse egyetlen megnyilvánulásának joggal csak a rosszindulatú főnyereményeket tarthatjuk, ezért a szerencsét inkább gyűjtőfogalomnak kell tartanunk : az ügyesség, életrevalóság és ötletesség g) üjtőfogalmának. Ez a gyűjtőfogalom mindig megnyilvánul, valahányszor a leányegyesület a nyilvánosság elé lép, sőt megnyilvánul már akkor, amikor hangversenyeinek a műsorát egybeállítja. Vau valami rejtelmes erő abban, bogy ez az egyesület hogy meg tud nyerni bárkit is a saját céljaira, s ha immár az ország fővárosában alig talált kiválóbb nevü írót, aki már ne ült volna az egyesület felolvasó asztala előtt, úgy átlátogatott a szomszédos Győr városba és elhozta neküuk Szávay Gyulát, a kitűnő poétát és szellemes újságírót s dr. í njdu Emilt, a lenyes tehetségű hegedűvirtuózt. A két kiváló vendég érkezése elé nagy várakozással tekintettünk, de a várakozásainkat az ü szeretetreméltó jelenlétük és magas szinvoualu művészi hatásokat keltő előadásuk messze felülmúlta. Kettőjükön kívül volt még egy harmadik vendége is a szerdai művészestnek : Szuner Tera úrhölgy, a budapesti zeneakadémia kiváló tehetségű növendéke. A műsor első pontjaként játszotta el zongorán Mendelsohn „Rondo capricciot-o"-ját és játékába belevitte a fiatal művészlélek minden poézisét. A közönség, amely alig helyezkedett még el a széksorokban, egyszerre néma csöndben hallgatta a billentyűk finom játékát, a művésznő, aki maga is szinte beleolvadt a játékába, maga felé terelte és mindvégig ott tartotta a figyelmüuket. S ha azt mondjuk, bogy az ő játéka mintegy megteremtette a mai est színvonalát, úgy ezzel igen nagy dicsérete* mondottunk, de Szuuer Tera úrhölgy ezt a dicséretei teljesen ki is érdemelte. Nobel Jozefa úrhölgy szavalta el ezután Szávay Gyulának „Ahány poéta csak vagyon * cimü költeményét. Az élénkeu és ügyesen előadott szavalaton meglátszott a tanulmány, de meglátszott a tehetség is. Ebben a jól sikerült szavalatban egyik igaz jelét látjuk annak, bogy a leáuyegyesület tényleg önképző leáuyegyesület. A szerző is örömmel és élvezettel hallgatta szép költeményének ügyes interpretálását s a szavalat végén melegen gratulált az előadó kisasszonynak. Amit ezután hallottunk, arról csak az igaz elragadtatás hangján sz'Ihatunk. Kevés vidéki város van, amelynek közönsége annyira műértő volna és a valódi művészet iránt annyi intelligens fogékonyságot árulna el, mint a mienk, de még ezt a legtöbbször nagy igényekkel fellépő és erős kritikai érzékkel biró közönséget is meglepték, megejtették, elragadták azok a fényes képességek, amelyeket dr. Vajda Emil hegedüjátékában megismertünk. Wieuiawszky Legendáját játszotta, majd Greiziuger magyar ábrándjait s az izzó érzés, mely játékából kiáradt, el lenállhatalbmul áramlott bele a szivekbe. Nehéz volna eldönteni, melyik nagyobb dr. Vajda Emilben, a fényes teheUégü virtuóz, vagy a meleg szivü poéta, de ez a döntés fölösleges is, mert ez a két nagy kvalitás szerencsésen egyesül benne és mi igazán örülünk, bogy ezt a fényes tehetségű művészt megismerhettük. Még zúgtak a tetszés és elragadtatás tapsai, mikor Szávay Gyula ült a felolvasó asztal elé. A Győri Ilirlap fényes tollú szerkesztőjében eddig a mi közönségünk is az ország egyik legkiválóbb poétáját ismerte, ezentúl pedig úgy is gondol rá, mint egy igen kedves és végtelenül ötletes felolvasóra. A szsllemes fordulatokban gazdag bevezetés után amerikai útjáról metélt a felolvasó. Pomhogy senkinek eszébe neflT^jut, azt helyreigazítani. Előtte szent volt az Ő hite, de mint egyszerű ember, fanatikus sem volt. Hisz' gondolkodni szabad, ezt uem tilthatja meg a próféta könyve sem és semmiféle más törvény. Az ő szive gyűlöletet nem ismert, csak szeretetet. Ha tudta volna, bogy az a nagy ember, akiről ő, ott ülvén csekélyke portékája mellett, gondolkozott, a szeretet nagy eszméjéért szenvedett halált '! Honnan tudta volua ó' ezt!? Aki még a saját nemzetének történetét sem ösmeré. Aki csak arról tud, hogy a zsidót csak gyűlölni, vagy megtűrni tudják, de szeretni soha. Es aki arról sem tud, bogy nemzetének voltak hősei, fényes alakjai, akire,, ő, a töpörödöt nyomorék, büszkén emlékezhetne vissza, Neki mindezt nem tanították. Amit ő a szeretet nagy halottjáról és saját nemzetének történetéről tudott, ez mind nagyon elvont fogalom volt, amely inkább dogma volt, de nem történelem. Épp' így tűnődött egy szomorú, barátságtalan napon, amikor megtörve és egészen összegörnyedve ült szokott helyén, árulgatván. Nagyon meglátogatta az Isten. Gyönyörűséges leánya otthon nagy betegségben feküdt s ő kénytelen volt itt árulgatni, hogy legyen orvosságra, doktorra és ami még kell a mindennapi élet fenntartására. Gondolatja ott volt beteg leányánál, aki mellett egy fogadott asszony őrködött, de aki uem pótolhatta őt bizonyárn. Az orvos már ki is mondta, ho^'y keveset remél és ha megmarad ís a leány, örökre eltorzítva lesz a gyönyörűséges angyalarc a himlőtől. Ezért ült ott összegörnyedve, a bánattól, a fájdalomtól leverten. S mormolván az imát nagy betegének felgyógyulásáért, csak az a végtelen szeretet, az az imádat, melyet leánya iránt érzett, magyarázhatja meg, hogy a lesújtott ember felemelvén szemét a keresztre, arra a hatalomra gondolt, mely tömérdek idő után is uralkodik az embereken, kéiiyszerítvéu fejet hnjtuui az egyszerű fakereszt elölt is. S majdnem öntudatlanul rebegte, ha ez a hatalom az ő veszélyben forgó leányán is segíteni tudua. És im' ahogy haza érkezett, az orvost épp' ott találta, aki nagy örömmel mondta, bogy a leánya túl vau minden veszélyen, életben marad. Isten útjai minden bizonnyal csodásak. A nyomorék ember szólni is alig tudott a jó birre s könnyezve borult a leánya ágyára. Örömkönnyek voltak ezek. S csókolgatván leányának szép fehér kezét, szinte remegve gondolt a fakeresztre oda künn, a melynek segítségét hivta. S amikor mindenki csendesen aludt a háznál, annyi átvirrasztott éj után, a töpörödött öreg ember kiszökött éjnek-éjszakáján ásúval-kapával s gyenge testének minden erejével, helyreigazította a görbén álló keresztet, amelyet az emberek már egészen így szoktak meg. Ó, a hitnek nagy az ő erőssége, de a szeretetnek csodás a hite. pás humorral hasonlította össze önmagát Columbussal, aki nem volt kamarai titkár,- sem a V. II. 0. Sz tagja, ellenben mindent az élére állított, még a tojást is. Mit keresett hát Amerikában? kérdi a felolvasó. Azonban lebetetleu volua az előadás minden ötletét idejegyeznünK, ha csak úgy nem, hogy elismételjük az egész felolvasást, amelyben ötlet halmozódott ötletre. Igen kedves volt a JucikáróL szóló fejezet, amely azt mondotta el meghatóan, mint ölelte keblére az idegenben időző poéta egész hazáját a magyarul beszélő leánykában. Végül az indiánus leáuyegyesületuél tett látogatását mesélte el a felolvasó az Arizona Kicker modorában frenetikus hatással. A közönség zúgó éljenekkel adózott a szellemes és szeretetreméltó előadónak, a leányegyesület vezetősége pedig büszke lehet rá, hogy elhozta közibénk a vidéki hírlapirodalomnak ezt a büszkeségét, aki felolvasásával osztatlan szellemi élvezetben részesített bennünket. Ezután Kiss József ült a zongora elé, bogy eljátssza Rubinstein „Le bal" eimü fantaisieját. Nincs szükség arra, bogy most újra felfedezzük a mi zongoraművészünket. Ismerjük mindannyian kiváló képességeit. O az a „kisérő", aki nélkül uincs városunkban hangverseny, s aki ezt a kíséretet mindig a művész szerénységével végzi. Ez estéu végre egyedül mutatta be ismét művészetét s az a viharos taps, mely művészi játéka után felhangzott, a tetszés és lelkesedés spontán megnyilatkozása volt. Szávay Gyulának azt a szép költeményét, melyet Koritschoner Margit úrhölgy szavalt el ezután, jól ismerte a mi közönségünk is. A Göncölszekér, amely oly poétikusan rajzolja a távolban időző költő mély vágyódását hazája és szülővárosa után, bejárta aunak idején az összes lapokat és méltán keltett nagy feltűnést. Most, amikor ezt a verset elszavalta egy fiatal leány, érzéssel és bájosan, beleöntvén szavalatába szivének minden melegségét, még inkább tetszett ez a szép költemény s a szavalat nagy hatását még növelte az, hogy az a csepp szomorúság, mely a szavaló úrhölgy hangjából ki rezgett, oly pompásan illett a költemény alaphangulatához. A szerző elhalmozta köszönetekkel a szavalót, kit a közönség lelkes tapsai kisértek a helyére. Kövi Dolóra úrhölgy énekelt ezután, akinek művészete ezen az estén teljes fényében ragyogott. Faustból énekelte az ékszer-áriát, majd egy dalt Mozarttól, végül a Cigánynő' románcát. Hogy a hangja szép és nagy terjedelmű, azt eddig is tudtuk, de ezúttal meglepett bennünket a művészi tudás is, melyet nehéz énekszámaiban elárult. Végül ismét dr. Vajda Emil úrnak játékában gyönyörködhettünk, aki ezúttal Sarasate Ileverie-jét játszotta, majd egy magyar ábrándot Ridley-Kobnetól, utolsó számul pedig Bihari kesergííjét. Mondanunk sem kell, hogy ezzel az utolsó számával érte cl a legnagyobb hatást. Három óra lmsszat tartott már ekkor a mú'sor s a közönség meg nem oszló figyelemmel hallgatta a hegedű virtuóz művészét. (>!y hatás, mely csak igazán művészi játék nyomában fakadhat. Az est nagy és fényes sikeréről beszélgetve, vonult le azután a közönség az étterembe. Vacsora utáu tánc volt. •-UnÍROD 4 LOM. Alakok, történetek. — IhíróJi U.'/a íii'velkis küü-ti-. Pápa. Ii"HI. — Valamikor olyan élet is volt a magyar nemzeti irodalom világában, hogy az írók összetartottak, egymást bátorították a küzdelemre, a ha különböző városokban laktak, baráti levelezésbe léplek egymással. Azóta azonban nagyot baladtunk s irodalmi nívónk nem engedi meg többé az ilyen naiv módszereket. Ma a magyar írónak cinikusnak illik lenni, aki a magyar irodalomban nem hisz többé, legfeljebb ön-