Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-12-30

Huszonhetedik év. szam. 1900. december 30. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, FőtécTelefon-szám: 41. Felelős szerkesztő : Dr. KŐRÖS ENDRE. Főmunkatárs: Dr. WEl/ftNER SÁNDOR. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 12 kor., fé.lévre 6 kor., negyedévre 3 kor. I^í?yes H55£ím ára liO üli. Visszapillantás. Új esztendő küszöbén állva, engedtessék meg nekünk, hogy a lefolyt év eseményeiből felújítsuk azokat a mozzanatokat, melyek legeklatansabbul bizonyítják azt, amit mi mindig a meggyőződés erejével hangoztattunk, hogy városunk az életképes fejlődés rendes útján van. Visszapillantást vetünk városunk lefolyt esztendejére, nem csupán azért, hogy megláthassuk, mit értünk el a múltbaji, de azért is, hogy lássuk, minő munka vár még e városra a jövőben. Talán nem csalódunk, ha városunk haladásának legékesebben szóló szimbólumait abban a két épületben látjuk, melyek immár teljesen elkészültén emelkednek a város két szélén, mint délen a kultúra, északon a közgazdaság nyilt csarnokai. E két hatalmas épület: az állami tanítóképezde és a szövőgyár épülete. Az előbbi betetőzése a múltnak, mely a kulturális térre fordította egész figyelmét, az utóbbi kezdete a jövőnek, mely közgazdasági intézmények létesítésében keresi a boldogulást. A városra nézve kereskedelmi és forgalmi szempontból nem csekély fontosságúnak tartjuk a telefon kiépítését, mely szintén a lefolyt évben valósult meg, de melynek interurbán jellegűvé tételét a közel jövőtől várjuk. Hasonlókig örömmel nézhetünk elébe az állami faiskola mielőbbi megteremtésének, mely szintén emelni fogja városunk gazdasági jelentőségét. Városunknak, mint kulturális középpontnak eddig is elismert hírnevét pedig nagyban gyarapítani fogja az ev. ref. felsőbb leányiskola, mely a jövő tanévvel megnyílik. Kern vitte a lefolyt év sem dűlőre, de immár kétségtelen, hogy tavaszra befejezetté válik a pápa—bánhidai vasút megépítésének ügye. A várostól rengeteg áldozatot kivánó ez új vasúttal kapcsolatban újabban oly eszmét vetettek felszínre, mely megvalósulása esetén jelentékenyen ellensúlyozná az anyagi erőnkhöz mérten csakugyan nagy áldozatot, mellyel e vasút létesítését nagy mértékben előmozdítottuk. Arról van szó, hogy városunk az új vasúttal együtt vasúti forgalmi főnökséghez is jut, oly hir, melyet csak a legnagyobb öröm hangján regisztrálhatunk és pedig annál is inkább, mert elég illetékes helyről származik. Xem szünetelt ez évben a városháza munkája sem. A tervek nagy sokaságából, melyek már részben a képviselőtestület elé is kerültek, kettőt emelünk csupán ki: az új városi szervezeti szabályzatot, mely a kor követelményeinek megfelelő jelentős változtatásokat tartalmaz a városi közigazgatás működ hetesét illetőleg. Kikészültek és immár a bizottsági rotorlán keresztül is niQutek az utcarendezési tervek, melyeknek kivitele s városunk modern szépítése elé azonban nem kis akadályokat gördít — a város szegénysége. A szegénység! Bizony, ez nem csekély mértékben bénítja meg kezünket a modern kor akárhány követelményével szemben. Ha szegények nem lennénk, nem lógna mind máig a levegőben a világítás ügye és nem kellene annyira húzódoznunk attól, hogy a csatornázás kérdését komoly terv alakjában felszínre vessük. A város kétségtelenül súlyos terheket hord már ma is vállain. Rohamos haladás e terheket annyira megnövelné, hogy félni lehetne az erők megroppanásától. A józan gazdálkodás politikáját kell tehát szemünk előtt tartani, midőn a város előbbre vitelén fáradozunk. Ez a politika vezette a város derék tisztviselői karát, élén a nagy tevékenységű polgármesterrel, a múlt esztendőben s ezt tartotta szem előtt főkép a városi képviselőtestület is. A képviselőtestület értelmességének, komolyságának és higgadtságának nem csekély része van a város előbbrevitelébcn. IIa megőrzi e három kiváló erényét, ha nem engedi, hogy lázongó elemek munkájában megakadályozzák, akkor reméljük, hogy a város haladásit lépést fog tartani a korral és büszkeséggel töltheti el minden lakóját. TÁRCA. Sokszor mondják . . . Sokszor mondják a szemembe, S tán nevetnek hátam megett, Míg résztvevó'n kérdezgetik, Mért irok én bús verseket'!! Régi, vidám, nótás kedved, Hova tüut el, hova tetted ? Mért kerülsz el messze minket, Mért oly borús tekinteted ? Sötét bú ül az arcodon, Nem ismerni reád — mondják —Szegény fiu ne vedd úgy fel, Vesd a sutba a sziv gondját! . . . — Víg cimborák hagyjatok csak, Hisz nem szólt még panaszt ajkam, Bár a nótám, kedves nótám Réges-régen betelt rajtam. „Sivtsim eleget utána" . . . Kiszárad majd a köny végre, S megenyhítés harmatáért Esdve nézek fel az égre. Es az idő', a nagy orvos Felejteni tán megtanít, Feledni a mult keservét, S el lemúlni a mostanit. ('M)inasz Dezső. A görbe keres2t. Irla : Maródi («éza. — Mutáló szerzőnek „Alakúk, lörlcnelek ... " cimü knlelehíil. I. Egy kicsiny, töpörödött emberről mondom el ezt a történetet. Talán senkit sem fog érdekelni és én mégis elmondom. Lessz, aki el sem olvassa, vagy ha elolvassa, félre húzza a száját, mint akinek nem tetszik a dolog. Talán jobb is volna, ha arról beszélnék, két.ifjú szív hogy szerette meg egymást, mennyi akadállyal kellett megküzdjenek, mig egymásé lehettek ? s végre összeadnám őket annak rendjemódja szerint s boldogul élnének addig, amíg meg nem halnak. Vagy még jobb lenne, ha belekevernék a mesémbe, pisztolyt, golyót, kést, marólúgot s mikor már annyira össze-vissza kuszálnám a történetet, hogy magam sem tudnám mit csináljak a hőseimmel, akkor szépen kivégezném őket, anélkül, hogy börtönt szenvedjek a gyilkosságokért. S akkor mindenki valószínűnek tartaná a történetet s azt mondanák, hogy idegrázó, tehát érdekes is. Hanem hát föltettem magamban, hogy anuak a nyomorék embernek megirom a lörlénetéi, aki maga sem álmodta soha, hogy novella tárgya les>/, valaha. Nem is volt úgy alkotva: a terméket, a/ Isten keze, nagyon is mostohán báni vele. Sánta is volt egyik lábára, a hátán pedig akkora púp, hogy két rét hajolva kelleti járjon egéW. életén át, Az arca is rút volt, csak s/eniében égett \ahinii o-odálatos láng, melyről maga sem tudott. Ez a kicsiny zsidó ember, tv, a ny..niwivk púpos, ott árulgatott egy biharmegyei nagy falu piacán hétről-hétre. A portékája is csak amolyan falusi fényűzési tárgyak. Szalagok, rézgyűrűk, liilbevalók, üveggyöngyök s más elféle cikkek. Ott körülötte mindenfelé sátrak állottak, Állandó fából épült és ponyvás sátrak. Sőt, uram-isten, még lirmás, valósággal, cifrán festet nagybetűs, firmás sátrak is, hogy ennek a kicsiny embernek a szemc-s/.ája elállt, mikor azokat először meglátta. Lasankénl azonban hozzá szokott az óriási betűkhöz, melyeket elolvasni nem tudott, de amelyek iránt bi/onyos félő tis;.ieleitel, úgyszólván áhítattal viseltelett. —- Nem volt egyébb vágya, mint a/.l elérni, bogy ő neki is ily szép nagy betűs firmája legyen. (), sokszor, álmában, látta ő magát egy ily nagy sátorban árulni s csodák-csodájára, azokat a betűket is kitudta olvasni, amelyek ott az ó' sátora föl ölt, hosszú kifeszített vászonra, ki voltak festve, »-órös és kék sziliben. A saját nevét olvasta