Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-12-23

csönnel. Elém tartotta a tárcáját. Elfogadtam, kivettem belőle tiz forintot és távoztam. Azt gondoltam, jó lessz, felnézni az operába, ahol Faust ment. Nem nagyon szeretem ug3

r

an a sok muzsikát, de fraucia és olasz operát még kibírok. Mondhatom, unatkoztam. Faustot valami német tenorista énekelte,, aki úgy mozgott mint egy hordár. Gretchent valami kezdő adta; soha olyan rosszul nem hallottam énekelni az ékszer áriát és az az ocsmány klakk mégis kihívta kétszer . . . Nem maradt más mulatságom, mint bámulni a zenekart, ahol a hegedűk beszélgettek egymással, amibe néha belebugtak a tubák meg a csellók, s igen ritkán az öregdob (a szerzők ultima rációja : mikor elfogy a melódia.) III. Godó egészen belebolondult abba a szélesképü leányba, akinek arcán nem volt semmi stil, semmi karakter. A szemében sem volt semmi kifejezés, csak elevenen csillogott.-Valószínű, bogy atropinnal festette Csodáltam, hogy lehet egy hétköznapi jelenségué ekkora stációt tartani olyan okos, gondolkodó embernek, mint Karap, akiben mégis csak több volt a logika, mint a különcködés. Az ember megszerethet egy förtelmes, csúnya, arcot, aki érdekes azért, mert rút, de hogy lehet egy mindennapi tucat alaknál egy negyedóránál to vább időzni : azt nem birtam felfogni. Az igazán, ördögien csúnya külső izgató, új és eredeti, de egy közönséges arc olyan, mint egy rosszul sikerült portré olajnyomásu kópiája, ámi boszüutó is. Hát szeresse. Az a kérdés tolakodott elém, miért szereti ? miért szeretheti ? Nagyon banális módon feleltem magamnak: hja barátom a vér! Egy eredeti lélek elkövethet közönséges dolgokat is, különben semmi közöm hozzá. Ugyanezt mondta Godó is, mikor a nagyon hosszú idillre figyelmeztettem. Igaza volt neki. Akkor nagyon sajnáltam, hogy kicsúszott a számon, amit nem akartam vele tudatni, hogy én már egyszer ott hagytam Melaniet. Tudtam, hogy ideges ember, túlságos sok benne a temperamentum, még valami bolondot csinál. Melaniet pedig kiváló fiuáckapacitásnak ismertem ; bizonj'os hogy hamarosan kigombolta Godónak egy csomó pénzét. És a szegény gyerek már egész majma lett, kezdett zülleni. Ha valamit nem úgy tett, mint Melanie akarta, ez kegyetlen, kacér volt, szóval ugy báut a legénnyel mint macska az egérrel. Pénzügyileg is, meg egészség dolgábau is roszszul áll a fiú. Különcködése hóborttá nőtt s a szeretkezés annyira igénybe vette, hogy alig láttuk társaságunkban azon kivül mikor apró kölcsönöket szorított ki egyiküukből másikunkból. IV. Melanie arról soha sem mert álmodni, bogy Godó elvegye. Őse nézte krónikus betegségnél egyébbuek Godó szerelmét és ugy találta, hogy betegségéuek orvosa csak Ő tud lenni. Csakugyan nem is tett egyebet, mint a doktorok meg a patikárosok {akik öreg napjaikra tőkepénzesek és kaszinóeluökök lesznek), jó drága orvossággal kúrálta, — elveinek épségben tartása mellett. Hogy mit értek ezalatt, mindjárt kitűnik. Melanienak volt a takarékpénztárban ezer fo riutja. Aztán a kis hirdetések szereztek hozzá egy vőlegényt, aki kétségbeesett, nyomorult állami hiva talnok volt az államvasutaknál egy forint ötven krajcár napidíjjal. De ezenfelül igen csendes, becsű letes ember volt, amit nem lehet számokban kifejezni. Ez volt a szegény ördög tökéje. Igen, egy este Godó üresnek találta a fészket A madár kiröpült belőle s mint Marlitt hősnői szokták, illedelmesen levelet hagyott hátra, amiben okát adta hűtlenségének: Godó megtudta a valóságot, ami az tán kétségbeejtette. Felrohant hozzám is a minisztériumba: ott motyogott, hebegett valamit de nem tudtam megérteni, mit akar. Ellenben világosan megállapítottam rajta fi&or amoris diagnózisát. A szerelem őrültségének tetőpontján állt, amikor a megháborodott, beteg ember nem töpreng, hanem cselekszik, mikor a kebelbarátja és tanácsadója az apró, hat miliméteres buldogg revolver. — Tüdőd barátom — szóltam neki — ha szót fogadsz és javadat akarod, nincs más hátra, mint elmenni még ma, az e3ti vonattal akármerre, az mindegy, de az a fő, hogy minél meszebb. — Igen, igen, elmegyek . . . köszönöm. Az az dehogy megyek, szamár vagy. — Ebben, lehel, hogy nem tévedsz, — Ne haragudjál, Lekszi, látod, kérlek . . . — Világért se. — No, ezt nem hittem volna! Hát te? — Én tudtam. Csodálom, hogy nem láttad előre. Ha jól emlékezem, figyelmeztettelek. — Az ám. emlékszem. Lekszi. De hogy is történhetett ez? Igazán különös eset, valóban különös! — Ellenkezőleg, igen közönséges. — Miért? — Melanie szabad akaratát követte: neki tetszik. Megelégelte a kokottériát és egy adag polgári tisztesség után vágyakozott. — Hát a szerelme, az esküje mind hazugság volt: hát lehet hazug a vér, a szenvedély, a vágy? Erre a naiv, romantikus beszédre mosolyogtam és nem válaszoltam semmit. Crescendo dühvel folytatta : — Hát lehet egy embert becsületében meggázolni ? Lehet az érzését félrelökni, mint egy kuvasz kutyát? — A te szenvedélyed betegség volt. A ki szeretkezéstekben te részeg lettél a mámortól, míg ő józan maradt és könyveket vezetett rólad. A vacsoráidat megette, a könyveidet eldobálta, a csokraidat odaadta a házmesterné leányának, leveleidet pedig elkönyvelte. — Ostoba cinizmus. Én vállat vontam, ő pedig visszautasította a I szivart, amivel megkínáltam: becsapta az ajtót és elrobogott. V Két hónap múlva azt mondta egyik barátom: Karap Godó megjött a Riviéráról, tegnap beszéltem vele a Hatvani-utcában. Cudar sziubeu van az a fiu még mindig! Tehát az olasz ég alatt se tudta felejteni. Egy hét múlva az összes lapok szenzációsau megírt öt hasábos cikket hoztak egy megrázó szerelmi tragédiáról, garmond betűkkel. Karap Gottfrid, Karap Guidó bankdirektor fia, megölte Gold Lénárt fiatal feleségét és azutáu önmagát. A szegény Gold Lénártét, akinek mindene a felesége volt. A doktorok megállapították a konvencionális pillanatnyi elmezavart, mért hát azok igen okos uri emberek. Ez volt teljes életében egyedüli rossz ötlete Karap Godónak. De hát miért is nem ment a szegény feje Hallba, vagy akárhová, ahol ä hidegvér kigyógyította volua az ő nagy bajából, ahol elfelejtette volna Őrültségét. Hja a vér! Nem jó, ha az embernek megsűrűsödik a vére, bizony nem jó! VI. Ahogy a múltkor künn őgyelegem a kerepesi temetőben, a halottak nagy birodalmában: megfogott egy igénytelen alak. Nagy, ormótlan üagy koszorút cipelt, lehetett három forint. Egészen belegörnyedt a cepelésbe. A Melanie özvegy ura volt. Ugy sir az Istenadta, kopott ember, hogy megindult rajta a szivem. — Adja ide Gold úr a koszorút, majd viszem. A koszorú szép pelargoniumokból, meg georginákból volt kötve. Igazán sajnáltam Melanietól, nem érdemelt annyi szeretetet, ami szegény urának legalább is három napi fizetésébe került. Az a laposfejű, szürke ember rátért a drámára, a feleségére: — Még az újságban is ott állt, ki volt téve valamennyiben. Egyikben le is volt rajzolva, amint az a bestia meglőtte — oh uram bocsa' — nem tudok rá sohase jót mondani. Isten legyeu irgalmas az ő bűnös lelkének 1 Tudja, hát értem én, könyörgöm alássan; szerette, mert hát Melanie — Isten nyugasztalja haló porában — gyönyörű egy nő volt, művelt, derék házias és erkölcsös, igaz-e? de — hiszen Horváth úr ön ismerte közelebbről? — Ismertem, Gold úr. Igy meg, megzokogott a jámbor és törülgette fakó szemeit nagy, sárga zsebkendőjével. Aztán elváltunk, már nem messze a sírtól: átvette a nehéz koszorút, a mi alatt egészen meggörbült, megroskadt. Mikor egy óra múlva arrafelé mentem vissza, még mindig ott állt a sir mellett. Imádkozhatott; mert. az imádság nagy, igen nagy megkönnyebbülést szerez az egyszerű, csendes, becsületes embereknek . . . |1 LESSIVE PHÉNIX TiQyffllt íiQQ7Arn7nm T

A viIág le

s

czélszerübb és le

s110/jlUÍl CLüij/lUilj Ulli i kedveltebb mosószere a valódi „Iit'ssive Pliénix** mosópor, amely a legtöbb kórházban, go'zmosódában, kolostorban, nyilvános intézőtök és cJökolíS háztartásokban nagy elíSszerotellel használtatik. Több száz kiváló orvos által ajánlva. A legízletesebb és legolcsóbb ásványvíz. Kapható minden jobb füszerkereskedésben és vendéglőben. Egy próba a valódi „Lessive Phénix" mosóporral meggyőződtet a rendkívüli előnyökről, pénz-, idő- és személyzet megtakarításról és a ruha rendkívüli tisztaságáról. LESSIYE PHÉNIX 'f3 >6* A valódi „Le.ssi.vc Phénix" mosópor hazai gyártmány, teljesen cklormentes, jótállás mellett ártalmatlan a fehérneműre és csakis oly csomagokban víilódi, melyek az egyedüli tulajdonos J. Picot, Paris § aláírással vannak ellátva. Számtalan elismerő levél. Tisztelt asszonyom!' Kérjen csakis valódi ,Les8ive Phénix'* mosóport, mely minden drogueria-üzletbeu használati utasítással együtt kapható. Igazgatóság: Budapest, Károly-körút 19. sz.