Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-12-23

Melléklet, a Pápai Lapok 1900. évi 51. számához, KARÁCSONY Ünnep-esten. ét szci'cfcf ünnepét uúima ©Cétitüljorx cf a zsongó latuita, SPífieitjen meg a lázas munka. <B kisdpoa a zajló uilügof, S mioet hiitül' — íouisf, nii'átjof: ^onuCjuuk b'ékés ftajl'okunkßa S szálljunk magunkba. Hloiufokunknük fia uait IWúja, Szitniukuek csafódasa, Búja, JLcEküiikuch égő, sajgó sebje: (Sit, napjuk — üt a lutuos óva — "Dítosf jő ngauaujánk gyógutfója! i?sak fiiimi, b'ízni tudjunk ßeimc, ét szet'cfetbY. édes atyja ; szeretni embertársainkat mint magun­kat, mint testvéreket, kik velünk egy atyáuak gyermekei: ezek voltak az üj vallás alap törvé­nyei, ezek voltak a mozgató erő az (íj világ meg­teremtésénél. S ma, tizenkilencszáz év múlva bizonyára nagyobb fénnyel világít a betlebemi csillag, többen érzik a szeretet melegét ? Azok a fenséges tanok, melyek az emberiséget nagyá, nemessé voltak hi­vatva tenni, megerősödve, megizmosodva, ma bi­zonyára erősebben élnek az emberek lelkében ?! Sajnos, nem egészen így van. Nagyon sok még ma is a panasz, a sobaj; több az önzés, mint a szeretet; inkább hallgat az ember az ész, mint a szív szavára. Ma is megvan, még tán jobban mint a pogányoknál a társadalomban a válaszfal. Cr és szegény, elkülönítve egymástól, egymásnak nemesakbogy nem testvérei, hanem ellenségei, gyűlölői, sőt gyilkosai. Mindég nagyobbra nő azon átbidalhatlau ellenszenv, mely a vagyonos és sze­gény osztály között fenn áll. A szocializmus és anarchizmus veszélyes kitörései nyilván mutatják, hogy baj van a társadalomban, nincs ott a Krisz­tusi szeretetnek nyoma se. Pénz uralja a világot. A megélhetés, a kenyérkérdés mindég erősebb hangon követel magának jogot. Az anyagiasság háttérbe szorít minden nemesebb érdeket. A szegény j nép azt hiszi, nagy igazságtalanság a világ alko­KaráCSOny. i tójától, hogy szegénynek is kell lenni. Az ur pedig Karácsony a keresztyénségnek ez a szép és j felfuvalkodottan azt hiszi, bogy ő érte van teremtve kedves ünnepe minden évben ismétlődik, és még- a világ, pedig egyiknek sincs igaza. Valamint az sem veszít értékéből, hanem inkább szebb, ked- emberek nem egyformák, úgy a vagyoni, a társa­vesebb lessz elütünk. Örömei felújulnak szivünk-j dalmi állásuk se lehet egyforma. Leghelyesebb ben mint az első szerelemnek édes álom képei. Ki- ; mérték még talán az, hogy mindenki annyit ér, emel a mindennapiság végköréből, magasba törő J amennyit tud. Hogy vannak kiváltságos osztályok vágyakat kelt lelkünkben és feléleszti a szeretet; és annak kiváltságai, az még nem jogosít fel sen­oltárának tüzét, hogy mint a gyermekek önzetle- j kit a békétclenkedésre. Csak a zsarnok, a mások nül szeretni és örülni tudjunk. (jogait bitorlók nem menthetők soha. Ha mindenki .Scucfue föfcíi guai'fóságtmk' Sl'fenscgiiukuck meg Bocsássunk, eWereffinkef keblünkre zárjuk. 8 fial't'gatua szivük dobbanását, (£lz aiiqtjafok száimíjsuuaiuvsáí (Sffik most ltagijják e£ féntjlíazájuk') ifsití! . . . fessük, vái'juk • • • Laninérth (íéza. Mintha ma is hallanók: „ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lessz;" mintha ma is énekelnék a betlehemi becsülettol meg állná helyét ott ahová a sorsa rendelte, ha mindenki meg tenné kötelességét és szem előtt tartaná a szeretet törvénvét, akkor nem pásztorok: „dicsüséy magasságos menyekben az Is-\ lenne oka a szegénynek békételenkedni, nem lenne tennék, békesség e földön és az emberekhez jó j lelke a vagyonosnak felfuvalkodni és pöffeszkedni. akarat." j Hiába a sok jótékonysági egylet, ha azok Nagy események hirdetői voltak ezen szavak, j legnagyobb része egyéni hiúságok kielégítésérc szol­nagy dolgok hirdetői még ma is. Egy kis gyer- j gál: hiába a nemzeteknél a sok béke kongresszus, mek született Betlehemben s ez a kis gyermek a ; ha nyomban ott dörög az ágyíl a szabadságát világ megváltója és üdvözítője a Jézus Krisztus. E napon tünt fel ama fényes csillag, mely két­ezer évvel ez előtt irányt adott nemcsak a nap­keleti bölcseknek, hanem irányt adott az egész emberiségnek, hogy a boldogság és tökéletes sza­badság felé vezető utat megtalálják. E kis bölcső­küzdő népek elnyomására. Egy gyógyszer azonban lenne ezen viszás állapotuk megszüntetésére vagy legalább enyhíté­sére, az ha mindég karácsonyja volna ez emberek­nek, ha a Krisztusi szeretet minden napra lenne közöttünk. IIa a szeretet utat találna e napon ben szendergő gyermek hozta magával azou nagy minden szívhez. Ha bekopogtatna a családi tüz­eszméket, melyek a világot pálya futásában meg­állították, s az állami, társadalmi és családi életet egészen ujjjá szervezték. A nő a férfival egyen­rangúvá lett és nem rabszolgája többé, hanem szerető hitestársa. A ceremóniák nyíígeiben ver­gődő lélek felszabadult és imájával egyenesen Istenhez szált. Ama régi törvénynek, a szeretet törvényének teljes érvény szereztetett a szokatlan lel­kesedés lángja lobogott fel. Szeretni Istent, aki ugy ismertetett meg, hogy az többé nem boszu­álló, haragos Isten, hanem az embereknek szerető helyekhez. Ott érzi úgyis magát legjobban az ár­tatlan gyermekek körében, hol leül velők a kará­csonyfa alá s mosolyogva nyújtja át a Jézuska ajándékát. Nem is kér érte egyebet, csak tiszta szivet, tiszta lelket. Lelkesüljünk hát e napon szeretetre, nemes tettek végre vi telére. Bontsuk le azon válaszfalakat, melyeket az ember és ember, felekezet és feleke­zet között emel az oktalanság és rossz akarat. Az a kis ajándék, mellyel ilyenkor kedveskednek az emberek egymásnak; az a nemes szív, mely ilyen­kor jótékonysággal ruházza fel az árvákat, kenye­ret ad az éhezőknek s megvigasztalja az elhagyot­takat: tanítson bennönket szeretetre, embertársa­ink becsülésére. Szeretet nélkül nagyon sivár az élet; a sze­retet melege azonban még a könyeket is felszá­rítja. Kövessük Jézust, aki azt monda: „szeressétek egymást, miként én szeretlek titeket, arról ismerik meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek." Kemcnczky Lajos. Nyitva áll . . . Nyitva áll a templomajtó, Kihallik az orgonaszó. Kihallatszik s még se tér be Csak egy lélek a misére. Vén láb csoszog, mankó dobban, Itt-ott lézeng a padokban Egy-két öreg vén anyóka. Eljött, otthon úgy sincs dolga. Egy koldus ül a küszöbön, Krajcárt fényesít a kövön; Sóhajtozik, hogy nincs párja, Igy nem elég pálinkára . . . Zárva van a koresmaajtó, Kihallatszik a nótaszó. Madzaghfiron sír a nóta, Hej, mégis van hallgatója. Leány, legény lőre mellett Hejc-hujáz, énekelget, Itt nem lakik a búbánat, De öröm, melyből bűn támad. Egy vén cigány a cimbalmos, Korcsmaháza azért hangos. Leány, legény vigadozik S a vén czigány .. . imádkozik. ís(vauit Iteé János. Bárányfelhők. Irta: líabay Kálmán. Erős, tagbaszakadt ember Nagy Mihály, igazi pusztai típus; vastag, napégette nyaka sziut' oly fekete, mint kurta lmja, azzal az eltéréssel mégis, bogy 8—4 ráno barázdából rajta, miknek töremlé­seiu kissé világosan tűnik eló' a megfeszült bőr-alap. Nyolc éve, bogy ispán lett ; amikor vagy pár éve az uradalmat bérbe vette Voli!" Lázár, kasznár! rang­gal átvette ezt a tiszt áu csak gazdaságának éló' em­bert is és eddig mindkét változásával nagyon meg vau elégedve a városban lakó bérlő'. A gróf főispánja volt vármegyénknek, miből következik, hogy a pusztát gyakran felkereste; volt ideje reá. A megye urai és dzsentri fiatalsága, mint elmaradhatlan slepp, árnyékként követték a fó'uri barátot s így a puszta képe folyton a legvidámabb hangulatot mutatta. Az ispán-lakás valóságos kaszár­nyája lett a dorbézoló társaságnak s így Nagy Mihály, ha akarta volna is, asszonnyal nem érint­kezhetett; annál pedig több esze és finomabb ér­zéke volt, bogy ennek a zajos és trágár társaságnak közepébe plántáljon be egy menyecskét. Hogy aztán a főispán-grófot követté nevez­ték ki valamelyik udvarhoz, a külországra került

Next

/
Thumbnails
Contents