Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-12-02

Huszonhetedik év. 48. szám. 1900. december 2. PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: üoldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Telefon-szám: 41. Felelős szerkesztő : Dr. KŐEÖS ENDRE. Főmunkatárs: Dr. WELTNER SÁNDOR. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., necyedévre 3 kor. Kííy*

eH Hss&m {ivó. UO üli. Szélcsend. Előkelő helyről vettük az itt következő cikket, melyet egyelőre megjegyzés nélkül közlünk. Fenntartjuk azonban magunknak, hogy a felvetett eszmékkel alkalmilag bővebben foglalkozzunk. Addig is készséggel tért nyitunk a közönség véleménynyilvánításának. A cikk igy hangzik: ürömmel szemlélte mindenki, hogy rövid néhány év alatt városunk elvetette a maradiság elvét és gyors lépésekben igyekezett a multak hibáit helyrehozni. Azonban mindenkinek, ha a jóval előtte futót el akarja érni, megfeszített izomerőre van szükséges ha ez ha sokáig tart, a testet kimeríti. Igy van Pápa városával is: tespedéséből felrázta a két hatalmasabb város, Szombathely és Győr versenye, s mi is megtettünk erőnk teljes megfeszítésével mindent, hogy az említett két várost megközelíteni tudjuk. Míg azonban azok kimért, kiszámított egyforma ütemben haladnak előre, addig mi mintha belefáradtunk volna a munkába és mintha közügyeink terén szélcsend állott volna be. Már pedig aki nem halad, az marad és ha most elmaradunk nagyon, tán soha sem lessz elég ereje a városnak ahhoz, hogy csak meg is tudjuk közelíteni szomszédainkat, s míg újból munkába kapunk, addig azok a vagyonosodásra befolyással biró mindennemű intézményt magukhoz ragadnak. Főtörekvésünknek oda kell irányulni, hogy ha már lankadtakká váltak izmaink, hogy azokat felfrissítsük, ezt pedig könnyen elérhetjük, ha új jövedelmi forrásokat nyitunk, de nem ám a pótadóbol, mert ez a legkönnyeb módja a jövő élelemszerzésnek, hanem egyébb intézmények megvalósításából, ami először a várost is kiemeli harmadrendű jellegéből, másodszor pedig a jövedelemnek állandó forrását nyitja meg. Gondolkozni nem sokat kell ezen, mert már több izben feltártuk azokat a forrásokat, mely a yáros ltikosságát elvezetné a boldogság földére és nemcsak hogy megvalósíthatná a közbiztonsági, közegészségi, közgazdasági, közforgalmi és filantrópiai intézményeket, de még meg is szüntetné egyszersmindenkorra a pótadót, úgy hogy csak a lakosság híréből tudná, hogy valaha Pápán ilyen is volt. Kern akarunk jelen sorainkkal részletekbe bocsátkozni, itt estik ismételten felsoroljuk a megvalósítandó intézményeket. 1. Modern világítás, amely olcsó, szép, egj'szerü, biztos és jövedelmező legyen. 2. Csatornázás, mely minden kívánalom nak megfeleljen. 3. Közkórház létesítése, ipari szakiskola létesítése. 4. A város összes utcáinak kifogástalan kiépítése. 5. Szegénymenedékház építése. 6. Városháza építése. Ha ezeket egy tömegben látja az ember, bizouyára mindenkinek a hideg fut végig a hátán, a költségektől való ijedtében, azonban, ha közelebbről vizsgáljuk, mind megvalósíthatók rövid idő alatt és annélkül, hogy a lakosságtól csak egy krajcárt is követelne. Az eddig benyújtott világítási javaslatok ug}

r

auis kétségtelenné teszik, hogy a városnak, ha a jelenlegi petróleum-ár mellett szolgáltatik a világító anyag, űgy G — 18,000 frt jövedelme lessz, beleértve az amortizálást. Ennek a jövedelemnek terhére meg lehet csinálni a csatornázást és még marad is valami felesleg. A többi intézményt pedig megvalósíthatná a város a létesítendő tüzkárbiztosítás jövedelem terhére, mert azt hiszem, ez is, ha többet nem, de bizonyosan 10,000 frt tiszta jövedelmet biztosítana a városnak, s nem volna a városnak egyetlen egy polgára sem, ki ne a városi biztosítását venné igénybe, midőn ezzel saját terhét apasztaná. A harmadik jövedelmi forrás a városi takarékpénztár, miként a külföldön, űgy nálunk is meg volna való.^ítható, s amikor is a nyereséget a város összes lakossága élvezné. TÁRCA. DALOK. Laiitpérth Géza „Megjöttek, a huszárok" c. indillikus vígjátékából. I. Megjöttek a szabadságos huszárok, ürülnek is a menyecskék, a lányok, Mert a huszár, mert a huszár a legények virága, Édes, édes, édesség van, Édes, édes, édes méz vau A csókjába, csókjába. A huszárnak meg van az a szokása : Kacsintgat a menyecskére, leányra. Jobbra egyet, balra kettőt, egy-kettőre úgy támad, Kipödrinti a bajuszát, Megpöngeti sarkántyuját. Be is veszi a várat 1 II. Szivem szerint szerettelek, tSoha sem is feledtelek, Messze jártál, messze voltál, Mégis a szivembe' voltál Galambom ! Este-reggel rád gondoltam, A madárt'l tudakoltam. Kérdeztem a fellegeket: Az én édes- kedvesemet Látták-e r III. Felhők meuuek, felhők szállnak keletre Bár nekem is velük mennem lehetne ! Barna kis lány messze-messze keleten : Feléd vágyom, hozzád vágyom, Hozzád von a szerelem : Őszi szellő lengeti a faágat . . . Fáj a szivem barna kis lány utánad ; Oszi szellő azt susogja énnekem : — Búra hajolt, búra fordult Az én árva életem ! Rózsa bokor hullatja a levelét . . . Hulló levél mind arra száll telelód. Mért nem vagyok én is levél az ágon : — Elsodorna most a szellő Az öledbe virágom! . . . IV. Az pomeráncs-fának Tüskéje nincsen ; A magyar huszárnak Sej, párja nincsen ! Három pomeráncsot Sej, leszakasztottam, A helyibe sej-huj! Taljányt akasztottam ! . . . Pádova tornyának Csillaga nincsen, Szerelmes szivemnek Öröme nincsen ! Ha úncvüj! szól — mének Az kommandó után, Ha rút van — sóhajtok Sej, az Zsuzsám után 1 Az én kis ajtómnak Zavarja nincsen, Az én galambomnak Sej, párja nincsen ! Hogy ha most itt volnál: Be is, bejöhetnél, Meg is csókolhatnál, Meg is ölelhetnél ! . . . V. Estimára, estimára cseng a falu harangja, Barna kis lányt öleli a, csókolja a galambja; Giling . . . galaug . . . güiug . . . galang . . . Olyan szépen cseng a falu harangja,