Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-12-02

2. PÁPÁI LAPOK. 1900. december 2. Végül a negyedik jövedelmi forrás lenne a csatorna szennyének .felhasználásával létesítendő műtrágya-telep, ennek jövedelme is tehető 4—5000 frtra. Ezekben mutattunk rá azokra a jövedelmi forrásokra, melyek megnyitásának nálunk nem áll útjában semmi akadály. Csak határozni és cselekedni kell. }/v

. Magántisztviselők törekvései. A magyar magán tisztviselői kar harminc év alatt számbelileg is, beltartalmilag is hatalmas réteggé fejlődött. Ennek kapcsán bizonyos mérvű osztálytudat keletkezését konstatálhatjuk pár év óta kebelében. A célok, törekvések ma még nem eléggé tisztázottak s igy uem mindenben érettek akár törvényhozási, akár kormányi akcióra. És ez érthető. Előbb jelentős társadalmi munkát kellelvégezni, közszellemet és közvéleményt teremteni, a társadalmat áthatni tudni a célok helyességéről, az indító okok igazságáról. És ha ez megtörtént, lehet és kell a hivatalos kapukon zörgetni. Ám nálunk a társadalmi erőkifejtés munkája nem ebben a természetes sorrendben megy végbe. Nálunk előbb kopogtatnak a hivatalos ajtókon s hivatalos parancstól várják a megoldást. Ebből nem csinálunk szemrehányást a magyar magáutisztviselú'i karnak. Csak mint hazai jellegzetességet emeltük ki és pedig annál is inkább, mivel a magántisztviselői kar, bár többrendbeli életképes alkotás dicseid társadalmi erejét, saját osztályának teljes szervezkedését, ami minden siker föltétele, mai napig nem fejezte be. Pedig ez az e/só'. A kar társadalmilag éppen azon osztályhoz tartozik, mely osztály az összes rétegek között legautonotnabb, legfüggetleuebb : a kereskedelem és ipar nagy csoportjához. Ennek sorsával azonos a vele és tőle élő magántisztviselő sereg. S már a mai helyzet, felfogás és elbánás mutatja, hogy a magyar társadalom e fontos, kiegészítő alkateleménck megfelelő súlyt ad és biztosít. Bár viszonyait, úgy a hogy, csak a kereskedelmi törvény szabályozza, tényleg a gyakorlatban a magántisztviselő jogi helyzete, nem szokott a rideg törvényszakaszok szerint mérlegeltetui. Mutatja a társadalom felfogását az, hogy a részvénytársulatok a magántisztviselők aggkori és munkaképtelenségi ellátásáról autonom igyekeznek gondoskodni. Sőt magánvállalatok is követik itt-ott a jó példát. Cip . . . cup . . . cip . . . cup . . . barna kis lányt Öleli a, csókolja a galambja . . . — Ha öleli, ha csókolja, jól teszi, Van eszi — A farsangon majd oltárhoz vezeti. Pesti utca. — A ..l'ájmi Lapok" eredeti tárcája. — Irta: Halmi Bódog. Rózsa arca olyan, mint a sugár-érlelte gyümölcs, a termete hajlékony, mint azoké a smaragdszinü fiatal fáké, miket remegő rezgésbe hoz a tavaszi szellő ; ilyen volt Veron. Vass doktor meg rút volt, sápadt; barna szeplők tarkázták, vállai görbék, szemei meg olyan sárgás, színtelen szürkék voltak. Rút volt, gyenge, csak a szive volt szép tiszta, rajongó, tele ábránddal, vágygyal, azt hitte, hogy a főváros aszfaltján angj'alok járuak, azt hitte, hogy Veron megérti őt. Illúziója a városban férfinak, ha elérte már a harminc évet, csak úgy lehet, ha rút meg szegény; a siker igen sok Bárt rejt magában, a donjuanok, kik merész mosollyal tapossák a városok szürke aszfaltját, rég eltemették a hitet, a bizalmat az erényben, a nőben. Vass doktor egy fővárosi irodában irta az Hogy szociális törvényhozásunk e vonalon is kiépítendő, kétségtelen. De ne feledjük el, hogy ez — a magántisztviselők különleges érdekei szempontjából — még külföldön sem következett be. Éppen ez osztálynak kell a nálunk oly hézagosan fejlett társadalmi önerő és tevékenység mezején szilárdan lábat vetni. Egyetlenegy osztály sem jogosultabb és kötelezettebb erre. Ez nem az ő érdekük, hanem az egész társadalomé s főként a közgazdasági élet elemeié. Ez utóbbinak nélkülözhetetlen kiegészítő alkatrésze. A kereskedelem és ipar lendülete, virágzása van itt érintve, a melyben a magántisztviselői karnak eddigelé is nagy érdemei vannak. Az egyéni munka érvényesülése, az önerőből való boldogulás éppen ez osztály anyagi ós társadalmi emelkedésének alapjai s így nem kívánatos, hogy az állami tisztviselők mintájára ez osztály a való élet jelenségeitől különleges törvényes intézkedésekkel elvonassék. De ha még képezhetné is a magántisztviselők számos életviszonya ily beavatkozás tárgyát, az élet fontos, de szubtilis részeibe, — mely azonban reájuk nézve nagy horderejű — való beavatkozás nem vihető keresztül. Ez csakis az ő szervezkedésük, munkájuk tárgya s mi vagyunk oly auynyira optimisták, hogy bízunk igy is a sikerben. A magántisztviselők nyugdíj-intézetének megteremtése és már eddigi eredményei is mutatják, mit lehet társadalmi erővel elérni. iS ha a magántisztviselői kar minden tagja át van hatva ügye igazságától, az aggkori és munkaképtelenségi ellátást biztosító intézetnek hatalmassá, naggyá kell kifejlődni, annál is inkább, mert ez felmenti a magántisztviselőt azon nagy függőségtől, melyben e fontos életkérdésre nézve — saját vállalatával szemben van. A magántisztviselők a keletkezőben levő független magyar középosztály értékes elemei, kiknek e szerepére szükség van s jövőben bizouyára még inkább lesz s igy e függetlenségüket feláldozniok nem szabad. IIa tennék, végzetes társadalmi hiba volna, ami közgazdasági fejlődésünket is erősen megviselné. Műkedvelők estéje. - - A Jókai-kör színi elíiadása 1ÍKR). nov. 2.Vén. — A nézőtér zsúfolásig tele van. A dráma komoly múzsája csudálkozással tekint szét a függönyről, mert nagyon szokatlan jelenség ez a Pápa városi állandó szinházban. A vigjáték múzsafiókja megaktákat, száraz perek voltak abban, tanyai emberek vitája, akik kitépték egymás markából az életet és elkárhoztak és vétkeztek ezer bűnöket a földért. Rút volt és szegény. Veron a vendéglősné leánya volt, kifőzdében hordta az ételt azoknak a szürke alakoknak, akik házi kosztra jártak oda étkezni és dicsérték a kiszolgálást, mert olcsó volt nagyon. Magasztalták a zsírtalan, tojástalan tésztákat, mert a Veron fehér keze készítette, hoztak neki virágot, liliomot, szegfűt, illatos virágot és mikor oda adták néki, reszketett a kezük. Szobában, melyben terjengett az olcsó étel szaga, a kényes, illatos virág ellankadt, lehullt. A Veron nem akart ebben a szobában hervadni, szép volt, erős, csábító, neki a körút kellett, a fény, mely rajta pompázott, a kirakatok ékszerei, a férfiak vágyó, merész mosolygása és irtózott a félénk kosztosok becsületes beszédétől. — Mind el akar venni, mondta mérgesen anyjának, feleségül venni, hogy ismét főzzek olcsó, zsirtalan ételt. Kezemet konyha füstjében barnítsam, arcomat a meleg pirosítsa és járjak feltűrt újju cseléd ruhában. Az öreg asszony szól: — Jót akarnak Veron, szebb a pirosság, mit a sparhert melege ad az arcodnak, mint a festék. A

r

igyázz Veron, jó maradj ! súgja neki, hogy műkedvelők napja vagyon ma s a komoly múzsa ebből mindent megért. Páholyok, földszint és karzat azért vannak tömve és a nagy érdeklődés bizonyára az ismerősöknek szól, akiket ezúttal a színpadon látunk majd „játszani."' Lássuk csak, mi lessz ebből az érdeklődésből. Az első darab Andreanszky Jenő „Katonásan" cimü vígjátéka. A mint felgördül a függöny, azt látjuk, hogy Gárday nyugalmazott huszárőrnagyot (Medgyaszay Gusztáv ur) igyekszik puhítani az unokahuga, Olga (Wajdits Ilona úrhölgy), aki Huszár Elemér birlapirót {Szeleczky Béla úr) szereti, mig az őrnagy a hirlapirókat egyszerűen ki nem állhatja. A szerelmes leáuyka segítségére jöu azután az őrnagy úr egy másik unokabuga, Jolán (Józsa Margit úrhölgy), akit viszont Lengey Emil miuiszteri titkár [Schneider Dániel úr) iránt táplál gyöngéd órzelmeket. A fiatal szerelmesek az őrnagy úr némi pattogásai és félreértései után természetesen egymáséi lesznek, mert így van ez a színpad világában, de közben igen jól mulatunk Medgyaszay úron, aki a zsörtölődő őrnagy nehéz szerepét sok élethűséggel, derűsen és nagy hatással játszotta. Wajdits Ilona és Józsi Margit úrhölgyek igen összeillő pár voltak; mind a ketten igen szépen játszottak, amit tessék úgy érteni, hogy nemcsak a játékuk volt szép. Minden erőltetettség nélkül, természetesen beszéltek, s a liatal leányok naiv hangját mindnyájunk osztatlan tetszése mellett érvényesítették szerepeikben. A két hősszerelmest Schne.ider Dániel és Szeleczky Béla urak adták sok rutinnal, ami nem indiszkréció akar lenui, hanem elismerése hatásos játékuknak. Ne feledkezzünk meg Gyuriról, az őrnagy úr inasáról, akiben Edelényi Lajos úr a humornak igaz vonásait mutatta be. A bogy folyton kaptákban állt és mindent „jelentett", ez végtelenül kedves és mulattató volt. Mikor az első vigjáték után legördült a függöny, a nézőtéren mosolyogva néztek össze a szomszédok: „Ügy játszanak ezek, mint a színészek !•' Es az érdeklődós most már nemcsak az ismerősöknek szólt. A „Barátságból" cimü angol vigjáték volt a másik darab. Bensőn ügyvéd (I

}

atay Árpád úr) neje Carry (Berger Róza úrhölgy) valami kis szerelmi tréfát kezd Meredithszel (Sdurartz Sándor űr), a férje segédjével, de barátnője Lucy [Oesterreicher Szer a úrhölgy) a férjével, Southowdon Trotter-rel {Kiss István úr) eljátszott féltékenységi jelenettel még idejekorán észretéríti. Ezt a féltékenységi jelenetet, mely — De ezek az emberek, anyám, rútak, a te embered, az apáin, szép volt, fiatal, piros arcán erő, egészség. Ha szegény is volt, ha lump is volt, jó volt csókolni, de ezek sápadt, beteg, agyongyötört alakok. Minek az ilyeneknek asszony, olyan asszony, mint én ? En, aki el birnára fogyasztani, fel bírnám emészteni a körúti palotákat. Ott állt, lobogó szeméből mérhetetlen falánk vágy sugárzott, hatalmas termete pompás formákat mutatott. Mint a bűn istennője állt ott ós kopott perkál szoknyájára tekintett: — Milyen rongyok, oh ha eldobhatnálak már ! Az öreg vendéglősné sirt. Mit tehet az ilyen szegény eszű asszony ? Sir meg imádkozik. Összekulcsolta ráncos két kezét; — Oltalmazz Uram, Istenem! én félek tőled, Veron ! nincs szived, nem szeretsz senkit, csak azt a fényes, cifra életet. Pedig nem érdemes azt szeretni. A leány kacagott: — Talán a Vass doktort ápolgassam ? Csókoljam azt a csúf, szeplős arcát ? A leányod vagyok anyám, eleget dolgoztam, szenvedtem veled, szerellek is, hidd el és jó dolgod lessz ám, meglátod. Lessz szép, tiszta szobád, az ablakodban muskátlis cserepek. Az öreg asszony arca lakóra vált. Aztán felkiáltott vad, kétségbeesett hangon :