Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-11-18
biztosítsa, s a művelődés, fejlődés utain előre segítse. 1 ' Azt hiszszük, hogy vármegyénk, illetve városuuk értelmes lakosságánál viszhangra fog találni az alispán felhívása és a jövő népszámlálásnak meglessz a remélt sikere. —Rendkívüli kiadás. A rendkivüli kiadások hazai története egy újabb adattal gyarapodott e héten. Ezt az újabb adatot a Pápai Újság követte el és mi előre is sajnáljuk a jövendő kor történetíróját, aki a hazai sajtó rendkivüli kiadásairól szóló fejezetet fogja megírni, mert nem lessz mód arra, hogy ennek a rendkivüli kiadásnak igazi értelmét kihüvelyezze. Igaz, hogy az ebben való próbálkozással mi magunk sem töltöttünk túl sok időt, aminthogy nem is lebet komolyan venni az olyan irást, amely össze-vissza hány tücsköt-bogarat, ele óvatosan kikerüli mindazt, amiről voltaképpen szó van. Hiszen érezzük a mély jelentőséget, ami ebben a kerülgetésben rejlik, mert hát ősidők óta úgy van az, hogy a macska is csak kerülgeti a forró kását. Hogy azonban a Pápai Újságot üres feltevések miatt soká szenvedni ne hagyjuk, íme sietünk nyilvánosan kijelenteni, hogy szubvenciót sem jobbról, sem balról,sem személyektől, sem hatóságoktól még soha életünkben nem kapuink és most sem kapunk ; a várossal hivatalosan mindössze annyi az összeköttetésünk, bogy esetről-esetre közöljük a város hivatalos közzétételeit és tesszük ezt akkora önzetlenséggel, amekkoráról a Pápai Újságnak egyáltalában fogalma sincs. Ellenben kiuiblatáljuk azt a tényt, bogy a »végelgyengülésben szenvedik Pápai Lapok, olvasó közönségének évtizedek óta tartó bizalma révén, szerkesztőségét és kiadóhivatalát némi honoráriumban képes részesíteni és hogy ez az >ifjú és erős« — Pápai Újságnak fáj, nagyon fáj, azt teljes mértékben értjük, de — sajnálatunkra — nem méltányolhatjuk eléggé. dobig volt. Kaszás parasztok, karikás csikósok,, egy marék vörös sapkás katona ütközött meg velük. Ks ahol megütköztek, ott Kniesanin serege esze-| veszetten megfutott. A törökverő bősök elhajigálták fegyvereiket, zászlóikat, a hegyi sasok vad zűrzavarban, a rémülettől ordítozva szaladtak. S ami a legszégyenletesebb volt, annak az embernek, aki az ázsiaiak élén fergetegként űzte őket és balomra lövette foglyaikat, annak az embernek szláv vér folyt az ereiben . . . Hej, nem is az ázsiai verte meg őket, hanem a szlávság örökös átka, az egyenetlenség. . . Egy Damjanich kellett hozzá, bogy egy Knicsanint legyőzzön 1 Negotíni bor és siralmas dudaszó mellett gyakran gondolta el ezeket. A hires paláukai dudás ott állott a széke mögött; azokban a keservesen ficánkoló orrhangokban, amelyeket dudájából előcsalt, egy sorsüldözte faj egész nyomorusága zokogott. Xem érti ezt meg csak szerb ember. IIa a szerezsán megeresztette ilyenkor harsogó hangját, rendesen a Miloties indulót énekelte. Azt a fenyegető, epés, izgató melódiát, amelyre oly felségesen illenek refrénnek a „Bozse cárja hráni" . . . Foglalkozása nem volt a szorezsánnak. Ott élt a Zorka hiánya házában, akit valami jóravaló fakereskedő vett feleségül. Jóravaló, ostoba ember volt a veje, aki nem tudott szónokolni ós nagyon bámulta az ő hatalmas, hires apósát. Egy fia is volt a szerezsáunak, Yazul; abból A pápai szini szezon. Két bét előtti számunkban részletes tudósítást hoztunk a színházi intendatúra és szinügyi bizottság okt. bó 31-én tartott együttes üléséről, melyeu Festetlek Andor gróf, orsz. szinészeti felügyelőnek a vidéki színészet rendezésére vonatkozó i&mert leiratát tárgyalták. Ez ülésen a hozott határozatoknak megfelelő felterjesztés megkészítésóvel a sz. biz. titkárát bízták meg. A felterjesztést, melyet a hét folyamán küldtek meg a sziuészcti felügyelőnek, itt közöljük: i Méltóságos Szinészeti Felügyelő Úr! Hazafias örömmel üdvözöljük Méltóságodat a vidéki színészet rendezésére irányuló munkájában, mellyel a hazai kultúrának van hivatva jelentős és maradandó szolgálatot tenni. Hogy e munkájához magukat a vidéki városokat, illetve ezeknek arra hivatott faktorait is segítségül hivta, hálás köszönettel fogadjuk és 54/900. sz. nagybecsű leiratára nézve a városi intendatúra és szinügyi bízottság október hó 31-iki együttes ülésének határozatából van szerencsénk a következőkben tenni meg tisztelettel teljes felterjesztésünket: I Pápa városában 1881. évi december bó 7-én nyílott meg az állandó, kőből épült szinház. Ez idő óta a városban különböző időszakokban fordultak meg társulatok és tartottak 1881-ben 33, 1 1882-ben ül, 188-J-ban (>!, 1884-ben, (>(>, 1885-ben ..')(!, 1886-ban 20, 1887-ben 35, 1888-ban 71, 1889ben 33, 1890-ben 10, 1891-ben •}•% 1892-ben 32, 189:S-ban N'J, 1894-ben ,;/, 1895-ben 5!), 18 l JG-ban //, 18117-ben 7ÍJ, lS98-ban .%', 1899-ben 110 és 1900-ban 103 előadást. Az előadások számának kűlöubségét a társulatok különböző nívója magyaázza meg. Gyöngébb társulat csak rövidebb ideig volt képes magát városunkban fen tartani, jól szervezett társulat pedig már egy évtizeddel ezelőtt 2—;5 hónapig tudott boldogulni Pápán. A föntebbi statisztikai adatok egész kétségtelenül bizonyítják, hogy városunk egy igényeit kielégítő jó társulatnak 2 1 .,—;5 hónapig képes tisztességes exisztenciát nyújtani. Hogy azonban ez az exisztencia a n tisztesscges"-nek mértékét mindig inkább felülmúlja, semmint bogy •— babáirövid időre csak — alája sülyedjen, ahhoz szükséges, hogy a színtársulat abban az időszakban jöjjön hozzánk, moly az előadások tartására legalkalmasabb. nagy ember lett. Bécsben elvégezte a jogi egyetemet, doktori diplomát is szerzett, amikor pedig bekövetkezett a magyar idő, Budapesten is vizsgázott. Olyan kitűnő tanuló volt, bogy a magyar professzorok nem tudták elbuktatni, bármint szerették volna is. Később hivatalt vállalt. Gyorsan ment előre, bármint fondorkodtak is a magyarok, harmincöt éves korában már táblai biró volt. A miniszter kénytelen volt Gavrilovics Vazult kinevezni, mert rászorult a tudására. így beszélte az öreg. A szerezsán néha elképzelte az ő Vazulját, mint jár-kél félelem nélkül Budapesten, az oroszlán torkában és mint vagdossa az ázsiaiak fejéhez az igazságot, amint apjátúl tanulta. Az ázsiaiak pedig titokban áskálódtak ellene, de nem merik nyíltan bántani, mert félnek tőle és mert az itélő tábla nem tudna ellenni nélküle . . . Vazul később meg is házasodott, egy gazdag szentendrei szerb leányát vette el. Három év alatt két gyermeke született, egy fiu és egy leány. — Neveld őket jó szerbekké, — irta a szerezsán Budapestre. — Arra az ázsiai idiőmára meg se kell őket tanítani. Amire ők felnőnek, addig már bekövetkezett a leszámolás nagy napja s már csak hírből fogják tudni, hogy itt valaha ázsiai legeltette a lovát . . . Gavrilovics Vazul rcáhagyta, hogy úgy lessz, amint apja mondja. Okos ember volt Vazul, nem esak nagy úr. (Még nagyobb úr lessz belőle is, Az eddig nálunk működött társulatok legtöbbször elsőrendű társulatok voltak. Immár évek óta Győrrel tartunk közösséget színészet dolgában. Panasz e társulatok ellen csak azért volt, mert rendesen vagy tavasszal újonnan szervezett alakjukban, a kísérletezés korszakában jöttek hozzánk, vagy ősz elejón, mikor a téli alakulás előtt a kiválás jjrocesszusa volt folyamatban. Méltóságos Felügyelő Úr! Úgy véljük, hogy a vidéki színészet rendezésével mind a vidéki városok művészi igényeinek kielégítésében, mind a társulatok sorsában kedvezőbb helyzet teremtése lehet csupán a cél. Ez bátorít fel bennünket amaz óhajunk kifejezésére, hogy városunkban egy, bár rövidebb ideig tartó, téli szezon is létesíttessék. Városunk ismert kulturális nívója, tanintézeteinek s egyéb nyilvános intézményeinek nagy száma, a lakosság intelligenciája jogossá teszik ez óhajunkat. A múlt tapasztalatai bizonyítják, hogy nálunk csak elsőrendű társulat élhet meg s megélhetésére legkedvezőbb időszak a szini szezonok tulajdonképeni időszaka : a tél. A virágvasárnap utáni szezont, amelynek tartama alatt a dolog természetéből kifolyólag rosszabb összjátéku előadásokban, kezdő erők szárnypróbálgatásában van részünk, mindaddig, míg a társulatok alakulása virágvasárnap táján történik, egyáltalán nem óhajtjuk. Nyári előadások tartására kőből épült színházunk nem alkalmas, de hát nem is azért épített e város ritka áldozatkészséggel, sokkal nagyobb és gazdagabb városokat évtizedekkel megelőzőleg kőszinházat, hogy húsz évvel e szinház megnyílta után nyáron lássa (tán színházunk helyett építendő arénában?!) vendégül a színészetet. Ezeknek előrebocsátásával a feltett kérdésekre a következő válaszokat adjuk. Ad. 1. Kőből épült, fűthető színházunk vau. Ad. 2. Elesik. Ad. 3. A város közönsége egy hat hetes és egy négy hetes szezonon át képes a színtársulatnak tisztességes exisztenciát nyújtani. Ad. 4. Előadások rendezésére legalkalmasabb időszak a virágvasárnap előtti három hónapból hat hét és szeptember hava. Ad. 5. A város az idejövő társulatnak ingyen szinházat ad; a megfelelő időszakban ideérkező társulatnak a szinügyi bizottság bérletet E válaszok utáu teljesen érthető lessz az az az apjából is, ha majd elkövetkezik a leszámolás nagy napja és Budapesten megszólal a ,.Bozse cárja bráni !-[ ) Megesett egyszerre, hogy a szerezsán elhagyta a leánya házát. Régóta készült már ilyesmi. Nem a veje üldözte ki, hauem a tulajdon leánya. A vő derék ember volt és jó szerb, de a Zorka fukarnak és közömbösnek mutatta magát. Kicsinylő vállvonogatással hallgatta apja szónoklatait a leszámolás nagy napjáról, mikor pedig egy pár száz forint kellett volna, hogy elküldjék a szerezsánt a karlócai kongresszusra püspököt választani, elzárta a kasszát és nem adott egy krajcárt sem. Vazul megküldte ugyan a pénzt, de a szerezsánt irtóztató haragra lobbantotta saját vérének elfajulása, azért elhatározta, hogy elmegy lakúi Vazul fiához. Elmegy ő is az oroszlán torkába. Nem járt még soha Budapesten, a fiát se látta már tiz év óta. De leveleiből tudta, hogy megmaradt jó szerbnek és jó fiúnak. Mikor gőzhajóra szállt, eszébe jutott, hogy az unokáit sem látta még : Györgyét ós Dúsát. Késő délután szállt ki az ó-budai parton. Tudta, bogy a fia itt nyaral valahol a hegylejtőn. Már alkonyodott, mikor megtalálta a házat. Észrevétlenül lépett bc a kapun, ment föl a lépcsőn. A folyóson eszébe jutott, hogy meg fogja lopni a fiát és lábujjhegyen jávt. Kissé izgatottan állott meg egy félig nyitott szobaajtó előtt. Odabenn, a fél homályos szobában, kót hang beszólt. Egy selypítő
