Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-11-18
Huszonhetedik év. 46. szám. 1900. november 18. PÁPAI LAPO Pápa város hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtéc Telefon-szám: 41. Felelős szerkesztő : Dr. KŐRÖS ENDEE. Főmunkatárs: Dr. WELTNER SÁNDOR. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. K&yes Hzára ára iiO ül]. Erömérés, l'úpn, 1900. nov. 17. Törvény intézkedik arról, hogy a jövő esztendő első tiz napjában az ország egész területén népszámlálás tartassák. Ez az általános népszámlálás, amelyet az 1Ö C JU. évi XIII. törvénycikk rendel el, adja meg a kulcsot ahhoz, hogy megismerhessük, mennyit haladt az ország, mennyit szaporodott népességben, vagyoni jólétben az elmúlt tiz év alatt. Tiz év óta, amikor legutoljára kutatták, mekkora a magyarság ereje ebben az országban, sok íij intézménnyel szaporodott állami életünk. Az a rohamos haladás, mely Magyarországot egy negyedszázad alatt az igazi európai államok sorába emelte, nem szünetelt az utolsó tiz év alatt sem és ha tudni akaijuk, mint váltak be ezek az intézmények, mint járultak hozzá a nemzet erejének gyarapításához, úgy erre nézve a legilletékesebb feleletet a lelkiismeretesen keresztülvitt népszámlálás adhatja meg. Ez adhat csak fogalmat az ország erejéről, a magyarság terjedéséről, s ezért mondhatjuk, hogy a népszámlálás valójában az ország erejének megmérése. Az általános népszámlálásra azonban nemcsak azért van szükségünk, hogy általa a múlt alkotásainak hatásáról ismeretet szerezzünk. Az igazi fontosságot, a népszámlálás nagy államéleti súlyát főképen azok a következtetések adják meg, amelyeket erőink ismerete után a jövő harcaira levonhatunk. A magyar államra igen sok súlyos közgazdasági és nemzeti feladat megoldása vár. A jövő sohasem volt annyira munkárahivó, mint éppen most, amikor bizonyos sorom pók ledöntése, igen sok akadály elhárítása után ifjú erővel, tűzzel és lelkesedéssel munkálkodhatunk az egységes magyar állam megalkotásán. Egységes magyar állam! Magyar szívnek régi ideálja, soha el nem múló vágya. Hogy megalkothassuk, alaposan kell ismernünk a mi soknyelvű és fajú népességünk családi, társadalmi, lizikai, kulturális és gazdasági állapotát. Tudnunk kell, hova állítsuk őreinket a jövő harcában, mi legyen munkája a magyarság derékhadának, minderre nézve pétiig a most foganatosítandó népszámlálás fog felvilágosítást nyújtani. Elsőrangú állami érdek tehát az, hogy a népszámlálás pontos és lelkiismeretes adatokat nyújtson, hogy senki az államot hamis útra ne vezesse. Mindnyájunknak szent kötelességünk, hogy az államot való életünkről, igazi állapotainkról felvilágosítsuk és a kézbesítendő számláló-lapok lelkiismeretes, az igazságnak megfelelő kitöltése Magyarország minden polgárának hazafias kötelessége. Erre szólít fel bennünket az a felhívás is, melyet Kolossváry József alispán Veszprém vármegye egész közönségéhez a népszámlálás alkalmából intéz, s amelyből közöljük a következő részletet, hogy egyszersmind eloszlasson bizonyos, még ma is hívőkre találó lehetetlen hiedelmeket a népszámlálás és adóemelés közt fennálló titkos összefüggésről: .,. . .óva intem minden egyes lakóját vármegyémnek, ne bigyjen azon tudatlan, vagy rosszakaratú embereknek, kik a viszálykodás, egyenetlenkedés konkolyát igyekezni fognak elhinteni azon igaztalan állításukkal, hogy a népszámlálás célja az adóterhek emelése. Tiltja e célt a törvény, tiltja az állani magasabb feladata, ellene mond a józan ész és megvilágosítja az a tény, hogy az álambataloumak megvannak a maga intézményei, erre a célra szolgáló külön szervezete, melyek által módjában áll az ország anyagi viszonyairól más úton pontos adatokat beszerezni s azok alapján az adózás határait, mennyiségét megállapítani. A népszámlálásnak semmi egyéb célja nincs, mint az ország összes népességének számát, s a népességnek mindazon közérdekű viszonyait kideríteni, amelyeknek ismerete éppen a nemzet minden egyes tagja boldogulásának érdekében áll, s amelyeknek ismerete szükséges ahhoz, hogy az állam az egyént az élet nehéz küzdelmeiben támogassa, létét minél jobban TÁRCA. Eljössz még te. Eljössz ínég te egyszer, eljössz te hozzám, Ha majdan a szíved felsajog, fellázad ; 8 felkeresed — melyben örök pihenőre, Nyugovóra tértem — azt a síri házat: Ahová az élet vásári zajából Nem hatol bn semmi szentségtörő' Iái ma : Vadvirágos, csendes, pázsitos hantoktól Elvágyón előle mindörökre zárva. Érzem, tudom, látom . . . felkeresed majdan Ezt a síri házat, a temetőkertol ; Amelynek ösvényén kicsordul a könnyed —• Az a fényes gyöngysor — az a rejtve rejtett . . S megkérdezed tőlem : — fájó zokogá.-.-al —Mit csinálok ott lenn '! van-e rólad álnnim '!'! Es — lelkem szerelme : koporsóját törvén Átölelve suttog ott a néma tájon. Elsuttogja : amit végig érzett érted, Amit végig küzdött száz, meg ezer vészen . . , Majd ezt a szerelmet, majd akkor megérted, Megtudod, átérzed, - de már késő' lés zen . . Majd ekkor megérted a csalódás kínját; Mely, a kálváriák útját elém mérte . . . De, töröld le könnyed: lelkem megbocsátott,— 13oCsásson meg ott fenn az Isten is érte! Soos Lajos. A SZEREZSÁN. Irta: Hcrczc«- Ferenc. Mikszáth Minanai-lijabó). Gavrilovics (íavril volt a becsületes neve, de az egész gránicon csak szerezsámiak nevezték. Szép öreg volt. Egy festő keresve sem találhatott volna különb mintát dános evangélista alakjához. Hatalmas, kerek koponyáján nem volt már egy hajszál sem, ezüst szakálla a melléig folyt le, de erős bajusza, tüskés szemöldöke hollófekete maradt, szeme villogott, termete pedig erős és délceg volt, akár a fenyőszál. Öblös orgonahangon szokott beszélgetni, a kávéházban, a korcsmában, a patikában, ahol hallgatókra talált. Legszívesebben választásukon, ha ezer ember hallgatta. Mindig esak egy dologról beszélt : a magyarok zsarnokságáról. Hej, hogy gyűlölte, micsoda lángoló gyűlölettel gyűlölte az elbizakodott ázsiaiakat, akik oly vakmerően gázollak a szent szláv nemzet jogaiban ! IIa vizzé válhatott volna az ő végtelen gyűlölete, bizony elárasztotta volna ezt a boldogtalan országot. — Elérkezik majd a leszámolás napja ! — dörögte gyakran prófétai tűzzed. -• Szét fogjuk törni bilincseinket, vérrel fogjuk lemosni gyalázatunkat és olyan rottendes igazságot fogunk látni, olyan igazságot, amilyen nem volt még a világtörténelmében. Nem lessz kegyelem annak, akit ázsia anya szült, unokáink pedig el fogják felejteni, hogy itt valaha ázsiai legeltette a lovát . . . Nagyon szépen tudott a szerezsán beszélni. Már a hangja is olyan izgató, bőszítő volt, — ha az ember hallgatta, kedve kerekedett, hogy zokogjon, kiabáljon, romboljon, vérbe fürödjék, vagy legalább is leigva magát . . . Oh az a leszámolás. Egyszer nagyon régen, már azt hitte a szerezsán, hogy itt van a napja. Akkor volt ez, mikor a Halai császár fegyverre szólította az ő hü graniesárjail a lázadó ázsiaiak ellen. A nagy bánátkelt a Dráván, a bős Knicsaniti kibontotta a piros-kék-fehér lobogót, a karlócai pátriárka pedig föléje tűzte a kettős keresztet. Az akkor még ifjú szerezsán volt egyike az elsőknek, akik a szent zászló alá síeltek . . . Milyen felséges, dicső napok voltak azok! Ihídverő Dusán cár óta a szláv testvérek nem állottak olyan nagy számmal fegyver alatt. Ott voltak a vitéz horvátok, a hadod/.otl s/lavón testvérek, a bácskaiak, a bánátiak. A szerbiai testvérek hos>zú sajkasorban keltek át a Dunán, a törökverő hajdúk, a fekete hegyek sasai csoportosan ereszkedtek le a szikláikról. Harcias, büszke alakok, napbarnított arccal, villogó, félelmetes szemekkel. Vérvörös, fezt viseltek, övükben drágaköves jatagánokat, vállukon hosszú csövű puskát. Ilyen sereggel meghódítjuk a világol ! •- ujimgott a szerezsán. Xem hódítottak meg egy kapa földet sem. Ami aztán következett, az érthetetlen, hihetetlen
