Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-11-11

45. szám. 1900. november 11. APAI LAPOK Pápa város hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856, Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fötéc Telefon-szám: 41. Felelős szerkesztő: KŐRÖKS ENDKE cliFőmunkatárs: WELTNER SÁNDOR űr. Előfizetések és hirdetési dlj?.k a lap kiadóhivatalához küldendők, A lap ára: Egész évre 12 kor., félévre ß kor., nesryedevre 3 kor. Ksyea HKÍm áru :iO lí 11. Köszönet Darányinak, Abban a versenyben, melyet a vidéki városok állami és más közhaszna intézmények elnyerése érdekében kifejtenek, s amelyből városunk is bőségesen kiveszi a maga részét, ritka, sőt mondhatni egyedül álló jelenség, hogy egy vidéki város nagyszabású állami intézményhez a város minden megterbeltetése nélkül jusson hozzá. »Kerjetek és egynek közületek megadatik«, ez a rendes mottó, midőn vidéki városok jelentőségét emelő, előrehaladásukat biztosító intézmények diszlokációjáról van szó. S az az egy, akinek megadatik, legtöbbször csak nagy erőfeszítéssel és jelentékeny áldozat árán érheti el célját. Valóban ritka, egyedül álló jelenségnek vagyunk tanúi léhát, midőn látjuk, hogy Darányi Ignác dr., kitűnő földmivelésügyi miniszterünk az ország ehö díszfaiskoláját városunkban állítja fel. Es felállítja egyedül saját bölcs kezdeményezéséből, városunk iránt mindenkor tanúsított nagyrabecsült jóindulatától indíttatva. Kifejtettük már egy alkalommal, hogy ez az uj intézmény lényegesen emelni fogja városunknak gazdasági jelentőségét, hiszen az a hatalmas munkálkodás és nagy forgalom, mely a faiskola létesítése után megindul, nem lehet hatás nélkül, sőt nagy hatással lessz a város gazdasági életére. Emelni fogja ez az iskola a város forgalmát és javítani fogja a munkásviszonyokat, aminek nagy fontosságát talán nem kell külön hangsúlyozóunk. A földmivelésügyi miniszter bőséges kézzel ad a városnak, anélkül, hogy áldozatot kivárnia érte. Ez adomány ritkaságának és becsének volt tudatában a képviselőtestület, midőn az u,olsó képviselőtestületi gyűlésben lelkesedéssel elhatározta, hogy Darányi Ignác dr. földmivelésügyi miniszterhez a város köszönetét tolmácsoló feliratot intéz. Valóban, hálával is lehetünk eltelve Darányi miniszter iránt, aki városunkra gondolt, amikor az első díszfaiskolát az országban fel akarta állítani és örvendünk, hogy, bár némi kis huza-vona után, mégis eléggé rövid idő alatt sikerült a tárgyalásokat befejezni. Az új intézmény pedig viruljon, feleljen meg mindenképpen a hozzá fűzött várakozásoknak és legyen áldás a kenyéren, melyet az ott folytatott munka sok szegény embernek szerezni fog. Népbolondííás. II. l'iípa. íiciv. íl. (*) Azt hisszük, nem kell olvasóink előtt külön bizonyítgatnunk, hogy indokolatlanul nem támadtunk meg soha senkit. De mert nem tűrhettük tovább a sajtó szerepének a Pápai Újság erkölcsi nézetei szerint való értelmezését, fel kellett világosítanunk már a mult alkalommal a közönséget arról a. frivol játékról, melyet a Pápai Újság a tanítóképző-intézet tanári karának kérelmével űzött és fel kell világosítanunk a közönséget most is a tarthatatlanságáról bizonyos vádaknak, melyeket a Pápai Újság hónapok óta hangoztat minden alap nélkül ugyan, de a meggyanusítás merészségével. Es itt nem akarunk bővebben kiterjeszkedni arra az állításra, melyet a Pápai j Újság két utóbbi számában hangoztat, s mely szeriui nincs Magyarországnak egyetjlen minisztériuma sem, a melynek a vásártér mellett levő területet a város már föl ne ajánlotta volna. Amennyire nevetséges ez az állítás, épp annyira nem felel meg a valóságnak és az ilyen üres beszédet még a megcáfolásra sem tartjuk érdemesnek. Hónapok óta gyanúsítgatja továbbá a Pápai Újság a városi tanácsot azzal, hogy a város vadászterületének bérbeadásából befolyó jövedelmet nem fordítja az utak és hidak javítására, sőt még csak beszámolni sem tud a jövedelem hovafordításáról. Erre a gvanusításra azonban magadta a városi TÁRCA. Változások. Elszakadtam kis falúmtól, Mint a levél a faágtól . . . A sok édes gyermek-emlék — Még oly színes, üde nem rég Egyre lakúi, halaványúl. Néha, mikor hazatérek, Körül nézek nagy ijedten : Mind kevesebb, fájón látom, Ismerősöm. jóbarátom S egyre több — az ismeretlen. Nyájas aggok, kiknek egykor Csüggtem a beszédes ajkán, Már nem várnak mese-szóra. . . . Ilajták fejük' nyugovóra A szomorú tüzek alján . . . A pajkos, víg játszótársak Gonduyotnott férliak lettek. Találkozunk, köszöntenek : „Isten hozott. . . Isten veled ! . . • S dolguk után odább mennek. Már a rét sem oly virágos, Nem oly meghitt a kis liget, Erdő, mező dalt alánabb . . . Változatlan csak egy maradt: Edes anyám, a te szived. Nem, nem . . . az is megváltozott, Oregbcdett az is egyben, Örcgbedett — oh, nem másban : Ertem való aggódásban, Hozzám való szeretetben. . . . Csak ráhajhim, ráborulok, Egy hang sem jő az ajkamra. De az Isten, a jú Isten Mi benn zsong-bu/.og a szívben: A hangtalan szót is hallja. LnmpérUi (íe'za. A szegény írók ... (Dramali/.áll novella zongorákiséivl(el.| — A «Päpai Lapok» eredeti tárcája. — Irta: Székely Emil. MAIIG ÍT, KLÁIll és LILI, átlag tizenhat érés leányok, csevegnek a tágas verandán. Szerző a szemközt levő ház egy elsőcmeleti ablakából nézegeti őket. Idő: egy páratlan csütörtök délutánján. Szerző: Pompás kis lány ez a Margit. Kár, hogy ötvenezer forint a hozománya. Margit iá verendám: Tudjátok, mikor esküszik Mariska*.' A jövő vasárnap. Csak negyvenezer forintja van. Szerző: Ugy;ui miről beszélgetnek'.' Az a Klári messziről milyen csúnya! Hát még közelről! (Szerző összeborzad. • Klári : Negyvenezer forint és a leány sein igen szép. Lili: Ugyan hagyjátok el. A mai világban az emberek igazán nem tudnak házasodni. (Tekintete az átell enes házra esik.i Nézzétek esak, az a fiatal einher egyenesen ránk néz. Margit: (cinikusan): Nem mondható elmosnak, de elég szemtelen. Szerző: (önelégült mosollyal): Fölnéztek, suttognak, rólam beszélgetnek. (A jobb szemébe egy darab kerek üveget tesz.i Klári: Tegyünk úgy, mintha nem is vennők észre. CA veranda ajtaja megnyílik. Lili mamája kilép. Maira után vonszol et»y ínejrleheb'íson csinos lht.al emberi,) Lili t/iamája. (kissé éles hangom : Lányok, bemutatóul Komák urat. Nagyon tehetségei liatal ember. Ismertem, amikor még nyolcéves tacskó volt és bógoinbócokkal verte be az ablakainkat. Komák (szerényein: Nagysád igen kegyes. Kgg hang (a szomszéd szobából! : Sakálné, Sakáhu; jöjjön lm gyorsan! Lili mamáj" : Bocsánatot kérek. (Kisiet.)