Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-11-11

képviselőtestület legutóbbi közgyűlése a méltó választ, a mikor a polgármester számadatokkal mutatta ki, mennyire alaptalan ez a vád. A közgyűlés pedig tüntető módon fejezte ki bizalmát a polgármester s a városi tanács eljárása h'ánt és leckét adott ezzel a Pápai Újságnak is, hogy a városi tanácsot alaptalanul vádolni ós gyanúsítani a gyülésterem falain kivül sem szabad. Részletesebben akarunk azonban foglalkozni a Pápai Újságnak azzal a vádjával, mely szerint városunk vagyoni ügyeinek jelenlegi kezelése a tönk szélére juttatja, a várost s foglalkozni akarunk azzal a panaszával, hogy a pótadó elviselhetetlenül emelkedik, úgyszintén azzal a pretenziójával, hogy a várost a lejtő útján megállítani azoknak a »független gondolkodású férfiaknak vált immáron feladatává, akik a Pápai Újság körül csoportosulnak. Erre nézve közölni óhajtjuk azt a kimutatást, mely a város pótadójáról nyújt lel világosítást 1890 óta. 1890 . . . 38-2"/

0 1896 42-8% 1891 . . . ,%'-8"

() 1897 46-0% 1892 . . . 41 >•{)"••„ 1898 49-0% 189:5 . . . 43-b

M

V„ 1899 44-3% 189 4 . . . 4:5-0" „ 1900 öO-S)"/;, 1895 . . . 42-7% 1901 előirányzat 44-ó% A 12 év előtti számhoz képest tehát niiu'sen jelentékeny emelkedés a pótadóban s nem .szabad figyelmen kívül hagynunk azt a kői ülményt sem, hogy 1894 Óta a hitközségeknek adott városi szubvenció a kétszeresére emeltetvén (évi 13,600 korona helyett évi 27,200 korona), ez maga több mint 7",',,-kal növelte a községi adúpótlékot. S ha ezt a 7" ,,-ot, mely semmi sziu alatt sem tekinthető a város mint község kiadásának, levonjuk, akkor a pótadó a következő százalékot nyeri: 1894 .... ,%••()"/„ 1898 .... 42-<i% lNU.-> .... 35'7

,,

(1 1899 .... 37'3"/„ 1N9I! .... 35-8% 1900 .... 43-9"'

{1 1897 .... 39d)''

() 1901 .... 37-ő";

0 Ez a rideg számok kérlelhetetlen bizonyságtétele, mely azt mutatja, bogy a hitközségi szubvenció levonása után 1901-re 0'7%-kal kevesebb a pótadó, mint a mennyi volt 12 esztendővel ezelőtt, 1890-ben. Ismételve kérdjük tehát, hol van az a példátlanul bűnös kezelés, mely a tönk szélére juttatja a várost, s miért volna szükség arra, hogy egyes »népbarátok«, »nepapostolok«, vagy mondjuk ki magyarán : népbolondítók mellüket verve a város haladásának kerekei elé vessék magukat? Ellenben a pótadó minden emelkedése nélkül örökösen a pótadó elviselhetetlen emelkedéséről panaszkodni; folyton haladást sürgetni s ezt a baladást vagy sürgetést a. mások végzetes és rosszakaratú hibájának nyilvánítani: ez a legmegengedhetlenebb ámítás, amit egy lap olvasóival szemben elkövethet. Ám ne elégedjünk meg azzal a bizonysággal, amit a város pénzügyi történetéből vett 12 esztendő nyújt. Tekintsünk szét a Dunántúl városai között, amelyek legtöbbje előttünk jár a haladás útján s győződjünk meg róla, milyenek ott a viszonyok a pótadó tekintatében. Az adatokat Paulovics Márton szegedi városi hivatalnok által összeállított hivatalos kim utalásból merítettük s ezek az adatok az 1897. esztendőre vonatkoznak, a mikor városunk pótadója 4(J"

/0

, illetve a hitközségi felemelt szubvenció levonásával 39" 0 volt. Ezek az adatok így hangzanak: Veszprém . . . 34"/

0 Kaposvár Székes-Fehérvár 43°' Kanizsa . (Tyor Szom Komárom Szombathely . . öő" í)5"/

() Sopron .0 0 /)(>"•' rgom 64"/o G9«/

0 7G' ;o Zala-Egerszeg 85 \'

() Mindezek a városok tehát, az egy Veszprém kivételével, a melyet baladás tekintetében aligha kivan valaki például venni, jóval nagyobb százalék pótadót fizetnek, mint városunk, jóllehet a törzsvagyonuk jelentékenyen nagyobb s az indirekt jövedelmeket is sokkal fokozottabb mértékben használják ki. Ki mondhatja tehát ezek után, hogy városunk pénzügyeit könnyelműen kezelik ? Ezeket az adatokat pedig nem azért hoztuk fel, mintha nagyobb mérvű költekezésre akarnók bátorítani azokat, akik városunk ügyeit intézik. Mi mindenkor a takarékosság elvét hangoztattuk, azt fogjuk hangoztatni a jövőben is, s ezeket az adatokat csupán azért hoztuk fel, hogy egyszer s mindenkorra kimutassuk, mennyire nincs alapja annak a panasznak, mely a pótadó tarthatatlan magasságáról szól. És végül keressük meg azt a klikket is, meiyrői a Pápai Újság állandóan beszél; amely klikk a város megrontására vezet, s melynek a képviselőtestület vak eszközévé szegődött. A klikket meg is fogjuk találni, de előbb tiltakozunk a város képviselőtestületének ilyen fokú megsértése ellen, mert ez a képviselőtestület sokkal intelligensebb, hogysem akár egyesek, akár érdekcsoportok járószalagján vezethető volna. Ilyen érdekcsoportról, ilyen klikkről mi nem is tudunk, ellenben tudjuk azt, bogy valójában a »klikk« egyesek szövetkezése oly célból, bogy önző érdekeiket bármi eszközzel, tehát a letagadás, a ferdítés, a meggyanusítás, a rágalmazás eszközeivel is elérhessék. S ha ez a klikk, akkor nem kételkedünk abban, hogy Pápa, város közönsége minden rámutatás nélkül is tudni fogja, hogy hol keresse a klikket. Városi közgyűlés. - 1900. XI. 7. — A mi kis „parlamentünk" szerdai gyűlése fontos is, érdekes is volt. Fontossá tette fő Leg az állami faiskola ügye, melyre nézve a közgyűlés — Kende. Ádám dr. indítványára — egyhangúlag s nagy lelkesedéssel kimondta, hogy létesítéséért Darányi Ignáe dr. földmivelésügyi miniszterhez a város köszönetét tolmácsold feliratot intéz. Érdekessé több felszólalás, do főleg a napirend előtt elhangzott interpelláció ós a reá adott válasz tette. A közgyűlést, melyen mintegy 00 városi képviselő voltjelen, Mmárox Károly polgármester pont4 órakor nyitotta meg. A felvecndó'jegj'zőkönyv hitelesítésére: Horváth József dr., B ick István Komák (meghajlássalI: Komák Lajos szinmüiró vagyok. (Mégegyszer meghajtja magát.) i'S'ikálné öltben a Denevér ciinii operettből zongorázik néhány dalt.) Margit (érdeklődve): Szinműiró? (roppant nyájassággal): Tessék helyet foglalni. Komák: Helyet foglalni? . . . (helyet foglal.) A/az, bogy nem mondhatnám : kizárólag színműire. Kn, kérem, a perc sugallatára hallgatok. Ha van néhány szellemes ötletem, tárcát írok. Azonban tárcát csak igen ritkán szoktam írni, máskor elbeszélést, nem ritkán regényt. Minden irőnak vannak percei, amikor olyat alkot, amit később maga is megbámul. Ilyen vagyok ón is. Klári: De hiszen ... ön azt mondotta . . . szinműiró. Komák : Ah igen. Csakhogy régibb darabjaimat hossza időn keresztül következetcsen elhanyagolják a színházak. Az ujabbakat ])cdig nem merik előadni. Ezt is meg magyarázom. Főclvem : a merészség. Megcsinálni azt, amit mások nem mertek. Példának fölhozok egy esetet: Egy normálisfa gyermek megöl egy generálist. Ezt nem akarják elhinni. Pedig ez nagyon természetes. A generális tudja, bogy nincs igaza, hogy a lelkiismerete nem tiszta. A gyerek pedig tudatában van annak, bogy ő édes apját, édes anyját, talán az egész hazát megmenti azzal a tőrdöféssel. Ilyesmi minden nap megtörténik. Ha akarják, most rögtön előadom legújabb darabom ötletét. Klári: Koppant kíváncsiak vagyunk. Komák: Szivoskedjcnek idefigyelni. A. herceg meglátja a turfon a szép grófnőt, halálosan szerelmes lessz belé és elhatározza, bogy él-hal érte. A darab ott kezdődik, mikor A. herceg a grófnő várába érkezik s megpillantja az udvaron sétáló grófnőt. Odarohan hozzá, leborul a lábai eló és szerelemért esdekel. De mi történik azalatt odafönn a várteremben. B. hercegnő nem tudván elfojtani C'. gróf iránt érzett szerelmét, szobaleáuynak öltözik és a gróf várkastélyába fórkőzik. Éppen akkor lép a szobába, amikor a gróf K/opJstock világraszóló műve fölé borulva szunyókált. Félreértések elkerülése céljából megjegyzem, bogy egy hatfontos pisztolylyal ós mérgezett tőrrel van fölfegyverkezve. Megrázza az alvó gróf vállát és rákiált, hogy haljon meg vele. Hatásos jelenet fejlődik. A gróí élni akar. Xem szamár, hogy meghaljon. A hercegnő ráfogja a pisztolyt, de a gróf kicsavarja a kezéből és az ablakon keresztül az udvarra dobja. Xem látta, hogy mi vau az udvarban, azt sem, bogy hová esett a pisztoly stb. De mi történik azalatt odalenn a várudvaron? A herceg tórdenállva kéri a grófnő szerelmét, amikor a hatfontos pisztoly egyenesen a fejére esik ós főidre teríti. Megint hatásos jelenet fejlődik. A grófnő felsikolt. A gróf hallváu neje sikoltását, de nem tudván, bogy mi baja van és nem látván, bogy mit csinál, lerohan az udvarra. A hercegnő természetesen utána. A gróf megdöbbenve látja a grófnő előtt beverő bolttestet, de nem úgy a hercegnő. Rögtön fölfogja a helyzetet és — mintha még joga volna féltékenykedni! — rárohan a grófnőre és a mérgezett tőrrel ledöfi. A gróf se volt rest, fölkapta a földön beverő pisztolt, egy durranás, a berceguő vérében feküdt, még egy durranás s a kótségbeesett gróf holtan dül a bárom tetemre. El még valaki? Xem. Tehát a darab véget ért. (Odabenn a szobában az ölebecske végig szalad a zongorán. Ez a nóta ballatszik: „Minek is van szerelem a világon?") Klári: (elragadtatva): Milyen szép! Lili: Ugyebár ön ismerte a grófnőt? Komák: Houuan gondolja? Lili: Mert olyan rokonszenves hangon beszélt róla. Igazán ismerte? Komák (miután gombjainak száma felől tudomást szerzett): Igen, ismertem ... Margit: Vallja be, hogy szerette a grófnőt. (Komák mosolyogva rázza a fejét.) L/7/: Hiába tagadja. Komák, (félre): Isten neki! (fenn): No hát, bevallom. Lili: Mondja csak, hogyan ismerkedett ön meg a grófnővel? Marijil: Hogyan? Lehet ilyet kérdezni? Hát utána szaladt és...