Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-10-28

Kell 507 négyszögül a vásártérhez, ezt hozzácsatolják s a vásártér előbbi nagyságát elfogja érni. Természetesen még akkor is, ha nagyítják a vásárteret, a gödröket be kell tölteni, mert ha tízszer oly nagy vásárteret alkotnak is, ha az pocsolya, a célt nem érik el. Hozzá kell fogni, az egész munka csekélység, alig számbavehető. Beszéltek sétatérről, füvészkertről s mindenről, csak éppen arról nem, amiről tulajdonképen szó volt. Mily könnyű lett volna a kérdést néhány, az ügy ismeretét eláruló szóval a valódi mederbe terelni. Reméljük, hogy a legközelebbi közgyűlésen, amikor ez a kérdés újra szőnyegre kerül, az ügy fontosságához méltóan kerül ki az előadói retortából s a város képviselőtestülete, a város jól felfogott érdekében, egyhangúlag hozzájárul a tanács javaslatához s a kérdéses területet átengedi a faiskola céljaira. Győr—Sopron - Pápa—Komárom. Impozáns dolog négy ily tekintélyes város nevét egybefoglalva látni. Szép róluk azt sejteni, bogy valami magasabb cél érdekében egyesültek, hogy közös erővel vigyenek fontos ügyet diadalra. Aki azonban a négy város nevét egymás mellett látva ígyen gondolkozik, alaposan csalódik. A négy várost erőszakkal akarják egyesíteni s e mesterséges egyesítésnek eredménye fontos ügynek nem előbbre vitelét, de visszavetését jelentené. Ks ezzel rövidcsen megmondtuk véleményünket arról a tervezetről, mely a lefolyt héten látott napvilágot s mellyel Festet ich Andor gróf, a vidéki színészet országos felügyelője a szinikerülotek új beosztása útján a vidéki színészet rendezését, a vidéki színészet jogos, nagy panaszainak megszüntetését célozza. Dunántúlon három szinikerületet kontemplál — Micsoda, hát még muzsikálni is tud az apátok '! — De még hogyan, mondja a kis pöttön Fercsi. Még a szája is nyitva maradna a naccságának, ha egyszer meghallgatná az apám muzsikálását. — Hát szerettétek volna kivilágítani az anyátok sirját ? — Bizony, bizony, de ha nem volt pénzünk. — Nesze Lajosi pénz. Szaladj izibeu a MóZHÍIIOZ és mond neki, hogy adjon ezért 10 nagy sziues gyertyát. Lajcsi reszkető kezekkel forgatja a fénylő koronát. — Ugy-c ötven krajcár ez ? — Annyi bizony. — S mindért gyertyát vegyek ? — Igen. A gyerekek hálálkodva kapaszkodtak belém s nem győzték csókolni kezeimet. — Ne hálálkodjatok. Lódulj Lajcsi. Lajcsi lehajol testvéreihez s halkan súg nekik valamit, azután nyílsebesen fut a falu felé. Jó ideig hasztalanul vártuk visszatértét. Elküldtem eléje a középső fitit, majd a másikat, végül Fercsit. Egyik sem jött vissza. A cickóró zsarátnokok pislogó fényénél alig bírtam ráakadni a Temetővölgyből kivezető útra. Fönn a domboldalon csakis imitt-amott sercegett egy-egy olajmécses s a sirdombok közül mindina tervezet, ezek elseje a fenntirt : Győr—Sopron — Pápa—Komárom. Hogy mit jelent reánk nózve e négy városnak egy kerületben egyesítése, az rögtön világos mindenki előtt, aki tudja, bogy Győrött már két év óta hat hónapon keresztül működik társulat s hogy Sopronban szintén a téli hónapokban szokott már eddig is a magyar társulat működni. Egyértelmű ez a beosztás reánk nézve azzal, hogy a jövőben még az eddiginél is kedvezőtlenebb időben jön hozzánk színtársulat. Eddig tavasz kezdetén és ősz elején ütött nálunk tanyát a színművészet, ezentúl — hivatalos körzővel egy körbe keríttetvén be négy város — hozzánk, a kisebbhez, a szegényebbhez legföljebb a nyári hónapokban kukkanbat be a „komoly, megbízható társulat" (a tervezet szavai!) és időzhetik itt pár hétig kultúránk nagyobb dicsőségére. A kerületbe foglalt két nagyobb város: Sopron és Győr sajtója már megnyilatkozott a tervezet ügyében. Teljes egyértelműséggel képtelenségnek nyilatkoztatták a tervet, amelynek elfogadása ellen mind Sopron, mind Győr kulturális nívója élénken tiltakozik. Sopronra nézve csak imént nyilatkoztatta ki a belügyminiszter, hogy, ha a most pár hónapon át ott működő német társulat engedélye lejár, német társulat részére oda többé engedélyt nem ad. S most — tán rekompenzáció fejében — arra lehet kilátása, hogy a négyvárosos magyar társulat csak mint másodrendű állomást fogja felkeresni. Es kétségtelenül nem a téli hónapokban keresi fel, mert ez időszakra természetes joga Győrnek van. Sopron sérelmével egyezik a mienk is. 1881. december 7-én nyilott meg a pápai állandó, köböl épült szinház és hűsz év leforgása után oda akarnak bennünket juttatni, hogy mikor városunk gazdasági és kulturális téren haladt, népességben, szellemi erőben megnövekedett, akkor kőszinházunkat lerombolhatjuk, mert nincs szükségünk reá, — nyáron jó szellős deszka-arénában sokkal kellemesebb színielőadást végighallgatni. Mi pedig arra gondoltunk s arra gondolunk ma — a fatális tervezet ellenére — is, hogy ba csak egy hónapra is, de téli szezont teremtsünk meg városunkban. Nem maradunk meg továbbra mai harmadrendű szerepünkben, nem élünk kegyelem kenyéren, nem nézzük el, hogy egy tarkább ritkul a térdelő alakok száma. Rövid idő múlva a halottak birodalmának szokott csöndjét nem zavarta más, mint a fütyülő szél által kergetett levelek szomorú zizegése. Fázósan bújtam köpenyem prémes gallérjába, őszintén boszankodva a cigánypurdék turpisságán. Vájjon mit csináltak a pénzzel ? — No várjatok semmirekellők, mormogtam magamban, majd reátok pirítok a csalásért! Néhány pillanat múlva ott állottam a faluvégén, Náci cigány nyomorúságos viskója előtt. Két parányi nyilason, mondjuk ablakokon keresztül (a két felső ablakszemet ujságpapiros képviselte) halvány fény szűrődött át. Közelebb léptem az ablakhoz. Az én cigány purdéim ragyogó szemekkel, kipirult arccal guggoltak a szoba közepén terpeszkedő banyakemence előtt. A kemencében vigan pattogott a tüz s Lajcsi serényen piszkálgatta a parázs között piruld illatos burgonyát. Megszégyenülve húzódtam el az ablakból, íme, hogyan rám pirított az a 12 éves cigáuypurdé. Az anyjától megvont világítás árából világít és melegít didergő testvéreinek s ad meleg táplálékot az éhező kicsikéknek. Lenn a Temetővölgyben a törpe keresztfa alatt pihenő asszony megmozdul és mosolyra nyitja ajkait. S amilyen boldog mosollyal költik el az illatos burgonyát a faluvégi viskó toprongyos lakói, éppen olyan boldog mosollyal pihen tovább sírjában a sápadt arcú asszony. sulatunk legyen ugyan más nagyobb várossal, de az az egy társulat számban ós erőben kétszer olyan erős legyeu Győrött, miut Pápán. Na, ez a tervezet nem visz bennünket közelebb célunkhoz. De a színészet kulturális munkáját sem segíti elő, az bizonyos. Platalmas állami segély, ez biztosítaná egyedül a vidéki színészet korszerű fejlődését és segítené elő nemes munkáját. De amíg ez nincs meg, addig sem szabad új kerületekkel megnyomorítani a szülészetet — mert hogy pld. Pápán nyáron csak tengődni tud egy társulat, az kétségtelen — hanem a véirosoknak megadni a módot arra, bogy a maguk szerény erejükkel, de hagyományos lelkesedésükkel vigyék előre a színészet ügyét. Városunknak szintén kötelessége a tervezet ügyében véleményét nyilvánítani. Nincs kétségünk felőle, hogy hivatalos köreink épúgy vélekednek e tervről, mint mi és az országos felügyelőhöz küldendő felterjesztésben részletesen kifejtik városunk sérelmeit és óhajait a színészet ügyében. Talán sikerül az útat is megjelölni, amelyen elérhetjük azt, hogy húszéves kőszinházunk valóban megfeleljen eredeti rendeltetésének. — őr Első este a Jókai-körben. Mikor az utolsó fecske elköltözik az eresz alól, akkor összeülnek azok a hölgyek ós urak, akik a Jókai-kör ügyeit intézik ós elhatározzák, hogy meg kell tartani az első házi estét. A fecskék a tavaszt hozzák magukkal és bár a Jókaikör első estéje a közelgő telet jelentené, azok, akik ott voltak ezen az estén, úgy tudják, hogy társas életünk tavaszának viszont a Jókai-kör első estéje a fecskéje. A kör tágas termében a mult szombaton már jóval hat óra előtt zsibongó élet uralkodott. Öröm töltött el mindenkit az újból való összejövetel fölött ós a beszélgetés sora hamarosan ráfordult azokra az előkészületekre, a melyek a jövő hónap vége felé tartandó szinielőadásra szükségesek. Ugy hallatszott, bogy a női szereplők már mind együtt vannak és bog}' ezek a női szereplők mind szépek, azt nem is kell mondanom annak, aki látta az estén jelenvolt hölgyeket. Olyan mosollyal, mintha ezernyi színes gyertyát, ezernyi viruló rózsát halmoztak volua azon az estén sirja fölé. A középkor. (A hűbériség és a keresztes hadjáratok története. Irta: Mika Sándor. A Nagy Képes Világtörténet. V. kötete. Budapest, Franklin—Révai. Ara 8 forint.) Óh, szép a középkor, a maga titokzatos félhomályával. Megérteni ma is igen nehéz, mert nem oly különvált, befejezett egész, mint Görögország vagy akár Róma élete. A középkor elválaszthatatlan kapcsolatban van az újjal, a középkoron átfutó szálakból szövó'dik a modern élet egész szövete. A szálak tulajdona a régiek, csak a minta más, melyet a korszellem hímez vele. Az egész kornak még nem akadt összefoglalója. Csak egyes elemeit látjuk; a papságot és a lovagvilágot, a hűbérséget és a keresztes hadakat, a fejledezö művészetet, s a megőrzött klasszikus tudományt ; de mindezeknek találkozását, összeolvadását még nem akadt, aki megmagyarázza. Képekben azonban gyakran látjuk mag'mk elÖtt a középkort. A kék hegyen a szürke klas^omot, ahol a skriptóriumban szelíd arcú vén barátok másolgatják nagy gondosan, ékes fraktura írással, piros iniciálékat vetve a míniumos kalamussal, a szentek életét vagy a legendák könyvét; a fiatalabbja meg égő szemmel festegeti Horatius, istenteleu poétának versei fölé a csábító Lalage arca mását. És lent a völgyben barátok tanítják a népet szántásra, vetésre, az Isten nevének nagyobb dicsőségére. És a falvakban kolduló barátok járnak, híreket hozva, híreket víve innen tovább; híreket hős