Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-10-28
1900. október 28. 3. Kevéssel hat után megérkezett Fenyvessy Ferenc dr., főispán is és hamarosan egész kis kör keletkezett körülötte, ami természetes is azok előtt, akik az ő élvezetes társalgását ismerik. Igen jó dolga volt különben azoknak is, akik egyáltalábau nem beszélgettek, hanem nézték a sok szép asszonyt és leányt, mert végre is szép hölgyek látásában gyönyörködni a legnagyobb műélvezet. Az így megoszlott figyelmet együvé terelte az a felolvasás, amelyben Flarmos Zoltán a közmondások eredetéről mondott el igen érdekes titkokat a hallgatóságnak. A komoly tudásról tanúskodó és sok ötlettel fűszerezett előadás mindvégig lebilincselte a közönség figyelmét és tetszést keltettek a felolvasónak azok a szavai is, amelyekben felolvasása elején Fenyvessy főispánt, a kör patrónusát üdvözölte. Vikár Erzsi úrhölgy játszotta el ezután Bartalus István Magyar Ábrándját, s a precizitás ós művészi érzék, mely játékából kiáradt, meglepte a közönséget. Gyújtó magyar dalok hangzottak fel most Gáty Zoltán hegedűjén, amelyekhez igen jól illeszkedett Csoknyay Erzsi úrhölgy diszkrét és finom zongorakisérete. Gáty Zoltán művészete ez estén teljes fényében ragyogott. A közönség élvezettel hallgatta a pompás hegedűjátékot. Három énekszámot hallottuuk ezután Kövi Dolóra úrhölgytől. Figaro Lakodalmából énekelt egy áriát, majd Bizettől egy pastoralet és végül a a románcot a Cigánynőből. Mindegyik számmal ritka hatást ért el és a. románc egy fényes trillájával valósággal elragadta a hallgatóságot. Az estét a mi ismert kvartettünk, Kiss A T ilma úrhölgy, Gáty Zoltán, Schulz Vendel és Steiner Lajos játéka zárta be. Tallmost Andante religiosoját adták elö harmonikusan, művészettel és igaz hatással. A műsor minden egyes számát a közönség zúgó tapsai és éljcnci kisérték. A házi estén jelenvolt díszes közönség abban a biztos reményben oszlott szét, bogy a pompás bevezetést hasonló folytatás fogja követni és szórakoztató szezóuban lessz vészünk. 0 TOLLHEGGYEL. A kalapos király. — Mutató Tóth Béla Anekdotakincsének V. kötetéből. — I. Lajos bajor királynak (ki épp olyan rossz király volt, amilyen rossz poéta) van Münchenben egy méltó gyarlóságu, de óriás lovasszobra. Ez a bronz-bálvány a mai világban bosszantja a legnyugodtabb vérű művészeket is. Hogyne haragudott volna rá müncheni piktornövendék korában Feszty Árpád, akiről nemcsak ellenségei, hanem még a jóbarátjai sem mondhatják, hogy valami nyugodt vérű ember volna. — Gyerekek, — mondta egy este a művészkocsmában — azt a szobrot csúffá fogjuk tenni! Köcsögkalapot nyomunk a fejébe! — Nagy kalap kéne annak, Árpád! — szólt közben egy technikus. — Hát majd csinálunk neki. És a te dolgod kiszámítani, bogy mekkora kell! — Es bog) r lehessen föltenni? — Azt csak bizzátok rám. De te, mondom, végy mértéket. A technikus komoly ember volt. Másnap fogta a műszereit, kiment a térre, egy kicsit belepillantott a messzelátóba egy kicsit számolt s este bejelentette a kompániának: — (3 felesége legfelsőbb fejének 205 centiméter a kerülete. — Helyes, — kiálltotta Feszty Árpád, — Holnap mind nálam legyetek, megalkotjuk a köcsögkalapot. Es megalkották a köcsögkalapot Lécekből, abrancsokból, fekete papirosból. Gyönyörű és rettenetes vala a világ legnagyobb köcsögkalapja. De hogyan teszik fel az óriás lovas szoborra? A legnagyobb tűzoltó lajtorja sem igen ér föl addig; s különben se lehetne tűzoltó-lajtorjákkal dolgozni a rendőr bácsiktól. Hát hogyan? . . . Könnj'en. Mivelhogy a derék Montgolfier testvérek föltalálták a léghajót. — Fiuk, csinálunk selycmpapirosból négy nagy léggömböt, olyanokat, amilyeneket szüretkor szoktak íoleregetui. Azok majd fölemelik a kalapot akár a felhőkig is. Ami pedig a rendőr bácsikat illeti, nektek Pista, Laci, Gyuri az lessz a kötelességtek, hogy lovagok, nagyhírű várurak csatáiról, melyek történtek Istennek uagyobb dicsőségére. Fent a várakban, a várurak ellenségeskedése foly, megint csak az Isteu uagyobb diesó'ségére. Kongó vén folyósok, remekbe készített fegyverek, feliratos vén kardok, bársony csótárok, faragott csoutnyergek; hímes bársonyban, suhogó selyemben fáklyafénynéí járó meseszép várasszonyok, epedő apródok, szerelmes lovagok, vitézi tornák véres — pajkos képe — ti vagytok nekünk a középkor. Mesevilág, amely a szivünket megejti; szinte elhisszük, hogy akkor éltek ilyen liliom formára született lovagok, amilyeneket ma csak Crane mester rajzol. Megtört szivek, apácaklastromok fehér-vélumos alakjai, hervadó ostolasi liliom-leányok, képteleu vitéz lovagok, mór csatábau kicsorbult fegyverek, — ti fiatal szivek ideáljai, voltatok ti valaha úgy, ahogy mi ma elképzelünk? Vár-bástyák piciny kertjei, egy pár lépés körülette], messze kilátással, sziklás földerekben egy pár szál virággal, melyet a várúrnő vagy a várkisasszony szép keze öntözött, mennyi romantikáról beszéltek neküuk ma, romjaitokban is, ha Somló vagy Fülek bé-cein látunk is. Egy más életről szóltok, amelyet mi uem ismerünk, melyet a miénknél szebbnek képzelünk, mert tele volt szépséggel, művészettel. Művészettel? — „A sötét középkor?" Igeu, igen; mert nem volt az a kor sötét, csak mi nem látjuk elég világosan. Művészet hulámzott a levegőben, gazdagon, fényesen, maradéka odatapadt a templomok, várak kőfalának freskóihoz, miniatűr-festők kisded rajzaihoz. Ott vau a művészet szépséges asszonyok himzett rokolyáin, arauycsipkés fejkötőjén, mintás fátyol-foszlányain ; lovagok cifra vértjein, vándor hegedülök dalában. Csakhogy ez a művészet olyan kevés embernek a kedvéért volt, főuraknak, fó'raugu asszonyoknak a tetszésére. A jobbágyleány szive megszakadásáról nem éuekelt az igrec, névtelen emberek jajját nem jegyezték föl a krónikák. Ennek a kor szaknak fénye csak egy kiváltságos osztálynak világított, az hizouyos, a többieknek éjszakájuk volt. Még most sem tudni biztosan, hogy az a kékes fény, mely a középkor fölött dereng, a barbárságon épült régi művészi világnak alkony fénye-e, melynek napja a reuesszanszbau még egyszer oly pompásan visszanézett, vagy az uj korszak hajnal sugárzása? Erről a titokzatos korról igen szép, világos könyvet irt Mika Sándor. Az irót nem sokan ismerik a szakembereken kívül. Mika eddig keveset dolgozott a nagyközönség számára A történelmi életrajzok közt jelent meg egy kötete, s kitűnő cikkeket irt a Pallas Lexikonba. Minden tulajdouság meg van beuue, amit csak oly tudóstól, ki a nagyközönségnek ir, megkívánhatni. Alapos, anélkül, hogy unalmas vagy fárasztó volna; szórakoztató felületesség nélkül. Igaz és világos, hézagosság nélkül; slílusa fiuoin és meleg, éleslátása ritka jó, s ahol egy-egy intézmény rajzát adja, nem egyszer a legkitűnőbb külföldi Írókkal fölér. Ilyen például az a fejezete, mely a hűbériségről s a lovagsígról szól. Ez a rész a magyarnyelvű történetírás legkitűnőbb lapjai közül való. Az elbeszélés mindenütt folyamatos, sima, a különböző nemzetek története az egyes korokban nagy művészettel olvad össze, tiszta, szabatos képpé. Művét nem halmozza el idézetekkel, jegyzetekkel sem kiséri, mert az fárasztó lehetne a közönségre, de mindenütt a legújabb kutatásokra s a maga legjobb belátására támaszkodik. Az angol, francia német irodalom ujabb eredményei nem kerülik el figyelmét, s az illusztratiók megválasztásánál ép oly lelkiismeretes, mint a történelmi kritika gondos és folytonos alkalmazásánál. Amiről kép maradt ránk, azt közli, amit képpel megvilágíthat, cl nem mulasztja igazán megvilágítani vele. Szóval, Mika Sáudor a kötetével igen derék muukát végzett, s nevének ritka becsületet szerzet. kellő időben csendet háboríttok a szobor alatt. A policájok összefutnak, bekísérnek benneteket, ti fizettek öt márka büntetést, mi pedig dolgozunk!... Diktum-faktum, másnap éjféltájt négy művésznövendék rettenetes kurjongást és danolást vitt véghez a nagy, néma piacon. A rendőröknek se kellett több, valahány csak volt a környéken, mind kiszaladt a térre elcsípni a garázda diákokat. Ami sikerült is ; de a bekisérés már nehezebb dolog volt, mert a négy úrfi ügy dühöngött, hogy nyolc rendőr se igen győzte a támogatást. Mikor ez a menet eltűnt a rendőrség felé vivő utcába, a másik utcából kibukkant egy másik menet: Feszty Árpádék. Vállaikon hozták az óriási köcsögkalapot, mely mint valami csodaszörnyeteg rémlett az éji homályban. A borszeszbe mártott gyapot föllobbant, a léggömbök duzzadozni kezdtek és a következő percben vigan emelték a kalapot fel, a király fejéhez. Mindezt persze zsinegekkel kormányozták ; a mikor a köcsögöt sikerült ráhúzni a felséges ur koponyájára, a zsinegeket elvágták s a léggömbök felszálltak a fekete semmiségbe . . . Reggel borzasztó csudára ébredt München. A szeretett király óriás köcsögkalappal a fején ült bronzlován. Az egész város kiszaladt, látni a boszorkányságot. — Mert boszorkányságnak kell lenni a dologban. — Vagy hogyan is lehetett oda föltenni ? libben a példás rendőrségü városban 1 Állványt építettek ? Tiz öles lajtorjákkal dolgoztak ? Érthetetlen ! Az újságok hasábokat irtak a dologról. A városi tanács pedig rendkívüli ülést tartott ós elrendelte, bogy a tűzoltóság vonuljon ki, levenni a szoborról a köcsögkalapot. Úgy is lett. De a lajtorjákkal sehogyan se boldogultak. Hát végre, késő este, tenger bajlódás után gőzvizipuskával lőtték le I. Lajos ő felsége fejéről a rejtelmes köcsögöt. S München máig se tudja, hogy került oda. A város hivatalos közzététele. Hirdetmény. Az 1000. évi községi közmunka összeirási és kivetési lajstrom f. hó 2^-tól S napon a vámsi számvevői hivatalban közszemlére kitéve lessz; a uetáni felszólalások a kitétel napját követő lö nap alatt a városi tanácshoz beadhatók, j Pápán, 1000. október 20. A városi hatósáy. VEGYES HIREK. — Szerkesztőségünk köréből. Mint t. olvasóink lapunk élén is láthatják, a inai számmal Weltner Sándor dr., aki eddig is szerkesztőségünk belső tagja volt, a Pápai Lapok főmunkatársa lett. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete november 0-áu (szerdán) d. u. í3 órakor közgyűlést tart. A gyűlés tárgysorát jövő szá. inunkban közöljük. — Vöröskereszt-egyleti választmányi ülés. A pápai vöröskereszt-iiókegylet választmánya Fenyvessy Ferenc dr. főispán és Weher Rezsőné úrnő elnökök elnöklete alatt folyó hó 20-án d. u. ö órakor a Jókai-kör helyiségében ülést tartott. Körmendy Béla jegyzőnek több rendbeli jelentése tudomásul vétele után a Beryer Anna úrhölgy eltávozása folytán megüresedett választmányi tagságra egyhaugulag megválasztották Saáry Lajosné úrnőt. Elhatározta a választmáuy azt is, hogy a helybeli szegényeket a f. évben is segélyezi és pedig köztük
