Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-10-07

a) Az elemi iskolák összes évi feuturtási költ- | sége rug 5 >1.224 koronára, ebből esik állami elemi iskolákra 8553 korona; 13 községire 18.305 korona, 3 magán iskolákra 3787 korona, felekezeteikre 520.579 korona és pedig a 160 r. kath. elemi iskolára 290.237 kor., a 70 ev. ref. elemi iskolára 104.032 korona, a 43 ág. hitv. evang. iskolára 71.851 korona és a 13 izraelita elemi iskolákra 53.858 korona; ezek a számok az iskolák jellege szerinti számokhoz viszouyítva a különféle iskolafentartók mily mértékben való raegterheltetését tüntetik fel; még tisztábban látjuk ezt a fentartási források szerint; ugyanis az iskolák 2,051.150 kor. ingatlau becsértékének jövüdelméből 3471 kor. állami segélyekből 07.90(5 kor. felekezeti járulékokból 25S.075 kor,, iskolai adóból 16.906 kor., tandíjból 49.590 kor., községi forrásból 13.525 kor. és egyebekből 36.315 kor. A fentartási források gazdagsága szerint következő fokozatban szolgálnak a források : legelső a felekezeti, utána az ingatlaui, aztán következnek : 3-ik helyen az állami, 4-iken a tan-, díj, 5-iken az iskolai adó, 6-ik a különböző érdekeltségi, 7-iken a polgári községi és 8-ik a tőkejövödelmi. Ámde ez csak az elemi iskolák költség-áramlata ; a polgári iskoláké, melyek 7-en vannak, felrúgott a lefolyt tanítási évben az összes fentartási költség 65.189 koronára ; az iparos- és kereskedőtanoncok iskoláié 17.301 korouára ; az óvodák és menedékházaké 20.750 koronára; a két képezdében 77.391 koronára. A népoktatásra a Veszprém vármegyei tankerületben mindössze fordított költség kitesz ezek szerint 731.^55 koronát. Valóban iupozáns nagy összeg, mely vármegyénk népoktatásának nagyszerűségét, a népnevelésre fordított áldozatok nagyságát fennen hirdeti és magában véve nagyszerű tény lévén, szóbeli dicséretre nem szorul, mert ez gyenge hangzat volna. .S'. A tanítási eredményről. A népoktatásra költött nagy összegekhez képest jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy vármegyénkben a tanítás eredménye általán véve jó; ha még csak az iskolázás rendességét a közigazgatási hatóságok egyformább szigorú eljárása s a pusztákon felállítandó iskolákat az uradalmak és birtokosok rnég nagyobb áldozat készsége s a nép uevelés iránti ínég több érzése által elő mozdíthatnék, nem épen távoli időben mondhatnók ki azt a nagy szót, hogy vármegyénk népoktatási állapota igen jó. A tauítóhiány szünőben látszik, csak a fiatal új tanítókba öuthetnénk több szeretetet a tauúás és nevelés, több törekvést főleg a még annyira kívánatos ön- és tovább képzés iránt, hogy ne érjenek rá mindig csak fizetésük csekélységén búsulni, ami fiatal emberben oly annyira visszatetsző. !). A tanfelügyelőség munkásságáról. Erről a havi ülések jelentései elég kimerítően tanúskodnak; itt összefoglalásképen csak azt említem fel, hogy a lefolyt tanévben 125 iskolát, abban 250 osztályt látogattam és 790 tanfolyamot hallgattam meg; azonkívül voltam 5 óvó-intézetben, 2 tauítóképezdében, 5 tanonc iskolában; a pápai állami tanitóképezdében a tanképcsílő vizsgálatok 6 napomat vették igénybe; volt 137 tényleg iskolalátogatással töltött napom. Jelen voltam 2-szer a veszprémi női kereskedelmi tanfolyamon, 4 tauítógyülésen, 3 jegyző szigorlaton, 3 képezdei osztály vizsgálaton, S különféle iskolai vizsgálaton, 1-szor gazdasági tanfolyamon a pápai földmives iskolánál és 3-szor tanítói konferenciákon ; közigazgatási bizottsági ügyet elintéztem 034-et. Mind ezen munkásságomban fáradhatlan szorgalommal, ritka ügyszeretettel, s a dolgokban gyorsan és tisztán látó képességgel Gzeglédy István derék tollnokom igen nagy segítségemre vau, mit ez alkalommal szívesen és hálásan említek. Szinház. Pompás, szinte hozzá nem illő fináléval zárult idei gyönge kis szinházi szezonunk. R. Réthy Laura énekművészete bárom este zsúfolt házat varázsolt elő, s színházunk, mely egy hónapon át oly gyakran kongott az ürességtől, háront szép estét látott. A kései nyár hamar múlik azonban. Három nap tartott a dicsőség, aztán a társulattal együtt eltűnt. S ha okát kutatjuk, miért nem érkezett meg a dicsőség hamarabb, miért kellett az ittlevő társulatnak szinte küzdenie élete fenntartásáért, reá jövünk, hogy ennek oka jórészt a társulat maga volt. Voltak ugyan egyes kiváló jó erői, voltak jó énekesnői, volt hasznavehető komikusa is, de nem volt egységesen szervezve, egyes szerepkörök (bonvivant, buffó) egyáltalán nem voltak betöltve és a szezon nagy részén át — s ezt sajnos véletlen okozta — fej nélkül működtek. Az egész szezon nem mutató-tt fel egy újdonságot sem ; a hetenként megállapított műsor különböző balesetek folytán egyre változást szenvedett. Mindezek érthetővé teszik, hogy a közönség nem nagyon lelkesedett a színházért. Egy héten egyszer-kétszer jő, szinte mintaszerű előadásokat láttunk. Láttunk mi, kiket kötelességünk naponta színházba hív. De annak, ki hetenként csak kétszer juthat szinházbe és e két előadás uem a kivételes jóhoz, de a gyakoribb rosszhoz tartozott, bizony nem csoda, ha elment a kedve a további míí pártolástól. Hogy közönségünkben általában van lelkesedés a szinügy iránt, azt mi erősen és állandóan valljuk. Csak méltó tárgy kell a lelkesedésre, csak fokozni, dc nem lohasztani kell azt. A mult tavaszi szezon kezdetén megmutatta közönségünk, hogy áldozni tud és akar a művészetért, de már a tavaszi idény bizalmatlanná tette, az őszi pedig nem volt képes a bizalmatlanságot eloszlatni. Városunk kulturális színvonala nem tűri, hogy ez az állapot tovább is így maradjon. Jól j szervezett, teljes társulatnak jó és új műsorral kell' a jövőben Pápára jönnie. Ám jöjjön a győri tár' sulat, de ne hézagos, kísérleti mivoltában, hanem teljes egészében ! Ha azonban ez nem lenne keresztülvihető, másfelé kell néznünk. Az idei s ehhez hasonló szezonok sem Pápa városának, sem az itt időzött társulatnak nem válnak dicsőségére. A baba. K. Réthy Laura második felléptéül a babát választotta, ezt az édes zenéjii operettet, mellyel Dobó társulata a két év előtti szezonban leguagyobb erkölcsi és auyagi sikerét érte el. A veudégszercplŐ művésznő első fellépése után hamar elterjedt hírneve szombat este is nagy közönséget vonzott a színházba, mely egész estén át lelkesedéssel ünnepelte a vendéget, ki finom játékával, remek hangjával, páratlan énektudásával egyaránt gyönyörködtette a közönséget. A baba babaszeriiségét ugyan néha nélkülöztük játékából, de ez származhatott a szerep különleges felfogásából is; tánca és kipördülései azonban a habaszerüség szempontjából is teljes dicséretet érdemelnek. A mivel azonban ez este is legnagyobb sikerét aratta, az hangja, ez a tömör, erővelteljes, gyönyörű hang, melynek nincs ma párja a magyar szinpadon. Taps és éljen bő osztályrésze volt este a venclégművészuőuek, da rászolgált az elismerésre Juhász Ilka is, ki Laucelot szerepét rendkívüli sikerrel játszotta és gyönyörűen énekelte. A többi szereplők közül kiemelést érdemel Pozsonyi, mint Alézia anyja, Juhász, mint páter, ellenben igen gyönge volt Nagy Imre Hiláriusza és Remete márkija. A darab kiállítása egyenesen botrányos volt. Boszantóan komikus hatást tett, mikor a színpadon képekről, szekrényekről, bűvös ajtókról stb. beszéltek s mi nem láttunk magunk előtt mást, mint csupasz színfalakat. JSÍáni. A legörogebb színházlátogatók sem emlékeznek oly zsúfolt házra, s oly zajos estére, mint a vasárnapi volt. Felvirradt a pótszékek napja s gőzfürdővé változott Thalia hajléka. A hőség azonban mit sem rontott az élvezeten. R. Réthy Laura utolsó fellépése a tapsok gyakori orkánja s zúgó üunepeltetések közt folyt le. A vendégművésznő pompás jókedvével, kitűnő játékával és tökéletes énekművészeiével megbabonázta a közönséget, melynek kétségtelenül a legeslegjobb emlékezésében marad Réthy Laura pápai vendégszereplése. Az est többi szereplői javukra zsákmányolták ki az általános jóhangulatot. Kedvvel és sikerrel játszottak. Főkép Dobó és Nagy Imre iparkodtak — a veudégművésznőn kívül — megmutatni, hogy milyen egy igazi jó népszínmű előadás. Ilyenben a szezon folyamán úgy sem volt részünk ezen kívül egyszer sem. VEGYES HIREK. — Személyi hirek. Esterházy Móric grófné unagyméltósága családjával együtt nordkircheni birtokáról hazaérkezett, s hosszabb ideig itthon fognak tartózkodni. — Fenyvessy Ferenc dr. főispán, ki jeleuleg Budapesten időzik, f. hő 17-én a közoktatási kormány képviseleteiében Pápára érkezik. — Hegedűs Lóránt dr. orsz. képviselőnk a hét elején Szabó Imre képviselői beszámolója alkalmából Veszprémben időzött. — Mészáros Károly polgármester szabadságáról visszatért s hivatala vezetését átvette. — Bélák Lajos főszolgabíró két heti szabadságra utazott. Távollétében Körmendy Béla szolgabiró helyettesíti. — Október 4. Egyike ama napoknak, amikor lelkünket ismét fokozottabb mértékben tölti meg a szeretet és bála a mi nagyszivíí királyunk iránt. Akinek annyi csapás között kellett szilárdan megállania s aki annyi csapás között tudott szilárdan megállani, annak a szivében szokatlan erősségek lakoznak. Mi ismerjük ezt a szivet és boldogok vagyunk, bogy a mi felséges urunk belefoglalta abba a magyar nevet. Ez a sziv, amelyen annyi nemes fájdalom szűrődött már át, legyen is örökre a mienk és soha tőlünk el ne forduljon, úgy, amint a magyar nemzet szivéből soha ki nem fogyhat a legforróbb szeretet a legalkotmányosabb magyar király iránt. Nevének ünnepén hadd mondjuk el újból is mindezt, hogy érezze, mint dobog feléje egy bálás nép szive, amely szívből forró imádság száll az égbe, hogy a király napjai legyenek boldogok, múltjának emlékei legyenek megnyugtatók. Hetven súlyos esztendővel a vállán úgy ragyog előttünk ez a legnagyobb öreg király, mint a haza iránt való kötelességek hű teljesítésének úvzó szobra és legyen az mindnyájunk elhatározása, bogy ezt az ő példaadását követni, őt szeretni és érte imádkozni soha meg nem szűnünk. — A város középületein ezeu a napon lobogók lengtek és a plébánia templomában üonepi Te Dottm volt. — A vármegyei közigazgatási bizottság f. hó 3-áu l?enyvessy Ferenc dr. főispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen Dikács Ádám árvaszéki elnök, Vadnay Szilárd dr. főorvos és J:\ipp Sáudor taufelügyelő terjesztették elő jelentéseiket. — A tanfelügyelői jelentést inai számuukban egész terjedelmében közöljük. — Zimmermann lovag köszönete. Városunk díszpolgára: Zimmermann János lovag rendkívül meleg hangon irt levélben fejezte ki köszönetét a nővére halála alkalmával a város részéről megnyilatkozott részvétért. „Büszke vagyok arra, irja Zimmermann lovag, hogy szülővárosom minden alkalommal, így a legutóbbi szomorú esetnél is oly megtisztelő módon adott kifejezést családom iránti érzelmének. Fogadják ezért őszinte köszönetem. Isten áldása lengjen a városon I"