Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-10-07

akkép szállítsák le, hogy az eddig kivetni szokott 10% útadóban az összes kiadások fedezetet talál­janak. Végül még az 1901. évre uévszeríuti szavazás mellett megszavazta a közgyűlés a vármegyei pót­adókat és pedig a székházépitésit 2%,-ban, a tiszti­nyngdij-alapi pótadóknt l^-ban, továbbá a nyílva-. • nos betegápolási pótadót, a katona beszállásollási illetéket s az 1°/,, előfogati pótadót. A második na­pon is a vármegye közönségének igen élénk érdek­lődése mellett folytatódott a közgyűlés, a melyen először is: Koller Sándor főjegyző olvasta fel az előző napon tartott ülésről felvett jegyzőkönyvet, melynek hitelesítése után Jókuthy Albert megyebizottsági tag tette meg az előző napon már bejelentett indítványát Széli Kálmán miuisztereluök s egyáltalán a Széli-féle összkurmöny üdvözlése tárgyában, mely indítványt a közgyűlés általános helyeslés és éljenzés közben tett magáévá s Széli Kálmánt a következő távirat­tal üdvözölte : „Nagyméltóságú miniszter-elnök ur ! Vesz­prém vármegye közönsége együtt ülő rendes köz­gyűlésében nagyméltóságod személyéhez és a nagy­méltóságod által képviselt szabadelvű eszmékhez való törhellen hűségét egyhangú lelkesedéssel kife­jezvén, nagyméltóságod irányában őszinte bizalmát nyilvánította Kijutott az éljenzésből vármegyénk főispánjá­nak I<enyvessy Ferenc druak is, a következő elnöki enunciációjáért: „Örömmel mondom ki a vármegyének egy­hangúlag hozott bizalmi határozatát aunyivnl is inkább, mert a kormány iránti bizalmi indítvány a tegnapi napon egy szokatlanul népes közgyűlés előtt, tehát a legnagyobb nyilvánosság mellett lett előre bejelentve s igy arról mindenkinek pártkü­lönbség uélkül teljes tudomása volt. Meg vagyok ugyan arról győződve, hogy a magyar kormány és annak elnöke a tett indítvány nélkül is meg volt győződve Veszprém vármegyének iránta és az összkortnány iránt érzett bizalmáról, mindamel­lett a tett és elfogadott indítvány nem egyéb, mint csak megerősítése Veszprémvármegye azon feliratának, melyet egyhangúlag akkor hozott, mi­kor Széli Kálmán kormáuyi programmját előadva a kormányra lépett és a mikor feliratában szórol­f-zóra azt jelentette ki, hogy ,,igaz lelkesedéssel üdvözli a kormányt és biztosítja, hogy hazafias törekvését mindenkor a legnagyobb odaadással, biza'ommal és buzgósággal fogja támogatni." tetni és meg som moccanni egyetlen egyszer sem, mert az öreg, aki ott strázsál csöndes pipázás közben az ágy mellett, nem érti a tréfát és a ttir­iiiszlcr szíjjá nem hiába van a kezében. Ez még a jámborabb fajta szenvedések közé tartozik s már nem is igen hederít rá, aki végigélvezte a csillay­•rugatás és egyéb tréfák válogatott kínjait. Xem használ semmi, végig kell szenvedni a regrutaság nehéz napjait, hiszen ruulik az idő a börtönben is, hogyne múlnék hát a kaszárnyában. De amelyik regruta emlegetni meri a napok múlá­sát, arra aztán rátámad mindenki. Az idő számo­lásának nemes élvezete az öregek számára van fen tartva ós jaj annak a rcgrutának, aki hangosan mondja el, hogy hány napja tellett már le az ezerkilenezvenötből. Ugy jár, mint az, aki for­dítva meri fejére tenni a sapkáját, mert ez is esak az öregek privilégiuma, éppen űgy, mint a koniá­zás. Komának ha meri szólítani egyik rcgrnta a másikat, öreg baka ágyán nem marad akkor a helyén kopjjiolszter és lepedő, hanem keményen kiporolődik a rcgruta sokat szenvedő hátán. * Az első vasárnapi kimenőre készült éppen Johann Ballangó, mikor a ládájában való keres­gélés közben ugy vette észre, hogy hiányzik a hímzett selyemkendője. A szép, uras selyemkendő, amely oly tiszta és érintetlen, mint az, aki adta... Keresi, keresi, de hiába. Eltűnt a kendő, nincs meg. Elszorul a szive Ballangónak, hiszen ez volt az egyetlen emléke hazulról, amelyre esak rá kel­Ihász Lajos olvasta fel azután állandó élénk érdeklődés mellett nagyszabású és kitűnő tanulmá­nyát a kivándorlások megakadályozása tárgyában, mely érdekes memorandumot a közgyűlés tudomásul vett s tanulmányozás végett a vármegye alispánjá­nak kiadott. A tárgysorozat többi pontjai tárgyaltattak ez­után Koller Sándor főjegyző referálásában. Neveze­tesebb ezek közül a vármegyei közgyűlés azon ujabb elhatározása, mely szerint a vármegye közigazgatási ügymenetének ellátására az égetően szükséges 1 uj alszámvevői állást s egyúttal 5 uj szolgabírói állást rendszeresít. Az esküdtbiróságokról szóló XXXIII. t. c. 14. és 15. §. értelmében alakítandó bizottságokba a tör­vényhatóság részéről bizalmi férfiakul Andreé Gyula, Óoári Ferenc dr., Barthalos István, Reé Jenő, Mi­hályffy József dr., Giay Károly dr. küldettek ki, illetve választattak meg egyhangúlag. Még szerdára, a harmadik napra is maradt néhány tárgy elintézetlen, mely napon szintén vár­megyénk főispánjának elnöklete alatt kerültek dr. Bihó Károly és dr. Horváth Lajos megyei aljegyzők referálásában levő ügyek az állandó választmány ja­vaslatai értelmében elintézésre, végül pedig Szűcs Ákos megyei főszámvevő referált a közgyűlésnek s az ál­tala előteijesztett számadások a számvevőség javas­latai kapcsán intéztettek el. A negyedik napon csaknem kizárólag községi számadások előterjesztése volt a közgyűlés tárgya, melyek Szűcs Ákos előterjesztése mellett a szám­vevőség javaslatai értelmében jóváhagyattak. E gyűlésen Kolossváry József alispán elnökölt. A népoktatás vármegyénkben. — Vármegye kir. taiifeliipyplöji'nek a közig, bizottság okt. 3-i illésén beterjesztett Jelentése. — Múlt havi jelenlésemben adott Ígéretemhez képest a f. évi szeptember hóban befejezett s úgy a központi m. kir. statisztikai hivatalhoz, mint pedig a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz is felterjesztett lefolyt 1899,900. tanév népoktatási állapot adatairól kívánok nagyjában és röviden be­számolni, előre bocsátván, hogy a közlendő adato­kat, űgy mint az előbbi két évben, ez idén is ok­mányszerűen, vagyis a fankötelesek, iskolábajárók, lett tekintenie, hogy egyszerre megteljék a szive édes fájdalmakkal, nehéz vigasztalással . . . Nem mert panaszkodni senkinek, mert tudta, hogy mi vár arra, aki a többit alaptalanul lopás­sal vádolja. De mikor harmadnap se lettt meg a kendő, akkor már jelentést tett róla a eugsiürer­nek. A eugsiürcr megvizitálta a ládákat, de ter­mészetesen csak a legénységét, mert sarzsiról még föltételezni sem szabad, hogy lopna s mert a kendőt nem találta sehol, büntetésből rapportra rendelte Ballangót. De a kapitány úr nem hagyta annyiban a dolgot, hanem megvizsgálta a sarzsik ládáját is és freíter Bürök ládájában rá is akadtak a szép selyemkedőre. No, elérkezett most a kegyetlen szivü abrichtemek is az ideje. Egy­szerre vége lett a nagy uraságnak, a kendő pedig visszakerült a helyére. Mégis van hát igazság! A regruták mellét büszkeség dagasztja s ahogy telnek a két hónap napjai, mind több bátorság száll a szivükbe. — Kinyillott a szemük! azt mondják az öregek és azontúl már fel kell hagyni a kegyet­len tréfákkal, mert oda már a nagy tekintély. A kapitány úr előtt nincs regruta, ott egyformán csinálja mindenki a dojijiel reihen rechts um-ot és a links front-ut. Aki igyekszik, aki törekvő, az itt is boldogul s mire Johann Ballangó tavasz táján megkapja az első csillagot, addigra a szivek lassankint kibékülnek a katonaélet szokatla bék­lyóival. Rozorva. iskolamulasztók egyénenkénti kimutatásaiból, a taní­tók személyi okmányaiból, hivatalos javadalmi jegyző­könyveiből, az iskolák költség-jegyzékeiből és rész­ben saját helyszíni felvételeimből szereztem és állí­tottam össze. 1. A tankötelesekről. Veszprém vármegye összes (5 — lő éves tan­köteleseinek száma 40.002 (lll-el több, mint az előbbi évben), ezekben (3—12 éves 27.405 és 13— 15 éves 12.517, Hu 21.512, leáuy 18.490, tehát az idén is több a (iu, mint a leány és pedig 2022-vel; vallás szerint r. kath. 27.193, ev. ref. (5979, ág. evang. 413(5, unitárius 0, izr. 1(388, nyelv szerint magyar 35.112, német 4302, tót 588 ; gyarapodtak a magyarok és a tótok, német ez idén kevesebb van, mint tavaly volt. 2. Az iskolába járókról. Elemi mindennapi iskolába járt 25.909 ; álta­lános ismétlőbe 7305, gazdasági ismétlőbe i486, iparos és kereskedelmi tanonc isolába járt 980, az ismétlő korúaknál ez idén a többlet 335, polgári iskolába járt 795 (köztük 587 leány) itt a többlet 114, a felső kereskedelmi és a tankerület területén levő 3 középiskolába járó 9 — 15 éves tanuló 718, itt is Gl a többlet, összes iskolába járó ti—15 éves tanköteles voll 37.259 (ez l(i(J-al több, mint az 1898/99-ik tanévben), vagyis a tankötelesek 93-12 %-a, míg az orsz. átlag 78 " 0 volt. Az előző évi­hez viszonyítva a százalékos emelkedés 58 század, vagyis valamivel több, mint egy fél százalék. Xem jár iskolába 2798 tanköteles, kiknek nagyobb része a községektől távoli pusztákra esik, hol a törv. kötelezettségnek meg nem állapíthatása miatt csak lassan halad előre az iskolák felállítása. Vallás szerint: r. kath. 24.839, ev. ref. 1)740, ág. hitv. evang. 3999, unitárius 12, izr. 11)78, csak a 2 protestáns felekezetnél 332 a gyarapodás. Nyelv szerint járt magyar 32.549, német 4132, tót 578. Nem szerint járt liu 19.451, leány 17.8U8. ?t. Az iskol amiú aszták rál. A félnapi igazolatlan mulasztási esetek száma (54.149, melyekből pénzbirsággal sújtatott (5491 eset; befolyt pénzben és leszolgált értékben 3212 kor. ; ez is 222 korouával több, mint az előző év­ben, míg a mulasztási esetek száma apadt. /. Az iskolákról. A vármegye területén volt 30.) iskola; és pedig állami li, községi 13, magán .'5, felekezeti 287, utóbbiak közül r. kath. 1(10, ev. ref. 70, ág. hitv. evang. 43, izr. 14, /okozatra elemi: 3)02, polgári 7, azonkívül egy felső kereskedelmi, 5 iparos, 2 keres­kedő-tanonc és 52 gazdasági ismétlő iskola ; továbbá egy állami tanítóképezde, egy r. kath. tanítóképezde, az elemi iskolások közül államiba jár 378, községibe 852, a többi mind felekezeti iskolákba jár; magyar tanítási nyelv mindenütt vau. "i. A tanítókról. A tanítók szama 450, kik 414 tanteremben tanítanak, közülök 32 nem tanképesített, kik 10-el apadtak és intézkedésünk folytán még jobban fog­nak apadni, mert a tanító hiány ez idén már kevésbe volt érezhető. Polgári iskolákban tanított 32 tanerő; tanítónő működött 1)9, állami tanerőnk volt 21, köz­ségi 21, magán 3, felekezeti 412, (vagyis r. kath. 255, ev. ref. 79, ág. hitv. evang. 50. izr. 28). (>. Az óvó-intézetekről. Ezek száma volt 21 és pedig óvoda 11, ál­landó meuedékház 9. A 10 menedékház mind köz­ségi ; az óvodák közül 2 községi, 1 alapítványi, 1 egyesületi, 4 r. kath., 1 izr., 1 magán. 7. Az iskolák évi fentartási költségeiről. Ez érdekes fejezet, mely 5 év óta nem volt kimutatva s azóta meglepő nagy költség-áramlatot mutat.

Next

/
Thumbnails
Contents