Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-02-04

Huszonhetedik év. b. szam. 1900. február 4. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 8c(i. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dij?.k a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: li^ész évre J2 kor., félévre fi kor., negyedévre 3 kor. JOísyeö szám árív Xií) lill. Választás előtt. Két hét választ el bennünket attól a naptól, melyet vármegyénk alispánja a városi képviselőtestületből a törvény értelmében kilépő tagok helyének választás utján betöltésére kitűzött. Két hét múlva ismét alkalma lessz városunk közönségének, hogy alkotmányos jogát gyakorolván, szavazatával kijelölje azokat a férfiakat, kik — e választás alapján — hat éven kei észtül intézik a város dolgait. Felelőséggel teljes, nehéz hivatás ! A haladás mozgalmas korszakában, mikor, a a mit elértünk, okosan kell felhasználni tudnunk, midőn a mi javunkra válik, azután okosan és céltudatosan kell törekednünk, midőn minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy részben mulasztásokat is pótolva minél hamarabb oda jussunk, a hova szerencsésebb körülmények között rohamosabban fejlődött városok már eljutottak, tevőleges részt venni egy város ügyeinek intézésében, üdvös határozatokat hozni a város felvirágoztatására — ismételjük -- felelőséggel teljes, nehéz hivatás. A ki e felelőséggel teljes, nehéz hivatásnak teljes lélekkel megfelelni akar, attól első sorban higgadt komolyságot és igaz munkaképességet kívánunk. Higgadt komolyságot, mellyel a felszínre kerülő ügyeket valódi jelentőségük és értelmük szerint mérlegelni tudja s nem elhamarkodottan alkotja meg róluk ítéletét. Igaz munkaképességet! Mert a városi képviselőtestületnek öntudatlan mechanizmussá, a mint mondani szokták — egyszerű szavazógéppé sülyeduie nem szabad. A városi ügyek előkészítését nem lehet kizárólag az úgyis kisszámú hivatalnoki karra bízni, a képviselőtestület akárhány tagjának adatik mód reá, hogy bizottsági munkálatokban mutassa meg azt, hogy hogyan kell a közügyért — ideális önzetlenséggel — valóban dolgozni is. Ks ha e két feltétel megvan azokban, kik érdemesek arra, hogy ez intelligens város képviselőtestületében helyet foglaljanak, akkor nem kell, de nem is szabad keresni egyébb föltételeket. Nem kell de nem is szabad, igazán mondva bűn, — rang, osztály vagy pláne felekezeti szempontból tenni különbséget azok között, kit bizalmunkkal kitüntetni akarunk. E város — hála polgárai nemes érzületének ! — még eddig sohasem ismert felekezetük alapján megválasztott képviselőket. Ne is ismerjen soha! Ha izgatás történik ily szempontból, szálljon szembe ez izgatásnak azzal az értelmességgel, azzal a felvilágosodottsággal, melyre méltán büszke lehet Pápa város lakossága. Ke az állást, ne a rangot s főkép ne a felekezetet nézze megválasztandó képviselőiben, de nézze az embert s az emberben a komolyságot s a munkabírást, mely felér a hangzatos frázisok egész áradatával. És válasszon — a mint bizonyára választani is fog e város közönsége — képviselőtestületébe kötelességteljesítő férfiakat. A szomszédos városok — Győr, Szombathely — hírlapjai évenkint statisztikai kimutatásokat közölnek arról, hogy az egyes képviselőtestületi illetve törvényhatósági bizottsági tagok hányszor voltak jelen a közgyűléseken. Mi ilyen kimutatást eddig nem közöltünk. De általánosságban elmondhatjuk, hogy a mi kimutatásunk sem lehetett volna valami örvendetes. Már pedig a közöny, a részvétlenség sehol sem ítélendő el annyira, mint a közügyekben. A polgártársak bizalma kitüntetés, de egyszersmind parancs is. Parancs, hogy az ügyek intézését mindenkor éber szemmel ellenőrizzük és sohase hiányozzunk onnan, hova tevékeny őrállókul állíttattunk. E város pénzügyi képzetének, egyébb viszonyainak, a lakosság szükségeinek és óhajainak ismeretét szintén méltán megvárhatjuk azoktól, kik a képviselőtestületben nevűnkben és érdekünkben határoznak. Nem idegen, tőlünk messzefekvő városok és ezek viszonyai alapján, hanem a pápai dolgokat pápai szemmel nézve és ítélve meg, kell a képviselői tisztet betölteni. TÁRCA. Mi lenne? A szerelmes emberekből Mi lenne ? oh ! Istenem, Ha szivöket egyszerre csak Nem hevítné szerelem. Ha szőke lány, barna legény Bús elhaló éneke; E világon rózsa illat Es madár dal nem lenne ? . . . Az öregek nem kérdeznék : Szeret-e vagy nem a lány '! . . . Kibékítné a legényt is A csiklandós hozomány! Tudom akkor lány, cigány, bor A világon nem volna, S legény ajkán — leány miatt Nem teremne bíis nóta. Leány szónak nem hinnének (Én csak azért szeretném,) Nem fájna a szív se akkor, Mint most érted az enyém. Hadd maradjon változatlan E világ jó Istenem ! S maradjon meg véle éltem : Dal, cigány és szerelem. S hagyd meg azt a szép leányt is — Kiről dal sir ajkamon ! — Ugy örök lesz szivemben e Kínos, édes fájdalom ! Deák Géza. A kis pimpi bolyongásai. — A <Pápai Lapnt> eredeti tárcája. — Irta: Bogdán Viktor. II. A fiu elmegy a madár után. Néhány napig nem volt Boncáról mit írni. Emiek oka foként a csendes élet volt, mely nálunk folydogált. O nagyon gyakorta kimaradt éjjel a szobából, de ilyenkor — mint monda — rokonainál aludt, kiket ujabban hallatlanul nagy számban fedezett föl. Nappal azonban mindig itthon volt, búsan üldögélvén az üres kalitka előtt, melyet szobánk legdíszesebb helyérc, a „körtéket ábrázold csendélet" alá függesztett föl, ezzel is élesen kitüntetve a két tárgy közötti hasonlatosságot, lévén a kalitka üres, a körték pedig — sajnos — festettek, a mit különösen hó utóján fájlaltunk. Látva o neki búsulást, szóvá tettem az i'uryct és egy este azt ajánlottam neki, hogy dobjuk ki e haszontalan holmit. () azonban tagadólag; rázta bozontos fejét, mondván: „Még szükség lehet reá!" Aztán összerezzent és nagyon furcsán nézett körül a szobában, miközben kabátgallérját hirtelen felgyűrte (nyakkendője, mint rendesen, nem volt megkötve.) Ugyanolyan félhomálya, hangulatos est volt, mint mikor Jolán, e kicsi szőke leány elvitte a kis pimpit (mindkettőről irtain már.) így kerültek ők ismét napirendre?. * De vájjon elfelejtette-e őket Bonca? Kiváltkép a leányt? Hiszen idők multával sok minden megváltozik. így talán Bonca is. De nem, ő megmaradt nagy hallgató s még nagyobb ábrándozónak és ilyenkor bozontos baja fenyegető, mondhatni ijesztő alakot öltött. Pedig általában, hiszen ismerik már, félénk volt, ez azonban nem zavarta, bogy ezen ábrándok merészek, sőt félelmesek ne legyenek. Ez álmokban tehát mindig Jolán volt a hősnő. Aranyhaja kibontva hullámzott, csodás szemei könyörögve tekintettek széjjel ... de hiába! Körülötte vészek tornyosultak . . . (E tekintetben anyinra ment Bonca, bogy képzeletében ínég Jolán