Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-10-07

szerű világításban is közönségünk elé bocsássuk. Annyit tudunk már rnost is, hogy polgármesterünk az 6' ismert erélyességével fog a kérdéssel foglalkozni és ez nekünk reményt nyújt arra, hogy világításunk ügye már a közel jövőben kedvező megoldást nyer. Vármegyei közgyűlés. — 1900. okt. 1., 2., 3,6.— Régóta nem volt Veszprémmegyének oly népes s oly érdekes közgyűlése, mint az, mely e boten zajlott le. A gyűlés érdekességét és népes­ségét a tervbe vett vasúti pótadó idézte elő. Lapunk ez ügyről már két izben részletesen meg­emlékezett s állast is foglalt a vármegye közön­ségének újabb megterheltetése ellen. Ez állás­pontra helyezkedett a megyei gyűlés is, egyhan­gúlag leszavazván a vasúti pótadót. A gyűlésen mintegy 240—2Ö0 mcgyebizotl­sági tag volt jelen. Pápáról azonban csupán Sült József kir. tanácsos, Barthalos István, Galamb József, Szentbe .János, Bélák Lajos, Körmendi) Béla és Mafkovieh Pál voltak jelen, ami tekin­tetűd arra, hogy városunkban ,'10 — 40 megye biz. tag van, elég kis számnak mondható. A gvülésról itt következik részletes tudósi­tásunk : Az elsó' napon — okt. 1-én — d. e. 9 órakor Feni/vess// Ferenc dr. főispán pompás magyar dísz­ben elfoglalván az elnöki széket, a vármegye őszi rendes közgyűlését rövid beszéd keretében megnyi­tottnak nyilvánította. Napirend előtt Koller Sándor vármegyei főjegyző felolvasta () felségének koronás apostoli királyunknak a magyar nemzethez intézett legfelsőbb köszönő iratát, azon alkalomból, hogy az ország törvényhatóságai, közöttük Yeszprémvármegye közönsége is a folyó évi augusztus 18-án tartott rendkívüli dísz-megyegyülésből, 70. születésnapja alkalmára feliratikig üdvözölték. Az állva meghallgatott legfelsőbb kézirat tar­talma éljenzés közben vétetett tudomásul. Jókuthy Albert kir. kúriai biró, megyebizott­sági tag bejelenti, hogy a holnapi ülés napirendje előtt indítványt terjeszt he a Széli-kormány üdvöz­Johann Ballangó valaminek a megludakolása vé­gett feléje lordul alázatosan kérő szavakkal, akkor igy ront rá mérges pillantásokkal: — Itt nincs kérem szépen! Itt csak bitte gehorznm van és melde gehorzam! Aki mást mond, azt becsukatom. Johann Ballangóuak megütik a fülét az ide­gen szavak és a szivébe mélységes fájdalom lo­pódzik. Érzi, hogy itt nem lehet szólni, csak ball gatni kell és in : ha-náha hazagondolni a szép virá­gos mezőkre, ahol bogárszemii leány köti bokré­tába a virágot. Haj, de akinek köti, annak oda nem adhatja ! . . . Az most szomorúan üldögél a kemény strázsálom és maga sem veszi észre, hogy könny csillan meg elborult szemében. A legények, ahogy üldögélnek szerte a szo­bában és félve vizsgálgatják a turnisztert, fegy­vert és egyebeket, egyszerre kemény léptekot hallanak. Harsány beszéd csüng végig a márvány­talapzatos hosszú folyosón, a eugsfürer kemény léptekkel siet az ajtó felé, a bakákon pedig szo­rong!) érzés vesz erőt. Érzik, hogy most valami nagy veszedelem közeledik, tiszt urak jönnek ! . . . Az egyik megáll a szoba ajtajában. — //'//;/ iirhl1 — kitiltja a etigsfürcr s bár a legénytik nem tudják még a szó igazi értelmét, az éles hang hallatára (ínként talpra ugrálnak. A tiszt belép. Magas, barnaareu férfi és három aranyesillag ragyog a gallérján. A legények lése tárgyában, mely bejelentés élénk éljeuzéstől ki­sérve a másnapi ülés napirendjére tüzetettt, Következett ezutáu a napirend, melynek soráu az alispáni jelentés került tárgyalásra és egyhangu­tag tudomásul vétetett. A tárgysorozat 2. és 3. pontja nem keltett vitát, s a vármegyei számon kérőszék és a vármegyei pénztár vizsgálataira vonatkozó jegyzőkönyvek tudomásul vétele után az 1901. évre a vármegye közigazg. árva és gyámhatósági költségvetése is egyhangúlag megszavaztattak. Most ért el a közgyűlés a legfontosabb tárgyhoz, az 1901. és 1902. évekre közúti költségvetés meg­szavazásának, valamint az ezzel kapcsolatos vasúti pótadó kivetése iránti előterjesztés kérdéséhez. Valósággal parlamenti vita indult meg e kér­dés felett, amelyet Kolossociry József alispán veze­tett be egy hárotnnegyedóráig tartó szakszerű s a kérdést minden oldalról megvilágító beszéd keretében, ismertetve magát a közúti költségvetést s az állandó választmánynak azzal kapcsolatos előterjesztését a 2" i0 vasúti megyei pótadó megszavazását előkészítő bizottság kiküldése tárgyában. Jókuthy Albert, kúriai biró, megyebizoútsági tag reflektált azután az alispáu beszédjére, kifogásol­ván HZ alispán megadóztatást indítványát. Elnöklő jöispán (csenget) figyelmezteti a szó­nokot arra a tévedésre, hogy itt uem az alispáu indítványáról, hanem az állandó választmány javas­latáról vau szó, amelyet az alispán csupán előter­jesztett. Jókuthy folytatva beszédét köszöni a helyre­igazítást, kijelenti és iudokolja, hogy az állandó választmány javaslatát el nem fogadja, egyúttal elleniudítványt nyújt be arra nézve, hogy a várme­gye közgyűlése az állandó választmány javaslatát el ne fogadja, illetve : V'tsufi pótadó cimén ]'esz­prémvármegye közönséye sem most, sem a jövőben meg ne terheltessék. Hunkár Déues követeli, hogy ma végleges döntés történjék ebben n kérdésben s ez alapon hozzájárul Jókuthy indítványához. Barthalos István szólott ezután. Előre is ki­jelentette, hogy a pótadót ő sem akarja megszavazni, de tájékozást és új költségvetési tervet kíván. Ezért van az áll. választmány javaslata mellett. Nem tartja helyesnek, hogy ez ügy megvitatására sokan animó­zitással jöttek el. — A közúti költségvetésben igenis megsejdítik, hogy ez a kapitány úr, a hires kapitány úr, akiről öreg, kiszolgált bakák annyi rémeset tudtak elmesélni. De csudálatos, ez a kapitány úr rem is látszik olyan kegyetlennek! Nem kiabál, mikor beszél, hanem szépen biztatóan mondja cl a regruláknak, hogy ők immár katonák, akik hűséget esküdtek az uralkodónak s akik azért vannak itt, hogy katonás viseletet, stramm maga­tartást tanuljanak. Stramm ! . . . Tgy hangzik cz a szó, mintha ágyú dörögne, mintha lovak patkói alatt reszketne, a föld. Meg­érti az is, aki sohasem hallotta és Johann Ballangó a szive, mélyén erős fogadást tesz, hogy ő stramm lesz. A kapitány ur szépen beszélt ő vele, szót is fogad hát neki. Es ha az életébe kerül is, de nem lesz többet gyönge. Katona lesz, merész katona . . . és most már az a kéj) lebeg Johann Ballangó szemei előtt, mikor majd ő húsvét napsugaras ide­jén adj asztál t blúzban, feszes nadrágban sétál ott­hon a falu utcáján, ahol kacagó leányarcok tekin­tenek ki a muskátlis ablakokon. . . . Az a kis leány hát még som köti hasz­talanul bokrétába a virágot . . . Napok telnek el és a kapitány ur, a jó ka­pitány ur nem látható soha. A citgsfiihrcr ur mellé jöttek káplárok meg jreiterek, s ők tanítják most Ballangóékat az állás, járás és fordulás nagy tudományára. Sőt nézni is most kell őket tanítani, mert amit eddig gyakoroltak, az lehetett ugyan lehet jelentékeny megtakarításokat eszközölni, ezért | tartja helyesnek, ha a bizottságot előzetesen, határo­zathozatal előtt küldik ki. Andreé Gyula indokolja a bizottság kiküldé­sének szükségességét s attól teszi függővé elhatáro­zását. Kenessey Zoltán visszapillantást vetve azokra az időkre, amikor a vicinális vasutakra a megye­gyülés megszavazta a kölcsönöket, egyúttal némely megtakarításokra ajánl módusokat s csatlakozik Jókuthy indítványához.. Burgly Sándor dr. Jókuthy indítványához pótiuditványt ajánl és pedig oly módon, hogy kül­dessék ki mégis egy bizottság, mely a költségvetést úgy dolgozza át, hogy a kiadások a jelenlegi adó­zás keretében fedezetet találjanak. Szabó Imre általános helyeslésekkel kisért beszéd keretében indítványozza: hogy mondja ki a vármegye közgyűlése, miszerint pótadót nem vet ki, de küldjön ki egy bizottságot, mely uj költségvetést dolgozzon ki Purgly indítványa értelmében. Óvári Ferenc dr. kijelenti, hogy az 1901/902 évre pótadót nem fog megszavazni, de szükségesnek látja, hogy az útadó gazdasági rendszere megvizsgál­tassák, ezért elfogadja Szabó Imre indítványát. Elnök a vitát bezárva Kolossváry Józsefet hívja fel a zárszó elmondására. Az összes indítvány­tevők felszólalása utáu Fenyvessy Ferenc dr. főispán összegezve és formulázva a kérdéseket szavazás alá bocsátja 1. az állandó választmány javaslatát. 2. Jókuthy visszautasító, s 3. Szabó Imre közvetítő indítványát. A közgyűlés feltett kérdésekre felállással szavaz, melynek eredményeként 1. az állandó választmány javaslatát el nem fogadta; 2. Jókuthy Albert indítványát nagy többség­gel magáévá tette 3. Szabó Imre iuditváuyát is elfogadta. Ez utóbbi alapján Andreé Gyula, Bibó Dénes, Bierbauer Lipót, Barthalos István, Irischer Károly, Galamb József, Giay Károly dr., Hunkár Dénes, Biász Lajos, Burgly László, Ruinpereht Antal, Rozenlhál Nándor, Rőthy Mihály, Sült József, Szabadhegyi Kábuáu, Walla Gyula, Werlheim Ármin, Woljf Pál és gróf Zichy "Wladimir megyebizottsági tagokat kiküldi, hogy a költségvetést átdolgozva, a kiadásokat bámészkodás vagy pislogás, de nem volt nézés. Keményen, feszesen, egyenesen tartva a fejét, így néz az igazi baka ... ám a dolog nehezen megy eleinte és a káplár úr útbaigazító kezei nem igen gyengédek. Aki megvédene tőle, olyan ember nincs a világon s bár az első na]) megmagyarázták, hogy ha valaki megbánt, akkor bepanaszolhatod a rupjiort-mü, de ugyanekkor megmondották azt is, hogy igazságos legyen a panaszod, inert kä­lönbeti rád borul a szuliordinationsverletzung súlyos vádja és még jó, ha huszonegy nap egyes árán megszabadulsz. Ilyen biztatások után kinek volna kedve, panaszkodni, mikor ugy is bizonyos, hogy a káplár urnák van igaza. Ballangóék csak tűrnek, tűrnek. Hiszen nappal még csak megjárja; az ember legfeljebb holtra fárad és közbe-közbe kap pihenőt is, amikor nem bántja senki. Dc este, uram laton, este ! . . . A kaszárnyák tanmódszere ugy kivánja, hogy minden öreg baka ágya mellé egy regruta ágya kerüljön. Az öreg azután ügyel a fiatalra, megtanítja a baka-élet apró titkaira s mert ugy emlékszik, hogy annak idején ő vele sem bántak szolidon, most elérkezettnek látja az időt, hogy a multak keserveiért boszut álljon. Civil-ésszel nem lobot azt elképzelni, micsoda summája az alkalmaknak kínálkozik folyton a bosznállásra. Hiszen nem kell egyéb, csak annyi, hogy a szegény regrutára ráparancsoljanak, aludjék kaptákban. Akkor azután szépen el kell nyújtóznia a kemény strózsákon, kezeit az úgy szélére fok-

Next

/
Thumbnails
Contents