Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-09-02
1900. szeptember 2. PÁPAI LAPOK. 3. Az iskola tehát kész tényekkel áll szemben, amelyeket vagy lerombolnia, vagy megerősítenie kell- Szerenesés az az iskola, amelynek nevelője ezt felismerni képes és a körülményekhez képest magasabb szempontok hatása alatt nemes feladatát lelkiismeretesen teljesíteni törekszik. Egész más elbírálás alá esnék a dolog, ha a gyermek állandóan nevelője keze alatt lenne. Igaz, az eredmény csak a nevelő ügybuzgóságától függne, mert a folytonos lélektani alapon nyugvó nevelői eljárás meghozza a gyümölcseit. Azonban ez ki van zárva jelenlegi nevelési rendszerünk mellett s így az iskola, ámbár nevelői hatását kétségbe vonni nem lehet, nem képes oly eredményt felmutatni, aminőt tőle várnak. Legfeljebb arra terjed ki munkája, hogy ellensúlyozza az egyoldalú és elhanyagolt házi nevelést. S mellesleg mondva, ha erre képes, nem megvetendő munkát végez. Vannak ugyan oly egyének, akik mindenért az iskolát vádolják, bogy az nem teljesíti feladatát, sőt szülők is találkoznak, kik gyermekeik romlottsága, erkölcstelensége miatt az iskolát okozzák, azonban az ilyenek a más szemében a szálkát is észreveszik, a magukéban pedig a gerendát sem. i Mindenkit vádolnak kötelességmulasztással,' csak önmagukat nem, kiket pedig első sorban illet a vád. Mert eltekintve attól, hogy nyilvános iskolában legalább is tizszeranuyi gyermekkel van dolgunk, mint a családban, akiket ott nemcsak nevelni, hanem tanítani is kell, mindig igaz marad, hogy a gyermeki sziv jobban vonzódik a szülőhöz, ahhoz legbizalmasabb, tehát ez legjobban tudhatná, mire van gyermekeinek szüksége. De bogy elfogultan ne itéljüuk, tegyük fel, hogy a gyermek az iskolában feltalál mindent, ami csak épülésére lehet. Hazamenvén, a család melynek körében idejének háromnegyed részét tölti — folytatja-e az iskola megkezdett munkáját ? A tapasztalat szerint éppen az ellenkezőt cselekszi. I De menjünk tovább ! I A nevelés sikerének életfeltétele a szeretet. Ahol ez felüti tanyáját, ott boldogság honol. A szeretet az érzelmek összefoglalása. Szülője minden jónak, mig a szcrete.tlenség kútforrása minden rossznak. A gyermek öntudatlanul ragaszkodik szülőjéhez, mert gyámolításra van utalva. Ez a ragaszkodás magában véve nem bir erkölcsi értökkel, de útját egyengeti a hálának, amiből kéMikor Macskássy uram megérkezett, háromszor kurtát a kapu-ó'r és midó'u a felvouó hídon berobogott a négy tüzes sárkány, hasra vágódtak a szerecsen, meg az arábiai katonák. Azt hitték, hogy a magyarok szultánja ül a batáron. Achmed Buudzsur busa elébe ment kedves vendégének, homlokon csókolta, aztán keblére ölelte. A nagy terem tele volt léggyel, dohány füsttel, kávé illattal, meg magyar urakkal. Ott volt Paránya-, Fehér-, Vas-, /alámegyek szine-java s különösen sokan voltak a gazdag ..somogyi bicskások" közül. Péké idején nem igen féltek ó'k a töröktől, legkevésbé pedig a kedélyes kaposvári basától, aki bort nem ivott ugyan, de a szódavíztől is spiccet kapott, ha mulatni kellett. Ettek, ittak, füstöltek. Egyszerre csak — a fekete kávé után — Kursid Zia bég, az írástudó Uleina, előhúzott egy hosszú török írást. Háromszáz női, háromszáz féríi név volt azon egymásután pogány abc rendbe irva — össze-vissza. Először is nagy tisztességgel odanyújtották az ivet Macskássy uramnak, a kanizsai várkapitánynak, ki könyökig nyúlt dománya zsebébe és kimarkolt onuan háromszáz körmöci aranyat. — A hölgy neveket magam rakom meg! — szólt felfuvalkodva, mint egy arany passzonuíutos kakas — és a díván közepére csapta a temérdek pénzt. — Vivát! kiálák a magyarok. — (Jsokjassa.' zúgtak rá a törökök. sőbb a szeretet fakad. És ez a lelki átalakulás nem az iskolai idő alatt megy végbe, hanem a csecsemő korban. Ebben a korban kell tehát a szeretetet — mely önmaga mutatkozik — helyes irányba vezetni és fejleszteni. És ez az időszak való arra, bogy a szülő és gyermek között létre jöjjön az a szent kapocs, mely csak a sirnál választja el a sziveket. De gondoskodnak-e erről a mai szülők ? Van, aki igen, de sokkal nagyobb azok száma, akik nem. Amely szülő ezt a kapcsot gyenge voltában elszakítja akár könnyelműségből, akár tudatlanságból, az önmaga ásta meg sírját gyermeke boldogságának. Logikailag véve ezt a dolgot, mondhatnók, hogy mikép szeresse más valakinak a gyermekét, mikor azt maga sem szereti ? Ilyen esetben azonban egy magasabb, nemesebb felfogás más útra vezet bennünket, amelyen azt hangoztatják és követik, bogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat ! Es ebben van megjelelve a tanító szép és magasztos hivatása. A T agy ha a szülő nem szereti gyermekét helyesen, a nevelő se szeresse ? Vájjon oka-e ennek a gyermek ? Nem. Az okot a szülőben, annak egyoldalú világnézetében, vagy tulajdonságában kell keresnünk. így a nevelőnek nemcsak nevelői, hanem emberi kötelessége az ily gyermekeket annál jobban felkarolni. A romlatlan gyermeket — mert van ilyen is és tisztelet azoknak a szülőknek, akik erre elegendő súlyt helyeznek — azért szereti nevelője, mert jó, tehát szeretetre méltó ; a romlottat pedig annál inkább kell szeretnie, mivel ez a szülői szeretetnek melegétől meg van fosztva. Valamennyit pedig azért szereti, mert Isten parancsolja, hite kötelezi. Ezt tartotta szem előtt az iskola évszázadokon át és tartja ma is. Hogy azután vannak olyan iskolák, melyekben más elvekot vallanak, azért az iskolákat általában hibáztatni uem igazságos dologFőleg pedig a közerkölcsök züllött volta miatt az iskola működése fölött pálcát törni nem méltányos, mert az iskola csak' úgy teljesítheti magasztos hivatását sikeresen, ha nehéz munkájában a család támogatja, vagy legalább is működésében nem j akadályozza. j Nagy nehezen, kelletleu a többi neveket is megrakták a vendégek. Ekkor előlépett a póktennelü, cérnaszál hangú, kopasz képű Mirimuri, a főeunuch és egy ócska turbánba lökte a cédulákat, aztán belenyúlva, kihúzott egyet és átadta azt az írástudó ulemának. — Bellila! — kiáltá a tudós férHu. — Enyém az a név.' Enyém a tenger kincs ; napkelet rubinijai, gyémántjai . . . Achmed Buudzsur végigsimitá hosszú, fekete szakállát, intett Miriinurinak és egy intésre szétnyílott az ebédlő terem kárpitja. — Itt a kincs! Itt van napkelet minden gyöngye, gyémántja; itt van, ami nekem eddig legkedvesebb volt, háromszáz angyal, — az egész hárem. Mától kezdve tied lessz szerencsés nyerő, Macskássy Áron ! . . . Légy boldog velük! . . . Macskássy Áron üstökét kiverte a veríték, tarkója ki veresedett, keresztet vetett magára, aztán felordított, mint egy sebzett farkas. — Jesszus Mária! Mit szól ehhez a feleségem? Az egész uri társaság uevetett a pácba került vitézen, ki igy folytatta beszédét: — Kegyelmezz basa! Nem akarlak én megfosztani a le földi gyönyörűségeidtől, legyen a tied minden aranyom, csak vedd vissza isteni huriaidat. . . Achmed Bandzsur basa egyel szippantott a borostyáu szopókás, bugyogós szárú csibokfából, oda lépett a kétségbeesett Macskássy Áronhoz és — szeme közé fújta a füstöt . . . Ritka dolog, mikor a török igy megsérti a vendégét, de a kaposvári basát elöntötte az epe. A „Tanítók Háza" érdekében. A múlt év folyamán az ország tanítóságának egy hő vágya ment teljesedésbe, megnyílt Budapesten a „Tanítók Háza." Áldásos intézmény ez, boldog „otthon" azon vidéki tanítók gyermekei számára, kik a budapesti egyetemen tanulnak. Meg is tettünk mindent, mi tőlünk tellett: összehordtuk filléreinket, lelkesítettünk, buzdítottunk másokat is, hogy ügyünket magunkévá téve, áldozataikkal segítsenek megépíteni e hajlékot, melyre oly igen nagy szükségünk vau. Hiszen a tanítógyermekek nagy része ezen „otthon" nélkül bajjal folytathatta volna to.vább az egyetemen tanulmányait, hisz tudjuk azt, bogy a nagyon is szerény tanítói dotációból nem igen telik arra, hogy gyermekeinkre évenkint százakat koltsunk, de szükség volt azért is, hogy fáradságos munkánk teljesítése közben ne zavarjon bennünket ama gond : mily felügyelet alatt van gyermekünk ott ama távoli nagy világvárosban '? Nem-e romlik-e el ? Nem keveredik-e könnyelmű ifjak társaságába ? A tani tők házában ugyanis nemcsak szállást adnak a tanítógyermekeknek, nemcsak élelmükről gondoskodnak, hanem egyúttal a legszigorúbb felügyelet alatt tartva őket, óvják, védik mindennemű veszélytől. Nagy bálára kötelezték a tanítóságot mindenek előtt Vlassies miniszter az ezen intézmény iránt mindenkor tanúsított szives figyelme, s az által, hogy a „Tanítók Háza" céljaira évről-évre tekintélyes összeget vett lel költségvetésébe, s Péteríi Sándor, a tanítók e nagy jól tevője, ki folyton buzdít, lelkesít, s ki e hajlék ügyét is oly igen szivén viseli, s áldozataival támogatja. Mindamellett is ne feledjük, hogy a ,Tanítók Háza" még részünkről is folyton támogatásra szorul. A július—decemberi költségvetésből az tűnik ki ugyanis, hogy födözetlonül marad 22S0 korona, tehát hiány mutatkozik. Kell, hogy a tanítóság áldozatkészsége s ügybuzgalma o hiányt pótolja! Meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy a szükséges összeget előteremtsük. Hívjuk fel az iskolai hatóságok figyelmét br. Eötvös József müveire, s szereztessük meg velők, hiszen c müvek nekünk jövedelmeznek; gyűjtsünk, áldozzunk ezután is a „Tanítók Házára." Aztán kiadta parancsolatba, hogy lógjanak be a batárba, rakják kocsikra a hölgyeket; száz legvitézebb janicsár vegye körül a menetet és kiférjék el a kanizsai vár kapujáig. Szerdán délellőt már mesziröl észrevette; a kanizsai vár sáncán álló őr, hogy Kaposvár felől nagv porfelleg között egy egész hadsereg közeledik a kapu felé, sót azt is látta, hogy török katonák lándzsája villog, turbánja piroslik. Megfújta tehát a vészkörtöt és egész torkaszakadtából kiáltá: „ad arina!" Csakhamar a bástyákon termet a várbeli n»p, élükön a hős-leikü amazon, Mae>kássy Árminéval Mikor a különös menet már majdnem a vár alá ért, a janicsárok megfordultak és a háromszáz asszonnyal ott maradt egyedül Mac.-kás>y Áron uram. - Hát te vén szamár, megbolondultál? — kiáltott 1c a hites társa, és kezébe véve az ágyú kanócát, közibe durantott az ártatlan háremhölgyekn»k. Szerencsére c<ak az ostorhegyest érte a golyó szele, de az is elég volt arra, hogy szétszaladjanak a megriadt cserkesz és andalúziai kimustrált augyalok . . . Macskássy Áron uram előtt pedig nagy rimánkodások után kinyitották a kaput és feltétel nélkül — kegyelemre — megadta magát. Három nap, három éjjel lelte a hideg, negyedik nap aztán töredelmesen elbeszélte, hogy nyerte el ő a kaposvári basától megunt gyémántjait, festett rubinijait, napkelet kopott gyöngyeit . . .
